8. felvonás

Ez a rész kedvez a romantika kedvelőinek, persze csak a határokon belül ;)

Remélem tetszik majd
xo Snooki
(komit)

De nem támadott le.
-Kérsz valamit inni? -kérdezte, miközben fürkésző pillantását végig járatta testemen.
-Inni? Nem volt még elég? -vigyorodtam el, majd ledobtam magam az egyik fotelbe.
-Nem alkoholra gondoltam. Van narancs, kóla, de még kakaó is. -mosolygott. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a viselkedést. Végül a kakaóra voksoltam, mert attól mindig kellemesen elszenderedem.
-Szóval, miért hívtál át? -nagyon érdekelt mit akarhat AZON kívül.
-Csak,mert... hiányoltalak. -válaszolta váll rándítva, nekem pedig leesett az állam. Azért mert pontosan értettem mit is mondott. Hiányoztam neki, ÉN és nem a szex.
-Oh. -ennyit tudtam kinyögni. Rob közben behozta a kakaót és a kezembe adta.
-Köszi. Te nem iszol? -böktem fejemmel a bögre felé.
-Ha adsz egy kicsit...-édes, féloldalas mosolyától elolvadtam. Oda nyújtottam felé az italt, ő pedig egy kicsi korty után visszaadta. Aztán engem bámult ahogy ittam. De nem zavart. Jó érzés volt ez... furcsa de jó.
Mikor végeztem le raktam a bögrét és Rob felé nyújtottam karjaimat. Azonnal felállt és oda sétált hozzám, hogy a karjaimba zárhassam.
Mondanom sem kell, nagyon furcsa volt vele ez a helyzet. Hisz eddig mindenféle romantikát, vagy gyengédebb érzelmet ki zártunk az együttléteink során. Csak a testi gyönyörökre koncentráltunk. Most pedig azt mondja hiányol, kakaót készít nekem, és itt ölelkezünk már vagy másfél perce... Esküszöm, elvesztettem a fonalat.
-Gyere. -suttogta a fülembe, majd finoman megfogta a kezem és az ágyához vezetett.
-Mégis csak...? -mosolyogtam, de ő csak égnek emelte a szemét. Fel feküdt az ágyra, és félre hajtotta a takarót, hogy én is oda fekhessek. Csak bámultam, mintha gy.p.-s lennék.
De aztán arra gondoltam, lehet, hogy most romantikusabbra veszi a figurát...
Be feküdtem mellé, először szemből. Amint le hajtottam a fejem, ő fel emelte az övét és homlokon csókolt. Na itt már végképp meg sem próbáltam felfogni mi történik.
Jól esett a gyengédsége, a gyomromból kiszökött a vér, és furcsa bizsergést éreztem benne. Na nem! Az nem lehet, hogy... -Mielőtt befejeztem volna az agyamban le folytatott párbeszédet saját magammal, inkább átfordultam, így most Robnak háttal feküdtem.
De ő nem hagyta abba... A nyakam cirógatta, majd a trikó által szabadon hagyott vállamat, amelyre aztán apró puszikat is nyomott. Ezektől a mozdulatoktól kezdtem elveszíteni a fejem.
Végig csókolta fülem peremét, majd a fülem mögött éreztem forró lélegzetét. Keze a hasamra csúszott, én kezem pedig az övére. Visszafordultam felé, és célzatosan tekintettem ajkaira. Közelebb hajolt és egy lágy csókot adott. Aztán nyomott egyet az államra, nyakamra, kulcscsontomra. de azután megállt. Még bele puszilt a hajamba, aztán karom kezdte lehelet finoman cirógatni. Libabőrös lettem. Ezer kérdést szerettem volna fel tenni neki a viselkedésével kapcsolatban, de nem akartam megszakítani a pillanatot.
Közelebb húzódtam hozzá, szorosan simultam, majd éreztem, hogy a karjai közt elnyom az álom...
--
Reggel egyedül ébredtem. Kábán álltam fel, hogy megkeressem személyiség zavaros lovagom, de rá léptem a kibaszott vizes flakonra és kis híján seggre estem. De valami puha és ismerős dolgon landoltam... Rob karjaiban.
-Ne tedd tönkre a berendezést. -szélesen vigyorgott szerencsétlenkedésemen. De egy ököllel később a veséjében, már nem volt olyan lelkes.
-Hé, bébi ez fájt! -dörzsölgette oldalát.
-Ne haragudj... -mondtam halkan, s közben odabújtam hozzá egy mindennél édesebb csókért. De utána kibontakozott karjaimból, és fájón vettem tudomásul, hogy épp elmenni készül. De engem nem hívott. Ki kísért az ajtón, majd ahogy be zárta mögöttünk, még érzékien a nyakamba csókolt, és elindult a másik irányba. De én visszarántottam, és szavak nélkül követeltem egy búcsú csókot. Ami egyre forróbbá vált. Éreztem a lüktetést a lábam között, de Rob megszakította, mondott egy sziát és elhúzott.
Furcsa volt. Az az érzésem támadt, hogy csak szabadulni akart, ezért lépett le. Talán meg bánta, hogy az este úgy viselkedett ahogy...
Úgy döntöttem nem foglalkozom vele. Hisz továbbra sem járunk, és ennyi szex után természetes némi emberi kötődés...
Vissza mentem a szobánkba ahol Aubrey még édesen szunyókált. Nagyon korán volt, ezért én is inkább vissza feküdtem, de csak egy kicsit...
-
Aha... Délután fél háromkor ébredtem.
-A picsába! -kiabáltam ideg betegen. Senki sem keltett fel. Aubrey sincs sehol és a nap fele kárba ment. Legalább lesz energiám a ma esti bulihoz is...
Felálltam, a fürdőbe mentem. Zuhany, haj mosás, fog mosás, aztán öltözködés. Kiléptem a szobából, de mivel ötletem sem volt, ki hol van ezen a baszott nagy hajón, így inkább felhívtam Farrah-t.
-Hallo?
-Hol vagytok? -kérdeztem idegesen.
-Nahát, fel ébredtél? Gyere már, a medencénél vagyunk! -azzal le tette.
Tehát a medencénél... fel kaptam a bikinimet, és a fedélzetre szaladtam.
Nem volt nehéz megtalálni őket, Aubrey is velük volt.
-Miért nem keltettél fel? -kérdeztem tőle fújtatva.
-Ne haragudj kérlek, csak tudom, hogy hajnalban jöttél vissza a szobába, és gondoltam... biztos el fáradtál... -innen nem folytatta, és bár nagyon körül írta a dolgokat, világosan felfogtam, hogy mire gondol.
-Tiltakozhattam, volna de nem volt kedvem, így inkább csak rá hagytam a dolgot. Oda ültem a bár pulthoz, és majdnem le estem a székről, mikor megláttam, hogy Luke a pultos srác.
-Hát te? Csak nem zsebpénzt gyűjtesz? -kérdeztem gúnyos vigyorral a képemen.
-Nagyon vicces... De csak volt némi szabadidőm a következő buli előtt.
-Ma is lesz? Whoa!
-Mit kérsz inni?
-Sex on the beach. -szexisen mosolyogtam és egy haj tincsemet tekergettem. Elég röhejesnek tűnhettem, de Luke-nak úgy láttam be jött.
-Máris. -aztán két másodperccel később már előttem volt a koktél. Imádtam! Gyorsan le hajtottam, aztán hátra fordultam, hogy ide hívjam Farrah-ékat. De valami mással találtam szemben magam. A vér ki futott az arcomból, és villám gyorsan vissza fordultam a pulthoz. Kértem még egy koktélt, azt is le döntöttem, rögtön utána pedig Farrah állt mellettem Jameszel.
-Gyere Kristen, menjünk a konyhába enni. -rángatta barátnőm a karomat. De nem vagyok hülye.
-Enni.. persze... Már mindegy, láttam. Nem kell aggódnod, továbbra sem érdekel, már el magyaráztam. -mondtam neki, elő véve a legnyugodtabb mosolyomat.
Még James is aggódva figyelt. Tehát Farrah elmondta neki, nagyszerű!
-Ma este is jössz bulizni Kris? -kérdezte Luke. Reményt láttam a szemében.
-Persze! És te? -a válasza egyértelmű igen volt. Biztos voltam benne, hogy várni fog... De nem zavart, legalább lesz valami ami le foglal az éjszaka...
Be invitáltam Luke-ot a medencébe. Hát... nem kellett sokat győzködni. Együtt úszkáltunk, és egész jól el voltunk, csak néha kalandoztak a kezei rossz irányba. De kit érdekel? Luke eszméletlen pasi, ki ne akarna vele pancsolni??
Estefelé vissza mentem a szobába és összekészülődtem az egész éjjel tartó bulira. Most egy rövid sort volt rajtam, meg egy egyszerű felső. Nem volt kedvem túlságosan kicsípni magam. Be vártam Aubrey-t, aztán Farrah-ékat és együtt indultunk.
A délutáni képekkel az agyamban bőven fel voltam spannolva... Szinte már dühödten vetettem bele magam a partiba. Csak ittam és ittam, ja és persze ittam. El szívtam vagy két doboz cigit hajnali egyig, aztán Luke betalált a pultnál.
-Szia. Huhh... látom valaki felöntött a garatra. -mosolygott, én meg alig bírtam felé fordítani a fejem.
-Aha. Akarsz táncolni? -tértem rögtön a lényegre.
-Hát, ha elbír még a lábad... -aztán belé karoltam és a parkettre mentünk.
Hát, mit ne mondjak... Tánc az nem sűrűn lett belőle, viszont nem egyszer csattant el egy-két jó piás csók. Volt taperolás, és választékos káromkodás. Ez utóbbi zömével tőlem eredt.  Aztán egyszer csak éreztem a telefonom rezgését a zsebemben. Megnéztem és egy üzenet volt. Megnyitottam és majd felrobbantam.
"Jó lenne, ha velem foglalkoznál. Ki kéne engednem a felgyülemlett feszültséget, de nehéz ha nincs kibe beleüríteni!"
Egy pillanatra megtorpantam. Megálltam és válaszoltam a kedves üzenetre. Próbáltam oda figyelni, de a fejem a sokk hatástól eléggé ki tisztult, hogy írni tudjak.
Aztán meg gondoltam magam. Helyette inkább Luke nyaka köré fontam a karom, és most egy sokkal érzékibb csókot váltottam vele. Nagyon gyengéd volt, és közben végig figyelt, hogy megtartsa gyenge testemet. Mikor vége lett a számnak, kimentünk a teremből. Tudtam, hogy Ő mindent látott, hisz itt volt. De nem érdekelt. Majd megkeresi azt a ribancot a partról és belé üríti a feszültséget.
Idő közben Luke el támogatott a szobámig, és teljesen le döbbentem, hogy nem akar megfektetni. E helyett inkább hozott nekem egy kis vizet, aztán segített lefeküdni, és biztos vagyok benne, hogy megvárta míg elalszom.
-
Arra ébredtem, hogy valaki szó szerint berontott az ajtón.
-Mi a fsz van? -kérdeztem kábán, aztán a következő pillanatban le rántották rólam a takarót, és a két kezemet a fejem fölé szorították.
-Mit akarsz itt? -sziszegtem fogaim közt amint megláttam Rob arcát.
-Téged. Mit képzelsz, hogy csak úgy elsétálsz Luke-kal egy kósza kis numerára?
-Mi a... Nem tartozom neked magyarázattal! Ez egy nyitott kapcsolat, emlékszel? Te gyakorlatilag majdnem megdugtál egy ribancot a medencénél. Az sem érdekelt, hogy ott vagyok. -a dühtől teljesen elfulladt a hangom. Suttogni is alig tudtam.
-Nem történt meg. -mondta végül, jóval halkabban, majd elengedte a csuklóim.
-Nem érdekel. Egyébként ez sem, ha érdekel. Nem feküdtem le vele.
-Azt jól tetted. -válasza fölényes volt. Mintha nyert volna. Erre megint fel ment bennem a pumpa.
-Mert?!  Bármikor bárkivel le fekhetek! Nincs semmilyen kurva jogod beleszólni! -kiabáltam egyenesen az arcába.
Észre sem vettem milyen közel értem hozzá, majdnem össze ért az arcunk. És gyűlöltem magam amiért megint szaggatottan kezdtem venni a levegőt. Ennek ellenére makacsul álltam dühödt tekintetét. Nem féltem tőle. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy esetleg bánthat...
Aztán hirtelen meglendült a keze...
De nem vert pofán, ahogy az első pillanatban gondoltam. A hajamba markolt és egy orkán erejű csókra húzta arcomat az övéhez. Annyira izgató volt ez a vadság, hogy többször belenyögtünk a csókba.
Minden mozdulatunkat a fortyogó düh, és a leküzdhetetlen vágy uralta. Hátra döntött az ágyon, majd lejjebb siklott és fogait végighúzta nyakamon, aztán tovább ment és miután le rángatta a toppomat, kicsit sem finomkodva a mellbimbómra harapott. Hatalmas nyögéseim be töltötték a szobát, de szerintem még a folyosót is. Kímélet nélkül vájtam mélyre körmeim erős, férfias hátába, miközben a felső ajkába haraptam.
Nem bírtam tovább. Le rángattam róla a  nadrágot, majd magamról a bugyit, és a saját kezemmel vezettem magamba izgató férfiasságát.
Eszement tempót diktáltunk. Az ágy nyikorgott és remegett alattunk, attól féltem összerogy.
Egész végig szenvedély és düh keveréke kavargott bennünk, amit a folyamatos szem kontaktussal a másik tudtára is adtunk.
Mikor éreztem a beteljesülést  testem vadul megrándult, de mivel Rob tovább mozgott, hamar jött a következő orgazmus. Aztán ő is elsült.
A végére minden haragom elszállt. Csak az járt a fejemben, hogy mennyire jó a karjaiban lenni, érezni a közelségét... Ő még mindig rajtam és bennem volt, pihegve feküdtünk a paplanon, mikor a hirtelen jött érzelmeim felül kerekedtek a józan eszemen, és olyat mondtam amiért később legszívesebben be vertem volna a saját képemet:
-Szeretlek! -leheltem egyenesen fülébe. Erre elakadt egy picit a légzése, majd lassan kicsúszott belőlem, felkapta a nadrágját, majd miután betakarta meztelen testem, még utoljára végig simított arcomon, aztán becsukódott mögötte az ajtó.
Én már azután szám elé kaptam a kezem ahogy a szó elhagyta azt. Átkoztam magam érte, fogalmam sem volt mi a frász ütött belém.
Viszont abban az egyben biztos voltam, hogy ezzel mindent elcsesztem.
-Bassza meg! -mondtam halkan, de megmozdulni nem voltam képes. Nem tudtam mi lesz ezután...
És fogalmam sincs miért... de a szememet egy pillanatra ellepték a könnyek.

7. felvonás

Első nap az Alfa Nero fedélzetén! :)

xoxo

Snooki

*ragaszkodást erősítő hormon

Még haza szóltam anyáméknak, hogy ne várjanak mert egy kerek hónapig a party mennyországban leszek.
Utána a maradék két utazás előtti napunkat csomagolással és készülődéssel töltöttük. Megkértem a bátyámat, hogy néha nézzen rá a pecóra, nehogy lába keljen valaminek amíg nem vagyunk itthon.
Farrah és én is nagyon izgatottan vártuk az indulást. Még az utolsó előtti nap elmentünk feltankolni a fontosabb női dolgokat illetően...
Másnap reggel felhívott a nőgyógyászom asszisztense, és megkérdezte be óhajtom -e adatni a hormoninjekciót ami további három hónapra nyújt védelmet.
Ha még együtt lettem volna a legutóbbi szerelmemmel, akkor rögtön rávágom, hogy igen. De most...
Aztán eszembe jutott... Rob... A rohadt életbe! Most akkor mi legyen?
Gondolkodtam egy darabig, de az asszisztens türelmetlen sóhaja visszarántott a földre.
-Tehát Kisasszony? Kéri az injekciót?
A körmömet rágcsáltam. Aztán hirtelen nyugalom szállt meg. Rájöttem mi az ami a leghelyesebb lenne. Mérlegeltem amit tapasztaltam és amit Farrah mondott.
-Igen. Megoldható, hogy még ma megkapjam? Este elutazom egy hónapra...
-Egy pillanat, meg nézem.
-Köszönöm. -mondtam, majd vártam. Másfél perc múlva a hölgy közöle, hogy ha négyig be tudok érni a klinikára, akkor megkaphatom ma.
Le tettem a telefont, és az járt a fejemben, hogy ezzel a döntésemmel két dologra is hatással voltam. Az egyik az anyaságom, a másik pedig a Robbal való kapcsolatom.
Igen. Most már biztos volt, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot.
Délután ahogy kellett berongyoltam a fogamzásgátlómért, aztán húztam haza, hogy segítsek be dobálni az utazótáskákat meg bőröndöket a kocsiba.
James is ott volt már, és egy kedves üdvözlést követően mindannyian bepattantunk a kocsiba és meg sem álltunk a kikötőig.
Már rengetegen voltak. Rögtön lefagyott a képemről a mosoly, mert utálok sorban állni meg várni. De nem kellett sokat szenvednem, mert Luke amint észrevett szinte repült felénk. Engem ölelt meg először, és ölelt is még jó sokáig. De aztán elengedett, és egy leheletnyi puszit nyomott arcomra. Be kell vallanom, Luke veszettül jóképű volt. Legalább annyira mint... Rob! Tényleg!
-Hé, Luke! Mindenki itt van már? -kérdeztem, ő pedig nagy nehezen felém fordította a fejét, mert épp Farrah ölelgette halálra.
-Igen. Már mindenki megérkezett. Öt perc és a hajón süttethetitek a hasatokat. -mondta mosolyogva. Majd sarkon fordult, hogy elintézze a maradék dolgait. A yacht amúgy az övé volt. Vagyis inkább az anyjáé aki hülyére kereste magát az elmúlt húsz évben.
Hatalmas volt. Hirtelen megcsapott a szabadság szele. Végre elszakadhatok a zavaró gondok elöl egy teljes hónapra. Majdnem négy hétre... A Csendes óceán közepén senki sem fog megtalálni. Még fel sem szálltam, de már most legszívesebben örökre rajta maradtam volna.
Lassan megindult a tömeg, aztán kevesebb mint tíz perc elteltével már a kabinjaink felé meneteltünk. A gyomrom egy csomóban volt, és alig kaptam levegőt. Úgy izgultam mint a kislány aki először jár Disney Land-ben.
Egy valaminek nem örültem. Mégpedig annak, hogy Farrah Jamesel fog lakni, nem pedig velem. Ez nem tetszett mert utáltam egyedül lenni, elszigetelve éreztem magam. De amint be nyitottam, minden aggályom szertefoszlott. A kabin gyönyörű volt! Fantasztikus. Le dobtam a csomagjaim, majd rögtön feltérképeztem a helyiség minden zugát. Volt külön fürdő is. Meg áll az eszem! Egy ilyen nagy befogadó képességű hajón, külön fürdő van minden szobához... Ráadásul ez eredetileg csak egy kis családi masina lett volna, ritka de unalmas szabadnapok eltöltéséhez... Hihetetlen.
De nem csorgathattam sokáig a nyálamat, mert hallottam ahogy nyílik az ajtó. Oda néztem és egy helyes szőkés barna lány állt velem szemben, három hatalmas bőrönddel. Egy pillanatra azt hittem eltévesztette az ajtót, de aztán jobban körülnéztem, és észrevettem a kabin másik végében egy második ágyat. Legalább harmadik meg negyedik nem volt...
-Szia! -köszönt a lány barátságosan. Ezt én sem viszonozhattam másként.
-Szia.
-A nevem Aubrey, nagyon örülök! -nyújtotta felém kezét, én pedig rögtön elfogadtam. Erős és határozott kézfogásból sejtettem, hogy mi jól megértjük majd egymást.
-Kristen, és szintén örvendek. -mondtam mosolyogva, majd az ágyak felé böktem a fejemmel.
-Melyiket szeretnéd? -Aubrey egy pillanatra oda kapta a tekintetét, majd legyintett.
-Nem érdekel. Viszont az sokkal inkább, hogy megnézhessem végre ezt a rohadt állat hajót. Mindenhol! -a végét szinte visította, én mégis mélységesen egyetértettem vele. Ő is, csak úgy mint én, ledobta a cuccait, majd az ajtó felé lépett. Kérdőn tekintett rám, én pedig némi fázis késéssel vettem a lapot, és elindultam utána felfedezni a yachtot ami egy teljesen tökéletes hónapig az otthonomul szolgál.
A fedélzettel nyitottunk, eszméletlen volt...
Egy medence volt a végében, ahonnan lépcső vezetett az Óceánba. Volt még bárpult, napozóágy... Csak kapkodtam a fejem.
Beljebb pedig a szokásos, gyönyörű és igényes berendezést találtuk. Fantasztikus volt.
Luke oda jött hozzánk, és röhejes mimikával és kézmozdulatokkal előadta a veterán tengerészt.
Mikor csak simán szartunk a fejére, lassított a tempón és megelégedett egy szimpla köszöntéssel:
-Üdvözlöm a Hölgyeket az Alfa Nero fedélzetén! Remélem megfelel a szoba...
-Gyönyörű. -válaszoltam egyszerűen egy vállrándítással. A következő kérdést nagyobb lelkesedéssel tettem fel.
-Mikor lesz a buli? -én nem láttam ugyan, de biztos voltam benne, hogy a szemeim ezer wattosan csillognak.
-Kábé fél óra múlva már minden be lesz izzítva. Na és te, Aubrey? Hogy érzed magad?
Aubrey kissé zavartan kapta ránk a tekintetét, mert míg mi dumáltunk, ő folyamatosan a terepet mustrálta.
-Remekül! Soha nem akarok haza menni. -mosolygós arcától nekem is mosolyognom kellett. Aranyos volt.
Viszont rövid idő után ott hagytam Luke- ot, hogy meg keressem Farrah-t. Nem láttam sem őt, sem Jamest a beszállás óta. A kabinjuk a miénk felett volt. Lehettek volna közelebb is...
Éppen ki léptek mikor beléjük  botlottam.
-Nemsokára kezdődik a buli. Gyertek mert le maradtok. -újságoltam, majd megfogtam barátnőm kezét és magammal húztam... volna.
-Most meg mi van? Nem akarsz készülni?
-Dehogynem! Úgy is beszélgetnünk kéne. -az a mondat gyanakvóvá tett.
Még nyomott egy gyors csókot James ajkaira, majd ezúttal ő húzott maga után a kezemnél fogva. Ahogy a szobámhoz értünk, be csapta mögöttünk az ajtót, és az ágyra ült.
-Ő is itt van. -bökte ki végül, és már tudtam, mit akar ezzel.
-Tudom. És? -a hangom teljesen szenvtelen volt. Nem akartam emlékezni a múltkori potenciális féltékenységi rohamomra.
-Kristen. Ha lehetséges akkor beszéld meg vele mi legyen... de... ha továbbra sem akar mást, csak AZT, akkor szállj ki amíg lehet, mert hidd el nekem, gimiben volt egy ilyen "kapcsolatom" -a kapcsolat szónál idézőjeleket rajzolt a levegőben, és beszéd közben folyton ráncolta a homlokát- ha belefolysz mindenképp te húzod a rövidebbet. Mi nők már csak ilyenek vagyunk... Az érzelem mentes szex is előbb-utóbb érzelem dússá válik. Ugyanis a szex rengeteg oxitocint* szabadít fel a vérben... -Jézus, ez most valami biológiai felvilágosítás?- A lényeg annyi drága barátnőm, hogy ez egy kalap szar! Nem jó! Ne csináld! -mondandója végén vett egy mély levegőt, aztán végre befogta.
-Farrah... Felnőtt ember vagyok és tudom mit akarok. Mik az igényeim. Ha majd úgy érzem, hogy túlteng bennem az oxitocin -itt mosolyognom kellett- akkor esküszöm le állok. De most nem vagyok szerelmes -tettem vállára a kezem, megnyugtatásként- és nem hinném, hogy mostanában esély lenne a dologra. Rob és én, megadjuk egymásnak az élvezetet, szerzünk a másiknak, bár őszintén szólva inkább magunknak egy kellemes napot, vagy pár órát. Ennyi. Nem kell túlspilázni...
Nem úgy tűnt mintha nagyon meggyőztem volna, de legalább nem lovagolt rajta túl sokáig. Azt úgy is én fogok valakin nemsokára... A jó életbe, milyen perverz lettem újabban...
Farrah lelépett, hogy James elé mehessen. Mostanában mintha hanyagolna a pasija miatt... De egyenlőre nem leszek féltékeny... Még várok vele.
Hamarosan Aubrey is vissza ért a kabinba, majd mohón a bőröndjeire vetette magát. Kevesebb mint tíz perc alatt elkészültünk. Aztán fejvesztve rohantunk a "bálterembe". Már szálingózott a tömeg, de én leginkább egy valakire voltam kíváncsi. Nyújtogattam a nyakam, aztán mikor már kezdtem feladni és a lábujjaim is megfájdultak a folytonos terheléstől (túl pici voltam, hogy talpon átlássak a tömegen) megjelent Rob. Végre. Őrülten szexis volt, mint mindig. És most nem volt vele a szőke macája... pff...
Aubrey-t lepasszoltam a haverjainak, én pedig megróbáltam észrevétlenül oda somfordálni Ő hozzá. Nagyjából sikerült is, de olyan türelmetlen voltam, hogy az utolsó lépéseknél elvesztettem az egyensúlyom, és egyenesen rá zuhantam.
Először döbbent képet vágott, aztán miután sikerült a hajamat félresöpörni a képemből, már mosolygott.
-Nahát! Úgy tűnik ma az ölembe hull az élvezet. -erre nem igazán tudtam mit reagálni. Miután felegyenesedtem, finoman magához vont, és egy szinte inkább simogatásra hasonlító mámoros csókot adott. Utána sem engedett el, magához vont és egy félreeső sarokba vezetett. Ezután elkezdte lesimogatni a ruháim.
-Na de kérlek! -néztem rá tettetett felháborodással. -Először táncoljunk, igyunk vagy mittudom én, de ne rögtön a dugással nyissunk. Akkor mi marad későbbre?
-Hatalmas a fegyvertáram. -mondta szélesen vigyorogva, majd az államhoz hajolt, és orra hegyét végighúzta rajta oda meg vissza. Kezdtem nehezen szedni a levegőt, de azért a mellkasára tettem a tenyerem. Ááhh... faszom! Ki foglalkozik most tánccal meg piával mikor a félig kigombolt inge alatt matat az ujjam?
Mellén lévő kezemmel taszítottam rajta egyet, ő pedig a mögötte lévő székre huppant. Türelmetlenül vetettem át lábam a csípőjén, majd a zene ritmusára ringatni kezdtem sajátomat. Nyilvános helyen voltunk, vagy száz emberrel körülöttünk... Az volt a mázli, hogy a társaság egyik fele kotta részeg volt, a másik fele meg félájultra tépte magát. Pedig még alig kezdődött el a buli...
Tehát mivel valószínűleg senki sem figyelt ránk, nem fogtam vissza magam. A kezemet is be préseltem magunk közé, és simogatni kezdtem férfiasságát. Mikor éreztem, hogy már kőkemény, be nyúltam a saját lábaim közé, hogy jó nedvesre izgassam magam. Bár ez a folyamatos csípőkőrözésemnek köszönhetően Rob ölében, nem volt nehéz...
Ekkor ő is meg mozdította kezét, és az enyémet félre tolva, tövig mélyesztette belém két ujját. Ki húzta, majd nyelvével élvezettel tisztogatta le ujjairól testem nedveit.
Hangosan fel nyögtem. Senkit nem zavart... Rob finoman harapdálni kezdte a nyakam, én meg már ájulás közeli állapotban hevertem. Aztán úgy döntöttem meg könyörülök magunkon. Robnak lehúztam a sliccét, ahonnan ágaskodva bukkant elő, amit oly rég szerettem volna magamban érezni. Felhúztam a szoknyám, majd bele ültem Rob  hosszú, vastag és izgatóan kemény szervébe. Hatalmas kéjes nyögés buggyant fel mellemből, aztán pár másodpercig nyöszörögve köszöntöttem az ismerős testet sajátomban. A szoknyám körbe szétterült összekapcsolódó testünkön. Majd Rob a fenekembe markolt, erre lágyan ringatózva, később pedig egyre gyorsabban mozogni kezdtem rajta. Köröket rajzoltam csípőmmel, miközben fel-le ereszkedtem. A körmeim vágyaim édes megtestesítőjének mellkasán húztam végig, mindig egy kicsit erősebben. Azt hittem ezt már nem lehet fokozni, de ekkor Rob még két ujját is visszacsúsztatta belém. Itt már nem láttam, és nem kaptam levegőt.
Olykor le hajoltam egy ínycsiklandó csókjáért, de az ujja további izgatásával nekem ez már túl sok volt. Hátra dőltem ölében, miközben erősen tartotta derekamat, és hátravetett fejjel átadtam magam az élvezetnek, ami teljesen elvette az eszem.
Vad nyögéseimet egy utolsó hangos sikoly zárta le, mikor megízleltem a mennyországot. Ahol Ő várt rám. Rob azonnal követett, és a beteljesülés pillanatában a combomba és fenekembe markolva élvezett el.
Olyan jó volt látni gyönyörittas arcát. De még jobb volt érezni saját extázisom. Egy darabig csak pihegve feküdtem rajta, majd felálltam ezzel Őt is ki eresztve magamból. Kellemetlenül nedves voltam oda lent, ráadásul nem csak a saját nedveim éreztem lábam között.
De vissza ültem az ölébe. Csak most nem szemből.
-Ez kurva jó volt. -leheltem a fülébe, majd elő vettem a cigit és rágyújtottam.
-Örülök, hogy elégedett vagy az adottságaimmal.
-Legszívesebben egész nap veled kefélnék. -miért kerteltem volna?
-Bármikor átjöhetsz, a 23-as kabin... A bugyid otthon hagyhatod. -mosolygott, majd vállán pihenő fejem, maga felé fordította és csókot lehelt ajkamra. De én nem eresztettem, beleharaptam alsó ajkába és egy szenvedélyesebb csókot követeltem. Meg is kaptam. A csók után felálltunk, majd Rob gyengéden végigsimított oldalamon, és csípőmnél magához húzott. Puszit adott a homlokomra, az orromra és végül az ajkamra.
Majd vigyorogva, miközben másfelé nézett azt mondta:
-Várni foglak. Oda vagyok a nimfo kislányokért, főleg ha szexisen lovagolnak. -a kurva életbe! Már a szavai felizgatnak...
-Anyád a kislány! -mosolyogotam, majd egy utolsó csók után elváltunk.
Megkerestem Farrah-t és Jamest, és az este további részén velük buliztam. Aztán a mosdóban bele futottam Aubrey-ba, szerettem volna bemutatni Farrah-nak.
Oda is vonszoltam hozzájuk, majd közöltem velük, hogy ha továbra is így hanyagolnak, ki rakom Farrah-t a lakásból, és haza viszem Aubrey-t.
Ez nem annyira tetszett barátnőmnek, de le szartam!
A buli után visszatámolyogtunk a szobába. Aubrey le dobálta a ruháit és már aludt is. Én még elvégeztem a fürdőszobai teendőket. A zuhany alatt eszembe jutottak az éjszaka legjobb részei... és a... 23-as... A miénk a 9-es volt. Meg törölköztem, felkaptam az XL-es trikómat meg egy naaagyon rövid nadrágot, és besüppedtem az ágyba.
Már majdnem elnyomott az álom, mikor a telefonom pittyegni kezdet.
-Ó, hogy baszná meg...! -idegbetegen kaptam fel és megnyitottam az sms-t:
"...várlak, ne késs sokat..."
Nem volt aláírás de nem kellett zseninek lennem, hogy ki találjam kitől van.
Gondolkodtam egy darabig... Nehéz volt dönteni, de végül le rántottam magamról a takarót és az ajtó felé lódultam. Még gyorsan írtam egy kis levelet Aubrey-nak, aztán ki lőttem mint a puska golyó.
Az ajtó előtt kissé bizonytalanul toporogtam, és a trikómat gyűrögettem.
Aztán egyszer csak ki nyílt az ajtó, és a következő másodpercben már a szobájában találtam magam...

6. felvonás

Előre szólnék, hogy ez a rész beharangozója egy új "fejezetnek" a történetben.

Innentől beindulnak a dolgok. Nem is akárhogy, garantálom :D

Hahaha! XD

És írjatok komit pls!!

Felkeltem a kanapéról, magam köré csavartam a vékony takarót és elindultam felé.
-Kérsz valamit enni? -kérdeztem mikor mellé léptem.
-Hát, jól esett volna a pizza, de csúnyán kivégezted. -vigyorgott teli szájjal.
-Te akartad annyira, emlékszel? -löktem oldalba, majd szemforgatva ott hagytam.
-De te is élvezted... -ezzel nem tudtam vitatkozni.
Ki mentem a konyhába, hogy csináljak valami szendvicset. Ő is ki jött és leült a pulthoz.
Közölte, hogy nem tud maradni mert rettentően fontos dolga van. Képzelem...
Meg kajáltunk, én felöltöztem, majd este fél tizenegy körül lelépett.
Hát persze, hogy le. Megkapta amiért ide jött és már tovább is állt.
Szinte rögtön elaludtam amint elment.
--
Másnap megint egyedül keltem, és nagyon hiányzott, hogy valaki legyen mellettem.
Nem volt kedvem semmihez. Legszívesebben egész nap aludtam volna, legalábbis addig amíg Farrah haza nem ér.
Épp a fürdőben matattam mikor megszólalt a telefonom.
-Végre! -mondtam, majd azonnal a készülék után nyúltam.
-Farrah?
-Igen. Szia Stew. Na, hogy ment? -kérdezte mosolygós hangon.
-Ezért még kapsz! Garantálom kis pee-csa. -mondtam én is mosolyogva.
-De... jól ment?
-Hát, megegyeztünk valami kötetlen kapcsolatban... -lassan ejtettem ki a szavakat, kicsit még mindig hülyeségnek tűnt.
-Bakker, nemár! Nyitott kapcsolat? -kérdezte rosszallóan.
-Aham...
-Ezt ne Kristen! -vágta rá azonnal.
-De hát te akartál összehozni vele.
-Te valami tévedésben leledzel drágám. Én azt szerettem volna, ha egy pár lesztek... nem azt ha ő magányos óráiban beléd üríthet!
Kissé meglepett hirtelen vélemény változása, de valahol igaza volt. Mégis... szerettem volna adni egy esélyt a dolognak. Végül is egyikünk sem szerelmes, pont ezért a megegyezés, mert testileg viszont vonzódunk egymáshoz. Nem is akárhogy...
-Ezt majd megbeszéljük. Mikor jössz haza? Hiányzik a nővérkém. -sopánkodtam a telefonba.
-Ma este találka hely a Piazza. Oda gyere. Mindenki ott lesz... Öhm, Rob is... És te is rohadtul hiányzol hugicám.
-Oké. Piazza. Idő?
-Nyolc.
-Ott leszek, szia.
Szóval megint ott lesz. Erre már nem is tudtam reagálni. Már fél hét is elmúlt, úgyhogy magamra kaptam valami göncöt, aztán feldobtam egy laza sminket. Még tápoltam is valamit, végül is éhgyomorral nem lehet inni... még a végén nem lenne mit kihányni.
Mire mindennel megvoltam már háromnegyed nyolc volt, ezért összekaptam a cuccom, és elindultam taxit fogni. Egyrészt mert a kocsim még mindig a Chateau előtt parkolt, másrészt meg nem tudtam volna semmiképp hazavezetni. Majd Farrah pasija elhoz minket...
-
Kiszálltam a taxiból és egyenesen Farrah-ékhoz vettem az irányt. A hely teljesen szabad levegőn volt, tehát nem fulladtunk meg a hőségben és a bűzben.
Leültem és megöleltem drága barátnőm. Azonnal el kezdtem faggatni.
-Éééés... mi jót csináltatok? -kérdeztem harminckétfogas vigyorral.
-Hidd el Kristen, legtöbbször romantikáztunk. És ha ARRA gondolsz... csak egyszer történt meg. MI nem azért vagyunk együtt.
Nem kerülte el a figyelmem az utolsó mondat hangsúlya. Célzatos volt és elég jól be talált...
Inkább felkaptam a cigim és rágyújtottam.
Farrah azt mondta Robert is itt lesz, de még mindig nincs sehol.
-Hé, szeva kiscsaj! .ölelt meg régi jó barátom, Luke.
-Szia. De rég találkoztunk.
-Ja, még mindig dögös vagy, Csibém! -mondta majd röhejesen rángatni kezdte a szemöldökét.
-Hah, kösz.  -válaszoltam megeresztve egy barátságos mosolyt.
-Te, figyi. Van mostanában valami... dolgod errefelé? -Luke kérdése elég idiótán lett megfogalmazva, és azt sem értettem mire akar kilyukadni.
-Mármint?
-Csak mert jövőhéten hajóra szállunk, és egy hónapig a Csendes óceánon fogunk hajókázni. A nagy yachtal mennénk, és arra gondoltam esetleg te és Farrah is jöhetnétek. Végül is az már a nyári szünidő.
-Hát, nem is tu...
-Persze, hogy megyünk! -vágott közbe a másik érintett.
-James is jöhet? -kérdezte, majd végig simított újdonsült "áldozata" karján.
-Persze! Rengetegen elférünk. -válaszolt lelkesen Luke.
-Na de... -magam sem tudom miért, de tiltakozni próbáltam. Aztán eszembe jutott, hogy hülye lennék kihagyni egy ilyen nyári kalandot.
-Tudod mit? Menjünk! Már alig várom! -én is teljesen be lelkesedtem. Aztán feltűnt Luke háta mögött az én kis lepedőakrobatám, és villámcsapásként ért a gondolat, hogy valójában miatta mondtam le majdnem az utat... Idióta Stewart!
-Sziasztok. Miről megy a csevej? -kérdezte kedvesen mosolyogva, aztán leült velem szembe.
-Jövőhéten elutazunk Kristennel egy hónapra. -mesélte rögtön Farrah. Ő egyértelműen örült, hogy így külön leszek Tőle.
-Nahát. Valóban? -Rob felhúzott szemöldökkel nézett rám... nem túl szépen...
-Igen, valóban. -válaszolt Farrah.
-Na és hová mentek, ha szabad érdeklődnöm?
Erre már én válaszoltam. Nem ülhettem ott mint egy kis hülye gyerek. Nem függök Tőle, ezt neki is tudnia kell.
-Hajókázunk a csendes óceánon. -mondtam és makacsul álltam időközben kissé idegessé vált tekintetét.
-Szuper. -hangzott a tömör válasz, majd fogta magát és felállt, mondván, hogy hoz még piát. Elég béna kibúvó volt, mivel az asztalon három tálca rövid és persze némi sör sorakozott.
Az egyik feles pohár után nyúltam, és gyorsan le húztam a tartalmát. Farrah a vállamra tette a kezét, és a fülembe suttogta:
-Jobb lesz így. Nem szabad mélyebben belekeveredned a dologba, mert összefog törni a szíved. -aztán nyomott egy puszit az arcomra, és vissza fordult az asztalhoz.
Aznap este Rob nem jött vissza. Jó messzire mehetett a piáért...
--
A következő napok eseménytelenül teltek. Ő azóta sem keresett, bár gőzöm sem volt róla, mi a francért idegesítette fel annyira a kiruccanásom híre. Vagy csak az a baja, hogy ő nem lett meghívva...
Volt végre egy megbeszélt találkán, azért, hogy egyeztethessük az indulás pontos időpontját és körülményeit. Mikor megérkeztünk csatlakoztunk a kb. 100 fős csapathoz.
-Huhh, látom azért leszünk páran. -mondtam Luke-nak mikor odajött hozzánk.
Aham. De annak örülök leginkább, hogy ti jöttök. -kedves mondatatát egy kevésbé szimpatikus taperálós simogatással kísérte. Ez azért nem tetszett annyira... De nem szóltam, hisz egyszer még elfér.
-Most, hogy mindenki itt van, nem kezdhetnénk el? Kilyukad a gyomrom... -panaszolt Farrah, majd a hasára bökött.
-Nem, még nincs itt mindenki, várunk még pár embert.
-Baszki Luke! Bele kéne húzni!
-Nyugi Farrah. Nem halsz éhen. -mondtam mosolyogva. -Azért tényleg jó lenne ha elkezdhetnénk.
-O, már itt is vannak.
Mit sem sejtve fordultam meg, szép lassan egy széles vigyorral arcomon az izgatottság miatt. Viszont mikor megfordultam lefagyott a mosoly az arcomról.
-Baszd meg! Ez komolyan nem igaz! -Rob jött felénk egy kis csoporttal, de ami elsőre szemet szúrt az a zavaró tényező volt a nyakára tekeredve.
Farrah is megfordult, aztán mikor észrevette azt amit én, csak ennyit mondott:
-Én szóltam Stew. Hagyd abba amíg lehet.
Tudtam, hogy igaza van, megint. Mégis valami furcsa dolog kavargott bennem. Nehezen szedtem a levegőt és hányingerem lett az undortól. Visszafordultam és egyenesen Luke-nak szegeztem a kérdést.
-Mit keres itt Rob?
-Meghívtam. Ő is haver, vagy legalábbis az lesz ha velünk utazik. Nem értem miért zavar, bőven elfér a hajón.
-Háááát perszeee. -epés válaszomat hallva Luke elhúzta a száját, de inkább nekiállt, hogy el magyarázza végre amiért ide jöttünk.
Amint vége lett a "felvilágosításnak", azonnal a kocsi felé vettem az irányt, és idegbetegen csaptam be az ajtaját.
Most már nem vártam annyira az utat. Az biztos, hogy ha az a célja a szőke ribanccal, hogy az agyamat húzza, akkor kurvára elbaszta, mert rohadtul hidegen hagy.
Nem foglalkozom vele, engem sem kell félteni... meg találom én a szórakozást.
Nem hagyom, hogy elrontsa az utam az a seggfej meg a lotyó.
Viszont kimondhatatlanul utáltam magam amiért nyilvánvalóan kezdtem féltékeny lenni...

Next time...

A következőknél kissé több érzelmet viszek majd a dolgokba, na meg felpörgetem az eseményeket :)

Hogy mire gondolok, természetesen meglepetés, néhányan talán meglepődnek, páran nem...

De azért itt sem a szokásosra, vagy inkább nem csak a szokásosra kell gondolni.

xoxoSnooki