7. felvonás

Első nap az Alfa Nero fedélzetén! :)

xoxo

Snooki

*ragaszkodást erősítő hormon

Még haza szóltam anyáméknak, hogy ne várjanak mert egy kerek hónapig a party mennyországban leszek.
Utána a maradék két utazás előtti napunkat csomagolással és készülődéssel töltöttük. Megkértem a bátyámat, hogy néha nézzen rá a pecóra, nehogy lába keljen valaminek amíg nem vagyunk itthon.
Farrah és én is nagyon izgatottan vártuk az indulást. Még az utolsó előtti nap elmentünk feltankolni a fontosabb női dolgokat illetően...
Másnap reggel felhívott a nőgyógyászom asszisztense, és megkérdezte be óhajtom -e adatni a hormoninjekciót ami további három hónapra nyújt védelmet.
Ha még együtt lettem volna a legutóbbi szerelmemmel, akkor rögtön rávágom, hogy igen. De most...
Aztán eszembe jutott... Rob... A rohadt életbe! Most akkor mi legyen?
Gondolkodtam egy darabig, de az asszisztens türelmetlen sóhaja visszarántott a földre.
-Tehát Kisasszony? Kéri az injekciót?
A körmömet rágcsáltam. Aztán hirtelen nyugalom szállt meg. Rájöttem mi az ami a leghelyesebb lenne. Mérlegeltem amit tapasztaltam és amit Farrah mondott.
-Igen. Megoldható, hogy még ma megkapjam? Este elutazom egy hónapra...
-Egy pillanat, meg nézem.
-Köszönöm. -mondtam, majd vártam. Másfél perc múlva a hölgy közöle, hogy ha négyig be tudok érni a klinikára, akkor megkaphatom ma.
Le tettem a telefont, és az járt a fejemben, hogy ezzel a döntésemmel két dologra is hatással voltam. Az egyik az anyaságom, a másik pedig a Robbal való kapcsolatom.
Igen. Most már biztos volt, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot.
Délután ahogy kellett berongyoltam a fogamzásgátlómért, aztán húztam haza, hogy segítsek be dobálni az utazótáskákat meg bőröndöket a kocsiba.
James is ott volt már, és egy kedves üdvözlést követően mindannyian bepattantunk a kocsiba és meg sem álltunk a kikötőig.
Már rengetegen voltak. Rögtön lefagyott a képemről a mosoly, mert utálok sorban állni meg várni. De nem kellett sokat szenvednem, mert Luke amint észrevett szinte repült felénk. Engem ölelt meg először, és ölelt is még jó sokáig. De aztán elengedett, és egy leheletnyi puszit nyomott arcomra. Be kell vallanom, Luke veszettül jóképű volt. Legalább annyira mint... Rob! Tényleg!
-Hé, Luke! Mindenki itt van már? -kérdeztem, ő pedig nagy nehezen felém fordította a fejét, mert épp Farrah ölelgette halálra.
-Igen. Már mindenki megérkezett. Öt perc és a hajón süttethetitek a hasatokat. -mondta mosolyogva. Majd sarkon fordult, hogy elintézze a maradék dolgait. A yacht amúgy az övé volt. Vagyis inkább az anyjáé aki hülyére kereste magát az elmúlt húsz évben.
Hatalmas volt. Hirtelen megcsapott a szabadság szele. Végre elszakadhatok a zavaró gondok elöl egy teljes hónapra. Majdnem négy hétre... A Csendes óceán közepén senki sem fog megtalálni. Még fel sem szálltam, de már most legszívesebben örökre rajta maradtam volna.
Lassan megindult a tömeg, aztán kevesebb mint tíz perc elteltével már a kabinjaink felé meneteltünk. A gyomrom egy csomóban volt, és alig kaptam levegőt. Úgy izgultam mint a kislány aki először jár Disney Land-ben.
Egy valaminek nem örültem. Mégpedig annak, hogy Farrah Jamesel fog lakni, nem pedig velem. Ez nem tetszett mert utáltam egyedül lenni, elszigetelve éreztem magam. De amint be nyitottam, minden aggályom szertefoszlott. A kabin gyönyörű volt! Fantasztikus. Le dobtam a csomagjaim, majd rögtön feltérképeztem a helyiség minden zugát. Volt külön fürdő is. Meg áll az eszem! Egy ilyen nagy befogadó képességű hajón, külön fürdő van minden szobához... Ráadásul ez eredetileg csak egy kis családi masina lett volna, ritka de unalmas szabadnapok eltöltéséhez... Hihetetlen.
De nem csorgathattam sokáig a nyálamat, mert hallottam ahogy nyílik az ajtó. Oda néztem és egy helyes szőkés barna lány állt velem szemben, három hatalmas bőrönddel. Egy pillanatra azt hittem eltévesztette az ajtót, de aztán jobban körülnéztem, és észrevettem a kabin másik végében egy második ágyat. Legalább harmadik meg negyedik nem volt...
-Szia! -köszönt a lány barátságosan. Ezt én sem viszonozhattam másként.
-Szia.
-A nevem Aubrey, nagyon örülök! -nyújtotta felém kezét, én pedig rögtön elfogadtam. Erős és határozott kézfogásból sejtettem, hogy mi jól megértjük majd egymást.
-Kristen, és szintén örvendek. -mondtam mosolyogva, majd az ágyak felé böktem a fejemmel.
-Melyiket szeretnéd? -Aubrey egy pillanatra oda kapta a tekintetét, majd legyintett.
-Nem érdekel. Viszont az sokkal inkább, hogy megnézhessem végre ezt a rohadt állat hajót. Mindenhol! -a végét szinte visította, én mégis mélységesen egyetértettem vele. Ő is, csak úgy mint én, ledobta a cuccait, majd az ajtó felé lépett. Kérdőn tekintett rám, én pedig némi fázis késéssel vettem a lapot, és elindultam utána felfedezni a yachtot ami egy teljesen tökéletes hónapig az otthonomul szolgál.
A fedélzettel nyitottunk, eszméletlen volt...
Egy medence volt a végében, ahonnan lépcső vezetett az Óceánba. Volt még bárpult, napozóágy... Csak kapkodtam a fejem.
Beljebb pedig a szokásos, gyönyörű és igényes berendezést találtuk. Fantasztikus volt.
Luke oda jött hozzánk, és röhejes mimikával és kézmozdulatokkal előadta a veterán tengerészt.
Mikor csak simán szartunk a fejére, lassított a tempón és megelégedett egy szimpla köszöntéssel:
-Üdvözlöm a Hölgyeket az Alfa Nero fedélzetén! Remélem megfelel a szoba...
-Gyönyörű. -válaszoltam egyszerűen egy vállrándítással. A következő kérdést nagyobb lelkesedéssel tettem fel.
-Mikor lesz a buli? -én nem láttam ugyan, de biztos voltam benne, hogy a szemeim ezer wattosan csillognak.
-Kábé fél óra múlva már minden be lesz izzítva. Na és te, Aubrey? Hogy érzed magad?
Aubrey kissé zavartan kapta ránk a tekintetét, mert míg mi dumáltunk, ő folyamatosan a terepet mustrálta.
-Remekül! Soha nem akarok haza menni. -mosolygós arcától nekem is mosolyognom kellett. Aranyos volt.
Viszont rövid idő után ott hagytam Luke- ot, hogy meg keressem Farrah-t. Nem láttam sem őt, sem Jamest a beszállás óta. A kabinjuk a miénk felett volt. Lehettek volna közelebb is...
Éppen ki léptek mikor beléjük  botlottam.
-Nemsokára kezdődik a buli. Gyertek mert le maradtok. -újságoltam, majd megfogtam barátnőm kezét és magammal húztam... volna.
-Most meg mi van? Nem akarsz készülni?
-Dehogynem! Úgy is beszélgetnünk kéne. -az a mondat gyanakvóvá tett.
Még nyomott egy gyors csókot James ajkaira, majd ezúttal ő húzott maga után a kezemnél fogva. Ahogy a szobámhoz értünk, be csapta mögöttünk az ajtót, és az ágyra ült.
-Ő is itt van. -bökte ki végül, és már tudtam, mit akar ezzel.
-Tudom. És? -a hangom teljesen szenvtelen volt. Nem akartam emlékezni a múltkori potenciális féltékenységi rohamomra.
-Kristen. Ha lehetséges akkor beszéld meg vele mi legyen... de... ha továbbra sem akar mást, csak AZT, akkor szállj ki amíg lehet, mert hidd el nekem, gimiben volt egy ilyen "kapcsolatom" -a kapcsolat szónál idézőjeleket rajzolt a levegőben, és beszéd közben folyton ráncolta a homlokát- ha belefolysz mindenképp te húzod a rövidebbet. Mi nők már csak ilyenek vagyunk... Az érzelem mentes szex is előbb-utóbb érzelem dússá válik. Ugyanis a szex rengeteg oxitocint* szabadít fel a vérben... -Jézus, ez most valami biológiai felvilágosítás?- A lényeg annyi drága barátnőm, hogy ez egy kalap szar! Nem jó! Ne csináld! -mondandója végén vett egy mély levegőt, aztán végre befogta.
-Farrah... Felnőtt ember vagyok és tudom mit akarok. Mik az igényeim. Ha majd úgy érzem, hogy túlteng bennem az oxitocin -itt mosolyognom kellett- akkor esküszöm le állok. De most nem vagyok szerelmes -tettem vállára a kezem, megnyugtatásként- és nem hinném, hogy mostanában esély lenne a dologra. Rob és én, megadjuk egymásnak az élvezetet, szerzünk a másiknak, bár őszintén szólva inkább magunknak egy kellemes napot, vagy pár órát. Ennyi. Nem kell túlspilázni...
Nem úgy tűnt mintha nagyon meggyőztem volna, de legalább nem lovagolt rajta túl sokáig. Azt úgy is én fogok valakin nemsokára... A jó életbe, milyen perverz lettem újabban...
Farrah lelépett, hogy James elé mehessen. Mostanában mintha hanyagolna a pasija miatt... De egyenlőre nem leszek féltékeny... Még várok vele.
Hamarosan Aubrey is vissza ért a kabinba, majd mohón a bőröndjeire vetette magát. Kevesebb mint tíz perc alatt elkészültünk. Aztán fejvesztve rohantunk a "bálterembe". Már szálingózott a tömeg, de én leginkább egy valakire voltam kíváncsi. Nyújtogattam a nyakam, aztán mikor már kezdtem feladni és a lábujjaim is megfájdultak a folytonos terheléstől (túl pici voltam, hogy talpon átlássak a tömegen) megjelent Rob. Végre. Őrülten szexis volt, mint mindig. És most nem volt vele a szőke macája... pff...
Aubrey-t lepasszoltam a haverjainak, én pedig megróbáltam észrevétlenül oda somfordálni Ő hozzá. Nagyjából sikerült is, de olyan türelmetlen voltam, hogy az utolsó lépéseknél elvesztettem az egyensúlyom, és egyenesen rá zuhantam.
Először döbbent képet vágott, aztán miután sikerült a hajamat félresöpörni a képemből, már mosolygott.
-Nahát! Úgy tűnik ma az ölembe hull az élvezet. -erre nem igazán tudtam mit reagálni. Miután felegyenesedtem, finoman magához vont, és egy szinte inkább simogatásra hasonlító mámoros csókot adott. Utána sem engedett el, magához vont és egy félreeső sarokba vezetett. Ezután elkezdte lesimogatni a ruháim.
-Na de kérlek! -néztem rá tettetett felháborodással. -Először táncoljunk, igyunk vagy mittudom én, de ne rögtön a dugással nyissunk. Akkor mi marad későbbre?
-Hatalmas a fegyvertáram. -mondta szélesen vigyorogva, majd az államhoz hajolt, és orra hegyét végighúzta rajta oda meg vissza. Kezdtem nehezen szedni a levegőt, de azért a mellkasára tettem a tenyerem. Ááhh... faszom! Ki foglalkozik most tánccal meg piával mikor a félig kigombolt inge alatt matat az ujjam?
Mellén lévő kezemmel taszítottam rajta egyet, ő pedig a mögötte lévő székre huppant. Türelmetlenül vetettem át lábam a csípőjén, majd a zene ritmusára ringatni kezdtem sajátomat. Nyilvános helyen voltunk, vagy száz emberrel körülöttünk... Az volt a mázli, hogy a társaság egyik fele kotta részeg volt, a másik fele meg félájultra tépte magát. Pedig még alig kezdődött el a buli...
Tehát mivel valószínűleg senki sem figyelt ránk, nem fogtam vissza magam. A kezemet is be préseltem magunk közé, és simogatni kezdtem férfiasságát. Mikor éreztem, hogy már kőkemény, be nyúltam a saját lábaim közé, hogy jó nedvesre izgassam magam. Bár ez a folyamatos csípőkőrözésemnek köszönhetően Rob ölében, nem volt nehéz...
Ekkor ő is meg mozdította kezét, és az enyémet félre tolva, tövig mélyesztette belém két ujját. Ki húzta, majd nyelvével élvezettel tisztogatta le ujjairól testem nedveit.
Hangosan fel nyögtem. Senkit nem zavart... Rob finoman harapdálni kezdte a nyakam, én meg már ájulás közeli állapotban hevertem. Aztán úgy döntöttem meg könyörülök magunkon. Robnak lehúztam a sliccét, ahonnan ágaskodva bukkant elő, amit oly rég szerettem volna magamban érezni. Felhúztam a szoknyám, majd bele ültem Rob  hosszú, vastag és izgatóan kemény szervébe. Hatalmas kéjes nyögés buggyant fel mellemből, aztán pár másodpercig nyöszörögve köszöntöttem az ismerős testet sajátomban. A szoknyám körbe szétterült összekapcsolódó testünkön. Majd Rob a fenekembe markolt, erre lágyan ringatózva, később pedig egyre gyorsabban mozogni kezdtem rajta. Köröket rajzoltam csípőmmel, miközben fel-le ereszkedtem. A körmeim vágyaim édes megtestesítőjének mellkasán húztam végig, mindig egy kicsit erősebben. Azt hittem ezt már nem lehet fokozni, de ekkor Rob még két ujját is visszacsúsztatta belém. Itt már nem láttam, és nem kaptam levegőt.
Olykor le hajoltam egy ínycsiklandó csókjáért, de az ujja további izgatásával nekem ez már túl sok volt. Hátra dőltem ölében, miközben erősen tartotta derekamat, és hátravetett fejjel átadtam magam az élvezetnek, ami teljesen elvette az eszem.
Vad nyögéseimet egy utolsó hangos sikoly zárta le, mikor megízleltem a mennyországot. Ahol Ő várt rám. Rob azonnal követett, és a beteljesülés pillanatában a combomba és fenekembe markolva élvezett el.
Olyan jó volt látni gyönyörittas arcát. De még jobb volt érezni saját extázisom. Egy darabig csak pihegve feküdtem rajta, majd felálltam ezzel Őt is ki eresztve magamból. Kellemetlenül nedves voltam oda lent, ráadásul nem csak a saját nedveim éreztem lábam között.
De vissza ültem az ölébe. Csak most nem szemből.
-Ez kurva jó volt. -leheltem a fülébe, majd elő vettem a cigit és rágyújtottam.
-Örülök, hogy elégedett vagy az adottságaimmal.
-Legszívesebben egész nap veled kefélnék. -miért kerteltem volna?
-Bármikor átjöhetsz, a 23-as kabin... A bugyid otthon hagyhatod. -mosolygott, majd vállán pihenő fejem, maga felé fordította és csókot lehelt ajkamra. De én nem eresztettem, beleharaptam alsó ajkába és egy szenvedélyesebb csókot követeltem. Meg is kaptam. A csók után felálltunk, majd Rob gyengéden végigsimított oldalamon, és csípőmnél magához húzott. Puszit adott a homlokomra, az orromra és végül az ajkamra.
Majd vigyorogva, miközben másfelé nézett azt mondta:
-Várni foglak. Oda vagyok a nimfo kislányokért, főleg ha szexisen lovagolnak. -a kurva életbe! Már a szavai felizgatnak...
-Anyád a kislány! -mosolyogotam, majd egy utolsó csók után elváltunk.
Megkerestem Farrah-t és Jamest, és az este további részén velük buliztam. Aztán a mosdóban bele futottam Aubrey-ba, szerettem volna bemutatni Farrah-nak.
Oda is vonszoltam hozzájuk, majd közöltem velük, hogy ha továbra is így hanyagolnak, ki rakom Farrah-t a lakásból, és haza viszem Aubrey-t.
Ez nem annyira tetszett barátnőmnek, de le szartam!
A buli után visszatámolyogtunk a szobába. Aubrey le dobálta a ruháit és már aludt is. Én még elvégeztem a fürdőszobai teendőket. A zuhany alatt eszembe jutottak az éjszaka legjobb részei... és a... 23-as... A miénk a 9-es volt. Meg törölköztem, felkaptam az XL-es trikómat meg egy naaagyon rövid nadrágot, és besüppedtem az ágyba.
Már majdnem elnyomott az álom, mikor a telefonom pittyegni kezdet.
-Ó, hogy baszná meg...! -idegbetegen kaptam fel és megnyitottam az sms-t:
"...várlak, ne késs sokat..."
Nem volt aláírás de nem kellett zseninek lennem, hogy ki találjam kitől van.
Gondolkodtam egy darabig... Nehéz volt dönteni, de végül le rántottam magamról a takarót és az ajtó felé lódultam. Még gyorsan írtam egy kis levelet Aubrey-nak, aztán ki lőttem mint a puska golyó.
Az ajtó előtt kissé bizonytalanul toporogtam, és a trikómat gyűrögettem.
Aztán egyszer csak ki nyílt az ajtó, és a következő másodpercben már a szobájában találtam magam...