35. felvonás

Sok szeretettel Tőlem, Nektek: Én =Đ

komi határ még mindig tart XD Mert szadista vagyok!! Haha! XD

Az autóban ülve szerelmem végig erősen szorított magához és lágy csókokkal borított be.
-Rob, kérlek, nyugodj meg. Jól vagyok, hidd el nekem. -suttogtam közel arcához, majd nyugtatónak szánt csókot adtam Neki. Szenvedélyesen viszonozta, féltőn, mintha az egész életünk ezen múlna.
-Nem akarlak elveszíteni. Az életemet jelented! -mormolta nyakam tövébe. Szavaitól könnyek szöktek szemembe.
-Szeretlek... -leheltem és puszit adtam homlokára.
-Megjöttünk! -szólt hátra Ash. Teljesen el feledkeztem róla, hogy ő a sofőr...
-Rendben. -mondtam, majd elengedve Rob kezét, kiszálltam az autóból.
-Itt maradsz ma éjjel? -kérdeztem vissza pillantva Rá.
-Mindenképp. -és végre mosolygott. Mintha ezer éve láttam volna utoljára mosolyogni. Újra megfogtam a kezét, a házba beérve gyorsan jó éjt kívántam a többieknek, aztán szerelmemmel bezárkóztam a szobámba.
-El megyek zuhanyozni. -le akartam mosni magamról annak a görénynek az érintéseit.
-Megvárlak. -feküdt le az ágyra Rob.
-Nem jössz velem? -kérdeztem incselkedve.
-Nagyon akarlak már, de most nem a zuhany alatt.
Le biggyesztettem alsó ajkam, majd egy két kézzel való beintést követően, eltűntem a fürdőben. Még hallottam ahogy felkacagott.
A zuhany alatt állva folyamatosan Rob kitörésein járt az eszem. Persze jólesik, hogy védelmez engem... De megütött miattam egy nőt, és majdnem halálra vert egy pasit, mert hozzám értek.
Jó persze, értem csinálta... De ez akkor is, kicsit túlzó, vagy nem tudom...
De inkább nem is agyaltam tovább ezeken. Ki léptem a fülkéből, fogat mostam, aztán még vizesen, törölközőben, kiléptem a szobába. Rob sokat ígérő pillantásokkal méregetett. Én viszont makacsul ellenálltam.
Viszont mikor mellém lépett minden ellenállásom porba hullott.
Ki a fene tudna Neki nemet mondani? Ahogy csípőmnél fogva lazán magához húzott, arcát nyakamba temette... Áhhh... megőrjít!
-Isteni az illatod. És gyönyörű vagy... -hangja elfúlt. Már tudtam, hogy Nála ennyi volt az ellenállás.
Finoman kibontotta a csomót törölközőmön, az pedig szinte hangtalanul hullott lábaimhoz.
-Annyira tökéletes vagy... Érzéki... Kívánatos... -ahogy fojtott hangján fülembe suttogott, és ahogy kezeivel cirógatta testemet, egyre inkább kezdett cserben hagyni a józan eszem.
Ujjaim lassan a hajába túrtak, majd mint szomjazó a vízre, úgy vetettem magam ajkaira. Hevesen csókoltuk egymást, édes nyelve elkábított. Lábaimból teljesen ki szállt minden erő. Rob az ágyra fektetett, majd miközben tovább csókolt kezeivel melleimet kényeztette.
Halk nyögéseim betöltötték a teret. Még akartam... Meg is kaptam. Szerelmem ujjai aztán egyre lejjebb indultak el testemen, de azt az egy, fájóan lüktető pontot szándékosan kikerülte. Kezdett elborulni az agyam. Direkt kínzott, akkor nem maradok adósa.
Szinte le téptem róla a ruháit, majd mikor már meztelenül feküdt előttem, ágyékára ültem, de nem engedtem magamba. Közvetlen hasán nyugvó, merev szerszáma fölé ültem, úgy, hogy a hegye azért biztosan fenekemhez érjen, hogy Őt is legalább annyira megőrjítse mint engem.
Elhelyezkedtem tehát alhasán, majd lassan ringatni kezdtem csípőmet. Ahogy rekord idő alatt benedvesedtem, éreztem ahogy összekenem bőrét, de ahogy kínlódó nyögéseit hallgattam, tudtam, hogy ezzel csak tovább húzom az agyát. És ez tetszett. Viszont őrülten vágytam már arra, hogy kemény férfiasságát belém mártsa.
Le szálltam róla, és a puha párnák közt elhelyezkedve, széttártam lábaimat. Finoman végighúzta ajkát combjaim belső felén majd felém tornyosult, én már remegtem a kéjtől, s bár jóformán még hozzám sem ért, már nyöszörögtem.
De még mindig nem hatolt be. Hát ez... Huuuuuhhh...
-Csináld már, baszki... -hangom elfúlt, csak erőtlen suttogás volt.
-Nyugi van cicám. -vigyorog! Ez vigyorog! Hát én mindjárt kinyírom!
-A rohadt életbe Pattinson...! -idegbetegen felálltam az ágyról, és a fürdőbe indultam, hogy lehűtsem magam. Felidegesített. Le lankasztja a vágyaimat. Pedig szabályosan tüzelek...
Viszont még el sem értem az ajtó kilincset, Rob a tarkómnál fogva döntött előre. Hirtelen csak az ajtóra tudtam tenyerelni, aztán hirtelen mozdulattal éreztem, hogy végre valahára kitölti bensőmet. Már majd elepedtem érte.
Kéjesen sikoltottam fel a hirtelen mozdulattól, onnantól viszont csak nyöszörgésre futotta.
Jobb híján az ajtó barázdáit kaparásztam, és maradék erőmmel, és szellemi jelenlétemmel még megpróbáltam megtartani magam karjaimmal, de ahogy ez a szexisten elkezdte a hátamat csókolgatni,és a mellem markolászni... végleg feladtam.
Elengedtem az ajtót, Rob ekkor magához szorította erőtlen testemet. Lassan hátrált velem az ágyig, leült a szélére, én pedig tovább mozogtam ölében.
Ő is folytatta hátam és mellem kényeztetését. Aztán testem remegni kezdett, éreztem ahogy alattam szerelmem már belém élvezett. Még párszor felemelkedtem és visszaültem, aztán engem is magával sodortak a gyönyör hullámai.
Izzadtan, csapzottan és kifulladva borultunk egymásra. Sokáig kapkodtuk még a levegőt, aztán mielőtt elaludtunk volna, Rob még szólt a holnapi programot illetően.
-Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem nem tudsz holnap Ashley-vel vásárolni... Emlékszel? Holnapra beszéltük meg a látogatást az... unokahúgomhoz.
-Óh. Igen, persze! Most már emlékszem. Hidd el nekem szívem, hogy nem fogom gyászolni a kárba veszett shopping túrát. -mosolyogtam rá.
Még váltottunk pár édes csókot, majd elég gyorsan bevágtuk a szunyát.

---

Óóóó... hogy az a kibaszott... Bakker! Miért nem húztuk el a függönyt este? Az összes kurva napsugár ide süt be, pontosan bele a képembe. Köszönöm Istenem!
És ami a legjobb: Robert a változatosság kedvéért, megint egyedül hagyott.
Viszont villám gyorsan pattantam ki az ágyból, felöltöztem, mosakodtam satöbbi. Majd lerohantam a földszintre. A teraszon kávézott Ashley-vel.
Most mindenkinek az jut eszébe, hogy biztos féltékeny vagyok... De nem. Ash rendes csaj, ráadásul elég nagy távolságot tartanak.
-Hello mindenki! -köszöntem mosolyogva, miközben Rob ölébe fészkeltem magam.
-Mikor indulunk? -néztem rá kíváncsian.
-Mikor szeretnél? -nyomott csókot homlokomra.
-Délután. Hová is megyünk pontosan?
-N.Y. Ezért jobb ha bőröndöt is hozol. Ja és repülővel megyünk, hogy gyorsabban oda érjünk.
-Utálok repülni... -motyogtam lehajtott fejjel. Aztán ki vettem Rob szájából a cigit, és elszívtam a maradékot.
-Az az enyém volt kislány! -emelte fel szemöldökét. Olyan szexi volt... hmm... nyamíííííí!
Finoman, hogy Ash ne fogjon fel belőle semmit, mocorogni kezdtem szerelmem ölében. Éreztem fenekemnél ahogy éledezik ott lent, a levegőt is szaggatottan vette.
Kajánul vigyorogtam rá. Meglátjuk meddig bírja még.
Közben Ashley megszólalt, de nem igazán figyeltünk rá.
-Nem úgy volt, hogy ma vásárolunk? -kérdezte csalódottan.
-Mmm... majd... jövőhéten... Oké? -nyögdécseltem.
Oda sandítottam egy pillanatra, láttam, hogy bólint.
-Szavadon foglak. -aztán elindult befele.
Robnál eddig tartott a türelem. Be tolta kezét a nadrágomba, hideg ujjaival gyötörte nőiességemet. Édes bosszú mi? Akkor sem leszek én az aki először megtörik!
De mikor már negyed órája gyötörtük egymást, csak egy választásom volt, hogy szabaduljak...
Nemes egyszerűséggel Rob kezébe haraptam, aztán kihasználva a pillanatot, felpattantam öléből. Gyorsan begyűjtöttem némi oxigént, aztán futás!
Fel szaladtam előle az emeltre, de az ajtómat már nem tudtam bezárni. Belökött rajta, a komódra ültetett, letépte a nacimat, aztán a sajátját, és sietősen magára húzott.
Vad volt és gyors. Rekord idő alatt mentünk el mindketten.
Lihegve nyitottam szólásra számat.
-Ez... egyéni csúcs volt. -suttogtam, miközben még mindig belé kapaszkodva simultam szorosan hozzá.
-Mert egy boszorkány vagy. Nem is... inkább egy istennő. -ettől mosolyognom kellett.
Kis idő múlva összeszedtük magunkat annyira, hogy el tudjunk készülni. Jegyet elfelejtettünk foglalni, de csak lesz hely a New York-i járatra.
Be dobáltuk a bőröndöket az autóba, elbúcsúztam a csajoktól, aztán indultunk.
Még egyszer a reptér mosdójában is adtunk egymásnak rendesen...(ha akarjátok részletezem =]) aztán felszálltunk a gépre.
Még jó, hogy ott is van mosdó...

34. felvonás

És kis késéssel megérkezett. Az eleje talán nem olyan izgi, na de a vége... =)

Olvasgassatok, és kommenteljetek.

Minimum 15-öt. *szépennéz* =Đ

Rob nagyjából hajnaltájt hagyott először elaludni. Ahogy le tettem a fejem a párnára, már aludtam is.
---
Másnap reggel fincsi palacsinta illatra ébredtem. Bár már inkább kora délután volt. Le csoszogtam a konyhába, és örömmel konstatáltam, hogy Brey megint gondoskodott az ebédről.
A konyhában volt mindenki. Aubrey, Ruthi, Rob és persze Ashley.
El ásítottam nekik egy "hello"-t, aztán felültem a pultra és két pofára tömtem a palacsintákat.
A mogyorókrémesből vagy ötöt bevágtam. A lányok érdeklődve bámultak, Rob pedig nemes egyszerűséggel odalépett hozzám, és ajkaival és nyelvével tisztogatta le számat és környékét.
-Rob... -dünnyögtem ajkaiba -Kiskorúak is vannak itt.
-Úgysem fog fel belőle semmit. -suttogta fülembe.
-Épp elég kárt tettél már ifjonti, zsenge elméjében. -mosolyogtam, majd leugrottam a pultról, és a hűtőből kivettem egy energiaitalt. Hmm, tutti frutti.
Elszopogattam =) aztán fel szökdeltem a szobámba. Rob szorosan jött mögöttem.
Az ajtón belépve édesem egyből a lényegre akart térni, de én még mindig fáradt voltam. Lágy csókokat lehelt nyakam bőrére, és cukormázas szavakat suttogott.
-Nem hat meg. -hangzott egyszerű válaszom. -Tegnap cirka öt órát feküdtem alattad egyhuzamban. Csoda, hogy tudok járni, arról nem is beszélve, hogy rohadt fáradt is vagyok.
-Nem számít édes. Eljössz velem ma az egyetemre? El kéne intéznem pár papírt.
-Veled bárhová! -még ki sem mondtam, már célzatosan sasolta az ágyat. -Kivéve oda... -tettem gyorsan hozzá. Kaptam cserébe egy csalódott sóhajt, és egy mindennél finomabb és részegítőbb csókot.
Le szálltam az öléből, átöltöztem aztán kocsiba ültünk és a lakása felé indultunk.
Ő is gyorsan át vedlette az előző napi ruháit, aztán az egyetem felé hajtottunk.
Mikor oda értünk, Rob az ajkamra nyomott egy gyors csókot, és a lelkemre kötötte, hogy ne kóboroljak el, hanem várjam meg az udvaron.
Le ültem az egyik szökőkúthoz, csendesen szívtam a cigim, mikor elhaladt előttem egy kisebb banda. Fogalmam sem volt róla mi a fenét csinálnak itt ennyien nyári szünetben, de nem is érdekelt volna, ha kettő közülük nem bámul meg feltűnően, sugdosva valamit egymásnak.
Csúnyán néztem rájuk. Nem volt kedvem jó pofizni az ilyeneknek.
Még egy darabig méregettek, de eldöntöttem, hogy nem fogom felhúzni magam rajtuk.
Inkább rágyújtottam még egy cigire.
Körülbelül tíz perc elteltével Rob is megérkezett végre. Gyorsan felpattantam és hozzá szaladtam. Bele kapaszkodtam az ingujjába, és indulásra ösztökéltem.
-Mi a baj kicsim? -kérdezte nyugodt hangon.
-Semmi, menjünk. -hadartam. Szerencsére engedett az unszolásnak, és hamarosan az autóban ültünk, és hazafelé száguldottunk.
-Szóval miért kellett annyira sietnünk? -fordította felém a fejét.
-Először is az utat nézd, nem akarok százhússzal a fának menni.
-Ne terelj.
-Azért mert néhány hülye gyerek folyton engem bámult, és sugdostak valamit a hátam mögött. Elég frusztráló volt. Ennyi.
-Nem nyúltak hozzád ugye? -hangjából áradt az ideges feszültség.
-Nem, nyugi. -csitítottam.
-Szólj, ha bárki bánt. Azonnal megölöm. -hangja teljesen nyugodt, mégis erős és határozott volt. Úgy mondta ki mintha csak jó napot kívánna. Ettől volt igazán ijesztő ilyenkor.
-Rendben... -motyogtam, majd tekintetem a szélvédőre szegeztem. Hazáig nem beszélgettünk többet, én a fákat számolgattam, Ő pedig mélyen a gondolataiba temetkezett.
-Akkor megyünk ma este? -kérdezte hirtelen.
-Hova is? -nem tudtam róla, hogy lenne estére program.
-Egy házibuliba. Valami új gyerek költözött ide, és Kellan mondta, hogy "üdv itt" bulit tart.
-Saját magának? -forgattam a szemem, aztán fel kaptam a fejem valamire.
-Te ismered Kellant? -szemeim tágra nyíltak. Ha Rob megtudja, hogy Kellan hozzámért, minimum kasztrálja szerencsétlent...
-Ja, még a gimi utolsó éveiből... Miért? -nézett rám kíváncsian.
-Hát... csak... Mert múltkor mikor ránk nyitott a buliban, nem mondtad egy szóval sem, hogy a haverod. De mindegy is...
-Oké. -hagytuk ennyiben a dolgot.
Hozzánk mentünk először. Egy villámgyors átöltözést követően elbúcsúztam a csajoktól, aztán indultunk volna... De Ash benyögte, hogy ő is meg lett hívva, és ha nem nagy gond esetleg, jöhetne-e ő is velünk.
Most erre mit mondhattam volna? Hogy bocs szivi, de a pasim múltkor téged bámult ezért tabu téma vagy??? Á, dehogy.
-Persze, gyere... -mosolyogtam rá. Persze Aubrey fenyegető pillantásai is ösztönzőek voltak.
Már az autóban ültünk, Rob lakása felé tartva, mikor életem megszólalt.
-Farrah és James is ott lesz. -azt hiszem ezen a szinten egy kőkemény, atom hatalmas endorfin bomba robbant bennem.
-Wow, máris sokkal több kedvem van ott lenni. -örvendeztem. Tényleg nagyon vártam már, hogy lássam. Legutóbb a kórházban futottunk össze, de ott épp engem tartott felelősnek a világ pusztulásáért is... szóval, nem túl szép elválás volt...
Rob leparkolt, egy gyors csókot nyomott számra, majd közölte, hogy tíz perc és jön.
Remek. Egyedül maradtunk Ashley-vel, aki eddig csendben gubbasztott a hátsó ülésen.
-Mondd csak Kristen, te... Neked valami bajod van velem? -kérdezte. Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.
-Dehogy! Miért lenne? -vihogtam idiótán. Láttam rajta, hogy nem valami meggyőző az alakításom.
-Akkor jó. Ezek szerint nincs ellenedre holnap egy kis bevásárló túra. -vigyora olyan széles volt mint a grand kanyon.
-Hááát perszeee, hogy nincs. -szűrtem összeszorított fogaim közt, próbáltam én is valami mosoly félét erőltetni arcomra, de inkább fájdalmas grimasz lett belőle. Tényleg nem azzal volt bajom, hogy Ash-el kell lennem, hanem magával a bevásárló körűt fogalmával... Brrr...
Kisvártatva Rob is megérkezett végre. Be pattant a kocsiba, megdícsértem a szerkóját, és sajnálattal közöltem vele a fájó hírt, hogy holnap nincs szünet nélküli szex, mert shoppingolok Ashley-vel.
Erre elhúzta a száját, és egy rettentő édes, sírós grimaszt húzott arcára. Nem bírtam ki, hogy ne pusziljam meg.
Elég hamar oda értünk a házhoz. Már javában ment a buli, kint az udvaron is lehetett már fetrengő embereket látni.
Ashley kirontott a kocsiból, é bele vetette magát a partiba. Én inkább szerelmembe kapaszkodva sétáltam beljebb. Legszívesebben otthon tévéztem vagy szexeltem volna vele. Fél szemmel olykor Farrah-t kerestem. De egyenlőre sehol nem találtam.
-Figyelj rám Kristen. El megyek, hozok valami piát, te addig el ne mozdulj innen, világos? -nézett rám nagyon komolyan. De most frankón, tényleg ötévesnek nézek ki?
-Vettem főnök... -motyogtam unottan, majd néztem egyre távolodó alakját.
Nem szerettem, ha bulikban egyedül, vagyis inkább nélkülem, császkál. Féltem, hogy betép... Csak remélni mertem, hogy szeret annyira, hogy a kedvemért nem teszi meg...
Már legalább öt perce elment, idegesen doboltam a lábammal, karba fontam kezeim...
Egyszer csak egy magas srác állt meg előttem. Először Kellanre tippeltem, még halványan el is mosolyodtam, de amikor felemeltem a fejem az a kretén állt előttem, aki ma délután az egyetemnél olyan furcsán méregetett.
-Nem jössz táncolni? -kérdezte.
-Kösz nem... -mondtam, majd ki kerülve az erkély felé indultam. Ostoba tyúk! A lehető legrosszabb irányba... Utánam jött.
-Na, gyere már! -megragadta a karomat, én pedig ijedten kaptam rá tekintetem.
-Azt mondtam nem! Engedj el! -hangom kezdett hisztérikus lenni. Az a barom pedig egyre erőszakosabb. Ahogy megpróbált magához szorítani, szinte megfulladtam a belőle áradó tömény pia szagtól.
Nagy volt. Sokkal nagyobb mint én. Hiába próbáltam szabadulni, nem ment. Éreztem durva, száraz ujjait a combomon felfelé siklani a szoknyám alá. Éreztem ahogy a fülembe szuszog, és ahogy megpróbált szájon csókolni...
-Rob... -suttogtam elkeseredetten. Nem hittem el, hogy senkinek sem tűnik fel mit művel ez a rohadék.
És mintegy végszóra, éreztem ahogy a szorítás enyhül a testem körül. De a fejem kavargott... Nem láttam tisztán. Le csúsztam a földre, és csak Rob arcát láttam, ahogy szemei vérben forognak a gyilkos dühtől.
És aztán láttam azt a senkiházit a földön fetrengve. Bizonyára kiesett egy-két perc, mert mire újra oda néztem már több sebből vérzett.
Robot négyen fogták le. Tajtékzott a dühtől, teljesen elvesztette a józan eszét. Öklében lüktetett az ér ahogy összeszorította.
-Hé... nyugi haver! Nem akarsz börtönbe kerülni ugye? -hallottam ahogy nyugtatják szerelmemet.
-Megdöglesz féreg! -fröcsögte a földön fekvő szemétláda felé.
Feltápászkodtam ülő helyzetemből, és kissé tisztább látásom segítségével, Robhoz sétáltam.
-Rob... kérlek, nézz rám. -arcára simítottam tenyerem. Tekintete egyből megváltozott. Szorosan magához húzott, és összecsókolta arcomat.
-Ne haragudj, hogy egyedül hagytalak.
-Ne viccelj már... -bújtam hozzá szorosan. Végül is a kisebb sokkhatást leszámítva az égvilágon semmi bajom nem volt.
-Gyere menjünk haza. -fogtam meg kezét, és a kijárat felé húztam.
-Igen, menjetek. Majd kitalálunk valamit, ha esetleg zsaru lenne a dologból.
-Kösz haver! Sokkal lógok neked. -lépett oda Rob egy férfias ölelésre, majd kifelé indultunk.
A kissé rémült Ashley az udvaron csatlakozott hozzánk. Be ültünk az autóba, de Robnak le kellett nyugodnia, így Ash vezetett, mi ketten pedig a hátsó ülésen utaztunk. Végig én nyugtattam Robot... Le döbbentem micsoda indulatok bújnak meg benne...

Hate ME!! XD

Bocs, Drágáim, de asszem szünetelek egy kicsit.

Imádok írni, de fel kell töltenem a készleteimet. Magyarul: ötlet nélkül nem lehet alkotni.
Annak semmi értelme, hogy valami összecsapott szart tálaljak nektek, mert sietek megfelelni.

Szóóóval... Úgy nagyjából hétvégéig kell kibírnotok.

Ha előbb jön az ihlet, előbb kapjátok a frisst, de inkább a szombat környéke valószínű.

Na, ennyi lenne.

xoxo

Snooki

33. felvonás

Nem tom mit lehetne hozzáfűzni...

Öö... Akartam ám valamit, de totál kiment a fejemből XD

Jellemző...

Mindegy, jó olvasgatást!

Láw.

Hmm... Kellemes ébredés, szerelmem karjaiban. Kezében a kezemmel és... A biztonsági öv csatjával a fenekemben??
Nagyszerű! Tehát mégsem értünk haza. Hunyorogva kinyitottam a szemem. Szörnyen lüktetett a buksim, de feltornáztam magam ülőhelyzetbe amíg körülnézek.
Még mindig a klub parkolójában voltunk, és Robbal a Hammer hátsó ülésén húztuk a lóbőrt.
Elkezdtem rázogatni Őt, de csak nem akart felkelni, pedig az a kurva csat már nagyon nyomta a hátsómat...
-Robert, ébresztő! -szóltam rá, kibámulva az ablakon. De semmi.
-Rob, édes, kelj fel mert ez a szar teljesen fel fog nyársalni, és ha ez megtörténik letépem a heréidet. -suttogtam mézes-mázas hangon fülébe.
Erre elkezdett mocorogni.
-A golyóimat ne... -nyögte, majd nagyon nehezen felkönyökölt, és álmosan pislogott rám.
-Jó reggelt! Ha elég józan vagy már, akár el is indulhatnánk haza. -dünnyögtem, miközben rágyújtottam. Fejemet a hűs üvegnek támasztottam, és harcoltam a megsemmisítő hányinger ellen. De még a cigitől is felfordult a gyomrom, úgyhogy inkább gyorsan elnyomtam.
Volna. De Rob kivette a kezemből, és inkább elpusztította Ő.
Kaptam egy édes csókot, majd ki másztunk a kocsiból, hogy be üljünk előre.
-Hozzád vagy hozzám? -kérdezte Rob egy ásítási rekord közben.
-Hozzám. Meghalok az ágyamért. Még mindig sajog a fenekem.
-Én meggyógyíthatom... -mosolygott kajánul, majd izgatóan megnyalta szája szélét.
-Ja, az rögtön gondoltam. Te figyelj, mi van azzal az utazással amit múlt hónapban említettél? -nagyon kíváncsi voltam mit válaszol.
-Semmi. Nem mentünk.
-Whoa! Na ne mondd észlénykém... Fel sem tűnt volna...
-Hagyd abba.
-Oké. Abbahagytam. Szóval akkor megyünk? Szeretném megismerni azt a közeli családtagot akit említettél.
Kissé izgatott voltam. Vártam a válaszát, közben figyelem elterelésképp a rádiót nyomogattam. De csak vinnyogott meg búgott..
-Szívem, ne baszakodj a rádióval. Nem hallod, hogy szar? -kissé feszült volt, csak azt nem tudtam mitől.
-Oké... -tartottam fel kezeimet, majd fújtatva hátradőltem az ülésben, és államat tenyerembe támasztva bámultam ki az ablakon.
-Elmehetünk. Holnapután jó lesz? -kérdezte aztán. Felkaptam a fejem és hevesen bólogattam.
-Alig várom. -mosolyogtam, majd áthajoltam hozzá, és belecsókoltam nyakába. -Szeretlek.
-Én is téged, Kristen. -simította kezét az enyémre.
Rövidesen megérkeztünk hozzánk. Rob leparkolt, aztán ketten indultunk el befelé.
Ezúttal mindenki otthon volt. Beleértve az új lakótársat is...
-Hello! Hazajöttem! -szóltam be hangosan, hátha valaki még meg is hallja és vissza köszön.
De csak Ruthi szökdécselt oda hozzánk. Én megkaptam a szokásos puszim, Robbal viszont pacsiztak, aztán felkapta pöttömkét.
-Mivan veled szépségem? -kérdezte Rob a kislányt, aki megszeppenve bámulta Őt.
-Semmi. -mondta aztán röviden. -Hoztál valami finomat? -kérdezte Ruthi csillogó szemekkel.
-Persze! Magamat! -oldalba vertem a könyökömmel. Még jó, hogy Ruthi nem érti a dolog konkrét jelentését.
Le kaptam az asztalról egy energia italt. De Ruthi újra megszólalt.
-De Rob, téged nem tudlak elszopogatni... -erre teljes erőből jött visszafelé az italom. Majdnem megfulladtam. Az a barom meg csak vigyorgott és Ruthi fejét simogatta.
-Fogod ezt még másképp is gondolni. -mondta aztán, amivel tényleg betelt a pohár. Ki vettem a kis csajt a kezéből, és leküldtem az anyjához.
-Normális vagy?? Rögtönzött felvilágosítást tartasz egy négyévesnek??
-Jó, bocs. Asszittem már elmúlt hat... -elrévedve nézett... Hát ez...
-Csak hülyülök, nyugi van babám. -ölelt aztán magához. Én nem voltam ideges, csak nem fogtam fel mi lehet olyan vicces ezen..
-Nem számít. -mondtam aztán. A konyha felé lépdeltünk, ahová Ruthi is ment. Ott volt mindenki, Ashley is. A hűtőhöz léptem és ki kaptam belőle a tegnapi pizzát. Tányérra dobáltam, aztán be vágtam a mikróba. Mikor visszafordultam, láttam, hogy Rob Ash-t stíröli.
A faszom! Mi a rák van?
Hangosan köhintettem egyet, mire rám kapta tekintetét, én pedig gyilkos pillantásokkal viszonoztam azt.
A pizza elkészült. Ki szedtem, tálcára raktam, felkaptam egy rekesz sört amit Rob kezébe nyomtam, aztán elköszönve egy időre a többiektől, felfelé indultam. Ő követett.
-Mi volt az a konyhában? -kérdezte ártatlanul.
-Chöh! Mintha nem tudnád. Ashley-re csorgattad a nyálad.
-Ja. Hát jó csaj. Csak megnézet, ne húzd fel magad. -magyarázott, közben felértünk, lábammal berúgtam az ajtót, az asztalkámra dobáltam a kaját, majd mikor Rob is beért, kulcsra zártam az ajtót.
-Nem vagyok féltékeny. De Te az ENYÉM vagy, vannak bizonyos előjogaim. Mindenki másnak tíz dolcsi a bámulásod másodpercenként. -jelentettem ki fölényesen, mire Rob csak nevetett.
-Édes, egyetlen szerelmem. Jogot formálsz rám, és a csajokkal fizettetsz, ha én bámulom őket? Uhh... Pont ezért imádlak. Na gyere ide! -azzal magához rántott, és elfektetett a nagy és puha babzsák fotelben.
-Most pedig rossz kislány, következzen a büntetés. -mosolyától megremegett a gyomrom, na és persze az sem mellékes, hogy totál felizgat.
Végig csókolgatta a nyakam, aztán az ajkaimat ostromolta.
-Várj... egy...uhmm hahh... picit... -próbáltam kinyögni mondanivalóm...
-Nem! -nyögte Rob, de én nem tágítottam. Bár lassan kezdett elszállni az agyam.
-Éhes vagyok... -panaszkodtam aztán. Erre sajnálkozva felnézett rám.
-Őszintén...? Nem érdekel. És hidd el nekem kicsikém, hogy még tíz másodperc, és téged sem fog... -megint az a kanos vigyor. Szerettem és utáltam egyszerre.
-Ajánlom, hogy ne bánjam meg, hogy nem a pizzát választottam. -fenyegettem egy kicsit, aztán csak átadtam magam az élvezetnek.
De a babzsákszar mégsem volt jó ötlet, mert folyton belesüppedtem, Rob meg nem fért hozzám, és bár már totál izgalomban voltam, a gyomrom sem állt meg a korgásban.
Végül életem értelme feladta a hracot.
-Áhh, baszod! Hihetetlen hangos a gyomrod. Látszik, hogy a tiéd... -darálta idegesen, majd mellém heveredett egy sörrel a kezében.
Én végre magamhoz vehettem egy szeletet a pizzából, és se perc alatt eltüntettem. Be küldtem még hármat, és olyan voltam mint aki épp most tépett be. Tökéletes boldogságot éreztem. Igazi haspók vagyok.
-Jóllaktál? -kérdezte reménykedve, azonnal bólintottam. De még belekortyoltam a sörébe, hogy leöblíthessem az oda nem illő dolgokat.
Utána egymásnak estünk.
Le téptük egymásról a ruhát, karmoltuk és haraptuk a másikat.
A földön térdeltem, Rob velem szemben. Kissé visszavettünk az előző veszett tempóból. Forró és édes csókunkat Rob szakította meg, ahogy egyre lejjebb haladt nyelvével és ajkaival testemen. Először az államon, nyakamon, kulcscsontomon, melleimen, hasamon, majd célt ért a lábaim közt. Én az ágy szélét markolásztam, miközben Ő alulról kényeztetett. Nem csak nyelve, de ujjai is bennem/rajtam játszadoztak. Nyelvével hol gyengédebben, hol erősebben ostromolta érzékeny pontocskámat. Ujjaim pedig végeérhetetlen játékot játszottak forró bensőmben.
Végül nem húztam sokáig. Szinte rögtön elmentem. Rob már nem kelt fel a földről. Miután megtörtént az alváz tisztogatás, egyszerűen megragadta csípőmet, és ha már Ő amúgy is feküdt, magára húzott. Én pedig készséggel, élvezettel engedtem tövig magamba.
Miközben lassan ringattam csípőmet, kezemmel egy sörért nyúltam, majd jó nagyot kortyoltam bele. Rob keze is megmozdult, de nekem jobb ötletem támadt.
Ismét kortyoltam belőle, majd a számban tartva hajoltam szerelmem ajkaihoz. Éreztem és hallottam is ahogy le nyeli a nedűt, majd intenzív és szenvedélyes csókban forrunk össze. A csók hatására csípőm mozgása is felerősödött, és gyorsítva a tempón, kisvártatva mindketten eljutottunk a mennybe.
-Huhh, szivi... Kurva jót mentem... -lehelte Rob elégedetten. Én kicsit fáradt voltam a dumához, ezért egy utolsó csók után leszálltam róla, és a nagy, puha fotelba heveredtem.
Ő is be feküdt mellém, és szüntelenül testemet és ajkamat csókolgatta. De persze a simogatások sem maradtak el.
A végén nem bírtam tovább. Újra rá vetettem magam. Kapja csak amit megérdemel.

32. felvonás

Szex is van, meg egy kicsi romantika, szóval mindenki örülhet.

Ja! És találkozhattok egy régi-új ismerőssel =) Mert második lett a szavazásban.

XX

Snicks

Nagyjából másfél - két napot lehettem Robnál.
De meg kellett szakítanunk a szünet nélküli kufircolás-maratont, mert volt egy megbeszélt találkám Kellan-el.
Nem lett volna szép ha azok után, hogy olyan szépen bánt velem, csak úgy szó nélkül lépek le.
Egy cukrászdában találkoztunk. Mikor megérkeztem ő már ott volt és iszogatott valamit.
-Szia nagyfiú. -köszöntem, majd egy pusziért hajoltam.
-Na mi a helyzet, kis csaj? -csapott a fenekemre.
Le ültem vele szembe, és bele kezdtem a mondanivalómba.
-Meg kéne beszélnünk a dolgokat... -baszki! Őrület hányszor hagyta el ez a mondat a számat az elmúlt pár napban...
-Dehogy! Hagyjad! Le feküdtünk, ennyi. Hallotam, hogy miért léptél le, úgyhogy asszem meg van bocsájtva.
-Örülök. -mosolyodtam el. Rendeltünk egy halom sütit.
-Mmm... Ühm, Kris, te figyelj! Kéred azt még...? -nyögte Kel teli szájjal, és villájával az utolsó sütimre bökött.
-Nem, meg eheted. Én fullon vagyok. Hogy bírsz ennyit enni? -tettem fel a költői kérdést.
-Anyám mindig azt mondta, ha nem eszem eleget, sosem növök nagyra. -mutatott rá a tényekre. Ezen elnevettem magam.
-Bizony, még bőven van hová nőnöd... -húztam kicsit.
Meg beszéltük, hogy még mindenképpen összefutunk. Szerintem tök jó barátok lehetünk.
A cukrászda előtt még búcsúképp felkapott, és a szart is kiszorította belőlem.
-Uhhh, oké. Most már le tehetsz! -kapkodtam a levegőért. Erre összeborzolta a hajam, mint egy óvodásnak, aztán el köszöntünk.
Én meg ott álltam összetört bordákkal és csigolyákkal, a szanaszét meredező sérómról nem is beszélve.
Gyorsan kocsiba ültem, és haza hajtottam. Robbal úgy beszéltük meg, hogy este esünk egymásnak a klubban. Te jó ég! Hogy bírom ki addig?
A házban csend honolt. Végig jártam a helyiségeket, de sehol senki...
Aubrey megint lelépett Ruthival. Nem gond, legalább magam vagyok egy picit.
Fel szaladtam a szobámba, összekaptam a mosatlant, be tömködtem a gépbe és elindítottam a mosást.
Utána ki vettem a hűtőből egy -na jó két- üveg sört, aztán a cigimmel együtt ki vonultam velük a teraszra.
El gondolkodtam azon amit két hete tudtam meg. Rob unokahúgán. Sophia, azt hiszem...
Vajon miért van a sárga házban? Ráadásul nagyon fiatal lehet. Burkoltan szóba kéne hoznom a dolgot, szeretném meg ismerni azt a lányt. Rá kéne beszélnem életem értelmét az utazásra, mielőtt Ő maga is bevonul a klinikára.
Mert be fog, ezzel nem voltam hajlandó játszadozni. Nem ez miatt a trágya miatt akarom Őt elveszíteni. Nem mintha más miatt el akarnám...
Láttam, hogy le parkol egy taxi a ház előtt. Ez biztos Aubrey.
Le szaladtam a lépcsőn, már hiányoztak. Főleg a kis csöppség.
Éppen akkor nyílt az ajtó mikor leértem. Aubrey és Ruthi léptek be rajta... És még valaki.
Egy alacsony, barna hajú lány. Fogalmam sem volt róla ki a fene ez. Kedvem meg nem volt most vendégeket pátyolgatni, de azért szívélyesen üdvözöltem, miután köszöntem Brey-éknek.
-Szia. Kristen vagyok. És te? -nyújtottam felé kezet.
-Ashley. Ashley Greene, nagyon örülök.- a mosolya kedves volt, de leszarom. Húzzon innen minél előbb, hogy le fekhessünk végre.
Aubrey karon ragadott, és a konyha felé kezdett húzni.
-Mi van? -néztem rá bambán.
-Ugye mivel Farrah elköltözött... Öhm... -jajj, bakker... Már megint a harapófogó manőver?
-Abrey, bökd már ki! Nem eszlek meg! -tényleg fáradt voltam a süketeléshez.
-Itt lakhatna akkor Ashley? -először azt hittem hülyéskedik. Az egy dolog, hogy őt ide fogadtam, mert már ismertem, és nem volt lakása, viszont mint utólag kiderült gyereke ellenben nagyon is... De Ashley számomra idegen.
-Nem is ismerem. -meredtem rá.
-De én igen. Hidd el, jó lány. Be száll a közös költségekbe.
Hát! Még jó, hogy ha már itt akar lakni... -gondoltam, majd vettem egy mély levegőt, és egy "tökmindegy, leszarom" alapon rá bólintottam.
Cserébe egy nagy köszi-ölelés-puszi tenger csomagot kaptam.
Be vonultam a fürdőbe és el merültem a kádban. Majd később szakítok időt arra, hogy megismerjem az új lakótársam.
--
Oké. Totális filmszakadás, jéghideg víz, dörömbölés... Bassza meg! Elaludtam!
-Kristen! -hallottam egy édes csilingelő hangot.
-Gyere be! -szóltam hátra. Végül is úgysem látna belőlem semmit a hab miatt.
-Szia. A barátod keresett. A Mami azt mondta hozzam be neked a telefont, hogy beszélhess vele.
-Köszönöm bogaram. Puszit. -nyújtottam az arcom. Olyan édes volt, mikor puszikat adott.
Miután Ruthi ki ment, rá néztem a telefonra, és valóban volt nem fogadott hívásom. Négy... Mind Robtól.
Vissza hívtam.
Rögtön felvette.
-Szia édes, láttam, hogy kerestél.
-Csak hiányzol. Szeretnélek már érezni. -búgta a telefonba. Hangjától libabőrös lettem.
Jah... én is téged...-sóhajtottam.
-Mi jót csinálsz épp?
-Fürdök, de lassan végzek mert ki hűlt a víz.
-Hmm... Szóval meztelen vagy.
Oké. Itt hivatalosan is elfelejtettem az oxigént és a szám is ki száradt... Tudtam, hogy készül valamire.
-Annyi mindent tudnék csinálni most veled. -duruzsolta továbbra is.
-Például? -próbáltam kacér és szenvtelen lenni... de nem nagyon ment.
-Én sajnos még nem lehetek ott veled, de csak csináld amit mondok. -hallottam, hogy mosolyog.
-Oké... -nyögtem. Visszafojtott lélegzettel vártam mire készül.
-Képzeld azt, hogy én csinálom. Mert ha ott lennék, először is finoman kényeztetném melleidet. Lágyan masszírozva. Mmm... -kezem automatikusan követte minden "utasítását", valóban, mintha velem lenne.
-Mikor már kellően meredeznek édes bimbóid, le csúsztatom kezem a hasadon, aztán ujjaimmal az alhasadon kőrözök. -egyre jobban tüzeltem. Már a vizet sem éreztem hidegnek. Rob elfúló hangja a vonal túloldalán, csak még tovább ingerelt.
-Aztán finoman lejjebb kúsznék, és apró, lüktető és duzzadt pontodat masszíroznám. -egyre nagyobbakat és gyorsabbakat sóhajtoztam. Saját magam kényeztetése, Rob segítségével, jobb mint hittem...
-Most pedig még lejjebb... -hallottam ahogy nagyot nyel a telefonba, miközben szaporodó nyögéseim hallgatja. Talán Ő is épp...
-Most pedig jó mélyen... mintha én lennék. -azt tettem amit mondott. Folyamatosan Ő lebegett a szemem előtt. Ahogy ujjaimat saját magamban dolgoztattam, egyre közelebb kerültem a végéhez. Rob azt mondta, ne nyomjam ki a telefont, hallani akarja ahogy elmegyek.
Megtörtént. Az utolsó hangos és kéjes nyögésem végül meghozta az élvezetet.
A támasztékként szolgáló lábaim cserben hagytak, így hatalmas csobbanással landoltam a vízben.
Hallottam ahogy nevet.
-Ne röhögj te farok! Kapsz még ezért, az tuti!
-Már alig várom. Bugyit ne hozz. -mondta, majd le tette.
Meg próbáltam összeszedni magam. Ki szálltam a kádból, megtörölköztem, megszárítottam a hajam, aztán a szobámba mentem, útközben pedig Aubrey sejtelmes mosolyába ütköztem.
Remek. Mindent hallott. Na nem mintha érdekelne...
Fel érve a tükör elé álltam, gondolkodtam mit vegyek fel. Bugyira tényleg nem volt szükség. Nyilván. Farmert viszont nem vehetek fel bugyi nélkül, kissé fájdalmas lenne...
Szoknya lesz. Könnyű eltávolítani az útból. Felkaptam tehát egy minit, meg egy lazább felsőt, egy magassarkút, feldobtam egy lightosabb sminket, aztán indultam.
Teljesen bepörögtem a kádban történtek után. Már nagyon vágytam, hogy magam mellett tudjam.
Türelmetlenül parkoltam le a klubnál. Szinte ki téptem a kocsi ajtót, mikor megláttam szerelmemet a bejáratnál, rám várva. Amennyire a cipőm megengedte, oda szaladtam hozzá.
-Úgy hiányoztál! -öleltem át, szorítva minden erőmmel. Hajamba csókolt, és kissé lazábbra vette az ölelésem.
-Megfojtasz szivi. -mosolygott- És Te is borzasztóan hiányoztál gyönyörűm. -a rohadt életbe, nem bírom! Tarkójánál a hajába téptem, és arcát magamhoz húztam egy veszettül jó csókra.
Az érzékiség leírhatatlan volt. Finom, puha nyelve izgatóan kőrözött számban, majd elengedett.
-Hé! -szóltam rá azonnal. Én még nem fejeztem be. Mosolyogva lépett vissza hozzám, a falnak préselt. Aztán közel hajolt, orrunk összeért.
-Gyerünk már! -leheltem.
Rob beszívta alsó ajkam, majd izgatóan rá is harapott. Nem bírtam már idegekkel. Éhes vadként vetettem magam ajkaira. Kezét lábam közé vontam, belemosolygott csókunkba mikor érezte, máris milyen nedves vagyok.
Továbbra is ajkainknál összetapadva csoszogtunk az épület oldalához. Amint nagyjából takarásban voltunk, kezem már nadrágját bontogatta. Ő pedig derekamig gyűrte fel szoknyámat. Mikor már szabadon meredezett férfiassága, lábaim derekára kulcsoltam, Ő pedig belém vezette magát. A fal kicsit dörzsölte a csupasz fenekem, ezért Rob közéjük préselte egyik kezét. Közben vad és szenvedélyes lökéseivel kényeztetett a  csúcsig.
-Szeretlek! -leheltem közel a gyönyör kapujához.
Ő elszántan nézett a szemembe.
-...Mindennél jobban... suttogta ajkamra. Szorosan öleltem magamhoz. Szinte sírtam a gyönyörtől, mikor végre mindketten elmentünk. Rengeteg érzelmet elindított bennem. Az, hogy tudom, hogy szeret. Hogy én is szeretem Őt és ezt mindenkinek elmondhatom... Csodálatos.
Miután lerakott az öléből, vissza akartam igazítani a szoknyám, de lefogta a kezem. Mögém térdelt, hogy lágy puszikkal és simogatásokkal nyugtassa kissé megviselt fenekemet.
Hülye tégla fal!
De nagyon jólesett. Után felállt, segített elrendezni magam. Adott egy zsepit, le tisztogattam szemérmem környékét, aztán még egy csókot követeltem.
Ki léptünk a parkolóba, hogy célba vegyük végre a bulit is.
Végig szorosan fogtam a kezét. Annyira szerelmes voltam, hogy majd szét vetett a boldogság.
Tökéletes volt!

31. felvonás

És megérkezett! Ebben van szex rendesen, úgyhogy egy darabig kuss XD

Na de kis mazsoláim, kellemes olvasást. Aztán kezeket magatok mellé =P XD

xoxoxo

-Semmi finomkodás! -ismételtem szavaimat, kacér mosollyal arcomon.
Csókra nyújtottam ajkaim, amit meg is kaptam. Úgy gondoltam játszadozhatnánk egy picit, ezért magamra tekertem -már amennyire- a takarót, és szaladni  kezdtem. De utolért a konyha felé menet. Szemből a falnak nyomott, majd kezét be tuszkolta a fal és a testem közé.
Mellkasomtól indulva vonta egyre lejjebb ujjait, már a hasam alján jártak, mikor belőlem már jóleső sóhajok szakadoztak fel. Aztán elért a lábam közé,  tenyerét szemérmemre tapasztotta, és erősen ágyékához húzott. Ruha persze továbbra sem volt rajtunk, így elég intenzíven éreztem fenekemnek nyomódni  lüktető vágyát.
-Ne várakoztass tovább... -vonta kezemet keményen ágaskodó férfiasságára. Elmosolyodtam.
Egy hirtelen mozdulattal fordultam meg, majd Őt a szemközti falnak préseltem. Nyelvem végighúztam nyaka vonalán, és élvezettel hallgattam apró  morgásait.

Két kezemmel végigsimítottam derekán, a fenekéig. Elé térdeltem, és elnyeltem izgató szervét.
Élveztem amit csináltam, olykor bele is nyögtem. Mikor elért a csúcsra, kinyújtotta karját és öklével a falba ütött. Finom és sűrű nedve végig folyt államon és  nyakamon. Le töröltem magam egy konyharuhával, majd vissza kúsztam édes szerelmem ajkaihoz. Szédítően csókolt.
Ölébe kapott, de a lendület elsodort minket, egyenesen a porcelánokat tartalmazó polcocska felé. Nem mintha nagyon foglalkoztunk volna azzal, hogy mindent  összetörtünk, Rob ugyanis épp akkor töltötte kis nedvesen epekedő bensőmet, forró, kőkemény férfiasságával.

Hatalmasat nyögtem, és teljesen elragadott a hév. A pultnak támaszkodott velem, én pedig miközben rajta mozogtam, akkora élvezet hullámokat indított el  bennem, mintha minden egyes lökés egy-egy orgazmus lenne. Egyszerűen képtelen voltam kontrollálni a mozdulataimat. Mintha teljesen kikapcsolt volna az  agyam emberibb része. Tenyeremmel a Rob feje melletti konyhaszekrénybe ütöttem, aminek sikeresen megrepesztettem az üvegét.
Az egyik lökésnél majd bepisiltem, szinte el is élveztem, ezért testem megfeszült. Rob nem számítva a mozdulatra, alig bírt megtartani. Sőt ami azt illeti a  lendület ismételten el sodort minket, az asztal irányába. Szinte rá estünk, és ott folytattuk a dolgokat.

Hangosan nyögtem, nyöszörögtem, nyüszítettem és sikoltottam olykor. Nem érdekelt volna az sem ha mindenki hall és lát minket.
Akármennyire is gyors volt Rob, nekem nem eléggé. Ezért felültem, ellöktem magamtól, talpra szökkentem, bár ez nem ment könnyen remegő lábaim miatt.  Majd Őt a földre taszítva vezettem újra magamba. Szinte még bele sem ültem rendesen, már szakadatlan lovagoltam, még soha nem voltam ennyire intenzív a  szexben. Nem számoltam, de biztos, hogy mióta elkezdtük, vagy ötször elmentem, de egyszer sem álltam meg.
Egyszerűen nem volt elég. Feje mellett támaszkodtam tenyeremmel, körmeim a járólapot kaparászták. nedves ölem a másodperc töredéke alatt többször tért  vissza az övébe.
Kezét fenekemre vontam, miközben férfias nyögéseit hallgattam. Jó erősen, amennyire csak tudtam, megmarkoltattam vele.
Erre egy újabb hatalmas, kéjes nyögés szakadt fel belőlem. Aztán az utolsó hatalmas orgazmusomnál már nem bírtam visszafogni magam. Rob is belém  élvezett, és mikor leszálltam róla, lassan csordogált visszafelé szerelmi nedveink egyvelege. Amiket Rob egyszer csak alám fekve tisztított le combjaimról, is...

Ezután már nem maradt erőm semmire.
-Ugye tudod, hogy több száz dolcsis károkat okoztunk a konyhában? -kérdeztem fáradtan. Erre Ő szívdöglesztően elmosolyodott.
-Fogunk még többet is. -suttogta sokat sejtetően, majd megcsókolta homlokom, és karjaiban vitt be a hálóba. Jó volt végre a puha ágyban aludni.
Olyan szorosan bújtam Robhoz, hogy utolsó éber pillanataimban már kegyetlenül zsibbadt a karom. De hát csak nem szárad le reggelig. Gondolom azért  mozgunk valamicskét éjjel...
Lassan elnyomott az álom. Robbal együtt.

---

Reggel hunyorogva nyitottam ki szemem. Rob akkor lépett be az ajtón, és egy arcrepesztő vigyorral közeledett.
-Jó reggel édes drága aprócska és tökéletes szerelmem. -össze-vissza puszilgatta arcom, én csak kacarászni tudtam, kicsit csikis volt.
-Na gyerünk, Édes. Told le szépen a kis seggedet a konyhába. Kéne valamit kajálni.
-Ja... -válaszoltam tétován. Valami még hiányzott a reggel tökéletességéhez. Oda csoszogtam hozzá, és édes csókokat loptam Tőle. Végighúztam nyelvem állán, vissza ajkaira.
-Baszki, Kristen. Ne... ne csináld, kiesik a szemem, és ha most éhen halok, az a te hibád... -nyögte utolsó erejével.
-Nem venném a szívemre. -mosolyodtam el.
Felkaptam egy bokszert meg egy atlétát a földről Rob cuccai közül, aztán megragadtam a kezét és a konyhába vonszoltam.
Még mindig veszett nagy kupi volt.
-Látom nem szeretsz takarítani. -nevettem fel, mikor meg láttam a konyhát.
-Hát... most mit mondjak... Nem egy nevetés orgia... -vakargatta fejét.
-Te tök hülye vagy! -nevettem továbbra is.
-Imádom, ha boldognak látlak. -suttogta aztán. Mondani nem tudtam semmit, de szorosan hozzá bújtam. Csak Őrá volt szükségem, senki és semmi másra.
-És, mi van a reggelivel? -néztem rá. Azt hittem azért akart annyira le rángatni, mert már alkotott valamit.
Ő csak ártatlanul mosolygott és tágra nyílt szemekkel megrántotta vállát.
-Rob, drágám... Khm... Szendvics jó lesz? -mosolyogtam. Nem gondoltam, hogy nekem kell reggelit csinálnom. Nem erősségem a konyhai terep. AZON kívül...

Be vágtuk a reggelit, lezuhanyoztunk, aztán tovább döngettünk. De csak fél kettőig. Aztán el kísértem Robot az orvoshoz. Szerencsére minden rendben volt, így ezt sikeresen ki pipálhattuk. Még megkérdeztem Tőle, nem-e szeretne dugni egyet az egyik üres kórteremben, de inkább otthonra akarta tartogatni. Kár, hogy ezt nem fogom hagyni...
Viszont maradt még egy kényes téma.
-Mikor mész a rehabra? -talán nem kellett volna pont most felhoznom a témát, de hát Istenem...
-Nem akarok menni.
-Chh! De mész Robert Pattinson! Nem játszod el azt amit nemrég. Tudod, hogy öt évvel megrövidítetted az életem? Azt hittem belehalok, ha komoly bajod esik. Vagy netán...
Itt inkább megráztam a fejem, mintha ezzel kitudnám űzni a kellemetlen, fájó gondolatokat.
-Mert hangos vagy. -szólalt meg Rob.
-Tessék? -néztem hülyén.
-Azért nem húztalak meg a kórházban, mert kibaszott hangos vagy dugás közben... -eresztett el egy féloldalas mosolyt.
-Jah, az... -nyögtem, mert egyik keze türelmetlenül bontogatta sliccem, és nyúlt be bugyimba. Tudtam, hogy nem érünk ezzel haza.
-Húzódj le... -nyögtem elfúló sóhajokkal kísérve. Ő rögtön leparkolt, kissé távolabb az út szélétől. Még jó, hogy sötétített ablakos a kocsija...
Át nyúlt értem az ülésen, de útban volt a sebváltó. Hátrébb toltuk őket, így máris egymáshoz fértünk. Rob eldöntötte a támlát, engem rá fektetve. Majd lehúzta rólam az összes ruhát, és combjaim közé helyezkedett.
Nyelvével egész nőiességem végig ízlelte, amitől hangosan nyöszörögtem. Aztán finom, puha nyelvét mélyen belém fúrta, fáradhatatlanul mozgatva bennem. Közben hüvelykujjával csiklómat masszírozta. A végén hatalmasat robbantam. Rob feltérdelt, majd ki bontotta magát nadrágjából. Férfiassága rögtön keményen ágaskodva bukkant elő. De mielőtt bármit tehettem volna vele, a simogatáson kívül, már belém is temetkezett.
Néha kicsit megszorítottam majd elengedtem hüvelyizmaimat, hogy Robot az őrületbe kergessem. Mégis csak volt haszna, hogy megtanultam, hogy kell...
Végig egymás ajkait csókoltuk. Mikor egy pillanatra elszakadtunk levegőért, Rob nyakamra és melleimre vetette magát.
Combjaimba markolva húzogatott magára, segítve ezzel csípője mozgását. A kéj szinte felemésztett, égette bensőmet.
Aztán éreztem ahogy eljut a csúcsra, és forró magja elönt belülről. Ettől az érzéstől nálam is kopogtatott az elsöprő orgazmus.
Mikor ki szállt belőlem, feltérdeltem, és számba vettem Őt. Élveztem ahogy kettőnk íze keveredett egymással. Meg tisztogattam, majd egy gyors csókot nyomtam szájára, és vissza kapkodtam ruháimat.
.Út közben még felhívtam Brey-t, hogy ma még ne várjon haza, mert Robbal vagyok, mire egy hatalmas örömsikoly robbantotta szét dobhártyámat.
Vissza érve Életem lakásához, nagyjából ki takarítottuk a konyhát. Aztán újra bevetettük magunkat a szex örömeibe.
De nem feledkeztem meg arról amit Rob mondott. Hiába terelte a témát.
Be kell vonulnia arra a klinikára, akár tetszik, akár nem.

30. felvonás - Reunion

Oké lányok! Mivel nagyon jólesik, hogy szépen, rendesen komiztok =) ezért most megeresztettem Nektek az eddigi (tőlem) legromantikusabb fejezetet.

Na nem mondom, hogy imádtam megírni  =P De Ti megérdemlitek.

Na mondjuk ez sem túl hosszú, de ennyire futja az időből =P

Jó olvasgatást!

XoXo

(komizni azért még mindig lehet =D)

Haza hajtottam, otthon le dobáltam a cuccaim, és befeküdtem az ágyamba. Legalább órákig hevertem ott.
Szégyelltem magam azért ahogy a Robbal való szakításom óta viselkedtem. Ki használtam az összes felém közeledő férfit. Még a rendeseket is.
Az ami pedig most történt... Basszus! Mi a fene volt ez? Ez az egész annyira kaotikus, szappanoperába illő... Unalmas. De valamiért mégsem bírom annyiban hagyni a dolgokat. Kell nekem. Őt akarom és most már biztos, hogy addig nem nyugszom, amíg az enyém nem lesz.
Nagyjából este tizenegy lehetett, mikor minden elszántságomat és bátorságomat összeszedve, be ültem az autómba, és Robhoz indultam. Most már tényleg elég volt.
Ha akar engem akar, ha nem nem, de tisztáznunk kell végre a dolgokat.
Megérkeztem, oké. És most be megyek.
Ki szálltam, de még jóformán el sem indultam az ajtaja felé, Ő ki lépett rajta, és mintha ott sem lennék, akart el menni mellettem.
Ezt viszont nem hagytam neki. A karjába kapaszkodtam, és gyakorlatilag, hisztis ötéveseket megszégyenítően toporogtam mellette, és csimpaszkodtam rajta.
-Beszélnünk kell, most!
-Nem érek rá. -fogta rövidre, majd bevágódott a kocsijába és a gázra lépett.
Én viszont makacs ember vagyok. Nem hagyom magam, így figyelmen kívül hagyva testi épségem, a kocsi elé léptem. Hatalmas fékcsikorgással állt meg, de az autó eleje így is elkapott. Finoman elvágódtam, eleresztettem egy "áu"-t, és a fejem dörzsölgettem. Kissé bevágtam az aszfaltba, de nem volt semmi bajom.
Rob feltépte a kocsiajtót, és oda szaladt hozzám. Végre láttam érzelmet a szemében. Kurva nagy haragot.
-Neked teljesen elmentek otthonról?! A kocsim elé lépsz mikor padlógázzal indítok?! -kiabált rám.
Kissé megszeppenve válaszoltam. -Beszélni akarok Veled. Kérlek... -suttogtam, mert már kissé fáradt voltam szellemileg, egyre kevésbé tudtam kontrollálni saját érzelmeim, minden erőmmel próbáltam visszafojtani a sírást.
-Nem bírom tovább... Nélküled. -nyögtem, félretéve méltóságom utolsó morzsáit. Idegesen vártam válaszát.
-Nem fáj valamid? Gyere, be kötjük a karod. -hangjában nyugodtság volt. A könyökömre néztem, ami vérzett, át nedvesítve a felsőm ujját. Rob felnyalábolt a földről, majd magához ölelve lépett be velem a házba. Le ültetett a konyhaasztalra, matatott valamit az egyik fiókban, aztán egy csomag kötszerrel tért vissza hozzám. Finoman feltűrte ruhám hosszú ujját, és gyengéden tisztogatni kezdte a sebet. Végig arcát figyeltem, néha Ő is rám pillantott, de arca kifejezéstelen volt. Egyik mozdulatánál kissé felszisszentem.
-Fájt? -kapta rám tekintetét, én csak megráztam a fejem, és felbátorodva, puszit leheltem homlokára.
-Köszönöm. -suttogtam, mire egy pillanatra megálltak kezei, de aztán ott folytatta ahol abbahagyta.
Miután végzett, el akart sétálni, nem tudom ugyan hová, de egy centivel sem akartam távolabb engedni. Megfogtam a kezét és visszahúztam magamhoz. Esdeklően néztem Rá, az ő pillantásában is volt némi keserűség. Kezem arcára simítottam, homlokomat az övének támasztottam.
-Rob...
-Hiányzol! -vágott közbe. Teljesen ledöbbentem. Borzongás futott végig minden porcikámon. Ismét éreztem a kis pillangókat a gyomromban.
-Te is hiányzol, bár tudnád mennyire... -már nem tudtam visszafogni könnyeim, azok folyamatosan záporoztak. Végig csókoltam homlokát, orrát majd ajkára vetettem magam.
-Annyira jó így. -mondtam csókunk befejeztével, és szorosan magamhoz öleltem. bizonytalanul ölelt vissza, de legalább vissza ölelt.
Rob ujjait végig futtatta arcom minden kis részletén, és kifürkészhetetlen pillantással követte végig ujjai útját szemével is.
Nagyon meghitt volt a pillanat, mégsem akartam tovább húzni az időt.
-Beszéljük meg.
Rob bólintott, aztán le segített az asztalról, és a nappaliba mentünk. Le ültünk a szőnyegre, és bele kezdünk.
-Nem akartam, hogy elhagyj. -kezdte Rob.
-Nem az volt a célom, elhiheted. De olyan ésszerűtlennek tűnt amit műveltünk kapcsolat címke alatt. Kicsit visszább akartam akartam venni a dolgokból, csak lassítani. De Te rögtön túlspiláztad a dolgot, azt hitted szakítani akarok, pedig egyáltalán nem.
-Majd bele pusztultam mikor itt hagytál. Szó szerint... -ezen a ponton elfogytak a szavaim. Csak néztem gyötrődő arcát, és az járt a fejemben, hogy legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy...
-Te... szeretsz engem? -kérdeztem halkan, de totál hihetetlennek tűnt.
-Ez nem szerelem Kristen. Ez valami egészen más, olyan... Olyan mintha... nem is tudom. Mintha belém lennél kódolva. Hiába próbálnálak nem szeretni, elüldözni, bántani... A saját szívem szakadna bele. A részem vagy. Ez túl nő a szerelem fogalmán. Egy furcsa, felsőbbrendű kapocs, olyasféle, ami a síron túl is kitart majd. Olyan ami, ha egyszer netán örökre meggyűlölnénk egymást, egész hátralévő életemben, savat csepegtetne megcsonkított lelkemre és szívemre. Nem tudlak elereszteni. És balszerencsédre nem is akarlak. -itt végre egy halvány mosoly kúszott arcára.
Annyira boldoggá tettek iménti szavai. Közelebb csúsztam hozzá, és úgy csókoltam, mintha belőle nyerném az éltető levegőt.
-Te hordozod a szívem, és a nélkül nem tudom túlélni... -suttogtam ajkaiba.
Erősen kapaszkodtam belé. Lassan testi vágyaink is feléledtek. Ölébe fészkeltem magam, és mocorogni kezdtem.
Nem volt kedvünk előjátékhoz. Amint megéreztem, Ő is kíván, nem fogtam vissza magam.
Le dobtam a nadrágomat, az övével együtt, elfeküdtem a puha szőnyegen, és vártam, hogy egyesítsen minket.
Ő fölém hajolt, és lágyan cirógatni kezdte széttárt combjaimat, amitől jóleső borzongás szántott végig sejtjeimen.
Finoman csókolgatott, simogatott ahol ért. Aztán arcomhoz hajolt, és az övét az enyémhez szorította. Éreztem egyenletes lélegzetét fülemnél, orrát többször végig húzta arcomon, utoljára még megpuszilt, aztán finoman belém csúszott.
Szavakkal nem lehetett leírni mennyire boldog voltam. Már tudtam, hogy tényleg, igazán szeretjük egymást. Hogy Ő majd vigyáz rám, hogy mindig ott leszünk egymásnak.
A tempónk lassú volt. Lassú és figyelmes, és minden gyengéd érzelem bele volt sűrítve mozdulatainkba.
Mikor beteljesült vágyaink netovábbja, Rob kicsúszott belőlem, mellém heveredett a földre, lerántotta a kanapéról a vékony és nem túl nagy takarót, magunkra terítette. Egymást ölelve, meztelenül szundítottunk el.
Tökéletes volt.

-
Éjjel megébredtem arra, hogy szerelmem a hajammal játszadozik. Elmosolyodtam és jóleső sóhajom is szabadjára engedtem.
Kulcscsontomat borította be puszikkal, teljesen meghatódtam, pedig az nem szokásom.
Annyira szeretem, hogy azt elmondani sem lehet. Nem érdekel, hogy sokszor köcsög, és nem bír magával, ha hajtja a vére, az sem, hogy vannak kissé pszichopata hajlamai... Egy olyan őrült és hasonló vérmérsékletű csajnak mint én, Ő volt a tökéletes pasi.
Ki sem nyitottam a szemem, csak hajába túrtam, és felhúztam arcomhoz egy csókra.
Mosolyogva vette tudomásul, hogy nincs választása. Nem mintha nagyon tiltakozott volna.
-A következőkben... csak semmi gyengéd és lassú szex. Észvesztő menetet akarok. Azt akarom, hogy felfalj! -mosolyogtam, majd ki nyitottam szemem és fáradtan néztem Rá.
-Semmi akadálya, Királynőm! -mondta édes féloldalas mosolyával, majd úriemberhez méltóan kezet csókolt.
-Hmmm... Gyere ide! -rántottam magamhoz türelmetlenül, azon az éjjelen nem is aludtunk többet...

VÉGE

 HAHAHAAA!! Csak hülyülök XD Folytatom!

29. felvonás

Hát, nem lett valami összeszedett :S Bocsi.

Én sem vagyok most az =)

Azért remélem tetszik. Csóóók!

/Kristen/

Valamikor hajnali három körül, telefon csörgésre keltem. Farrah.
-Mondd. -szóltam bele álmosan.
-Oké, figyelj. Fogalmam sincs hol a jó francban vagy, de akadt egy kis probléma.
-Annyira fontos? Nem aludhatnék? -erre mérgesen fújtatott egyet.
-Nem! Most azonnal vonszold a segged a kórházba!
-Mi... miért? -kezdtem megijedni. Rossz érzésem támadt.
-Azért édes, mert Rob lezuhant a tetőről a klubban.
Az ereimben megfagyott a vér, rögtön ki tört belőlem a sírás.
-Rög... rögtön ott... vagyok... -nyögtem és már pattantam is ki az ágyból. Kellan nem ébredt fel, én pedig nem is akartam felkelteni.
Össze kaptam a ruháimat. Vagyis azt az egyet, és fejvesztve rohantam. De a ház előtt megtorpantam. A kocsim a klubnál maradt este. Azonnal fognom kell egy taxit.
Szerencsére sikerült egyet le intenem, és azonnal a kórház felé száguldottunk. Ígértem a sofőrnek még egy tízest, ha rendesen a gázra lép.
Öt perc alatt oda értem, ki fizettem a taxist, feltéptem az ajtót, és rohantam is befelé.
Szaggatottan szedtem a levegőt, és soha át nem élt félelem szorongatta torkomat.
A folyosón ott volt Farrah, James, Luke, Maya és Sandy,még Aubrey is.
-Hogy van...? -kérdeztem zihálva, cserébe csak egy lesujtó pillantást kaptam mindenkitől.
-Remekül, Kristen! Remekül! -vágta hozzám gúnyosan Farrah. Nagyon rosszulesett pont tőle.
-Mégis, hogy a francban kéne lennie? Két emeletet zuhant! -miután elmondta, rám sem nézett többet.
Mélységesen fájdalmas volt látnom, hogy ki rekesztenek. Csupán Aubrey és Sandy próbáltak egy kis lelket önteni belém. Nem sok sikerrel.
Ki jött egy orvos Rob szobájából, gondolkodás nélkül támadtuk le.
-Hogy van? -kezdtük kórusban.
-Az állapota stabil. A zuhanás mértékéhez képest, viszonylag kevés a sérülése. El tört a bal karja, és két bordája. Van egy közép erős agyrázkódása is, de rendbe jön. Viszont... -itt elhallgatott, és ez nem tetszett. Újfen sírni kezdtem, és imádkoztam, hogy ne rossz legyen, ne rossz...
-Azt hiszem rehabilitációra lesz szüksége. Súlyosan kábítószeres állapotban találtak rá. Attól tartok, miután elég jól lesz, át szállítjuk egy központba.
Nem hittem a fülemnek. A többiek teljesen le döbbentek, csak hápogtak és passogtak.
Én pedig nem tudtam elhinni, hogy hazudott.
Le ültem egy székre és emésztgettem az imént hallottakat.
Mikor be mehettünk hozzá, a többiek először engem engedtek be.
Kissé félve mentem be hozzá, láttam, hogy ébren van. Leültem az ágya mellé, de nem tudtam mit mondhatnék. Aztán mégis megtaláltam a hangom.
-Idióta! Azt mondtad már nem drogozol. Ez..
-Fogd be. -nyögte halkan. Azonnal el hallgattam, olyan kényelmetlen volt a helyzet.
Nem szólt semmit, csak bámulta a szemközti falat. Úgy gondoltam elég volt ebből, és inkább haza megyek ha nem kívánatos a társaságom.
-Akkor lelépek. Látom nem vagy rám kíváncsi. -mondtam egy kis keserűséggel, majd felálltam és otthagytam.
------
El telt két hét. Szinte minden éjjel vedeltem és ágyba bújtam idegenekkel, mindig mással... És kezdtem magam a legnagyobb ribancnak tartani ezen a bolygón. Sőt, a galaxisban.
Elméletileg jövő héten kéne Robnak bevonulni rehabra, nem tudtam biztosan tényleg megy-e, de már nem bírtam tovább.
Össze kaptam a cuccaimat a táskámba, és azonnal kocsiba ültem. Rob lakása felé hajtottam, és az sem érdekelt, ha kirúg a picsába. Látnom kellett.
Remegett a gyomrom ahogy leállítottam a motort, de erőt vettem magamon és ki szálltam az autóból.
Lépteim gyorsak voltak ahogy az ajtó felé tartottam.
Határozottan, mégis félve kopogtattam. Kisvártatva ajtót nyitott, de mikor meglátott kifejezéstelen arcal nézett rám. Az tuti, hogy legalább öt percig álltunk ott, egymást bámulva.
Aztán félreállt az ajtóból, ezt engedélynek vettem, úgyhogy beljebb léptem.
Ahogy Rá néztem, a sírás kegyetlenül fojtogatott. Hatalmas gombóc volt a torkomban, nem tudtam mit tehetnék.
-Hiányoztál... -suttogtam végül.
Ő erre megvetően felhorkant, majd egy hitetlenkedő, gúnyos mosollyal arcán a konyha felé ment.
Követtem.
-Rob,kérlek, ez... -csak nyögdécselni tudtam. Istenem, most mit csináljak...?

/Rob/

Most meg mi a fenét akar? Nem volt elég, hogy beengedtem, muszáj még beszélnie is?
-Nem, Kristen. Nem kell a púder. Tudom miért jöttél. Meg is kapod hamarosan. -jelen pillanatban semmi gyengédséget nem éreztem iránta.
Szakít velem, mert úgy gondolja nem megy együtt. De eljön hozzám... Vajon miért? Nem nehéz kitalálni.
Értetlenül meredt rám. Teszi a tudatlant. Undorító.
-Most mi van? Mi nem világos? -kérdeztem flegmán, miközben fel tettem főni a teát.
-Nem tudom... mire gondolsz, én azért jöttem mert...
-Fogd már be végre! -emeltem meg a hangom. -Ne legyél ilyen türelmetlen. Egy perc. -mondtam már jóval halkabban. Mikor végeztem kis konyhai teendőimmel, határozottan indultam el felé.
-Rob, mit csinálsz? -kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Ne nézz hülyének kérlek. Azt amiért jöttél, ribanc. -mondtam foghegyről, tele megvetéssel, egy másodperccel később már az asztalon feküdt, kis segítséggel...
-Én nem ezért...
-Ja, aham. Most már kuss legyen, mert pofázás közben nem lehet dugni szívem. -suttogtam a nyaka bőrébe. Csókokat leheltem rá, majd le szaggattam a felsőjét. Minek húzni az időt. Gondolom akad még más dolga is ma.
Miután megszabadítottam felesleges textiltől, a lába közé nyúltam, és ujjaimat mélyen el tűntettem benne, száját pedig ajkaimmal tapasztottam be, mielőtt rikácsolni kezdene.
Amennyire tőlem telt finom voltam vele. Akartam Őt. Nem siettem el semmit.

/Kristen/

Nem tudtam hova tenni a viselkedését, de egyre jobban ellazultam. Nem éreztem már durvának, sőt. Finom csókjaival egész testem beborította, Ő is ledobálta a ruháit, majd ölébe kapott és a nappaliba vitt.
Le ült velem a kanapéra, majd magára húzott. Miközben mozogtam rajta, szenvedélyes csókokkal ajándékoztuk meg egymást. Ő hajammal játszadozott közben, én pedig vállára hajtottam fejem.
Egyre közelebb kerültem a csúcshoz, főleg, hogy Rob kezével is rá segített. Egyikkel a mellem masszírozgatta, másik lentebbi tájakon kalandozott.
Végül mindketten elértük a fellegeket. Teljesen eláztattak minket gyönyöreink édes nedvei, a szobában pedig szintén élvezeteink illata terjengett.
Boldogan éreztem Őt magam mellett, de nem voltam felhőtlenül boldog, úgy éreztem nem érdemlem meg...
Aztán Rob leemelt magáról, megtörölte magát az egyik földön heverő pólójával, aztán rám nézett.
-Most pedig tűnj el innen! -tekintete rideg és üres volt. Teljesen ledöbbentem. Ki száradt a szám és elfelejtettem levegőt venni.
-Úgy értettem most! -dobálta felém ruháimat. Lassan tudatomba kúszott mit jelentenek ezek a szavak.
-Meg volt amiért jöttél, végre én is üríthettem, innentől pedig nincs miről beszélnünk. Húzd el a csíkot!
Annyira megalázottnak éreztem magam. Ő ki ment, én pedig sírva öltöztem fel. Utána mentem, megint a konyhában volt, a pultnak támaszkodva.
Közelebb léptem hozzá. Meg akartam érinteni.
-Mi az? Szopni is szeretnél? -köpte felém szavait. Ez pedig már sok volt. Ezt még Tőle sem fogom eltűrni.
Egy hatalmas pofont adtam neki, körmeim végig szántottak arcán, négy csinos kis csíkot hagyva ott.
Megpróbáltam összeszedni maradék méltóságom, és amennyire a helyzet megengedte, emelt fővel távozni.
-Kösz a dugást. Igazán jólesett, de azt hiszem jobb dolog is akad amit a számba vegyek. -mondtam fennhangon, majd minden félelmemet elsöpörve léptem hozzá, egy hatalmas, szenvedélyes smárolásra. Mert az nem csók volt...
Miután végeztem, ellöktem a fejét, és egy hatalmas beintéssel az ajtóban távoztam.
A kocsiban elő törtek a vissza fojtott érzések, nem fogtam vissza őket többé. Gyorsan ki bőgtem magam, majd rá adtam a gyújtást, és tudván, hogy ezzel még bizony nincs vége, elhajtottam.

Jössz Te még az én utcámba, Pattinson! Nem is olyan sokára.

28. felvonás (Bónusz :P)

Mivel minden imádatom Tiétek, hoztam Nektek egy Robcit =D

Most megtudhatjátok mi zajlott a kis fejecskéjében.

Ez most kicsit más.... Úgyhogy KOMIZNIIIII!!!! =D

Ja és kicsit rövid, bocsi :$

/Rob/

Itt hagyott. Nem hiszem el. Egyik percben még szorosan tartom magam mellett, aztán közli, hogy ez neki nem megy.
-Nem fog ez menni... -utánoztam gúnyosan hangját. De a végén már arra sem maradt erőm. A konyhaasztalnál ülök, előttem a sörömmel, arcom tenyerembe temetem és átkozom a percet mikor érezni kezdtem valamit iránta.
Mélyen elsüllyedtem az önsajnálat bugyraiban, már azon vagyok, hogy száműzetésbe vonuljak, mikor megcsörren a telefonom.
Utána nyúlok. Csak nehezen tudom elolvasni a hívó nevét, össze mosódott foltokat látok csupán.
De aztán mégis, mintha körvonalazódna. Luke. Mi a faszt akar ez is ilyenkor??
-Mi van? -szólok bele kicsit sem kedvesen, majd idegbetegen várom, hogy ki nyögje végre mit akar.
El mondja, hogy este buli lesz, menjek én is. Ő is ott lesz. Remek.
Rá gyújtok, még fetrengek fél órát az asztalon, majd össze kaparom magam, és a szobámba mászok.
Nem bajlódok semmivel. Úgy érzem minden élet ki szállt belőlem, és nincs értelme bármivel is foglalkozni.
-A rohadt kurva életbe! -ordítom, majd erősen vágom be a szekrényem ajtaját, ami le is esik.
El basztuk! Mindketten. Miért nem tudtunk csak egy kicsit jobban odafigyelni a másikra?
Vajon Ő is ugyanúgy szenved most? Vagy jó szokásához híven, már meg is vigasztalódott?
-Nem érdekel. -motyogom magamban. Remek! Magamban beszélek.
-Kell valami... valami ami elvonja a figyelmem. Igen, tudom már mi.
A nadrágom után nyúlok, felráncigálom, majd a zsebében kutatni kezdek a kis műanyag zacskóért. Megvan! A komódhoz sietek. Ki szórom a cuccot a tetejére, összetekerek egy tízest és az utolsó szemig felszippantom, ami pedig mégis ott maradna, nyelvemmel takarítom el.
-Így jó is lesz. -továbbra sincs senki akihez beszélnék magamon kívül. De pár másodperc, és már nem fog számítani. Le ülök az ágy szélére, és várom a jótékony hatást.
És már jön is. Lassan a testem súlytalanná válik, már nem érzem a maró, feszítő érzést a mellkasomban. A tárgyak csillogni kezdenek, és egy kellemes lágy dallam üti meg a fülemet. Kezek! Kezeket látok lebegni. Mutogatnak valamit, de nem értem, hogy mit. Felállok és követem őket, de... Hol vannak? El tűntek. Mindegy is. Lassan az ajtó felé lépdelek, és ki lépek az utcára.
El kezdek sétálni, az agyamban kaotikus képek kavarognak, aztán egy éles visítozó hangra kapom fel a fejemet. De nem jövök rá mi az. Talán kéne egy taxi, nem akarok gyalogolni.
Le intek egyet, be diktálom a címet, és néhány másodperc alatt ott is vagyunk. Mintha időugrás lett volna.
Be támolyogok a klub ajtaján, és a szemem meg akad valamin. A szemébe nézek, csak egy pillanat az egész. De furcsa... Olyan más most.
Ő feláll, és felém indul. Ide jön? Hozzám?
Belém ütközik, szinte égeti a bőröm. De valaki más kezét fogja. Miért?
Csalódottan ballagok az asztalhoz, le dobom magam egy székre, majd felhajtok két italt. Nem tudom mik azok. Segítenek. Az előbbi mámorra rápakolnak még egy kicsit, és én sokkal jobban érzem magam.
Most jó. Nem érzékelem a külvilágot. Csak a poharakat és üvegeket előttem. Idétlenül vigyorgok, és durván fellökök valami csajt aki az imént hozzám ért.
Aztán megint... Újra látom azokat a kezeket, megint mutogatnak, én megint felállok, hogy kövessem őket. De ezúttal nem tűnnek el.
Hívogatóan intenek, én megyek utánuk. Bár mintha többször is neki mentem volna valaminek. De nem foglalkozom vele.
Továbbra sem fogom fel, hol is vagyok pontosan, de érzem arcom körül a hűs levegőt, és hallom az elhaladó kocsik zaját... Kellemes.
Teszek még pár lépést, az apró kezeknek csábító illatuk is van. Nem akarom, hogy el tűnjenek. Továbbra is követem őket.
Aztán valamiért a lábaim nem mozdulnak. Most mi van? Ki nyújtom a karom, hogy elérjem az egyik kis teremtményt a levegőben. Erősen nyújtózom. Na, még egy kicsit. Végre! Mozog a lábam. Egy nagy lépést teszek előre.
A szél összeborzolja hajam, a hasamban egy hatalmas csomó éktelenkedik, mintha összenyomná valami.
Most mi ez? Mi ez az éles fájdalom?! Az egész testem ég. Hangokat hallok, de most más milyet.
Halványodnak... a végén már csak összemosódott háttérzajok...
Aztán nem hallok már semmit. Vége.

27. felvonás

Na ez Édeseim, véres verítékes munka volt.

De tényleg =)

Szóval jó olvasást Mazsolák.

ÉS tudjátok: MINIMUM 10 KOMI =Đ

Haza hajtottam, továbbra is sztoikus nyugodtsággal képemen, és alig vártam, hogy ki engedhessem a gőzt.
Bent a házban csend fogadott.
Senki sincs itthon.- gondoltam, úgyhogy a nappaliba mentem, és felhívtam Mayát, lesz- e valami buli mostanában. Konkrétan ma este.
Maya át adta a telefont Luke-nak, aki ahogy meghallotta, hogy bulizni akarok, rögtön rá vágta, hogy "igen, persze"!
Mosolyogva tettem le a telefont, majd felszaladtam a szobámba. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, aztán megrohamoztam a szekrényem. Vagyis azokat az apró fiókokat, amikben a Farrah-tól kapott ruháimat tároltam.
Fel ráncigáltam egy minit, egy magassarkút és egy fekete szövet kabátot, hátha hűvösebb lesz este. A bugyit még csak kézbe sem vettem. Elvégre ma tuti nem lesz rá szükség...
Még egy kis parfüm, hajtúrás, fogmosás, aztán kész is voltam.
Idő közben Brey is haza jött a kislányával.
-Merre voltatok? -kérdeztem, miközben leguggoltam Ruthihoz puszit lopni. Kaptam is.
-A játszótéren és fagyizni. És te? Nem Robnál kéne lenned? - erre csak egy grimaszra futotta tőlem, Aubrey pedig nem is kérdezett többet a dologról.
Még üldögéltem és cigizgettem otthon egy darabig, aztán nyolc körül kocsiba ültem. A város másik végén lévő klubhoz hajtottam, majd lelkesen vetettem magam az éjszakába.
Már a kocsiban felhívtam Kellant is, hogy tegyük át a találkát mára, akkor legalább a menet is meglesz. Az egyik legalább is...
Be léptem az ajtón, de nem néztem körbe ismerek- e bárkit is. Egyből a pulthoz léptem, ééés... Rögtön meg is találtam a mai éjjel egyik fődíjasát!
Eszméletlen szexi pultos úr. Hmm...
-Hello, mit adhatok? -a mosolyától totál be indultam. Ki kértem a tequilámat, vagyis abból egy üveggel, és egész idő alatt szemérmetlenül flörtöltem vele.
Ő sem tiltakozott. A klubban nagyon meleg volt. És még tovább izgattak a verejték cseppek mellkasán. Aztán mikor cigit vettem, tenyerem a kezére simítottam, és közelebb hajoltam arcához. Ő egy szívdöglesztő mosollyal tette ugyanezt, majd egy rövid, de vérforraló csók után a fülébe súgtam:
-Ráérsz most?
Ahogy kimondtam, elégedetten nyugtáztam, hogy már lép is oda a kollégájához, hogy akadt egy kis dolga. Remek. Már nagyon lüktetett a lábam között, jobban teszi, ha siet.
Ki jött a pult mögül, majd rám nézett, és fejével intett, hogy kövessem. Azonnal le pattantam a bárszékről és utána szaladtam. Az öltözőkig követtem, ott megállt, így én is úgy tettem.
-Olyan szexi vagy... -lehelte.
-Dugj meg! -az én hangom sem volt több apró sóhajnál, de nem is kellett hangosabbnak lennem, hogy megértse. Lassan lépett közelebb, majd derekamnál fogva húzott magához. Szenvedélyes csókot váltottunk, de nem akartam tovább húzni az időt. A nadrágja után kaptam, és ki bontogattam belőle.
Egy padhoz húzott, ami nem volt ugyan túl széles, de ahhoz nem is kellett annak lennie amit csinálunk. Le tolta a nadrágját, és a földre dobta. Én csak feltűrtem a minim alját, és le húztam a mellemről. Egyik kezét lábam közé vontam, hogy megfelelően nedvesre izgathasson, másikat pedig mellemre.
Ahogy puha ujjaival bennem játszadozott, egyre inkább vágytam már a lényeget.
Eldöntöttem a padon, és bele ültem méretes farkába. Lágyan ringattam csípőm, és izgató köröket írtam le vele. Kezemmel a fejünk felett lévő rúdba kapaszkodtam. Amikor már közel volt a csúcs, erősebben és gyorsabban lovagoltam, aztán mind a ketten elsültünk.
Hatalmas, tehetetlen nyögésem töltötte be a helyiséget. Felálltam és kértem egy törlőkendőt, mert éreztem, hogy a srác nedvei visszafelé folynak, és keveredve az enyémekkel teljesen eláztattak alul.
Gyorsan megtöröltem magam, aztán vissza rendeztem a ruhám, és egyszerűen ott hagytam a srácot. Meg kaptam amit akartam. Már nincs rá szükségem.
Vissza mentem, de ezúttal egy asztalhoz ültem, ahol már néhány ismerős is lézengett.
De ami a legjobb, hogy Kellan is megérkezett.
Mellé ültem, beszélgettünk egy darabig. Meg tudtam, hogy három évvel idősebb nálam, és, hogy most itt fog tanulni a városban. Huszonegy évesen már lehet tapasztalata... Basszus Kristen! Ez a srác az életéről mesél neked!
Nagyon igyekeztem koncentrálni arra amit mondd. Éppen a beszélgetés kellős közepén jártunk, ittunk is rendesen, mikor belépett az ajtón Ő.
Ő, akitől most is görcsbe rándul a gyomrom, akire legszívesebben rögtön rá vetném magam... És Ő, akivel soha az életben nem óhajtok többé egy levegőt szívni.
Felálltam és megkértem Kellant, hogy menjünk fel hozzá. Hát... nem kellett sokat győzködnöm...
Szorosan Rob mellett mentem el, szándékosan beleütközve, és, hogy még tovább húzzam; megfogtam Kellan kezét, és úgy sétáltam ki vele.
A kijáraton kilépve kifújtam a levegőt, és már nem is tűnt olyan fontosnak a szex ezzel a sráccal.
De megembereltem magam. Végül is most tombolunk, nem?
Taxiztunk, lévén mindketten részegek vagyunk. Útközben egyikünk sem erőltette a beszélgetést, aminek örültem.
Egy, a miénkhez sokban hasonlító apartmannál szálltunk ki, Kellan ki segített a kocsiból, aztán ki fizette a taxit. Az ajtóhoz lépve, elő kapta a kulcsot a zsebéből, majd előre engedve, beléptünk. A ház nagyon... fiús volt. Kicsit kupis, de nem gusztustalan. És kan szag sem terjengett. Viszont valamilyen más szag nemsokára fog, ha végeztünk egymással. Erre a gondolatra ismét vigyorognom kellett. Szemem óhatatlanul is dudorodó nadrágjára tévedt, pedig még nem is állt neki. Te jó ég...
Nem szöszmötöltem sokáig. Valamiért nagyon sürgősnek éreztem, hogy rögtön megkaphassam őt.
A pólójánál fogva húztam magamhoz egy csókra. De valahogy nem esett jól. Így inkább megszakítva azt, a háló felé indultunk. Kellan nagyon óvatos és figyelmes volt.
Miközben le simogatta rólam a ruhát, apró csókokkal borította be szabaddá vált bőrömet. Mikor a minim a földön landolt, mosolyogva kérdezte:
-No bugyi?
Erre én is el mosolyodtam, és valahogy vissza tért a kedvem a csókolózáshoz.
Rettentő finoman csókolt. És minden érintése annyira figyelmes volt, mintha porcelánból lennék. Ezt szóvá is tettem, mire csak annyi volt a válasz, hogy amúgy is olyan kis fehér vagyok. Nem sok a különbség.
És ha azt nézzük, hogy mekkora ez a srác... Mellette tényleg egy kis törékeny semmiségnek tűnhetek. És pont ez volt az ami annyira tetszett. Annak ellenére mekkora, nagyon gyengéd.
Finoman elfektetett az ágyon, majd gyorsan megszabadult a ruháitól. Ez után lábaimhoz kúszott, és bokámtól combomig, izgató csókokkal jutalmazta őket.
Utána még egy csókért hajolt felém. El szakítva ajkát enyémtől, arcomat hintette tele puszikkal, majd egyre lejjebb haladva, nyelvét is használni kezdte.
Elér a mellemig, amit először hatalmas kezeibe véve kényeztetett, majd szájával is rá segített.
Kellemes sóhajok hagyták el ajkaim. És egyre jobban felizgultam. Tiszteltem őt amiért ő is tisztelt engem. Egyetlen durva mozdulata sem volt. Míg én elaléltan feküdtem alatta, ő be csúszott lábam közé, és nyalni kezdett. Hihetetlen volt. Majd szét haraptam ajkaim a kínlódó élvezetek közben. Felültem és csípőmet ringatva vontam közelebb fejét szemérmemhez.
Aztán kezei felfelé kezdtek kúszni hasamon, nyelve pedig megállt oda lent. Felnézett rám. Egyenesen szemebe, és láttam rajta is az évődést. Feltérdeltem, őt pedig hanyatt löktem. Bár amekkora, inkább dőlt magától.
Izmos, erős mellkasát leheletnyi csókocskákkal borítottam, miközben ujjaimmal kalandoztam rajta. Aztán lába közé térdeltem, és úgy gondoltam megérdemli, hogy őt is kényeztessék. Megmarkoltam valóban hatalmas férfiasságát, majd a tövétől nyaltam végig. Nyelvem hegyét végig húztam hasítékán, mire hangosan felnyögött. Még párszor eltüntettem őt számban, majd felmásztam egy csókért, ő pedig vállamnál fogva, hanyatt fektetett.
Fölém helyezkedett, és finoman hatolt belém. De nem mert mélyebbre menni, ezért csípője köré kulcsoltam lábam, hogy tövig húzhassam magamba. Felnyögtem. Le írhatatlan volt. Először valóban fájt egy kicsit, hisz akármennyire is izgalomban voltam, ekkora dolgot még nem fogadtam magamba. De aztán mozogni kezdett. Előttem térdelt és combjaimba markolva záporozta lökéseit. Nem tudtam sem hangosan nyögni, sem sikítani, csak nyöszörgésre futotta a maradék erőmből.
Egyszer csak Kellan a hónom alá nyúlt, és ölébe vont, így most én mozogtam többet, miközben csípőm ringattam. Néha rá segített azzal, hogy fenekemnél fogva magasabbra emelt, szerintem meg sem kottyant neki az ötven kilóm.
Miközben szorosan simultam hozzá, és férfias nyögéseit hallgattam, körém fonta erős karjait. Óvón, szinte féltőn. Annyira jólesett a törődése. biztos voltam benne, hogy ezt még meg kell ismételnünk.
Ahogy elértük az orgazmust, még szorosabban ölelt, majd tartva pihegő testemet, pár perc után felállt velem az ölében, és a konyhába vitt. Út közben körém csavarta a vékony takarót, a konyhában a pultra ültetett, maJd felkapott egy bokszert.
-Nem vagy éhes Drága? -mosolygott rám kedvesen. Hát nem is tart ribancnak, hogy csak úgy szét rakom neki a lábam, a második találkozásnál?
-De, ami azt illeti... -mosolyogtam vissza. És majdnem felnevettem, mikor lekapott a polcról két tálat, és müzlit öntött bele.
-Ne haragudj, ennél többre nem futja a tudományom. -nézett rám zavartan.
-Gyere ide. -suttogtam, és ki tártam felé karjaimat. Ő oda jött és egy ínycsiklandó csókot váltottunk. Megérdemelte.
Be toltuk a müzlit, utána megint a karjaiba kapott, felvitt a hálóba, és engem ölelve hajtotta álomra a fejét. Lassan engem is elnyomott az öntudatlanság.

26. felvonás

Wáááááááááá!!!!

Khm... ennél többet nem is fűznék hozzá =)

Rá vagyok izgulva a komikra -finoman célozgat- MINIMUM 10-ET!!! vagy nincs kövi -gonosz vigyor- MUHAHAHAHAAA!!

xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

Fel tápászkodtam a fotelből, kibontakozva Rob karjaiból, és befelé indultam.
-Mikor megyünk? -néztem még hátra vállam fölött.
-Ma. Hatkor.
-Értem. -fogtam rövidre, majd elhúztam a terasz ajtót, és a konyhába mentem. Egy csomó felturbózott emberkét láttam. Csupa tág pupillával...
-Basszus! Ti már reggel be vagytok állva? -mondjuk ez inkább amolyan költői kérdés volt.
-A kávé sajna lepke fing volt. Kellett valami ütősebb. -motyogta az előbbi srác, a kávéfőző gép esküdt ellensége.
Én viszont inkább nem akartam speedezni, maradtam a kávénál. Főztem egy újat, de csak fele annyi vizet tettem bele, így sokkal erősebb lett a végeredmény. Hát igen... Kávét tudni kell főzni béna banda.
Felhajtottam, aztán a fürdőszoba felé vettem az irányt. De egyből ki is fordultam, ugyanis két édesen szuszogó, pucér embert találtam, és nem kellett nagy tudomány hozzá, hogy rájöjjek mi a helyzet.
De nekem mégiscsak szükségem volt a tükörre, ezért átléptem rajtuk, és áttanulmányoztam borzasztó ábrázatom. Na jó, egész tűrhető volt, ahhoz képest amik tegnap történtek...
Ki mentem a kocsihoz, hogy előkotorjak a bőröndömből valami tiszta ruhát, aztán vissza mentem a lakásba, és Rob szobájában át öltöztem.
Ő bejött mikor végeztem, és hátulról ölelt karjaival. Bele csókolt a nyakamba, de inkább kicsusszantam és az udvarra mentem rágyújtani.
-Mi bajod van Kristen? -kérdezte mikor utánam jött. Látszott rajta, hogy fingja sincs a dolgokról.
Nem akartam kertelni, egyből a közepébe vágtam.
-Rob, ez nem fog menni... Nekünk nem fog.
-Mármint... mi? -óó, apám! Mintha olyan nehéz lenne kitalálni...
-A kapcsolat Rob. Nézd, ez így totál hülyeség. Te félre kefélsz, én is félre kefélek, aztán jön a drámázás, meg a féltékenységi rohamok. Az az igazság, hogy a szexen és a birtoklási vágyon kívül, semmi sem élteti ezt a "kapcsolatot".
Döbbent csend állt be. Egy szuszra daráltam le az egészet, nem akartam, hogy félbe szakítson.
-Kristen... -csend- Jó, bassza meg! Akkor ennyi! Most örülsz?! -teljesen elborult az agya.
-Annyira tudtam, hogy ezt fogod csinálni! -emeltem meg én is a hangom.
-Akkor minek jöttél vissza tegnap este?! Talán viszkettél?! -vágta hozzám flegmán kérdéseit. Kezdtem én is bepipulni.
Idegesen vágtam földhöz a félig elszívott cigarettát.
-Arra gondoltam esetleg, hogy kezdhetnénk az elejétől. Hogy meg alapozhassuk a kapcsolatot, hogy ne csak a testiségről szóljon. Hátha tudtunk volna úgy együtt lenni mint az igazi szerelmesek. Már HA mi azok vagyunk... -tettem hozzá halkan.
-Miért? Te talán szerelmes lennél? -kérdezte egy gúnyos vigyorral a képén. Ez a kérdés szíven ütött. Ugyanis pont úgy tette fel, mintha Ő sosem lett volna az. De ha Ő így játszik, akkor én is.
-Neeem... -nevettem fel kényszeredetten, szemem becsuktam, és mély levegőt vettem.
-Egyáltalán nem. Csak dugni voltál jó. Csak egy farok, amit bármikor meglovagolhattam. -szerintem, ha a düh nem önti el az agyam, még bele is pirulok. Bár valószínűleg így is vörös volt a fejem az idegtől. Egyértelmű hazugság volt, de Ő ezt nem vette észre. Egyből visszavágott.
-Pontosan! Részemről ugyanígy érzek.
-Rendben!
-Rendben!
Ellenező irányba indultunk el, aztán a lakásba érve, a piás szekrényhez léptem. Nem akartam részeg lenni, de el akartam tompítani az agyamat.
Szóval akkor ennyi? Valahogy mégsem estem kétségbe.
Aztán el kezdtem fel alá sétálni a lakásban. Néha beszédbe elegyedtem néhány emberrel, és még Kellanel is találkoztam.
-Hé, hugi. Bocs a múltkoriért.
Legyintettem, de mielőtt ott hagyhattam volna még ki erősködött egy találkát. Belementem. Végül is mi tartott volna vissza??
Úgy döntöttem ideje haza indulni, mivel az a tapló tuti nem akar már utazgatni velem, kár lenne itt maradnom.
Viszont a szobájában hagytam a kis táskámat, amiben a kulcsaim voltak.
Muszáj volt vissza mennem. Bassza meg! Mindegy, talán túlélem...
Fel botorkáltam a lépcsőn, és görcsbe rándult gyomorral csoszogtam az ajtaja felé.
Ujjaimmal megérintettem a kilincset, de vissza húztam kezemet. Viszont ekkor egy kar nyúlt el mellettem, belökte az ajtót, utána engem is, majd el fordította a kulcsot.
Hát perszeee... Rob!
-Mi van? Csak a táskámért jöttem, aztán húzok is a picsába! -jelentettem ki, rá se nézve közben. Ugyanis egyből a szekrény mellé léptem, hogy felszedjem a földről a tatyómat.
Erre Ő megfogta a hatalmas vázát ami az asztalon díszelgett, és a szekrényhez vágta, kb. tíz centire az arcomtól. A széttört váza szilánkjai szanaszét repültek a szobában, egyikük pedig végig karcolta arcom. Rémülten és idegesen kaptam Rá tekintetem, tenyerem pedig arcomra tapasztottam.
-Hülye vagy bazdmeg?! -kiabáltam, bár inkább visítás volt. Dühösen fújtatott, majd három lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot. A mellettünk lévő falhoz nyomott, fel rángatta a szoknyámat, majd ajkait szorosan tartva enyémen, erősen, gondolkodás nélkül belém hatolt.
Egyik kezével engem tartott fenekemnél fogva, másikkal pedig a falnak támaszkodott.
Kellemetlen sikoly szakadt fel belőlem. Nem voltam kész a befogadására, ezt nyilván Ő is tudta. Tekintetét fájdalmasan fúrta az én kínlódó tekintetembe. Tele volt színtiszta, nyers vággyal. Nem akartam megalázott áldozatnak tűnni, ezért én is megmozdítottam a csípőm.
Szinte vicsorogtunk a másikra, a végén mégis kezdtek elönteni az élvezet apró hullámai.
Ahogy lassan egyre nedvesebb lettem, mindketten sokkal jobban kezdtük élvezni a dolgot, de a durvaságból továbbra sem vettünk vissza.
Körmeimet végighúztam Rob nyakának két oldalán, olyan erősen, hogy a kis karcolások mentén, néhol ki serkent a vér.
Vad és gyors lökései egy pillanatra sem csillapultak. Nyelvével eközben hol nyakamat, hol mellemet kényeztette.
De abban a pillanatban, ahogy a vörös köd felszállt az agyamról, hirtelen minden tiszta lett.
Mi ez? Mit csinálunk már megint? Állandóan ez történik, ha összeveszünk, egymásnak esünk, a szex után pedig senki sem hozza fel többet a témát.
Mintha a dugás mindent megoldana...
Egyik lábamat kiszabadítottam és le raktam a földre, csípőm pedig megállt. Rob vállába sem kapaszkodtam, tovább, és mikor Ő ezt észre vette, csak értetlenül bámult rám.
-Elég. Engedj el. -suttogtam, majd üveges tekintettel vártam, hogy el vegye kezét a fenekemről, és kiszálljon belőlem. Nem voltam teljesen meztelen, mivel csak a felsőm hiányzott, azt gyorsan felkaptam, a bugyimmal nem is bajlódtam. Úgyis rendesen össze lett kenve... Csak ledobtam aztán hátra sem nézve léptem ki az ajtón.
Nagyon rossz érzés volt.
Viszont sok volt. Elegem van! Itt az ideje, hogy vissza térjek a régi életembe. Semmi elkötelezettség, semmi vita...
Igen, határozottan ezt tartottam a jó lépésnek. De előtte még le kellett nyugodnom. El szaladtam az autómig, néhol kicsit megbotlottam, mivel a könnyek amik idő közben ellepték a szemem, összemosták a képeket.
Csak sokadik próbálkozásra sikerült az ajtót ki nyitni. De végül meglett. Be ültem a volán mögé, aztán egyetlen percig szabadon engedtem a könnyeimet. Csak, hogy hazáig bírjam még. Otthon vár egy klassz barátnő és egy édes kislány.
Miközben rá adtam a gyújtást, teljesen biztosnak kezdett látszani, hogy ahhoz, hogy ezt végre ki töröljem, vissza kell térnem a régi Kristenhez.
Buli, pia és plusz egy új: szex idegenekkel... orrvérzésig!
Könnyes arcomon lassan el terült egy kaján vigyor. Mintha a kisördög ebben a pillanatban szállt volna belém.
Rossz akartam lenni, és az is leszek.
Fél szemmel még láttam Őt kilépni az ajtón, de a gázra tapostam, és egyből nyolcvannal lőttem ki az útra.
És teljesen világos volt számomra, hogy ez egy új, mocskos fejezet kezdete lesz.
És már alig vártam...