14. felvonás

Ez kissé durva rész lett. Finoman +18-as :D 

Jó olvasást és ne felejtsetek el komizni :Đ

Ezer köszi.

xo

Snooki

Kora reggel megébredtem, és örömmel tapasztaltam, hogy kedvesem még édesen szundizik.
Megsimogattam arcát, aztán a gyengédséget félretéve, megráztam a vállánál.
-Ébresztő Rob! -erre kipattantak a szemei, és halálra rémülve meredt rám.
-A rohadt életbe! -morogta.
-Neked is jó reggelt. -motyogtam sértődötten, majd fel ültem, és lerúgtam magamról a takarót. Nem néztem Rá. A fürdőbe vetettem magam, és megmostam az arcom. A törölközőm után nyúltam, mikor éreztem Őt hátulról hozzám simulni.
-Köszönöm! -mormolta hajamba, majd egy puszit nyomott fejemre. Utána elengedett és ki ment. Még gyorsan fogat mostam, aztán én is ki léptem az atón.
De csak az alvó Aubrey volt a szobában. Ilyedten pillantottam körbe, de a helyiség azért nem volt olyan nagy, hogy ne tűnjön fel, ha itt van.
Csalódottan vettem tudomásul, hogy szó nélkül lelépett.
Viszont nem estem kétségbe, met olyan messze nem mehetett a hajón belül. Felöltöztem, aztán a konyhába mentem. Vagyis inkább másztam, mert a korai kelés a késői fekvés, eléggé kicsinált.
Szóval a konyhába érve, előkaptam egy doboz müzlit, meg tejet, aztán a kis tálkámmal és egy kávéval együtt ki vonultam a fedélzetre. Jólesett a kora reggeli hűs szellő. A motor ki volt kapcsolva, tehát csak sodródtunk és lebegtünk az óceánon.
Betömtem a müzlimet, majd rágyujtottam, és a kávét is inni kezdtem. Nem siettem, egészen addig míg eszembe nem jutott az a félkegyelmű. Válaszokat akartam a kérdéseimre, és persze még lógtam neki egy seggberúgással.
Le szórtam egy asztalra mindent, valaki majd csak el pakolja... Rob szobája felé vettem az irányt, gondolkodás nélkül nyomtam le a kilincset, de az ajtó zárva volt.
-Rob? -kopogtam az ajtón, de semmi válasz. Az ötödik kopogásnál kezdtem pánikolni, hogy megint belőtte magát. Tehetetlen kétségbeesésemben már a könnyeimet kellett nyeldesnem, mikor megérintették a vállam. Kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Mit csinálsz Kristen? -kérdésén, vagyis inkább hangján, bőven hallatszott a fáradtság. Én viszont nem foglalkoztam ezzel, azonnal az arcához hajoltam, és a pupilláit vizslattam. Aztán megfogtam a karjait, és megbizonyosodtam róla, hogy semmi tűnyom nincs rajta.
-Jó... -fújtam ki hangosan a levegőt, majd összeszedtem kemény és rideg énem összes darabkáját, és rá zúdítottam őket.
-Ide figyelj! Fogalmam sincs mi volt az tegnap, de a szart is ki ijesztetted belőlem... szóval akár el is mesélhetnéd miért kellett betépned! Most!
Rob nem válaszolt, csak "finoman" elhaladt mellettem, miközben én a falra kenve végeztem, és éreztem ahogy az érkezés hatására, kiszorul a levegő a tüdőmből.
-Rob... -nyögtem felé, kissé mérgesen, kissé megbántva, és persze csalódottan.
-Nem érdekel Kristen. Húzz a francba. -azzal rám csapta az ajtót. Nemhogy válaszolni, még a földről felálni sem maradt időm. Megalázva éreztem magam. Vissza mentem a szobámba, és az ágyba dőlve hallgattam a szomorú és a vadul tomboló rock váltakozásait. Lassan elnyomott az álom. Aludtam egy cseppet, de aztán a beígért programra indultam.
Egy étteremben voltunk Robbal és a többiekkel, mikor az a számomra jelenleg seggfej, felállt az asztaltól, és oda sétált egy nőhöz. Írtó dühös lettem, és még finoman fogalmaztam... Eltűntek a mosdók környékén, de amikor már vagy egy órája nem kerültek elő, a többiekkel megkerestük őket. Be nyitottam a férfi mosdóba, és a nő meg Rob a padlón feküdtek. Körülöttük egy tucat fecskendő és extasy, az a görény épp vadul tömte a csajt, szemei teljesen elhomályosultak, szája fehér volt, aztán egyszer csak rám kapta tekintetét, és teljes tüdőből pofán röhögött. Majd utána a kis kurvája is ugyanígy.
A képek teljesen összemosódtak, a lábamból ki szállt az erő, már az arcokat sem tudtam tisztán ki venni. Megpróbáltam segítséget kérni, de senki nem figyelt rám. Kétségbe estem és halálfélelmem volt. Keservesen sírtam, de mindenki rajtam röhögött, és egyre csak lökdöstek...
Aztán Rob magához ölelt, és a világ minden nyugalma testembe szállt. Légzésem csillapult, és teljes békességet éreztem.
De valami nem stimmelt. Megragadta a karomat és a fülembe suttogott:
-Gyere babám. Meg látod, jó lesz. -mondta édes hangon. Hiába próbáltam szabadulni, a végére ki szállt az erőm, ezután pedig egy erős szúrást éreztem karomon, tekintetem rögtön oda kaptam. Majd' megállt a szívem; egy tű állt ki belőle, aztán Robra néztem aki egy meleg mosollyal arcán mondta:
-Élvezni fogod... kibaszottul élvezni...
Éreztem, hogy valami nincs rendben. Lassan ismeretlen zajok kúsztak a fejembe. Mintha... Telefon?
Azonnal ki nyíltak szemeim, és felültem az ágyban. Alig hittem el, hogy álom volt minden. A telefon után kaptam, de csak egy névnapi emlékeztető villogott a képernyőn.
A szoba sarkába hajítottam, aztán itt láttam az idejét egy alapos zuhanynak, rendesen bele izzadtam az álomba.
Egyfolytában azon járt az agyam, ahogy Rob viselkedett velem.
Ki akartam szabadulni innen. Elegem volt az állandó szarakodásból. Viharos sebességgel öltöztem fel, a hajammal nem is foglalkoztam, és azonnal megkerestem Luke-ot.
-Hé, várj, ráérsz egy pillanatra? -kérdeztem mikor beértem őt a medencénél.
-Persze Kris, mondjad csak. -mosolygott.
-Figyelj, tudom, hogy hülyén hangzik, de ki kell tenned valahol. Én nem maradok itt tovább. Mindegy hol, de én le szállok!
-Mi... De, Kristen, szépen kérlek ne hülyéskedj. Nincs időm erre. Meg amúgy is, hogy gondoltad? Ausztrália felé tartunk, onnan, hogy a fenébe akarsz haza jutni? -hadarta, majd közölte, hogy sajnálja meg minden, de nem megy... meg, hogy most dolga van.
Egyre idegesebb lettem. Kellett valaki akin ki tölthetem. Nem sokat tétováztam, a szemétláda szobája felé vettem az irányt, és kopogás nélkül nyitottam be. Hallottam, hogy a fürdőben van. Épp a csapot folyatta, nemes egyszerűséggel léptem mellé, és lazán be mostam neki egy jobbost, de olyat, hogy még a 185 centijével is megbillent.
-Szemét! -suttogtam kétségbeesetten, és bár nem ez volt a célom, lassan hatalmába kerített a sírás.
-Te nem normális, idióta állat! -tovább ütöttem, majd egyszer csak elkapta a csuklóimat, és vad dühtől izzó szemekkel nézett mereven képembe.
-Azonnal fejezd ezt be! Kurvára nem hiányzik még a te hisztid is, világos?!- ordította magából kikelve. Össze rezzentem. Magam sem hittem el... de féltem tőle.
-Rob... kérlek. Miért vagy ilyen... durva? Ne bánts... én... félek... -nyöszörögtem neki, mire engedett a szorításon.
-Nem bántalak Kristen. -engedett el teljesen, én pedig üveges tekintettel, továbbra is a falnak dőlve álltam.
-Értem. -leheltem erőtlenül. Csodálom, hogy meghallotta. -Akkor én most megyek, még össze kell csomagolnom. -mondtam gépiesen, majd lassan az ajtó felé indultam. De Ő nem engedett.
-Nem mész sehova! -mormogta hátulról nyakamba. Aztán felfelé végig simított combomon, és a csípőmnél fogva, ágyékához szorította fenekemet.
A sóhaj automatikusan szakadt fel mellemből, és már éreztem is a bizsergést. De... valamiért nem vágytam úgy ezt a szexet mint a többit. Ez inkább csak a hagyom, hadd történjen változat volt.
Csókolgatni kezdett, az arcomat, nyakamat, államat,és ajkaimat. Először finoman, majd később egyre türelmetlenebbül harapdált is kissé.
Le vetkőztetett, majd az ágyra döntött, feltolta a lábaimat, és picit erőszakosan nyalni kezdett. Itt már nem bírtam ki hangok nélkül. Felültem és hajába markolva dörgölőztem egyre inkább nyelvéhez. Az élvezetem akkora volt, hogy ki folyt pár csepp nedveimből, de Rob villámgyorsan lecsókolta.
-Az ízed... -suttogta. -Még!
Egyre mélyebbre fúrta belém nyelvét, én pedig hangosan nyögtem és csípőm vadul rángott.
Rob aztán felém helyezkedett, magával húzott, négykézlábra taszított és belém hatolt. Vad állatias morgás hagyta el ajkait. És egyre csak pumpált. Tehetetlenül sikoltoztam, majd le térdelt, engem is magával húzva. Hátamat végig csókolta, miközben eszemet vesztve lovagoltam meg forró ölét.
-Az enyém vagy! Soha többé másé! -jelentette ki rekedt hangon, majd a hajamba markolt és félre döntve fejem apró csókkal vegyített harapásokat kaptam nyakamra és vállamra.
Éreztem ahogy egyre jobban lüktetek odalent, Ő is érezte mert folyamatosan morgások szálltak fel melléből. Aztán éreztem a forróságot amint elönti testem minden sejtjét. El szállt az erőm ezért a kezemen kellett megtámaszkodnom, nehogy előre essek. Vad orgazmus szántott végig izzadt testemen, de ágyékom sóvárogva várt a folytatásra, ezért csípőm rendületlenül vonaglott tovább Rob kőkemény hímtagján.
Erősen a derekamba markolt, és éreztem ahogy forrón lövell testembe. Minden izma megfeszült, és még egy utolsó hatalmasat lökött rajtam. A fogaim össze koccantak, de iszonyúan élveztem.
Bódultan mosolyogtam a belém áradó forróságtól.
Majd ki húzódott belőlem, oldalára feküdt, és magával húzott engem is. Körém fonta karjait, takarta vele mellem és szemérmem,sütött belőle a birtoklás.
De túlságosan le fárasztott, hogy ezen gondolkodjak. Na meg azon, hogy miért is jöttem ide eredetileg. Éreztem, hogy lassan elnehezednek szemhéjaim, és fokozatosan el nyom az álom... Szerelmem karjaiban.
-Szeretlek, seggfej. -leheltem utolsó erőmmel, mire szorosabban ölelt. A válasza csak ennyi volt:
-Soha senki másé...! -majd csókot adott arcomra, ezzel együtt pedig az én szemeim is lecsukódtak.
--
Nem tudom mikor mennyit aludtam, de egy vékony takaróba csavarva tértem magamhoz. Ő nem volt sehol, viszont a szemem megakadt valamin. Egész pontosan a bőröndjeimen az ajtó mellett.
-Basszus! -ez az idióta át hordta a cuccaimat? Felkapkodtam a földről a szanaszét dobált ruháimat, majd Rob keresésére indultam... volna. De bődületes izomlázam volt az előzőek miatt.
Azért erőt vettem magamon, és neki lódultam. A fedélzeten volt, a bárpultnál. A hajó már elindult, teljes fokozatra állítva a motort száguldottunk. Így kissé erős volt a szél. De megakadt a szemem az aranyos delfineken, amik még Robról is elvonták egy pillanatra figyelmem.
A korláthoz siettem és megtámaszkodtam, rajta. Megbűvölve figyeltem a csodás állatokat, ahogy a vízből felbukkantak. Az egyikük egészen a hajó hátuljához úszott, így nem láttam rendesen, amit később megelégeltem. Felálltam a korlát egyik vas fokára, és kissé előre hajoltam.
-Tökéletes! -lelkendeztem, mert így kiváló kilátásom nyílt kis barátomra. Gyönyörködtem egy darabig, aztán a talpamat nyomni kezdte a vas rúd, ezért felemeltem az egyik lábam, hogy ellazíthassam. Ekkor egy pillanatra Robra tévedt a tekintetem, és rémült, kétségbeesett arcával találtam szembe magam.
Még láttam ahogy sietve feláll és egy hangos kiabálás hagyja el a torkát, de aztán már csak arra tudtam figyelni, hogy megbillentem előre, és hiába kapaszkodtam a korlátba, az csúszott a tenyerem közt, így a következő kép az arcomhoz közeledő, propellertől habos óceán háborgó vize volt, amely éreztem, hogy hamarosan el nyel...