17. felvonás

Édeseim, komikat léééccci :D

Puszillak Titeket!

Elegem lett
-Tudod mit? Nem is akarom hallani! -pattantam fel az ágyról, majd meztelenül a fürdőbe mentem és megnyitottam a zuhanyzóban a vizet. Le akartam mosni magamról a vért, amivel Rob ismételten összekent. A hideg vízre kissé összerezzentem. Ezért melegebbre állítottam.
Le sikáltam magamról mindent, alul is... Aztán törölközőbe tekerve kimentem a szobába.
Rob az ágyon feküdt, és a tévét nyomogatta.
-Mi az? Te még itt vagy? -kérdeztem cinikusan. A keze még mindig vérzett, és már a lepedőmre is rá folyt.
-Rob, a kezed... -tettem felé egy lépést, aztán még egyet, és letérdeltem az ágy mellé, hogy megnézhessem a tenyerét. A ragacsos vér gyomorforgató szagot árasztott, én pedig komolyan kezdtem megijedni.
-Állj fel! Elmegyünk Dr. Sheckterhez. Most!
Lassan felállt és végig mért.
-Egy perc és felöltözöm, addig el ne mozdulj! -parancsoltam rá, majd a szekrényhez lépve csak egy ruhát húztam magamra. Semmi másra nem volt szükségem, amúgy is siettem.
Vissza fordultam hozzá, és ép kezét megfogva indultam el vele az orvosiba.
Egész végig egy szót sem szólt hozzám, de a kezem erősen szorította.
Az ajtó előtt megállva, kezem az arcára simítottam és puszit adtam rá.
Aztán be kopogtunk, és a doktor közölte, hogy össze kell varrni a sebeket, mert mind nagyon mély.
Én a szobában lévő szemközti székre ültem, és onnan néztem végig.
Sokáig ültünk ott és kezdtem unatkozni. De aztán végre befejezték, és indulhattunk. Ki mentünk a szabad levegőre, a medence közelében le ültünk egy nagy kanapéra, és Ő félig elnyúlva ölelt magához.
-El mondod végre, hogy mi volt a problémád? -néztem fel az arcára, ami továbbra is kifejezéstelen volt.
-Nem tudom, hogy kéne viszonyulnom hozzád. Nem akarom, hogy "hivatalosan" is járjunk, de undorodom a gondolattól, hogy bárki mással is le fekhetsz. Pont ahogy én. És nem mindig tudom garantálni, hogy képes vagyok az indulataimat kordában tartani.
Itt elvettem tekintetem az arcáról, mert eszembe jutottak furcsa kitörései, amikor rám hozta a frászt, és azt hittem bántani fog.
-Ne értsd félre. -szólt közbe -Rád soha nem tudnék kezet emelni, hiszen ha csak rád nézek, elolvadok. -mosolygott -Amit mondtam, az arra az illetőre vonatkozik akinek eszébe jut hozzád érni. Azt az embert sajnos kénytelen lennék megölni... -elsötétült tekintetétől komolyan meglódult a pulzusom.
-Nyugi -simogatta arcom- csak  viccelek. -mondta, majd széles vigyor ült ki arcára.
-Oké. -suttogtam. Néha ijesztően tud viselkedni. Nekem mégis Ő a bástyám. Soha nem akarnék távolabb kerülni tőle. Még akkor sem, ha valami tömeggyilkos lenne.
Egy darabig a karomat cirógatta, aztán derekam mentén egyre lejjebb haladt. Combomon simított végig, majd kezét a ruhám alá húzta. Tiltakozhattam volna, akartam is, csak hát agyamat megint be lepte a köd... Az sem érdekelt különösebben, hogy vannak körülöttünk, nem nagyon figyeltek ránk.
Rob felhúzta egyik lábát, hogy takarja vele kalandozó kezét. Bugyi nem volt rajtam, hisz a nagy sietségben csak a ruhát kaptam magamra.
Aztán éreztem, ahogy megérint...

/Rob/

Akartam Őt. Nem érdekeltek az emberek, de tudtam, hogy Kristen zavarban van, ezért lábammal takartam az akciót.
Az imént biztosan meg is ijesztettem, de remélem nem hiszi, hogy bántani tudnám akár őt, akár mást... Na jó, mást talán igen, sőt.
De most azzal foglalkoztam, hogy el oszlassam minden lehetséges kételyét.
Kezem lassan, mégis türelmetlenül kúszott felfelé selymes combján. Aztán a pille könnyű anyag alá jutva, puha szemérmét kezdtem simogatni. Ujjaimat lassan engedtem be a kis párnácskák közé, mire Életem egy szaporábban szedte a levegőt. Imádtam hallgatni, maga volt a kéjes mennyország. Nyelvemmel végig nyaltam füle mögött, és apró harapásokkal tarkítottam fülcimpáját.
Lassan nyúltam egyre beljebb, aztán ki tapintottam a nedvességet. Ujjam egy másod percre belé mélyesztettem, majd ki húzva, le nyaltam róla csodás nedvét. Kezem vissza vezettem belé, majd fáradhatatlanul mozgattam benne. Egyre hangosabban sóhajtozott, ezért ajkára kellett tapasztanom az enyémet, nehogy lebukjunk.
Két ujjammal kényeztettem bensőjét, csípője már vadul remegett, hüvelye pedig forrón lüktetve várta a végét. Egyszer csak Kris keze megindult lefelé, végig simítva karomon, majd saját ujjait is magába vezette, mire mindkettőnk lélegzete elakadt. Erre már én is felnyögtem. Nedve végig folyt ujjaimon, és kézfejemen ahogy egyre közelebb jutott a csúcshoz.
Mikor sorozatos lüktetései szorításokká váltak, tudtam, hogy végeztem. Vagyis végeztünk...
Erősen ajkamba harapva fojtotta el kéjjel teli nyögését.
Aztán összeszedve magát, a rövid nadrág által szabadon hagyott combomra ült, és ringatni kezdte csípőjét, ezzel összekenve lábamat. Aztán egyre gyorsabban lovagolta meg, egyre erősebben szorítva köré combjait.
Csak rövid időbe telt csupán, míg rájöttem; újabb orgazmust akart elérni, és kis időn belül sikerült is neki. Viszont itt már nem tudta visszafogni hangjait, remegve hullott rám, mire páran felénk kapták tekintetüket, de én egy "mi a faszt bámulsz?" nézéssel viszonoztam azt.
Az én szerelmem azt csinál amit akar, nyilvánosan is akár...
Karjaimba kaptam, és megindultam vele befelé.
-Akarlak! -nyögte szerelmem, mire el mosolyodtam.
-Mindjárt a szobában leszünk. -mondtam, de ő sokkal türelmetlenebb volt. Le szállt ölemből, majd a textil raktárba behúzva engem, fellibbentette szoknyáját, és előre hajolt. Csodás kilátást hagyva ezzel legédesebb testrészére.
-Most. -suttogta elfúló hangon. Mögé léptem és csókokkal borítottam be tökéletes popsiját.
Rajongásig imádtam minden porcikáját. Lassan le fejtettem róla a ruhát, majd melleit masszírozva hatoltam belé.
Nagyon finom és gyengéd akartam lenni. Azt akartam, hogy érezze: annak ellenére, hogy néha durva vagyok, mindennél jobban imádom Őt.
És persze mindent meg akartam tenni, hogy ne akarjon senki mással együtt lenni, így.
Mikor végeztünk, mindenütt csókolgattam, ahol csak lehetett. Nem bírtam betelni vele.
Az ötlete pedig, hogy le szálljon a hajóról... Teljesen kizárt!
Percekig ültem ott, Vele a karjaimban, és örökké való imádatom fejeztem ki számára.
Komolyan kezdtem megfontolni, hogy el kötelezzem magam mellette. Legalábbis az együtt járás szintjéig.
Épp fel akartam állni, de nem ment, mert elaludt. Olyan édesen szuszogott, hogy nem volt szívem felkelteni, ezért ott maradtunk.


/Kristen/

Rob karjaiban ébredtem, még mindig a raktárban voltunk.
Szájon csókoltam, mire magához ölelt.
-Menjünk. -mondtam, majd vissza vettem a ruhám, és a kezébe kapaszkodtam.
Most az ő szobájába mentünk, végül is neki nincs szobatársa aki esetleg zavarhatná. Aztán erről eszembe jutottak a bőröndjeim.
-Rob... Ez a közös szoba dolog... tudod ezt még nem kéne.
-Ja, szerintem is korai. Bocs. Csak el ragadott a hév. -mosolygott rám szikrázóan, én csak megráztam a fejem.
Az ajtó előtt valamiért megálltunk.
-Mi a baj? Nem megyünk be? -néztem rá, mire ujját ajkamra téve hallgattatott el.
-Meg bocsájtasz? Egy perc az egész.
Bólintottam, Ő pedig eltűnt a szobában. Hallottam, hogy beszél valakihez. Tehát voltak a szobában. -gondoltam.
Aztán egyre jobban füleltem, és hallottam, hogy egy nő az. Erre kezdtem bepipulni. De visszafogtam magam, a lábam viszont nem tudtam, így beléptem az ajtón.
Keserűen pillantottam végig Robon meg azon a Grace-en. Bár nem értek egymáshoz, bőven elég volt a tudat, hogy itt van.
Vettem egy mély levegőt, majd elfordítva róluk tekintetem, kiléptem a folyosóra.
A beszélgetés egyre hangosabb lett, aztán a csaj ki rontott a szobából, Robbal a sarkában, és gyűlölettel teli szemekkel vágtatott felém.
Olyan gyors volt, hogy fel sem bírtam fogni mi történik.
Akkora pofont kaptam, hogy a fejem bevertem tőle a falba.
Erre Rob arcára ki ült a gyilkos düh, és megragadva a lotyó karját, akkorát adott neki, hogy a förldre esett. Oda ugrottam hozzá, és karjába kapaszkodva tartottam vissza attól, hogy neki ugorjon a lánynak.
-Rob... Shh... Rob. Figyelj, nézz rám. -fogtam meg arcát, aztán egy utolsót fújtatva, le vette szemét Grace-ről, és arcomra simította tenyerét, mely még meleg volt az előbbi pofontól.
-Semmi baj Rob. Nem fájt.
Erre azért kissé le nyugodott. Majd megszólalt.
-Senki nem bánthat mert ki csinálom. Akkor is ha nő! -jelentette ki ellentmondást nem tűrve. Belé karoltam, majd lábujjhegyre állva csókot loptam tőle. Fantasztikus, mézédes csókot.
Majd elengedtem.
-Miért volt itt? -kérdeztem, már szobájában ülve.
-Csak a szokásosért. Hogy leszophasson. -mondta lenézően, megvetéssel teli.
-Áh... és...?
-Jajj, Kristen. Mi és? Hát elküldtem. Azért volt ilyen idegbeteg, és ezért ütött meg téged. Amiért legszívesebben széttéptem volna.
-Oké, oké... nyugi. -léptem oda hozzá és átkaroltam. Szorosan vont mellkasára.
-Nem nyúlhatnak hozzád! Senki sem nyúlhat a barátnőmhöz.
Erre felkaptam a fejem. A boldogság teljesen elöntött, tetőtől talpig.
Édesen mosolyogva cirógatta arcom.
-A barátnőd...?
-Igen, bizony! Úgy döntöttem, elég fontos vagy, hogy erőfeszítéseket tgyek. De lécci, legyél türelmes hozzám, mert elég nagy balfék vagyok. És hát... nehezen bírok a farkammal olykor. -hajtott a le fejét.
Nem mondtam semmit csak egy gyors csókot nyomtam arcára, és hozzá bújtam.
-Ühüm... -motyogtam mellkasába.