15. felvonás

És milyen kibaszott gyors voltam már! :D

Mert imádlak Titeket, elsősorban a komizókat.

Nekik ajánlom a fejezetet, és itt most aztán lesz érzelem bőven. De ez egyszer nem bánom, csöpögjünk egy pöcsnyit XD 

Jó olvasást a kedvenc csajaimnak.

Ezer csók és imádat és ölelés meg satöbbi!

Snooki

Szó szerint átpördültem a korláton, pont ahogy kiskoromban a mászókán. Bár a vállam állatira fájt, kezemmel tovább kapaszkodtam a korlátba, de nehéz volt meg tartanom magam.
-Kristen! -hallottam a nevem fentről, de ki a franc tudna ilyenkor felfelé bámulni. Viszont a hangot felismertem.
-Rob, légyszíves húzz fel innen. Asszem durván beállt a vállam. -daráltam, és reménykedtem, hogy tényleg gyors lesz, és, hogy elfog bírni.
Meg fogta a csuklóimat, majd egy hirtelen mozdulattal felrántott, de azért még szerencsére volt időm felkenődni a kemény korlátra.
-Áúú! Bassza meg! -emeltem meg kissé a hangom, mikor a hátsóm a fedélzeten huppant.
-Komolyan mondom, hogy te nem vagy százas! Van fogalmad róla, hogy mekkora baromságod csináltál?! -kérdezte idegesen Rob, majd féltőn szorított magához. De egy idő után lilulni kezdett a fejem, ezért finoman leráztam magamról erős karjait.
-Igen, tudom. Bocs... -a bocsánat kérés nem volt épp szívből jövő, hisz az amit Ő művelt...
Ahhoz képest ez kismiska volt.
-A helyedben meg sem szólalnék...! -mondtam aztán élesen, majd felálltam és leporoltam magam. De a vállaim továbbra is szörnyen fájtak. És csak nem múlt el, ezért drága Robertem be ráncigált az egyetlen orvoshoz, aki a hajón tartózkodott.
Kaptam két csodálatos merevítő kötést, és öt nap ágyban fekvésre kárhoztattak.
-Remek! -morogtam a szobám felé menet. Rob végig mellettem lépdelt, és egyetlen pillanatra sem volt hajlandó egy méternél távolabb kerülni tőlem.
-Figyelj, Rob. Abszolút nem kell itt ezt a pátyolgatós baromságot játszanod. Tényleg! Leléphetsz. Biztos ezzzzer dolgod van még. -magyaráztam kissé túljátszva, hogy biztosan le essen neki a tantusz.
-Felesleges bunkóznod. Nem hat meg. Most pedig told be a formás kis segged az ágyba! -mondta, és kitárta nekem az ajtót. Puffogva fordítottam félre fejemet, de aztán eszembe jutott, hogy ha egész nap engem babusgat, talán ki tudok szedni belőle néhány dolgot.
Gondoltam rá, hogy finoman célozgatok, de a tapintat sosem volt erősségem, így hát nem bírtam ki; egyből neki szegeztem a kérdést:
-Minek drogozol? Neked elmentek otthonról, vagy mi a frász?? -kíváncsi és egyben dühös szemeket meresztve rá, vártam a válaszát.
-Én nem vagyok drogfüggő. -jelentette ki egyszerűen.
-Óóóóó, hát persze, hogy nem! -vágtam rá azonnal.
-Nézd, az egy kivételes alkalom volt. Előtte csak egyszer fordult elő, de most egyszerűen... kellett és kész! -egész végig másfelé nézett, egy pillanatra sem rám. Most vagy hazudik, vagy szégyelli magát. Úgy döntöttem megelőlegezem neki a bizalmat, de azért bökte a csőrömet a dolog, ezért fel is tettem a következő kérdést.
-Miért csináltad akkor, és most minek kellett? -közelebb csusszantam hozzá, és vállára döntöttem a fejem. Tenyerembe vettem mutató és középső ujját, pont ki töltötték egész tenyerem. Lenyűgözött, hogy mellette milyen biztonságban érzem magam.
-Régebben azért mert fiatal voltam... őrült fiatal, az extrémebb fajtából. Semmi sem tartott vissza a vad buliktól, amik aztán még vadabb orgiákban végződtek. De ezt gondolom nem akarod hallani... -bólintottam. Végül is ki akarná hallani, hogy a férfi akit szeret, hány csajt húzott meg eddig.
-A legutóbbi pedig... De ne röhögj ki, oké?
-Nem foglak, csak mondd már! -türelmetlenül fészkelődtem mellette.
-Jó, szóval... miattad. Vagyis inkább azért mert megijesztett amit mondtál, hogy szeretsz. Basszus Kristen, én az elején csak egy jót akartam dugni. Akartam valakit akibe üríthetek, anélkül, hogy ezzel kötelességek szakadnának a nyakamba. -ebben a pillanatban valószínűleg minden épelméjű csaj lekevert volna egy emberes pofont, de ezekkel a dolgokkal már az elejétől tisztában voltam. Hisz mondta is.
-Szóval aztán egyszer csak feltűnt, hogy hiányollak, ha nem vagy a közelemben. Először azzal magyaráztam, hogy biztos kanos vagyok... És csak a farkam áll folyamatosan, de... aztán az is feltűnt, hogy majd kiugrottam a bőrömből, mikor megláttalak. Ekkor valamiért ideges lettem. Az jutott eszembe, ki vagy Te, aki elakarod lopni a férfi spirituszom, hogy aztán papucsot "nevelj" belőlem?
-Hülye. -suttogtam.
-Igen... most már észre vettem... -mosolygott. -Amikor engem ápolgattál, mikor totál ki voltam ütve, akkor esett csak le igazán, hogy mennyire... értékes vagy. Hiszen, simán hagyhattad volna, hogy reggelig fetrengjek az ajtód előtt, hogy aztán reggel talán a saját mocskomban ébredjek. De nem hagytad. Köszönöm Neked! És... Azt hiszem tartozom még neked valamivel... -azzal mosolyogva megcsókolt, jó volt meg minden, de nem értettem. Csak ezután jöttem rá:
-Tudod, atom biztos... hogy szerelmes vagyok beléd, Kristen Stewart! És olyan jó ki mondani! -ölelt meg, de nagyon finoman, nehogy fájdalmat okozzon a vállam környékén.
Ezen a ponton nem nagyon tudtam mit is reagálhatnék.
-És rettentően sajnálom, ha az iménti együttlétünkkor durva voltam,és talán fájdalmat okoztam. Nem akartam, hisz annyira imádlak. Teljes szívemből, és nem hiszem el, hogy nem tudom le vakarni a képemről ezt a rohadt vigyort.
-Nekem tetszik. -mosolyogtam én is ezerrel, majd csókot nyomtam ajkára. Már másztam volna az ölébe, mikor finoman a párnák közé ejtett, és közölte, hogy semmi szex, amíg legalább a mai napot végig nem pihenem.
-Jajj, nemár! Nem lesz bajom, majd... majd csak el fekszem, vagy mittudomén...! -erősködtem, de Rob felnevetett képtelen hülyeségemen.
-Na ne viccelj már Stewie! Az én csajom nem dobja be a deszka pozitúrát, főleg mikor tudom, hogy egy igazi vadmacska. Ezzel csak halálra őrjítenél... -miközben beszélt, végig az arcomat simogatta, és fürkészte.
-Oké, legyen. De akkor feküdjön mellém Mr. Pattinson. Azt hiszem egyedül... fáznék. -motyogtam kacéran, és csókokkal borítottam be, ahol csak értem.
Lassan el nyomott az álom, a fájdalom csillapítóknak köszönhetően.
De aztán csak nem bírtam magammal... Kezeim Robon kezdtek vándorolni, és bár félálomban voltam, totál be voltam gerjedve, és bármit meg adtam volna most egy őrjítő menetért.
Már épp azon volt, hogy kezeimet vissza szorítsa magam mellé, de azonnal rá szóltam.
-Ha most le mersz állítani... a következő egy hónapban nem lesz szex. És nem viccelek.
-Úgy sem bírnád ki. -vigyorgott kajánul. De az adu nálam volt.
-Te sem, édes. És biztos vagyok benne, hogy én bárkinél tudnék egy orbitális orgazmust szerezni, míg te azok után, hogy velem voltál... nem hinném, hogy menne... - bár korántsem voltam ennyire magabiztos, úgy tűnt, hogy ez betalált.
Rám hajolt, és fékeveszetten kezdett csókolni, majd körbe nyalta ajkaim, egészen le államig. Vetkőztetni kezdett, de a blúzom rángatásánál, felszisszentem.
-Mondtam. -fordult el morcosan, de én túlságosan fel voltam tüzelve ahhoz, hogy ennyibe hagyjam. És idegesített, hogy folyton leáll.
-Elhiszed, hogy le szarom? Csináld már baszki, mert itt fogok felgyulladni! Emlékezz, böjt...
Nem kellett tovább győzködnöm. Kezei a nyakam két oldalára csúszott, és szinte falta az arcomat csókjaival. Libabőrös lettem ahogy bőrömbe szuszogott, aztán orrával végig cirógatta kulcscsontomat erre teljesen bezsongtam. Nedves ágyékom vadul tüzelt, várta, hogy Rob birtokba vegye. Akár nyelvével, akár férfiasságával. Amit éreztem dudorodni.
Be nyúlt a lábam közé, és egész tenyerét rá tapasztotta nőiességemre.
-Fantasztikus... érezni, hogy milyen forró és nedves vagy... és ahogy finoman lüktetsz... Teljesen el veszed az eszem. Megőrülök érted Kristen!
-Igen... szeretlekhh... -nyögve mondtam a szó végét, mert Rob mozgatni kezdte tenyerét. A finom dörzsölésektől aztán áramütésként ért az első orgazmusom.
-Most már... csináld léci... -leheltem, mert bár szívesen kényeztettem volna én is Őt, már szinte fájóan vágytam magamban érezni. Kiéhezett vadállatként ragadtam meg kőkemény szervét, majd először meggondolván magam, számhoz emeltem, és először finoman végig húztam nyelvem a hasítékon. De Rob már erre is hatalmasat nyögött, viszont nem hagyott tovább. Maga alá fektetett, és lágyan kezdte ringatni csípőjét. Melleim közben mellkasához értek, ahogy bőrömön éreztem az övét, szinte perzselt. Testünk verítékben úszva, sikamlósan simogatta a másikét.
A végén az őrület határán vergődtem Rob lassú, kínzó tempójától, ezért, hogy siettessem a beteljesülést, a lábam közé nyúltam, és simogatni kezdtem magam. Nem is olyan sokára elérkezett a várt hatás.
Rekedt sikoly szakadt fel torkomból, és Rob hajába téptem. Ő is követett engem és a leges legvége előtt kihúzódott belőlem, és nedves szemérmemre lövellte forró magját.
Erre ismét felnyögtem, aztán minden erőmmel magamhoz húztam, az sem érdekelt, hogy jóval nehezebb mint én.
-Látod, nem is akadályozott a vállam... -mosolyogtam kábán, majd finom puszit leheltem orrára.
-Szeretlek, őrült bige...
-Hmm... Soha ne hagyj el... mert letépem a farkadat. -mosolyogtam még mindig.
-Hát persze babám... persze...
Még motyogtunk valamit mindketten, de már annyira bekábultunk, hogy egyikünk sem értette mit mondd a másik.
Így aludtunk el, egy édes,, ám annál kényelmetlenebb pozícióban.
De most őszintén; ki panaszkodna??