16. felvonás

Nem fűznék hozzá semmit.

A következőt megpróbálom hosszabbra venni...

Jó olvasást, és persze komikat :D

xoxo

-Most akkor... járunk? -kérdeztem Robtól kis idő múltán.
-Ez... igazából nem tudom. Nem merem azt mondani, hogy igen, mert nem vagyok az a könnyen fékezhető típus. Bármennyire szeretlek is, idő kell míg le csillapodik a vérem.
Tudom, hogy furcsán hangzik, de ezzel én is így voltam. Fiatal vagyok, és meredeken hajt a vérem előre, csakúgy mint Őt. Pontosan ez az oka annak, hogy anno elkezdtük, és, hogy most itt fekszünk.
-Nem tudom minek kellene most történnie, de ne gabalyodjunk bele. Szóval, egyikünk sem tud hűséget ígérni, de szerelmet annál inkább... Magam sem hiszem el amit mondok... de akkor egyelőre egyezzünk ki ennyiben.
-Ilyet még csaj szájából nem hallottam. -nézett döbbenten szerelmem.
-Nézd reálisan. Ha mindketten félre kúrunk, aztán marcangol a bűntudat, és drámázunk meg sírunk és hasonlók... azzal nem megyünk sokra.
Próbáltam lazára venni a hangomat, de belül éreztem, hogy így is-úgy is fájni fog, ha mással fekszik le. Viszont ezzel jócskán megkímélnénk magunkat.
Rob fel könyökölt az ágyban, és finoman végig cirógatta ajkával vállaimat. Tenyerem arcára simítottam, és ösztönöztem, hogy felém nézzen. Rögtön le csaptam rá. Először csak finoman kóstolgattuk egymást, aztán nyelvünk is beszállt. Egyre jobban simultam testéhez, éreztem, hogy vérem ezerrel dübörög ereimben, aztán ujját ajkain közé csúsztatva szakította meg a játékot.
-Mielőtt megint felizgulsz, és megerőszakolsz -itt már nevetett, ujját végig húzta alsó ajkamon- inkáb feküdj vissza, és aludj végre.
-Nem! -jelentetten ki, nem voltam hajlandó ezen vitatkozni.
-Oké! -sóhajtotta -Akkor mit szeretne csinálni a kisasszony? -kérdezte, aztán kiszállt mellőlem.
-Éhes vagyok.
-Ez esetben... gyere kajálni. -mosolygott, majd mellém lépett, és az ölébe kapott.
-Hé, nem tört el a lábam. Nyugodtan le tehetsz.
-Nyugi szivi. Nem terveztem, hogy a konyháig cipellek, ahhoz túl nehéz vagy. -erre színpadiasan sóhajtott, majd le tett és a derekát kezdte nyomkodni.
-Be kaphatod! -motyogtam, majd hátraarccal elindultam.
-Khm... Kristen! Valamit elfelejtettél. -Rob alig bírta visszafojtani a nevetést, én meg elképzelni sem tudtam mi ilyen kurva vicces megint. Aztán mutogatni kezdett felém.
-Azt a... -azonnal vissza szaladtam a szobába, és reménykedtem, hogy senki nem látott.
-Erre szükséged lehet. Bár... én szeretem, ha nincs rajtad. -mosolygott kajánul, majd elém térdelt, én felemeltem a lábaim, ő pedig felhúzta a bugyim. De először alaposan végigcsókolt mindenütt. Már épp hajába mélyesztettem ujjaim, és csípőm szorosabban szorítottam volna ajkához, mikor le fogta derekam, aztán vigyorogva megszólalt.
-Na de Kristen...! Ne nedvesedj kicsi szívem. Emlékszel, hogy enni indultunk?
-A te hibád. -böktem rá, majd teljes erőből a hajába téptem, letérdeltem mellé, és magamhoz húztam arcát egy csókra; ami inkább volt előjáték.
-Gyere. -lehelte, szeme még csukva volt, arca pedig alig távolodott el az enyémtől. -Kaja...- emlékeztetett.
-Baszok rá Rob! A francba is... -fakadtam ki, de ezen csak mosolygott.
-Szeretlek. -mondta, mire teljesen elolvadtam. Válaszképp minden érzésemet bele tuszakoltam a csókba.
-Én is szeretlek. -motyogtam arcába, aminek minden négyzet centijét végig puszilgattam.
Aztán felálltunk, én még magamra kaptam egy rövid sortot, és elindultunk.
-Mit szeretnél enni? -érdeklődött Rob, mire csak egy egy kósza mosolyra futotta tőlem.
-Még nem tudom. De azt hiszem... Figyelj Rob, én le akarok szállni a hajóról... legalábbis... -mondtam aztán hirtelen, mire megállt mögöttem, és karomat megragadva, rántott vissza maga mellé.
-Sehova... nem mész! Érthető? -meredt rám, karom pedig egyre erősebben szorította.
-Először is, engedj el, mert fáj a vállam, emlékszel? Másodszor... nem fogod meg mondani nekem, mit csinálhatok, és mit nem. Megegyeztünk, hogy nem ássuk magunkat mélyen ebbe a kapcsolat dologba.
-Nem érdekel! Te az ENYÉM vagy! Senki, nem érhet hozzád rajtam kívül, és nem szeretném, ha egyedül hagynál... -a végét halkabbra vette, de ehhez akkor sincs joga.
-Már meg ne sértődj Pattinson, de... nem erről volt szó! Te is azt csinálsz amit akarsz, és én is. Ennyi.
-Nem! -nézett rám erősen szuggerálva.
-De! -mondtam hitetlenkedve, majd megelégelve állandó hisztijét, megfordultam, és a konyhába mentem. Természetesen jött utánam, és árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom. Most már nem akartam annyira le szállni a hajóról. Itt akartam maradni Vele. De... nem így. Ezt még majd át kell beszélnünk.
Hangokat hallottam a hátam mögül, mikor megfordultam Luke, a húga és pár barátjuk állt mögöttem.
Oda jött hozzám, és jó közel, meg állt mellettem. A szemem sarkából láttam, hogy Édesem fészkelődni kezd a székben. De amikor bizalmasan "csevegni" kezdtem Luke-kal, már többször is meg emelkedett a székről, de végül mindig vissza ült.
Őszinte leszek: Imádtam, hogy féltékeny, és bár nem állt szándékomban tovább húzni az agyát, a beszélgetés végén Luke lopott egy puszit, vészesen közel a szám sarkához.
Ekkor egy reccsenésre kaptam fel a fejem. Rob kezében, könnyedén roppant össze a vastag üvegből készült só tartó. Amellett, hogy folyt a vér kezéből, még iszonyúan csíphette is a só... De az arcán semmit nem lehetett felfedezni a fékevesztett dühön kívül.
Oda ugrottam mellé, és tenyerem az ő vérző tenyerére tapasztottam.
-Te nem vagy normális. -suttogtam, hogy ne hallja meg hangom igazi árnyalatát.
-Miért hagytad? -sziszegte összeszorított állkapcsán keresztül.
-Kérlek ne kezd. Az csak egy puszi volt, rossz helyen. Legközelebb rá fogok szólni vagy...
-Nem lesz legközelebb. -mondta keményen. A konyha eközben kiürült... Rob véres kézfejével simított végig rajtam, nyakamtól mellemig. De még mindig feszült volt. Szinte szét pattantak az inak a nyakában.
Kezét a csap alá dugtam, és annyi előnye volt a sónak, hogy összehúzta a sebeket rajta.
Tettem rá kötést, aztán az arcára néztem, de semmit nem láttam rajta.
-Kész. -mondtam, majd ott hagyva őt, a szobámba indultam.
Az ágyhoz léptem és felvettem a könyvem mellőle. Az éjjeli szekrényre pakoltam, aztán a ruhás szekrényhez léptem. Rob lassan utánam jött, és az ajtófélfának támaszkodott.
Én a fürdőbe mentem, hogy le mossam magamról a vérét. Mikor ki léptem, az ágyamon ült, és mereven bámult maga elé.
Dühös voltam rá... de a friss szerelem a legelvakultabb, így oda somfordáltam hozzá, és szorosan oda bújtam. Nem viszonozta, úgyhogy úgy döntöttem kínzom egy kicsit.
Le dobtam a nacimat és a pólómat, aztán fehérneműben elnyúltam mellette az ágyon, olyan szexisen próbáltam ahogy csak tőlem telt. Fejem elfordítottam, hogy szabad nyakam is csábítsa Őt, majd érdektelenséget színlelve, a szemközti falat kezdtem fixírozni.
Rob lassan rám emelte tekintetét, majd nyakamba csókolt, pont ahogy gondoltam, aztán valami megváltozott. Egyre mohóbb lett, aztán a végén a simogatások szorítások, a csókok harapások lettek. Durván ráncigálta le rólam a fehérneműt, aztán kissé finomabban kezdett újra a dolgokhoz. Le csúszott a lábamig, majd belső combom kezdte csókolni és nyalni. Lassan haladt felfelé, majd a cél előtt a nyelvét apró puszik váltották fel, aztán újra a nyelve. Végig nyalta szemérem dombomat, majd beljebb merészkedett. Közben folyamatosan elégedett hümmögések hagyták el torkát. Én nyöszörögtem és még többért epekedtem.
Utána egyik ujját belém mélyesztette, mire kéjes sóhajaim, egyre hangosabban töltötték be a szobát. Aztán a második ujj... Ez már kezdett elviselhetetlen lenni, miközben ujjai bennem mozogtak, hüvelykujja a csiklómat masszírozta, és nyelvével is meg-meg nyalta.
A hullámok egyre intenzívebben követték egymást, míg végül elért a végső beteljesülés.
Rángó testem, most erőtlenül hevert a takarón, de nem akartam abba hagyni. Mikor fel akartam kelni, hogy én is kényeztessem Őt, vissza nyomott a párnák közé, szétfeszítette combomat, majd határozottan nyomult tövig belém. Éreztem magamban ahogy forrón lüktet, és már most egyre vastagabb a közelgő orgazmustól.
Súlyos zacskóira tapasztottam kezem, és finoman masszírozni kezdtem, mire Ő teljesen eszét vesztette, és körmeit csípőmbe mélyesztve, veszett gyors iramot diktált. Majd sérült kezével a fejünk felett lévő ágytámlába markolt, amitől megindult tenyerén a vérzés, és eláztatta a kötés.
De jelenleg ez egyikünket sem érdekelte, nem is igazán tűnt fel.
De ahogy Rob végig simított vele testemen, vére a bőrömre tapadt. Beteg dolog tudom, de ezzel, hogy éreztem, csak még inkább feltüzelt.
Állatias hangok törtek fel belőlünk, az ágy pedig majd összeroskadt alattunk.
Egyre csak hajszoltuk a beteljesülést, majd mikor elérkezett, tehetetlen sikoly, és Rob neve hagyta el számat.
Tőle egy vissza folytott morgást hallottam, majd egy röpke perc után elhúzódott, ki húzta belőlem szerszámát, majd vissza vette ruháit. Az ágy szélére ült, és rá gyújtott. Én is megkívántam a cigit, de én nem keltem ki az ágyból. Ott szívtam el. Nem szóltunk egymáshoz.
De ha külső szemlélőként látom a jelenetet, ahogy eszünket vesztve kefélünk, aztán közvetlen utána, egymásra se nézve bagózunk az ágyban...
Nem épp egy szerelmes pár jutott volna eszembe rólunk elsőként...
Elnyomtam a cigit, majd hátulról hozzá simultam, és átkaroltam.
Nem viszonozta és ez kezdett idegesíteni.
-Na jó, mégis mi a franc bajod van? -szegeztem neki a kérdést, meglehetősen idegesen.
Erre ő hátra fordította fejét, és jeges, kifejezéstelen pillantással nézett szemembe.
Aztán szóra nyitotta ajkát...