23. felvonás

  Brey&Kris

 Oh maan! Hmmm xĐ

Egy szar nap /mivel, egy gerinctelen fasztarisznya felbaszta az agyam/ és egy fárasztó bevásárló körút után... itt a következő.

És bocs csajok, de ez most a no szex kategória... És várom a véleményeket!

=)

Love. Snickis

A földön üldögéltünk Robbal, mindketten a gondolatainkba temetkezve.
Aztán Ő felállt, hogy ki menjen a mosdóba. A nadrágját nem vitte magával, gondoltam viccből elrejtem, de amikor felemeltem két fehér kis bogyó gurult ki a zsebéből.
Majdnem megfulladtam a felismeréstől. Megint. Mindent el kellett követnem, hogy nyugodtan tudjak várni amíg visszajön, de már majdnem bőgtem a tehetetlen dühtől.
Aztán egy percen belül vissza is ért.
A képébe dugtam a tenyerem, rajta a két pirulával, és kíváncsian vártam a magyarázatát. Először meg sem szólalt, tekintete köztem és a kezem között cikázott.
Aztán szólásra nyitotta a száját, bár ne tette volna...
-Kristen, ezt már megbeszéltük. -forgatta szemét, és kikapta másik kezemből a nadrágját.
-Nem beszéltünk meg semmit! Még mindig szerezel, pedig legutóbb is...
-Na jó, figyelj. Nem fogod megmondani mit szabad és mit nem. Felnőtt ember vagyok és...
Nem folytatta, mert valaki benyitott az ajtón. Nem tudtam eldönteni, ez most jól jött- e vagy sem.
Egy magas, nagydarab srác volt.
-Ö, bocsi. Tudom, hogy pofátlanság csak úgy be rontani ide, de életmentő zuhanyra lenne szükségem. Az egyik haverom telibe hányt... Ja, és amúgy Kellan vagyok. -mosolygott.Ahogy beszélt és artikulált... mint egy nagyra nőtt gyerek.
-Persze, a fürdő a nappali után lesz. -mondtam neki, és azzal a kezemmel mutogattam amiben a cucc is volt.
-Ejha kislány! Már te is...?
-Nem! Dehogy, ez... Mindegy. Gyere, megmutatóm a fürdőt. -elindultam, ő pedig követett, Rob pár másodperc múlva utánam jött. Átölelte a derekam, én viszont egyre inkább úgy éreztem, hogy most szinte fáj az érintése.
-Szóval? Mi ez megint? -kérdeztem, határozott
-Ez nem az enyém. Vagyis de, az enyém, de nem úgy ahogy gondolod. Még a hajón vettem, és akkor maradt a zsebemben. Esküszöm, hogy nem használtam, azóta...
El gondolkodtam, de úgy döntöttem hiszek neki. De rajta fogom tartani a szemem, mert nem hiányzik, hogy szét tépje az agyát.
-Rendben. Figyelj, álmos vagyok,én... Én elmegyek aludni. Majd holnap.
El léptem mellette és ott hagytam. Tudom, hogy hülyeség, de annak ellenére amit mondott, még mindig rossz érzéseim voltak a drogozási szokásaival kapcsolatban.
Én is elmentem zuhanyozni, aztán be dőltem az ágyba, és abban a pillanatban aludtam is.
--
Másnap reggel valami szokatlanra keltem. Megfordultam az ágyban, mert éreztem, hogy nem vagyok egyedül.
De amit ott találtam nagyon meglepett.
Az aprócska Ruthi feküdt mellettem, és édesen szuszogott.
Megpróbáltam úgy kikelni az ágyból, hogy ne ébresszem fel, de mintha csak radarja lenne, egyből kipattant a szeme, ahogy megmozdultam.
-Jó reggelt csöppség! Hogyhogy itt fekszel? -kérdeztem, miközben végig simítottam fejecskéjét.
-Éjjel ki mentem inni, de sehol sem találtam a Mamát, ezért hozzád bújtam be. -motyogta a szemét dörzsölgetve. Persze, hogy szegénykém nem találta az anyját, mivel az lent volt a parton.
-Gyere, menjünk reggelizni. -nyújtottam felé kezem, aprócska végtagja majdnem elveszett az enyémben.
-Csinálsz nekem kakaót? -annyira édes volt. Tudna neki nemet mondani az ember?
-Persze. Na gyere nagylány! -ölembe kaptam, majd a konyhában a pultra ültettem. Melegítettem neki egy kis croisant, és kis bögréjében kakaót, én pedig szendviccsel és kávéval indítottam. Felültem mellé a pultra, és együtt ettük meg a reggelit.
Aztán el küldtem Ruthit mosakodni, én pedig rágyújtottam, és ki ültem a ház elé. Egyszer csak Aubrey jelent meg az ajtóban, szét zilált fejjel.
-Szia Kristen. Nem láttad Ruthit? -eléggé látszott, hogy nincs képben...
-A fürdőben van, már megreggeliztünk.
-Jaj, ne haragudj. Láttam éjjel, hogy nálad van mikor haza jöttem, de nem akartalak egyikőtöket sem felkelteni.
-Nem, tök oké. Nyugi. Ruthi nagyon édes. -mormogtam, miközben magam elé bámultam, és a cigit forgattam ujjaim közt.
Brey-vel együtt vissza mentem a házba, aztán felöltöztünk, és úgy döntöttük meg várjuk míg egyetlen Farrah-m is felkel, aztán elugrunk fagyizni.
Akárhogy próbáltam másfelé terelni a gondolataimat, folyton vissza kúszott a fejembe Rob.
Szinte imádkoztam, hogy igaz legyen amit mondott. Mondjuk azért néhány helyen sántított a sztori. Például a nadrág. Azóta nem mosta ki, hogy még mindig benne voltak? Ehhez hasonló kérdésekkel a fejemben bambultam. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem fel, hogy mindenki előttem áll. Indulásra készen.
Épp az ajtónál álltunk, mikor furcsa hangokat kezdtünk hallani, az alsó fürdőszobából.
Mindannyian oda somfordáltunk, aztán Farrah lassan kinyitotta az ajtót, de félúton megállt.
-Mi van, ha patkány? Vagy egy menyét?? -kérdezte riadtan. Idegesen masszíroztam az orrnyergem.
-Figyi, nem hinném, hogy egy patkány ilyen hangokat ad ki... Menyét meg mégis, hogy a francba került volna a házba?- néztem rá. Erre ő kitolta a nyelvét, majd továbbra is durcásan tovább lökte az ajtót.
-Hello Hölgyek! -mosolygott kábán a tegnap esti srác. Ez meg mit keres még mindig itt?
-Te... Kellan, ugye? -bólintott. -Szóval, hogy lehet, hogy még mindig itt vagy?
-Khm... Na, az úgy volt... hogy elaludtam. Bocs. De... már lépek is! Nyugi. -felpattant, majd villám sebesen száguldott el mellettünk, ki az ajtón.
Indulás előtt még ellenőriztük nem- e rejtőzködik még valaki más is a házban. Hátha véletlenül rá bukkanunk Iggy Popra a padláson... Mondjuk neki még örülnék is.
De végül egy kóbor lelket sem találtunk, így nyugodtan mehettünk nyalni a fagylaltot.
A délután kellemes volt. De alig vártam, hogy Rob jelentkezzen végre.
Már alkonyodott mikor haza mentünk. Ruthi nagyon lefáradt az egész napi vásárlásban. Akárcsak én. Na persze Brey és Farrah totál fel voltak pörögve. Asszem előbb fogom megérteni Einstein relativitás elméletét, mint a vásárlás szeretetét...
Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem jól magam. Mert jó volt.
Épp a konyhában lógtunk, mindannyian szerencsétlen Ruthit dögönyöztük, mikor rezegni kezdett a telefonom.
Felpattantam és a kezembe kaptam. Egy sms volt, Robtól:
"Szükségem lenne Rád! Legyél nálam nyolcra, de hozd a bőröndöd is!"
Aha... akkor most megint szexelni akar, mondjuk egy hétig folyamatosan. Vagy magához akar költöztetni. Mert azt elbasztad Pattinson! Én nem költözök, az együttélés csak felesleges konfliktusokat szülne... Köztünk biztos.
Vissza hajítottam a telefont, aztán csatlakoztam a lányokhoz. Viszont azért futólag az órára pillantottam. Negyed hét...
Remek, van időm eldönteni akarok- e menni, vagy le szarjam az egészet.
Viszont bármennyire is tiltakozott a szürkeállományom, a szívem erősebbnek bizonyult.
Ezért hétkor már lázasan készültem, a bőröndömet pedig tele dobáltam szexis fehérneműkkel, amik egytől egyig olyanok voltak, mintha egy stripper klubból nyúltam volna őket.
Fél nyolckor kocsiba ültem, és egyenesen Rob lakása felé tepertem.