24. felvonás

Na jó, tudom, hogy ez kicsit langyos lett, de néha kellenek az ilyen átvezető részek, hogy minden tiszta legyen =)

Írjatok komit Drágáim.

És szeretek mindenkit!!

Az autóban ülve folyamatosan azon töprengtem, mit akarhat Rob...
De úgy döntöttem, majd úgy is megtudom, ha odaérek.
Le parkoltam a lakása előtt, ki szálltam az autóból, de egyenlőre nem indultam meg befelé.
Előkotortam a középkonzol kaotikus forgatagából az öngyújtómat, és a cigimet.
A kocsi oldalának dőltem és rágyújtottam. Lassan szívtam, egyáltalán nem siettem sehova.
Végig pergettem az agyamban a kapcsolatunk minden kis részletét, és meg mondom őszintén... Fogalmam sem volt, hogy a szexen kívül mi tart minket össze. Persze az jó volt. És hát azt sem lehetne tagadni, hogy normál emberi érzelmeket is táplálunk a másik iránt, de... Akkor is. Valami mintha hiányozna. De úgysem tudnék most rájönni, szóval mindegy.
Az utolsó slukk után elnyomtam a cigit, majd elrugaszkodtam a járművemtől, és a bőröndömet egyenlőre kint hagyva, az ajtó felé lépdeltem.
Nem fáradtam a kopogással, mint általában máskor sem.
Benyitottam, de a vastag cigi füstön és a tömény pia szagon -na meg persze a kanok röhögésén- kívül semmit sem érzékeltem.
Beljebb léptem, és meg láttam drága páromat picsa részegen a haverjaival. Nem számoltam meg, de körülbelül nyolcan-tízen lehettek.
Erre felforrt az agyvizem egy pillanatra, mert ha most azért hívott ide, hogy a csürhével sörözzek... Ráadásul ott volt az a srác is aki a drogot adta Neki legutóbb.
Megkocogtattam az ajtófélfát, és vártam, hogy végre észrevegyenek.
Először egy szőke srác kapta rám a tekintetét, utána a többiek is.
Rob ahogy meglátott rögtön felpattant és már ölelt is volna meg, de a képébe tenyerelve toltam el.
Értetlenül nézett rám, én meg mellemre fontam karom.
-Minek hívtál? Ezért? -böktem fejemmel a szoba felé, amibe alig lehetett belátni a füsttől.
-Hát... ö... Kristen. Szereted a vattacukrot? Vagy... olvassunk... -nyökögött, de közben alig bírt megállni a lábán.
-Te nem vagy normális! Már azt hittem legalább egy csöppnyi értelme lesz eljönnöm.
Míg beszéltem jobban körülnéztem, és észrevettem, hogy még többen vannak. Lányok is, az emeleten, konyhában, fürdőben...
-Házibuli van?
-Jahhh.... nyögte Rob, majd megfogta a kezem és a nappaliba vezetett. Leültetett -vagyis inkább lökött- a kanapéra, majd az arcomba nyomta a Vermutos üveget.
-Igyál. -mondta, majd ledobta magát mellém, és addig bámult mereven, amíg el nem kezdtem inni.
Mindegy is volt már. Ha már eljöttem ide, legalább hadd piáljak egy jót.
Már az üveg felénél jártam, és kezdtem jelentősen felélénkülni.
-Hé, Rob... -fordítottam felé pillantásom.
-Mondjad.
-Dugunk?
Az ötlet nem hirtelen jött. De most tört utat magának. Nem érdekelt hogyan és hol, de szexet akartam Vele.
-Ja, miért ne? -válaszolta, de nem mozdult. Nem is tudott volna annyira tele volt már, ezért tettem Neki egy szívességet, és az ölébe ültem. Csókolni kezdtem. Finoman kóstolgattam, és végtelenül élveztem, hogy érezhetem Őt. Vissza csókolt, de ő nem finomkodta el a dolgot. Szinte ledugta a nyelvét a torkomon, ami nem volt jó ötlet tekintve a pia menyiséget amit elfogyasztottam, ezért kissé visszatoltam nyelvemmel az övét.
Azután már kicsit finomabb volt. Ha fél órát nem smároltunk tizenöt ember előtt, akkor semennyit.
Közben folyamatosan simogattuk egymást.
Éreztem szemérmemnél, hogy feláll neki, ezért ringatni kezdtem csípőm, hogy jobban érezhessem Őt.
Ekkor már nehezen bírt magával, felemelt és átfordított. Így most Ő volt felül.
-Hé.. Rob, ne itt. -néztem körbe célzatosan, mivel a most épp kocsmaként funkcionáló lakás tele volt emberekkel.
-Elhiszed, hogy leszarom? -kérdezte türelmetlenül, ekkor vettem csak észre, hogy még két "pár" is van nem messze, akik meglehetősen jól érzik egymást.
Megrántottam a vállam, és visszafordulva Robhoz, tovább csókoltam.
Nem bajlódott sokáig a részletekkel.
Le szedte rólam a nadrágot meg a bugyit, magát pedig csak kibontogatta, majd erős lökéssel hatolt belém.
Hatalmas nyögés szakadt fel belőlem.
Rob két kezével a fejem mellett támaszkodott, és... Gyakorlatilag kurva gyorsan le rendezte a dolgot. Ha azt mondom tíz perc volt, már túlzok.
Kicsit összeszedetem a ruháim, és megpróbáltam felülni.
-Ez mi volt? -kérdeztem, hangom remegett az idegtől. Valahogy a mellőzött, másodlagos embernek éreztem magam jelenleg.
-Dugtunk. -jelentette ki egyszerűen, majd visszacsomagolta magát, aztán a konyhába ment, gondolom piálni.
Az életkedvem is elment. Csak ültem ott pár percig, és azon gondolkodtam, hogy amint összeszedem magam, húzok haza a picsába.
Még csak el sem mentem...
Egyre több ismerőst fedeztem fel. Ott volt drága Pilarom is. Hmm, Jack, igen, meg... O, Sandy.
Gondoltam inkább nem állok fel köszönni, kissé furán éreztem magam a múltkori alkalom miatt.
De még végig sem gondoltam, már mellettem ült.
-Szia csajszi! Miért vágsz ilyen elcseszett fejet? -kérdése közben a kezembe nyomott egy doboz dört.
-Hát... tudod a férfi akiről azt hittem szeret... valamennyire. Épp most bizonyította be, mekkorát tévedtem.
-Mármint... Rob? -kérdezte tétován, és mikor bólintottam kissé feszengő lett a tartása.
-Tudod Kristen, Rob a konyhában van...és...Na jó, inkább nézd meg. -megfogta a kezem, és felrángatott a kanapéról. Be cibált a konyháig, de amit ott láttam... nem elszomorított, hanem végtelenül felidegesített.
Rob a pultnak támaszkodva állt, és hátra hajtott fejjel tűrte, ahogy valami nő a nadrágjában matat.
Szóval az előbbi nem volt elég.
Nekem viszont igen. Bőven elég volt. Elfáradtam, és nem óhajtom tovább pazarolni az időt egy ilyen seggfejre. Persze én is csináltam olyan dolgokat amiket talán nem kellett volna, nem fogok mártírt játszani, de betelt a pohár.
Oda mentem melléjük, Rob mellé ültem a pultra amin ő támaszkodott, és a fülébe súgtam.
-Ég veled Pattinson. Remélem a kezében marad a farkad!
Azzal le pattantam, még láttam ahogy felkapja a fejét, de már késő volt.
Kézen fogtam Sandy-t, és mivel ő nem tűnt részegnek, megkértem, hogy vigyen el valamerre.
Útközben nem szólt egy szót sem. Le parkolt egy meki előtt.
-McDonalds? -kérdeztem mosolyogva.
-Meghalok egy jó dupla sajtburgerért! -nyögte, majd szinte futott befelé.
Nem tudom miért, de ez a lány jó hatással van az idegeimre. Megnyugtat.
Utána mentem, mind a ketten rendeltünk két hatalmas menüt, majd az egyik hátsó asztalhoz leülve beszélgettünk.
-Eddig nem is tudtam, hogy együtt jársz Robertel.
-Az előbb tudtad... -mosolyogtam rá, célozván arra, hogy pont ő szolt a konyhai incidensről.
-Igen, mert láttalak titeket... együtt a kanapén. De csak egy pillanatra! -tartotta fel a kezét védekezés képen, de én csak legyintettem.
-Hidd el Sandy, vagy tíz ember volt, aki az egészet végig aszisztálta.
-Most akkor vége? -elgondolkodó, sajnálkozó arcán kicsit meglepődtem.
-Nem kéne, hogy ennyire elszomorítson. Így már bármikor nekem eshetsz. -a poénom nem talált gazdára. Sandy figyelmen kívül hagyva mondatom tartalmi lényegét, folytatta a sopánkodást.
-Szóval vége. Kár, mert Rob így teljesen el fog veszni.
-Le szarom. -rántottam meg a vállam. Még, hogy elveszik. Ja, talán az orgazmus tengerben a sok kurvájával, és persze a drogokban. Ezekben talán elveszhet.
-Nem az anyja vagyok.
-Nem, nem érted látom. Régóta ismerem Robot, és már kamasz kora óta nem figyelt rá senki. A családja szanaszét van, az a kis réteg pedig, akik együtt vannak, Angliában élnek. Szóval kicsit messze. -érdektelenséget színlelve bökdöstem a hamburgerem, de azért egy részem várta a folytatást. Rob sosem mesélt nekem erről. Sőt semmiről. Ahogy én sem. Atyaég! Igazából még csak nem is ismerjük egymást.
-Természetesen jött a szokásos séma... Rossz társaság, buli, drog, szex... Aztán nem olyan rég, gondolom mikor össze jöttetek, Rob elkezdett változni. Mondjuk például azóta egyetlen egyszer láttam belőve, a hajón.
-Te is ott voltál? -kaptam fel a fejem.
-Ja, de most nem ez a lényeg. Egyszer saját szememmel láttam, mikor a kedvenc kurváját, Grace-t küldte el a picsába. Mindenki előtt. Először azt hittem beteg... Aztán mondták csak, hogy lett velemi csaja. Egyből eszembe jutott, hogy rohadt fullos csirke lehet, ha Rob ennyit odadob érte, az előző szokásaiból.
-Aham... -ennyit tudtam kinyögni.  -Ez ne változtat azon, hogy folyton megcsaljuk a másikat. Nem illünk össze.
-Dehogynem! Rob említette, hogy holnap este indulna meglátogatni az unokahúgát az elmegyógyintézetbe.
Leesett az állam. Ezért kellett a bőrönd.
-Végtelenül elszomorítják őt az ilyen látogatások. Legszívesebben azonnal kihozná  Sophie-t az intézetből. Képzeld, azt hallottam, még sírni is szokott.
Elgondolkodtam, és elszorult a szívem. Bár továbbra is fáj, hogy csak úgy használt, aztán ott hagyott egy másik csajért. De akkor is... Elhívott magával az unokahúgához.
Nem tudtam mit mondhatnék. Megtöröltem a szám, és felálltam az asztaltól. Sandy mosolyogva konstatálta, hogy sikerrel járt a mentő beszéd. Ő is rögtön elindult, bevágódtunk a kocsiba, és ő szó nélkül hajtott egyenesen a lakáshoz.
-Kösz, hogy segítettél. Viszont ne éld bele magad! Egyáltalán nem biztos, hogy az eddig is ramaty kapcsolatunkból, lesz valami a jövőben.
Sandy mindent tudóan bólintott, majd lassan leparkolt a lakás előtt.
Kezdtem megijedni, túl gyorsan értünk ide. Fogalmam sincs mit kellene majd mondanom, vagy csinálnom. És azt sem tudtam, akarom-e folytatni a "játékot", amit mi kapcsolatnak nevezünk.
Felkészültem, hogy nehéz menet lesz...