26. felvonás

Wáááááááááá!!!!

Khm... ennél többet nem is fűznék hozzá =)

Rá vagyok izgulva a komikra -finoman célozgat- MINIMUM 10-ET!!! vagy nincs kövi -gonosz vigyor- MUHAHAHAHAAA!!

xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

Fel tápászkodtam a fotelből, kibontakozva Rob karjaiból, és befelé indultam.
-Mikor megyünk? -néztem még hátra vállam fölött.
-Ma. Hatkor.
-Értem. -fogtam rövidre, majd elhúztam a terasz ajtót, és a konyhába mentem. Egy csomó felturbózott emberkét láttam. Csupa tág pupillával...
-Basszus! Ti már reggel be vagytok állva? -mondjuk ez inkább amolyan költői kérdés volt.
-A kávé sajna lepke fing volt. Kellett valami ütősebb. -motyogta az előbbi srác, a kávéfőző gép esküdt ellensége.
Én viszont inkább nem akartam speedezni, maradtam a kávénál. Főztem egy újat, de csak fele annyi vizet tettem bele, így sokkal erősebb lett a végeredmény. Hát igen... Kávét tudni kell főzni béna banda.
Felhajtottam, aztán a fürdőszoba felé vettem az irányt. De egyből ki is fordultam, ugyanis két édesen szuszogó, pucér embert találtam, és nem kellett nagy tudomány hozzá, hogy rájöjjek mi a helyzet.
De nekem mégiscsak szükségem volt a tükörre, ezért átléptem rajtuk, és áttanulmányoztam borzasztó ábrázatom. Na jó, egész tűrhető volt, ahhoz képest amik tegnap történtek...
Ki mentem a kocsihoz, hogy előkotorjak a bőröndömből valami tiszta ruhát, aztán vissza mentem a lakásba, és Rob szobájában át öltöztem.
Ő bejött mikor végeztem, és hátulról ölelt karjaival. Bele csókolt a nyakamba, de inkább kicsusszantam és az udvarra mentem rágyújtani.
-Mi bajod van Kristen? -kérdezte mikor utánam jött. Látszott rajta, hogy fingja sincs a dolgokról.
Nem akartam kertelni, egyből a közepébe vágtam.
-Rob, ez nem fog menni... Nekünk nem fog.
-Mármint... mi? -óó, apám! Mintha olyan nehéz lenne kitalálni...
-A kapcsolat Rob. Nézd, ez így totál hülyeség. Te félre kefélsz, én is félre kefélek, aztán jön a drámázás, meg a féltékenységi rohamok. Az az igazság, hogy a szexen és a birtoklási vágyon kívül, semmi sem élteti ezt a "kapcsolatot".
Döbbent csend állt be. Egy szuszra daráltam le az egészet, nem akartam, hogy félbe szakítson.
-Kristen... -csend- Jó, bassza meg! Akkor ennyi! Most örülsz?! -teljesen elborult az agya.
-Annyira tudtam, hogy ezt fogod csinálni! -emeltem meg én is a hangom.
-Akkor minek jöttél vissza tegnap este?! Talán viszkettél?! -vágta hozzám flegmán kérdéseit. Kezdtem én is bepipulni.
Idegesen vágtam földhöz a félig elszívott cigarettát.
-Arra gondoltam esetleg, hogy kezdhetnénk az elejétől. Hogy meg alapozhassuk a kapcsolatot, hogy ne csak a testiségről szóljon. Hátha tudtunk volna úgy együtt lenni mint az igazi szerelmesek. Már HA mi azok vagyunk... -tettem hozzá halkan.
-Miért? Te talán szerelmes lennél? -kérdezte egy gúnyos vigyorral a képén. Ez a kérdés szíven ütött. Ugyanis pont úgy tette fel, mintha Ő sosem lett volna az. De ha Ő így játszik, akkor én is.
-Neeem... -nevettem fel kényszeredetten, szemem becsuktam, és mély levegőt vettem.
-Egyáltalán nem. Csak dugni voltál jó. Csak egy farok, amit bármikor meglovagolhattam. -szerintem, ha a düh nem önti el az agyam, még bele is pirulok. Bár valószínűleg így is vörös volt a fejem az idegtől. Egyértelmű hazugság volt, de Ő ezt nem vette észre. Egyből visszavágott.
-Pontosan! Részemről ugyanígy érzek.
-Rendben!
-Rendben!
Ellenező irányba indultunk el, aztán a lakásba érve, a piás szekrényhez léptem. Nem akartam részeg lenni, de el akartam tompítani az agyamat.
Szóval akkor ennyi? Valahogy mégsem estem kétségbe.
Aztán el kezdtem fel alá sétálni a lakásban. Néha beszédbe elegyedtem néhány emberrel, és még Kellanel is találkoztam.
-Hé, hugi. Bocs a múltkoriért.
Legyintettem, de mielőtt ott hagyhattam volna még ki erősködött egy találkát. Belementem. Végül is mi tartott volna vissza??
Úgy döntöttem ideje haza indulni, mivel az a tapló tuti nem akar már utazgatni velem, kár lenne itt maradnom.
Viszont a szobájában hagytam a kis táskámat, amiben a kulcsaim voltak.
Muszáj volt vissza mennem. Bassza meg! Mindegy, talán túlélem...
Fel botorkáltam a lépcsőn, és görcsbe rándult gyomorral csoszogtam az ajtaja felé.
Ujjaimmal megérintettem a kilincset, de vissza húztam kezemet. Viszont ekkor egy kar nyúlt el mellettem, belökte az ajtót, utána engem is, majd el fordította a kulcsot.
Hát perszeee... Rob!
-Mi van? Csak a táskámért jöttem, aztán húzok is a picsába! -jelentettem ki, rá se nézve közben. Ugyanis egyből a szekrény mellé léptem, hogy felszedjem a földről a tatyómat.
Erre Ő megfogta a hatalmas vázát ami az asztalon díszelgett, és a szekrényhez vágta, kb. tíz centire az arcomtól. A széttört váza szilánkjai szanaszét repültek a szobában, egyikük pedig végig karcolta arcom. Rémülten és idegesen kaptam Rá tekintetem, tenyerem pedig arcomra tapasztottam.
-Hülye vagy bazdmeg?! -kiabáltam, bár inkább visítás volt. Dühösen fújtatott, majd három lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot. A mellettünk lévő falhoz nyomott, fel rángatta a szoknyámat, majd ajkait szorosan tartva enyémen, erősen, gondolkodás nélkül belém hatolt.
Egyik kezével engem tartott fenekemnél fogva, másikkal pedig a falnak támaszkodott.
Kellemetlen sikoly szakadt fel belőlem. Nem voltam kész a befogadására, ezt nyilván Ő is tudta. Tekintetét fájdalmasan fúrta az én kínlódó tekintetembe. Tele volt színtiszta, nyers vággyal. Nem akartam megalázott áldozatnak tűnni, ezért én is megmozdítottam a csípőm.
Szinte vicsorogtunk a másikra, a végén mégis kezdtek elönteni az élvezet apró hullámai.
Ahogy lassan egyre nedvesebb lettem, mindketten sokkal jobban kezdtük élvezni a dolgot, de a durvaságból továbbra sem vettünk vissza.
Körmeimet végighúztam Rob nyakának két oldalán, olyan erősen, hogy a kis karcolások mentén, néhol ki serkent a vér.
Vad és gyors lökései egy pillanatra sem csillapultak. Nyelvével eközben hol nyakamat, hol mellemet kényeztette.
De abban a pillanatban, ahogy a vörös köd felszállt az agyamról, hirtelen minden tiszta lett.
Mi ez? Mit csinálunk már megint? Állandóan ez történik, ha összeveszünk, egymásnak esünk, a szex után pedig senki sem hozza fel többet a témát.
Mintha a dugás mindent megoldana...
Egyik lábamat kiszabadítottam és le raktam a földre, csípőm pedig megállt. Rob vállába sem kapaszkodtam, tovább, és mikor Ő ezt észre vette, csak értetlenül bámult rám.
-Elég. Engedj el. -suttogtam, majd üveges tekintettel vártam, hogy el vegye kezét a fenekemről, és kiszálljon belőlem. Nem voltam teljesen meztelen, mivel csak a felsőm hiányzott, azt gyorsan felkaptam, a bugyimmal nem is bajlódtam. Úgyis rendesen össze lett kenve... Csak ledobtam aztán hátra sem nézve léptem ki az ajtón.
Nagyon rossz érzés volt.
Viszont sok volt. Elegem van! Itt az ideje, hogy vissza térjek a régi életembe. Semmi elkötelezettség, semmi vita...
Igen, határozottan ezt tartottam a jó lépésnek. De előtte még le kellett nyugodnom. El szaladtam az autómig, néhol kicsit megbotlottam, mivel a könnyek amik idő közben ellepték a szemem, összemosták a képeket.
Csak sokadik próbálkozásra sikerült az ajtót ki nyitni. De végül meglett. Be ültem a volán mögé, aztán egyetlen percig szabadon engedtem a könnyeimet. Csak, hogy hazáig bírjam még. Otthon vár egy klassz barátnő és egy édes kislány.
Miközben rá adtam a gyújtást, teljesen biztosnak kezdett látszani, hogy ahhoz, hogy ezt végre ki töröljem, vissza kell térnem a régi Kristenhez.
Buli, pia és plusz egy új: szex idegenekkel... orrvérzésig!
Könnyes arcomon lassan el terült egy kaján vigyor. Mintha a kisördög ebben a pillanatban szállt volna belém.
Rossz akartam lenni, és az is leszek.
Fél szemmel még láttam Őt kilépni az ajtón, de a gázra tapostam, és egyből nyolcvannal lőttem ki az útra.
És teljesen világos volt számomra, hogy ez egy új, mocskos fejezet kezdete lesz.
És már alig vártam...