13. felvonás

  

És megint romantika! :) Hát... lehet, hogy valami bajom van, és hamarosan ki tör rajtam valami nyavalya, de bele került :D Viccet félretéve, remélem tetszeni fog.

Bár nem szokványos értelemben romantikus... de... na jólvan inkább olvassatok XP

Csók: Snooki

És írjatok ám komiiiiit :Đ

Szexis akartam lenni. Most az egyszer kifejezetten szándékomban állt javítani az összképen.
Egy nagyon mini fekete szoknyát húztam, ami csipkével volt szegélyezve. Kissé át is látszott. Na. Így kell ribis Stew-t csinálni a slamposból.
Elegem volt már abból, hogy ezzel a Rob témával basszam el az időt. Olykor szó szerint...
Ha csak az a célja, hogy gerincrevágjon és kisajátítson, akkor azt hiszem mással kell szerencsét próbálnom.
Brey végig a szobában volt, de okosan nem szólt egy szót sem. Néha rám sandított, hogy felmérje elme állapotomat, de nem viszonoztam pillantásait.
A hajam még nedves volt mikor felöltöztem, és a hajszárítónkat kölcsönadtuk Farrah-nak.
Kénytelen voltam a törölközővel segíteni rajta, mert eszem ágában sem volt elindulni a folyosón. Szinte egymás mellett vannak a szobáik... Vele... És jelenleg nem kértem belőle.
Sajnos nem sikerült maradéktalanul megszárítanom a hajam, de így is megfelelt.
Idegesen toporzékoltam az ajtóban, vártam, hogy Aubrey is elkészüljön végre, erre ekkor már ő is idegesen, és nehezen összekapta a maradék cuccát és elhúzott mellettem. Be zártam magunk mögött az ajtót, és követtem. Próbáltam beérni, mert nem akartam, hogy ha összefutok Robbal, egyedül legyek.
A terem még szinte üres volt. Nem rég húztuk fel a horgonyt, és indultunk tovább. Azt gondoltam többen lesznek majd...
Mindegy. -gondoltam. Körbe néztem és asztalt kerestem. Találtam egyet ami megfelelőnek tűnt. Oda sétáltam, de útközben belebotlottam Luke-ba.
-Oh, Luke. Mi a helyzet?
-Haza találtál? -kérdezte, szinte figyelmen kívül hagyva érdeklődésem.
-Ja. -válaszoltam szárazon. Majd tovább indultam volna, de Luke a vállamra tette a tenyerét.
-Hé, Kris. Ne már! Most miért vagy ideges? Csak egy ártatlan kérdés volt.
-Csak tudod... már elég fejmosást kaptam érte... bizonyos személyektől. És bőven elég volt.
-Oookééé... Akkor... Mit szólnál az ingyen piához? -arcán széles vigyor csücsült, szemei megint csillogtak. Mondjuk ki őszintén: Nyilvánvalóan akar engem, különben nem lenne így be sózva.
Két éve már majdnem összejöttünk, de Luke szülei leléptek Washington államba. Úgyhogy akkor lőttek a dolognak. Persze a mi kis "románcunk" inkább hasonlított valami gyermeteg ismerkedős játékhoz, de akkor nagyon bántott a dolog.
És most, hogy érettebbek lettünk, hogy ő is érettebb... Olyan helyes. Ráadásul még mindig nagyon kedves és tisztelettudó.
Ő nem csak használna, hogy aztán ezen felbátorodva, tulajdonának tekintsen.
-Ingyen pia... hmm... Tetszik. Jöhet. -mosolyogtam rá, és, hogy még biztatóbb legyen, megérintettem a karját, és kissé végig simítottam rajta.
-Máris itt vagyok! -válaszolta hadarva, és már el is tűnt a pult felé menet.
Én kényelmesen el helyezkedtem az asztalnál, és rágyújtottam egy cigire. Jó mélyen a tüdőmbe szívtam a füstöt. Már hiányzott.
Luke rekord sebességgel ért vissza, egy fullos tálca alkohollal. Neki álltunk inni, és visszaidéztük gondtalan gyermekkorunkat, mikor együtt játszottunk a homokozóban.
Néhányan be szállingóztak mellénk, így lassan benépesült az asztalunk.
Az ital fokozatosan kezdte tompítani agyamat, és mivel pont ez volt a cél, továbbra sem vettem vissza a fogyasztásból.
Egyik kába pillanatomban megakadt a szemem Roberten. Három sráccal álldogált nem messze a pulttól, és bőszen magyarázott. Én államra támaszkodva könyököltem, és úgy figyeltem Őt tovább. Aztán felkaptam a fejem, mert olyasmit láttam, amit először nem is hittem el.
Rob két kezét az egyik srác jobb kezére szorította, aztán továbbra is szorosan tartva hagyta, hogy a haverja kihúzza kézfejét. Ezután Rob összeszorította az egyik markát, és zsebre vágta a kezét. Utána egy 180 fokos fordulattal, nyomott egy hátraarcot, és sietősen lelépett.
Én tátott szájjal, és guvadt szemekkel bámultam Őt, aztán rögtön utána indultam. Akármennyire részeg voltam, hülye azért mégsem. Farrah nagybátyja is drogozott egyszer. Bárhol felismerném az üzlet lebonyolítását, főleg egy szórakozó helyen.
Szinte rohantam, és totál kifulladtam, mire utolértem Őt. A karjába kapaszkodtam, és megpróbáltam magam felé rángatni.
-Rob! Rob... állj meg egy kicsit, kérlek. -lihegtem neki, aztán mikor megállt, a térdemre támaszkodva próbáltam levegőhöz jutni.
-Te meg... mi a jó francot műveltél az előbb? -kérdeztem fuldokolva. Majd a lehető legrondábban néztem rá.
-Semmit. Semmi közöd hozzá. -vágta rá, én meg köpni nyelni nem tudtam.
-Rob. Ugye nem... -nyögtem volna ki a kérdést, de éreztem, hogy sírós grimaszba torzul az arcom.
-Most le kell lépnem, bocs. -azzal megfordult és gyorsan eltűnt az emberek között. Vissza csoszogtam az asztalhoz, de nem bírtam leállítani magam. Fél percenként kaptam fel a fejem hátha Őt látom. Aztán elegem lett és elindultam megkeresni.
Megkértem Farrah-t, hogy jöjjön velem, egyedül nem akartam menni. Féltem attól amit találhattam volna.
Barátnőm végig szorította a kezem, én is az övét, bár én inkább az idegesség miatt.
-Kristen, nem fogjuk megtalálni. Már egy csomó helyen kerestük. A szobájában sincs... -állított meg Farrah, félóra futkározás után.
-Ne, Farrah... Meg kell találnom. Nem akarom, hogy... -keresgéltem a megfelelő szavakat, de egyik sem tetszett igazán. Nem akartam ki mondani azokat amik eszembe jutottak.
-Figyu, ha az az idióta épp belőve fetreng valahol, az nem a te dolgod. Nem szabad, hogy magadra vedd a gondjait. Gyere menjünk vissza... -vállamra rakta karját, de én lelöktem.
-Még egy kicsit maradnék. Majd mindjárt vissza megyek én is. -mondtam majd a fedélzet felé indultam. Kint a korlátnak dőlve rágyújtottam, és arra gondoltam hol a faszomba van az a barom.
Mikor végeztem, mégsem volt már kedvem vissza menni. Inkább a szoba felé vettem az irányt, miután kissé felfrissített a hűs levegő.
Átöltöztem, majd a konyhába indultam valami innivalóért, de mikor az ajtón kiléptem, megállt bennem az ütő.
Rob az ajtó mellett ült, félig önkívületi állapotban, amikor meglátott a nevemet nyöszörögte, és felém nyújtotta kezét. Annyira le sokkoltam, hogy egy percig csak bámultam Őt, aztán higgadtságot erőltetve magamra letérdeltem hozzá, és kezeim közé vettem arcát.
-Mi a...? Te hülye barom állat! Mi a jó fenét csináltál? -a kérdésem felénél már potyogtak a könnyeim. Megpróbáltam visszafogni a bőgést, és felkaparni ezt a szerencsétlent a földről, de teljesen ki volt ütve. A szíve ezerrel dübörgött, és borzasztóan izzadt. Arról nem is beszélve, hogy alig bírta kinyitni a szemét.
Nagy nehezen be vonszoltam a fürdőbe, be döntöttem a zuhany alá, de Ő belém kapaszkodott, tehát pont úgy ültünk ott mint nemrég, csak néhány lényeges eltérés volt ugye...
Átöleltem, fejét mellkasomhoz szorítva, közben alig bírtam le nyugodni. Teljesen sokkolt a látvány, pedig nem először látok ilyet. Sajnos az a másik eset a lehető legrosszabbul végződött. Azóta szívből gyűlölöm a drogokat... Akármilyen őrült módon tudok viselkedni, ahhoz sosem nyúlnék hozzá, azt a szemetet utálom, mint a pestist!
Mikor már húsz perce áztunk a hideg víz alatt, én is le csillapodtam valamennyire, rendszeresen ellenőriztem dobog-e még a szíve, és vesz-e levegőt.
Nagyon féltettem Őt. De a jelek szerint túladagolás nem volt, ezért ki ráncigáltam a zuhany alól, ki bontogattam a ruháiból, aztán hagytam, hadd aludjon az ágyamban. Én is megszárítkoztam, aztán mellé bújtam, és az arcát meg az ajkát puszilgattam sokáig.
Közben persze halkan elhordtam minden idióta nem normális... Mindegy
Simogattam, végig arcát fürkésztem szememmel, aztán egyszercsak ki nyílt a szeme. Össze rezzentem, Féltem mi jön most, vajon magánál van e már...
-Kristen... Kristen, kérlek... -alig tudott beszélni, végig arcát cirógattam, és türelmesen vártam, bár egyik felem legszívesebben szanaszét rugdosta volna az elmebeteg seggét!
-Kristen... Te... Szeretlek! Szeretlek Téged, szeretlek! -kezem megállt az arcán, aztán hitetlenkedve elmosolyodtam.
-Aha... Persze, inkább aludj mert holnap kurvára megkapod a magadét Pattinson. -mondtam, miközben próbáltam kerülni a szemkontaktust. Viszont szívem repesett az iménti szavaktól, még ha nincs is magánál.
-Nem, Kristen, kérlek... Gyere... gyere ide. -kezét a nyakamra tette és arcához húzta az enyémet. Majd az ajkaimba suttogta:
-Kérlek ne gyűlölj... -tudtam, hogy mire gondol. A viselkedése, a drog... De nem utáltam, főleg nem gyűlöltem. Jézus, dehogy! Viszont a tökét akkor is letépem holnap.
Nem volt sok időm gondolkodni, mert minden ép elmémet elvette mikor ajka az enyémhez ért. A csók fantasztikus volt, mégis keserű és kétségbeesett. Furcsa volt. Hosszú percekig tartott, aztán mikor elszakadtunk egymástól, Ő vissza hanyatlott a párnára, én pedig a homlokára támasztottam sajátom.
-Miért... kellett? .suttogtam, de szeme már csukva volt. Mély légzéséből ítélve elaludt. Na szép...
Szinte rögtön utána Aubrey nyitotta az ajtót, és finoman szólva meglepett képet vágott.
-Majd holnap elmondom. Meg tennéd, hogy halk leszel a kedvemért? -mosolyogtam rá, ő pedig szintén egy aranyos mosollyal arcán bólintott. El vonult a fürdőbe, de tényleg alig csapott zajt. Én végig Robra figyeltem. Nem hittem el, hogy idáig jutottunk.
Tök furcsa volt, hisz mintha tegnap feküdtünk volna a fürdő kövén, szinte ismeretlenül... Most meg... Éreztem, hogy ebből még sokkal csúnyább bonyodalmak lesznek. Féltem tőlük.
De nem agyaltam tovább, Brey kijött a fürdőből, majd jó éjszakát kívánt és leoltotta a lámpát.
Szorosan Robhoz bújva aludtam el, imádkoztam, hogy reggelig ne legyen semmi baja ennek az idiótának. Akit mellesleg imádok, és aki összetöri a szívemet azzal, hogy belőve olyanokat mondd amik nem igazak.
Viszont alig vártam, hogy holnap ki tisztuljon a feje, hogy mindent megkérdezhessek amit akarok. Hogy mióta, miért... és hasonlók.
Erősen reménykedtem, hogy nem lett máris függő, hogy még időben vagyunk, és gyorsan lehet rajta segíteni.
Mert borzasztóan féltettem.

12. felvonás

 

 

Oké... határozottan nem voltam ma formában. Bocsiii....!! Azért remélem nem lesz csalódás a fejezet.

Szeretés!

Snicks

 

 

 

/Kristen/

Rob baromira ki akadt rám, ami érthető is lett volna... valaki olyantól akivel szorosabb érzelmi kapcsolatom van.
De vele... Basszus! Most akkor ez mit is jelent voltaképp? Aggódott értem. Huhh, woah!
Elszégyelltem magam, hisz valóban felelőtlen voltam, de továbbra sem értettem Rob miért vette annyira a szívére a dolgot. Viszont jólesett az aggódása.
Le töröltem nemrég azután előbuggyant könnyeimet, hogy ő elment, és úgy döntöttem bocsánatot kérek.
Bár szerintem ez inkább volt egy szar ürügy arra, hogy vele lehessek.
Mindegy. Elindultam, az ajtó előtt meg álltam, és odahajoltam, hogy hallgatózzak kicsit.
Csend volt. Apró neszezést hallottam az elején, de aztán az is megszűnt.
Biztos alszik. -gondoltam. De túlságosan be voltam sózva ahhoz, hogy most visszaforduljak. Amilyen halkan csak tudtam benyitottam, aztán a sötétben megpróbáltam elbotorkálni az ágyig. Ki tapogattam hol fekszik, aztán mellé feküdtem.
Nem akartam felébreszteni, de úgy tűnt sikerült, mert megmozdult, felemelte a takarót, amit meghívásnak vehettem. Jó érzés volt. Csókot lehelt homlokomra, ami szintén jól esett.
Amennyire lehetséges volt, olyan szorosan simultam hozzá, aztán rövid időn belül hallottam szuszogásából, hogy elaludt.
Valami zen békesség vett rajtam erőt ahogy mellette feküdtem. Biztonságban éreztem magam. Szívemet pedig megint hatalmába kerítette a jól ismert melegség. Már nem zavart annyira, inkább utat engedtem a furcsa érzésnek, amitől kimondhatatlanul boldognak is éreztem magam.
A karját és vállát simogattam, és közben apró puszikat is nyomtam rá.
A haján is végig simítottam. Legszívesebben dédelgettem volna, mint egy kisbabát. Ezen nevetnem kellet.
Megmozdult a karja, szorosan magához ölelt, és addig csókolgatta végig arcom, míg meg nem találta az ajkaim. Kábítóan édes csókkal ajándékozott meg, még így fekve is beleszédültem.
De egyenlőre mindketten túl fáradtak voltunk a folytatáshoz. De így tökéletes volt minden... így is.
A továbbiakban a pihenésre koncentráltunk.

--

Másnap reggel arra ébredtem, hogy mellettem fekszik a pasi akibe... valószínűleg beleestem. De totálisan.
Huhh, de furcsa ráébredni...
Felemeltem rá tekintetem és melegen rá mosolyogtam. Viszonzásképp egy puszit kaptam az arcomra.
-Na, lehiggadtál? -kérdeztem ártatlanul.
-Kristen... Nézd, én nem voltam rád mérges, sokkal inkább csak... meg voltam rémülve. Ez is szítja a feszültséget, ezért kiabáltam. Rettentően megijedtem. Féltelek, idióta! -vett egy mély levegőt a végén.
-Oké... -motyogtam. Na ez kurva értelmes volt. Ki szálltam az ágyából és az ajtó felé indultam.
-Hová mész? -kérdezte hirtelen, és már nyújtotta felém a karját.
Olyan édes volt. Szinte vissza szökdeltem mellé és megöleltem, amennyire tudtam, mivel még mindig az ágyon ült. Ő is szorosan fonta erős karjait derekamra.
Aztán csak nem bírt magával, keze lassan felfelé kúszott a pólóm alatt. Elég csiklandós vagyok, úgyhogy halkan felkuncogtam érintésére. Erre ő is elmosolyodott, majd lehajoltam hozzá egy csókért.
Éppen befejeztük, mikor az ajtó tök váratlanul ki nyílt, és hát nem épp a Jóisten jött be rajta...
-Grace! -pattant fel Rob. Már épp tett volna egy lépést, de én makacsul kapaszkodtam belé, és nem engedtem ölelésemből.
-Nem mész sehova! -parancsoltam Robra, aztán a nő felé kaptam tekintetem. -Te pedig húzz el innen, de ajánlom, hogy kurva gyorsan...! -Rob végig nyugtatólag cirógatta a derekam, de nem voltam képes csillapodni.
-Miért? Mit képzelsz, ki vagy te? -nézett rám megvetően. Egyértelműen nem tartott "ellenfélnek" -Nincs jogod elküldeni!
A baj az volt, hogy nem tudtam mit is válaszolhatnék arra, ki vagyok én. Kije vagyok Robnak, aki csak úgy elküldheti a vérbe ezt a lotyót.
-Oké Grace. Menj most el, kérlek. -szólt közbe a pasi egyed.
Az a Grace rohadt pipa lett. Puffogva fordult ki az ajtón.
-Miért jár ide? -kérdeztem, rá se nézve. -Miért jött ide megint? Miért nem elég amit nyújtani tudok? -kérdeztem, de nem voltam biztos abban, hogy hangosan is ki mondtam.
-Nem én hívtam, oké? Fogalmam sincs most miért jött. De el küldtem nem? -eszméletlen volt, hogy még neki állt feljebb. De nem hisztiztem.
-Biztos vagyok benne, hogy az a nő nem tud nálam többet nyújtani... -motyogtam.
-Tessék? -Rob nem igazán értette mire célzok épp, de hamarosan nyilvánvalóvá tettem számára.
-Majd meglátjuk, hogy lesz- e még szükséged arra a... -nem fejeztem be. El öntötte az agyamat a vörös köd. Dühös voltam, és bizonyítani akartam. Azt akartam, hogy Rob soha többé ne akarjon mást rajtam kívül. Soha!
Már nem volt kedvem az ágyhoz, meg hát amúgy sem csináltuk még puha párnák közt. Miért most kezdenénk el.
Le húztam magammal Robot a földre, majd egy röpke csók erejéig ajkam az övére nyomtam, ezalatt le tornáztam a bugyim és széttártam a lábam.
-Kristen, mit csinálsz? -ezt a hülye kérdést.
-Szerinted? -kérdeztem flegmán. De nem érdekelt a hangnemem, és semmi más sem. Türelmetlen és féktelen voltam. És persze ideges.
-Ne nézz ilyen hülyén. Akarlak! Dugj meg! -nyögtem a szavakat, szinte kétségbeesetten. Rob viszont nem csinált semmit, csak furcsán nézett rám. Kezdtem félni, hogy nem akar engem.
-Mi a baj? Nem izgatlak fel? -már majdnem sírtam. De keményen tartottam magam. Nem lehet, hogy más nőkkel keféljen amíg én vagyok neki. Nem akarhat mást!
-Akkor kezdjük másképp. -mondtam, és már hajoltam is a nadrágjához. Nem foglalkoztam semmivel, azonnal a számba vettem a lényeget. Gyorsan, mégis finoman kényeztettem, cirógattam. Mindent megtettem, és én is teljesen beindultam. Nyögéseit ő sem tudta visszafogni. Imádtam hallani.
Mielőtt a csúcsra ért volna, abbahagytam. A lábam közt akartam érezni nedvét.
A végén már szinte fél őrülten nyúltam magamhoz, miközben minden lassítás nélkül ültem bele kemény férfiasságába. Ettől a ponttól kezdve nem foglalkoztatott semmi más, csak az élvezés.
Orgazmust akartam, ezért gyorsan hajszoltam magunkat, de időközben Rob felállt velem az ölében, és az ágyra fektetett, nem engedte tovább az eszement tempómat.
-Fogalmam sincs mi a fenét művelsz Stewart! De ez nem csak a nyers szexről szól, világos kislány? -kérdezte lihegve. Mikor megilletődve bólintottam egyet, megcsókolt, majd végig haladt államon, nyakamon, mellbimbóimat pedig fájóan keményre és érzékenyre izgatta.
Csak nyöszörögni tudtam a kínzó élvezettől. Aztán lassan és gyengéden mozgott bennem tovább.
-Látod...? Nem sietünk sehová. -mosolygott homályos tekintettel. Finom volt, minden mozdulatára odafigyelt. Totál meghatottan feküdtem alatta. Átkaroltam nyakát, és erősen, mégis gyengéden húztam magamhoz, és ott borítottam be finom, leheletnyi csókokkal ahol értem.
És éreztem... elértük a legfelső fokot. Hatalmasat élveztem. Nem fogtam vissza a hangomat, és szorosan kapaszkodtam Robba. Az ő mély nyögései mámorítóak voltak. Amennyire tudtam, teste köré fontam combom. Teljesen oda voltam érte. Az, hogy most lehet, hogy totál lejárattam magam, a legkevésbé sem érdekelt.
-Kristen... -lehelte -Kristen... sze... -de nem fejezte be. Mellém heveredett, és engem figyelt ahogy megpróbáltam le nyugodni.
-Ezt többé ne. -mondta végül. Tudtam mire gondol. Hülyén viselkedtem, olyan voltam mint egy kis pee-csa.
-Bocsáss meg, Rob... De én... Akármennyire nem akarod hallani... Én azt hiszem... -felkönyököltem, és az arcához hajoltam, onnan suttogtam határozottan, egyenesen a szemébe.
-Rob... Nehogy beparázz, de komolyan sanszos, hogy bármennyire is nem akartam, de... Beléd estem. -motyogtam. Majd miután nem válaszolt hetven három másodpercig -mert számoltam- sóhajtva felültem, és a ruháim után kutattam. Hát mégsem sikerült meggyőznöm. Mégis feleslegesen csináltam hülyét magamtól. Már épp a sírás kerülgetett, mikor keze a csuklóm köré fonódott.
-Ne... Ne menj el Kristen. Nem akarom, hogy itt hagyj. Istenem, most mit csináljak veled...? -kérdezte szinte magától.
-Őszinte leszek. -erre a mondatra kissé megremegett a gyomrom- Nem tudom, hogy mit érzek irántad. De annyit biztosan tudok, hogy azt akarom, hogy a közelemben légy. Hogy csak velem foglalkozz, hogy eszedbe se jusson más férfi. És... féltelek. Tegnap is féltettelek. De ez lehet csak puszta birtoklási vágy is. De ez önző dolog.
-Nem érdekel! -vágtam közbe.
Össze ráncolta homlokát, és láttam rajta, hogy kínlódik a folytatással.
-Majd meglátjuk Kris. Ki forrja magát idővel.  De ez amit mondtál... hogy szeretsz. Huhh... hát... Ne haragudj -ölelt át hátulról, és puszit lehelt államra. Én viszont lassan felálltam, és kifelé indultam.
-Később találkozunk Rob. És bocs az előbbi agyament viselkedésemért. -végig szenvtelen volt a hangom. Nem azért mert így akartam, hanem mert olyan volt, mintha egy másik síkon lennék, ahol már semmi nem érdekel. Mire Rob szóra nyithatta volna száját, gyorsan ki slisszoltam az ajtón.
Nem voltam kíváncsi a további mondandójára. Féltem, hogy fájna. Bár amit az előbb mondott nem volt olyan sértő, hisz erre számítottam. Ha nem rosszabbra...
A nap további részében nem nagyon mozdultam ki a szobából. De lázasan készültem az esti buliba. Tombolni akartam.
Most semmi másra nem volt szükségem.

11. felvonás

A sapi XP

Na jó, ez tényleg kicsit iszonyúan nagyon rövid lett, de most értem haza. Egy órám volt megírni, de a következő természetesen a megszokott mennyiségben jön majd.

Viszont azért remélem tetszik majd.

Itt is van Rob szemszög ;)

Snooki

/Kristen/

Ki léptem a csehóból, és mindenki eltűnt. Nem estem kétségbe mert pontosan tudtam honnan indultunk. El kezdtem visszafelé lépkedni, de útközben megpillantottam egy ki világított sétányt. De ami abszolút döbbenet volt, az, hogy mekkora pörgés volt ott. Gyakorlatilag a mólón és környékén buliztak. Tele volt a hely boltokkal, éttermekkel, klubokkal.
Úgy döntöttem körül nézek kicsit. Be mentem néhány üzletbe, és az egyikben találtam egy tök állat sapkát. Imádtam. Abban mászkáltam a továbbiakban. Az órámra pillantottam és láttam, hogy huszonöt percem maradt egyig, tehát ideje visszaindulni, mert a végén rám küldik az FBI-t...
Éppen a bulizó tömegben verekedtem át magam a mólón, mikor kb. másfél méterre tőlem egy ismerős arcot pillantottam meg.
-Hát ez meg mi a frászt csinál itt? -kérdeztem saját magamtól.
Rob volt az, és épp rettentő idegesnek tűnt valamiért. Gondoltam nem megyek oda hozzá, egyrészt mert a végén megdug majd az ötszáz fős közönség előtt. Másrészt meg mert nem voltam rá kíváncsi.
Vagyis dehogy nem. De kit érdekel... ez... á mindegy.
Aztán annyit agyaltam, hogy egyszer csak a talajt láttam közeledni a képem felé.
Sikeresen taknyoltam egy nagyot. Be vertem a fejem, és megharaptam a szám.
-Nagyszerű! Köszönöm Istenem! A kurva élet...!! -mérgelődtem, majd továbbra is idegbajosan indultam vissza a hajóhoz a vérző számmal és fejemmel.
Szerencsére rövid időn belül odaértem. Néhányan megbámultak, nyilván, mivel úgy festhettem mint akit jól helyben hagytak.
De le szartam. A szobám felé indultam, majd kissé szerencsétlenül be nyitottam az ajtón.
Egy rakat ideges, ijedt, döbbent és mérges tekintettel találtam szembe magam.
-Itt meg mi a jó élet van? -kérdeztem kissé érdektelenül a fáradtság miatt.


/Robert/


Ki vágódtam a hajóról, és néhányan el indultunk az ostoba liba után, aki mobilt sem visz magával mikor egy ismeretlen szigeten eszébe jut le szakadni a tömegtől, és aranyórát játszani...
Még egyszer megnéztem a kocsmánál, de semmi. El indultam körbe pásztázni a környéket, a mólóra is ki mentem. Hatalmas volt a tömeg. Szinte lehetetlen lett volna bárkit is megtalálni itt.
Vagy fél órán keresztül rohangáltam a sétányon, amikor megcsörrent a mobilom.
Farrah volt. Azonnal fel vettem.
-Rob, gyere vissza. Kristen itt van.
Meg sem vártam akar- e még mondani valamit, már rohantam is vissza a hajóhoz.
Rekord idő, mindössze tíz perc alatt értem vissza. Rendesen ki fulladtam. Célegyenesen Kristen szobájához indultam, ahol nyitott ajtó, és egy vérző Kristen fogadott.
Végig futott arcomon a hideg. Rögtön hozzá léptem, majd le guggoltam a szék elé amin ült, és vártam a magyarázatát. Közben nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig arcán, csak, hogy érezzem tényleg itt van, ne csak lássam.
-Na jó. -kezdte, és én kíváncsian hallgattam. -Szóval akkor neked is el mondom, nem tűntem el! Egy pillanatig sem voltam el veszve. Szóltam Majának hol vagyok. Azt hittem megvárnak a többiek, de mire kiértem eltűntek. -itt egy szúrós pillantást lövellt feléjük. -Úgyhogy elindultam visszafelé, de közben kedvem támadt szét nézni a sétányon.
Ez minden. Remélem kielégítő a válasz. -mondta a szemét forgatva. Látszott rajta, hogy már vagy ezerszer el ismételhette a sztorit.
-És a seb a fejeden és az ajkadon? -hajoltam közelebb aggódva arcához, mire ő csak legyintett.
-Elestem. -mondta egyszerűen, megrántva vállát.
Nem bírtam el hinni, hogy én itt ki aggódom a lelkem, ő meg csavarog az éjszakában tök egyedül.
A kezdeti megkönnyebbülést Kristen épsége miatt lassan kezdte felváltani az ideg.
-A telefont miért hagytad itt? -kérdeztem nyugodtságot erőltetve hangomba.
-Mittudomén? Fáradt vagyok Rob, szeretnék aludni. Nincs most kedvem veled társalogni. Elmennél? Kérlek.
Erre fel ment bennem a pumpa.
-Hogy képzeled?! Én is fáradt vagyok Kristen! Kurvára ki vagyok mert téged kerestelek egész eddig! Ki aggódtam a belemet is érted, már azon gondolkodtam, hogy ki hívom a rendőröket! Minden létező szörnyűség eszembe jutott. Hogy össze verve, megerőszakolva fekszel egy árokban... Vagy, hogy esetleg már... nem is élsz! Tudod te mennyire kínzott a gondolat?! Neeem... Fel sem fogod. De még te hisztizel nekem mennyire fáradt vagy... -teljesen ki fulladtam, ahogy utat engedtem a feszültségnek.
-Sajnálom... -suttogta, könnyes szemét elfordította. Oda mentem volna megvigasztalni, de túlságosan haragudtam rá.
Viszont végtelenül örültem, hogy egyben visszakaptam. Megfordultam, és vissza mentem a saját szobámba.
Azonnal a zuhany alá álltam, és folyamatosan folyattam magamra a forró vizet. Nem hittem el ami történt... mármint azt a részét, ami az én idegbeteg aggódásomat illeti. Teljesen be pánikoltam valami olyasmiért amit le kellett volna szarnom.
Végülis ki ő nekem? Egy lány akit megdugok. Akivel azon kívül viszont, csak veszekszem.
Mégis...
Idő közben befeküdtem az ágyamba, majd elszenderültem.
-
Éjjel arra ébredtem, hogy mozgást érzek magam mellett. Ahogy megéreztem finom bőrét, és hajának gyümölcsös illatát, rögtön tudtam, hogy Ő az.
Annak ellenére, hogy továbbra is utáltam a tudatot, hogy elő került a gyengédebb romantikus énem, és persze annak ellenére amiket lefekvés előtt gondoltam Róla, hogy ki is Ő...
Mégsem tudtam elküldeni vagy ki lökni az ágyamból.
Inkább felemeltem a takarót, és hagytam, hogy szorosan mellém, be fészkelje magát.
Apró csókot nyomtam homlokára, majd a csodálatosan megnyugtató érzéssel, hogy itt van, aludtam el vele a karjaimban.

10. felvonás

Kaptok egy kis Rob szemszöget is.

Bár ez most nem lett olyan hosszú, sorry.

Remélem tetszik majd, és most sem fogok haragudni a komikért...

Snooker :)

Még egy percig a karjaiban voltam, aztán elengedtem, és egy kisebb sóhaj után felálltam, majd a zuhany alól kilépve egy törölközőt csavartam magam köré. Ő is ki jött utánam, majd puha tenyerét a vállamra téve akadályozta meg, hogy ki lépjek az ajtón.
Hátra fordítottam fejem és vártam, hogy csináljon, vagy mondjon valamit. De semmi. Nem törődtem vele, ki mentem a szobába, a törölközőt pedig az ágyra dobtam. Hülyeség lett volna, ha a meztelenségem miatt zavarban lennék előtte.
Oda léptem a szekrényemhez, és alsónemű után kutattam. Egy óvatlan pillanatban megfeledkeztem a helyzetről, és le találtam, hajolni az alsó fiókhoz. Csak hát ugye továbbra is full pucér voltam, így rendesen odabaszott a kilátás minden alsóbb fertájamra.
A hátam mögött álló hím egyed nem is sokáig bírta türtőztetni magát. Mögém lépet, és mielőtt reagálhattam volna, már oda lent simogatott. Lassan felegyenesedtem, a kezét pedig határozottan nyomtam vissza az oldalához.
-Bírj a véreddel Pattinson! Ennyi elég volt. Sőt voltaképp... nincs több... szex. -Jelentettem ki. Bár a vége felé kicsit el-el akadt a hangom.
Rob hitetlenkedve felnevetett. Én meg szartam rá, fel vettem egy franciát, majd az éjjeli szekrényhez mentem.
-Naivitásod elbűvölően aranyos kicsim. -mondta önelégült vigyorral a képén, majd mellém lépett és az ágyra lökött.
-Mi a frász van? Idióta barom! Süket vagy, vagy mi?! Azt mondtam nincs több dugás! Arról, hogy te másképp vélekedsz nem én tehetek. Te sem tudsz mihez kezdeni, ha én nem akarom. Vagy esetleg meg erőszakolsz? -kérdeztem dölyfös, kihívó arckifejezéssel.
Erre arca megvonaglott.
-Te nem vagy normális! -emelte meg a hangját, majd idegesen hátat fordított. Egy törölköző volt a hátán és egy a dereka körül. a ruhája még vizes volt.
Fel álltam, de nem adta fel. Abban a pillanatban szemből a falnak nyomott, jobb lábamat pedig felrakta az éjjeli szekrényre. Benyúlt a lábam közé, és a víz miatt jéghideg ujját belém mélyesztette. Mindössze talán egy percig tartott az egész, de meg lett az eredménye.
-Nahát... -hátrált egy lépést miután végzett. -Úgy látom valakinek szüksége lesz egy bugyi cserére. Ha nem vágysz a közelségemre és nem akarsz többé, legalább ne legyél bokáig nedves, ha a lábad között vagyok.
Most megint kurva magabiztosnak érzi magát. Egyre dühösebb lettem. Szinte le téptem magamról a bugyit és egyenesen hozzávágtam.
Rendesen felöltöztem, majd a hajszárítóm után nyúltam. Ő leült az ágyamra és engem figyelt.
-Miért akarsz szakítani? -kérdezte mikor végeztem.
-Szakítani? Édes, ahhoz előbb járnunk is kellett volna. De mi csak kefélni jártunk össze. De az ágyig még nem jutottunk el a dologgal... -gondolkodtam el.
-Ez... Nézd, Kristen. Én... -makogott össze-vissza. De kezdtem unni.
-Figyu Rob! Nem kell aggódnod, hogy nem lesz kivel szexelni. Ott van a szöszi, nyugodtan le szállhatsz rólam. -a lehető legnyugodtabb próbáltam lenni.
-Már mondtam az előbb... ne légy se ostoba, se vak, ha kérhetem... -fogalmam sem volt mi a jó életre akar kilyukadni. Aztán a fürdőben összeszedte a vizes ruháit, majd mellém lépett és megcsókolt. Csókjából áradt a gondoskodás, az oltalmazó gyengédség.
Szinte el sem szakadt ajkamtól, de az övét végighúzta állam vonalán, a fülemig és vissza.
Megint elárasztott a melegség, és legszívesebben a szobájába költöztem volna, hogy folyton mellettem legyen.
De megmakacsoltam magam. Elegem volt a hangulat váltásaiból.
-Jó, oké. Elég volt Rob. Most menj el kérlek.
-Azt akartam nyugi. -vágta hozzám metszőn.
Eltűnt, de szinte rögtön utána James jött be.
-Hát te? -kérdeztem meglepődve.
-Farrah hiányol. Nem jössz ki?
-De. Menjünk. Úgy is mindjárt Honolulun leszünk.
-Ja. Királyság lesz! -lelkendezett.
-Királyság? -ezen nevetnem kellett. Olyan kisfiús volt.
Nem sokkal később valóban kikötöttünk a szigetnél. Mondjuk a nap már majdnem teljesen lebukott.
Le szálltunk, és a lányokkal, Jamesszel, Luke-kal, meg pár haverral el nidultunk körül nézni. Az éjszaka még nem terveztünk újra ki hajózni, űgyhogy volt időnk bőven. Egyszer séta közben borzasztó inger kapott el a pisilést illetően.
-Maja. -szóltam oda Luke húgának, mert ő volt legközelebb hozzám. -Szólnál Brey-nek és a többieknek, hogy be mentem ide vécére? -böktem egy kis kocsma felé.
Maja bólintott, én pedig be mentem a kicsi, füstös épületbe, hogy megkeressem a mosdót.
Mire visszaértem nyugtalanító látvány fogadott...


/Robert/

Vissza mentem a szobámba, és közben próbáltam nem a rám szegeződő pillantásokkal foglalkozni.
Nem hiszem el, hogy Kristen azt gondolja, hogy jobban akarom Grace-t mint Őt.
Hihetetlen! Ezért nem próbáltam soha megérteni a nőket. És pont ezért -ezért is- nem jutott eszembe a kapcsolat lehetősége.
Szexet akartam. Arra volt szükségem. Nem vágytam a szerelemre, mert azt hittem nincs szükségem érzelmi megerősítésre. Beton biztos volt a magamba, na meg a vonzerőmbe vetett hitem.
De rá kellett jönnöm, hogy a szerelemhez szükség van alapvető érzelmi nyitottságra... ami belőlem hiányzott. Ezért hittem azt, hogy nincs rá igényem.
Eddigi életem során, mióta képes vagyok ágyba cipelni a lányokat, vadásztam a barna bőrű, szexis csajokat. A bögyös brazil típust. Megvesztem értük.
Most meg... Itt van Ő...
A hófehér bőrével, vékony, törékeny testével, és a nem épp telt idomaival. A hosszú barna hajával, na és persze a nagy és mocskos szájával, makacsságával... Minden olyan tulajdonsággal amit korábban ki nem állhattam egy nőben.
De Ő... Megőrjít. Minden pillanatban kívánom, és folyamatosan hergelem, mert gyötör a gondolat, hogy mi lesz, ha egyszer csak megun, vagy komoly kapcsolatot, netán házasságot szeretne.
Nem tudom, hogy mit is érzek iránta. De egyenlőre megpróbálok nem foglalkozni vele. Talán tényleg jobb lenne ha mással kötném le a figyelmem. Grace. Ja, hát valóban nem érdekelt jobban mint Kris, de a célnak tökéletesen megfelelt.
Át hívtam és hagytam, hogy el játszadozzon velem.
De hamar meguntam, ráadásul hallottam, hogy ki kötöttünk. Miután le koptattam a csajt, össze kaptam a cigimet, a telefonomat meg némi pénzt, és el indultam a bandával.
Kristent láttam még induláskor, tudtam hol keressem majd, ha hiányolnám őt.
Én másik csoporttal mentem, de lassan szét széledtünk, söröztünk egyet az egyik parti büfénél, és vásároltunk pár szuvenírt. Már besötétedett, mikor Kristen barátait megláttam a másik csoportban. Éppen akkor érkeztek vissza a hajóhoz. Úgy volt megbeszélve, hogy a kikötőben találkozunk legkésőbb egyig, hogy biztosan mindenki meglegyen. Oda mentem Farrah-hoz mert sehol nem láttam Kristent.
-Helo Farrah.
-Á, szia Rob. Mi újság? -kérdezte a vállamat veregetve.
-Fáradt vagyok. -nyögtem kurtán. Te, Kristen hol van?
Farrah hátra nézett, majd vissza rám, aztán idegesen kezdett körbe forogni, lábujj hegyre állt, hogy jobban lásson, majd vissza fordult felém.
-Fogalmam sincs... -hangján érződött, hogy mindjárt ki tör rajta a pánik.
És éreztem, hogy rajtam is...
-Hogy érted, hogy fogalmad sincs? -próbáltam nyugodtságot erőltetni hangomba. A sziget elég nagy volt, és akármilyen hihetetlen, elég ismeretlen is. Kristen pedig nincs a csoporttal.
Farrah, oda futott Kris szobatársához, aki azt mondta, hogy Majával volt legutóbb.
A félelem lassan kezdett fojtogatni. Aggódtam Érte, de bíztam benne, hogy mégis Majával van.
De mikor rá kérdeztünk, azt mondta, Kristen le maradt egy kocsmánál, mert pisilnie kellett. Pontosan el tudta mondani, hol van ez a kocsma, így megnyugodtam, mivel túl messze sem volt. Néhányan vissza indultunk, szinte futólépésben haladtunk.
A hely előtt nem volt senki. Be mentünk hátha ott lesz, de nem láttuk. Farrah és Aubrey megnézték a mosdóban de ott sem volt.
KEzdtem kibaszott ideges lenni. Megkérdeztük a pultost, aki azt mondta, hogy látta őt, de már vagy húsz perce ki ment innen.
-Nagyszerű! Bassza meg! -kiabáltam mikor ki értünk az utcára.
A többiekkel próbáltunk megnyugodni, és nem rögtön a legrosszabbra gondolni, de az agyam folyton rémes képeket vetített a szemem elé.
Fel tudtam volna robbani a tehetetlen dühtől. Bármi történhetett vele... Meg próbáltuk hívni, de nem vette fel.
Még egyszer megnéztük nem e ment vissza a hajóra, de nem volt ott. A telefonját persze itt hagyta...
-Ostoba nőszemély... -suttogtam elkeseredetten a telefonját markolászva.
Leültem az ágyára, és megpillantottam a földön a nemrég hozzám vágott bugyiját.
Felvettem onnan, és azt kívántam legyen még alkalma hozzám vágni ezt, vagy akár az éjjeli lámpát... Mindegy... Csak kerüljön elő, mert úgy érzem megőrülök.
Az ismeretlen féltő érzéstől nem tudtam szabadulni. Teljesen le taglózott... Még nem éreztem ilyet, soha.
Bármit megadtam volna, ha most itt lenne, épségben, és még vagy ezerszer elküldene a büdös picsába.
A bugyiját a zsebembe tömtem, és elindultam utána. Nem bírtam ott ülni tétlenül... Főleg ezekkel a túlcsordult érzelmekkel.
Ha nem Kristen iránti féltésemmel lettem volna elfoglalva, még hányingerem is támad saját magamtól.
De jelenleg minden másodlagos volt Vele, és a biztonságával szemben.

Közérdekű!!

Kedves Olvasó közönség!

Nagyon boldoggá tesz, hogy olvastok és tetszik a történet. A rendszeres olvasóim számával nem foglalkozom annyit, mert a legtöbben akik ide járnak nincsenek regizve.

DE. Nagyon szépen kérlek Titeket, ha elolvassátok a fejezetet, legalább pár szót írjatok hozzá. 

Valami összefüggőt. Mert bár tök jó, hogy érdekel mikor lesz új fejezet, de ne az legyen a hozzáfűzni valótok csupán, hogy "mikor lesz friss?"

Jó lenne, ha a chat-be vagy a kommentekhez írnátok valamit a történetről.

Megköszönném.

Amúgy meg frissek az éppen utolsó felvonás után következő napon. Vagy az arra rá következőre lesznek/vannak általában. Ha késne akkor természetesen előre szólnék.

Köszi, ha elolvastátok, és sokat jelentene, ha értelmeznétek is belőle valamit...

xoxo

Snickers

U.I.: Ancsának pedig nagy köszi a kitartó komizásért. Még ha csak pár szót ír is, de legalább ír. Puszi Neked! (L)

9. felvonás

Nem igen fűznék hozzá semmit :)

Jó olvasást. Snookies :3

Egy darabig kiütve feküdtem az ágyon. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Mintha megkönnyebbültem volna, bár tudtommal semmi sem nyomta a lelkem, másrészről viszont hatalmas súlyt kezdtem érezni a mellkasomban. Ami minden másodperccel nőtt.
Aztán nem bírtam tovább a tétlenséget, felkaptam egy pólót meg a bugyimat és elindultam utána. A rövidke úton ami a szobájáig vezetett, megpróbáltam tisztázni magamban az érzelmeimet. Nem mondhatnám, hogy sikerült volna... de mindent elkövettem.
A cél előtt öt méterrel már jóval lassabban szedtem lépteimet. A gyomrom görcsbe rándult, a szívem ezerrel dübörgött, és alig kaptam levegőt.
Eljött hát az igazság pillanata! -gondoltam, majd az ajtó előtt megállva, még egyetlen másodpercet vártam, mély levegőt vettem és lenyomtam a kilincset.
Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, de finoman szólva sokkolt a látvány.
Alig tíz perce hagyott ott engem, és már felcipelte a szobájába a látásból már jól ismert szajháját.
Rob az ágyon feküdt, nem mozdult. Kezei maga mellett voltak a paplanon. A bige a lába között térdelt, és a nadrágját bontogatta. Amilyen közel volt a feje... egyértelmű volt mire készül.
Felfordult a gyomrom. Ki akartam osonni az ajtón addig amíg nem látnak, de a düh erősebb volt.
Fél pillanat alatt léptem az ágy mellé, és a földön lévő whisky-t az utolsó cseppig a turbékoló gerlékre öntöttem.
-Mi... A kurva életbe! Kristen, elment az eszed?! Mi a büdös faszt csinálsz?! -kiabálta Rob, miközben megpróbált feltápászkodni azzal a ronggyal a derekán.
-Oh, csak gondoltam segítek lehűteni kicsit a kedélyeket. - a düh és a sértettség elemi erővel söpört végig rajtam, én pedig a helyett, hogy szabad folyást engedtem volna nekik, a cinizmusba menekültem - De mondd csak, miért nem szóltál nekem? Csinálhattuk volna hármasban is, nem? Vagy úgy nem jó? Ja, igen... Ő biztos fantasztikusan tud mélytorkozni... Hm... valószínűleg. Nos akkor... További jó szórakozást. -Végig hihetetlenül nyugodt volt a hangom, és az arcom is rezzenéstelen volt. Viszont nem úsztam meg nyomok nélkül. Keserű könnyeim már mondandóm felénél kicsordultak. Miközben vonásaim végig rendezettek voltak, így kissé talán még ijesztő is lehetett... De abszolút basztam rá.
Azután még mosolyt is erőltettem az arcomra, és az ajtó felé indultam.
Rob a folyosón megragadta a karom, de én gúnyos és továbbra is cinikus vigyorral a képemen néztem rá.
-Figyelj... -kezdte volna mondandóját, de ha nem akartam a képébe hányni valahogy el kellett hallgattatnom. Ezért mutatóujjam az ajkaira érintettem.
-Shhh... fogd be Pattinson... -leheltem, egyre közelebb hajolva arcához. Már szinte égette bőrünk a másikét, ekkor nyelvem hegyét végighúztam ajkain és állán, miközben csípőmet az ő csípőjéhez szorítottam. Ajkam csak lehelet finoman súrolta az övét. Aztán mikor már éreztem, hogy eléggé felizgattam, meg adtam neki a kegyelem döfést.
-Nos, drágám. Most, hogy végre rendesen áll a farkad, mehetsz és el merítkezhetsz a ribancodban. -suttogtam ajkaiba.
Majd továbbra is üdvözült mosollyal a képemen, ellöktem őt magamtól, és próbáltam visszatalálni a szobáig.
Elégedettséggel töltött el, hogy ennyire fel tudom izgatni néhány másodperc alatt. És reméltem, hogy sikerült elhitetnem vele, nincs hatalma az érzelmeim felett... Még akkor is ha valójában nagyon is van...
De ezt neki nem kell tudnia. Szaporán szedtem a levegőt. DE. Én sosem szoktam picsogni. Most sem tettem. Visszasétáltam a szobámba, és az a néhány könnycsepp amit lenyeltem útközben, inkább a dühömből fakadt.
Aubrey már ott volt.
-Nahát, szia. -köszönt mikor észrevett. -Azt hittem aludni fogsz mire visszaérek. Mondjuk persze nem egyedül... -gondolkodott el. Egyértelműen Luke-ra gondolt. Én csak a szememet forgattam, majd a fürdőbe mentem egy pohár vízért.
-Vége a bulinak? -kérdeztem, miközben bebugyoláltam magam a takaróba.
-Aha. Asszem a holnapi duhajkodást kihagyom. Minden élet elszállt belőlem a mai meg a tegnapi partival. -ásított, majd Aubrey is ugrott egy fejest az ágyba.
Öt perc múlva mindketten aludtunk.
--
Másnap reggel -vagyis inkább délután- sehogy sem akart elengedni az ágyam. Mázsás kövek húztak vissza, de kopogó szemeim kitartóak voltak...
Iszonyú nehezen kapartam össze magam, Aubrey az ágyában olvasott.
-Szia Brey. Nem vagy éhes? -közben a szemem dörzsölgettem. Ő halkan felkuncogott, majd válaszolt:
-Már az ebéden is túl vagyok. Elmúlt két óra Kris.
-Jah... gondoltam, hogy elrepült az idő... Mikor keltél?
-Hát, asszem dél körül. Szóval a reggeli nekem is ugrott, de csinálok neked valami kaját, ha éhes vagy. -mosolygott, majd be csukta a könyvet, és odadobált nekem néhány ruhát.
Felkaptam őket, aztán húztunk a konyhába tápolni. Rántottával tömtük be a képünket, és folyamatosan a másikon röhögtünk. Képtelenség volt eldönteni melyikünk a nagyobb disznó.
A jókedvünk -vagyis inkább az enyém- nem tartott sokáig, mert az ajtó nyílt, Ő lépett be rajta. Vagyis inkább vágtatott, majd feltépte az egyik hűtő ajtaját, ki vett egy sört, aztán úgy vágta be maga után, hogy majdnem felborult. Aztán ki viharzott.
-Ennek meg mi baja? -bökött Brey a villájával Rob felé.
Megrántottam a vállam, aztán tovább ettünk. Nem akartam Vele foglalkozni. Most még nem. Nem sokára úgy is eljön annak is az ideje.
Miután le tudtuk a kajálást, ki mentünk sétálni a fedélzetre. Egy lány jött oda hozzánk.
-Sziasztok, Maya vagyok. Ti ugye Kristen és Aubrey?
-Aha. -bólogattunk egyszerre.
-Luke húga vagyok, ide küldött, hogy szóljak, este kikötünk Honolulunál feltankolni a készleteket. Egyébként ott annál az asztalnál vagyunk. Gyertek oda ha gondoljátok. -azzal mosolyogva lelépett.
-Honolulu? Már? Rohadt gyorsan haladhatunk... -ámuldoztam. Végülis alig három napja indultunk... és Honolulu nem épp a szomszédban van.
-Úgy tűnik. Alig várom, hogy láthassam a szigetet! -áradozott Brey. Engem is érdekelt, biztos gyönyörű.
-Ezek szerint Ausztrália sincs már messze.- mondta Brey, inkább csak magában.
-Azért még odébb van. -rángattam vissza a valóságba.
-Ünnep rontó. -húzta fel orrát, de tudtam, hogy nem is sértődött meg... Vállára tettem a karom, és együtt sétáltunk. Farrah feltűnően és meglehetősen sértő módon szart a fejemre újabban.
-Asszem új lakó társat keresek. -mondtam elgondolkodva, megtörve ezzel a csendet.
-Miért is? -Brey értetlenül nézett.
-Farrah messziről tesz a fejemre mióta együtt van azzal a sráccal. Persze nem zavar, legyen boldog, megérdemli végre. De... már tizenhét éves korunk óta lakunk közös lakásban... olyan mintha tesók lennénk, és hát...
-Tudom mire gondolsz... Én viszont még csak most költöztem az államokba. Olasz vagyok. Félig...
-Guida? -kérdeztem mosolyogva.
-Kérlek... -nézett elkeseredetten. -Mindenki ezzel jön... De végül is igen. -mosolygott végül igazat adva nekem.
-És hol laksz?
-Ez az. Sehol.
-Tessék? -kaptam rá addig a tájon kalandozó tekintetem.
-Hát, még nem találtam lakást. A nyári szünetig koleszban voltam, de eszemben sincs vissza menni oda. Rengeteg a problémás eset... -fintorodott el. Nekem viszont volt egy kiváló ötletem.
-Asszem tudom orvosolni a problémád. -vigyorogtam.
-Tényleg?
-Ja. Ha szeretnéd nálunk meg kaphatod a vendégszobát. Üresen áll mióta ott lakunk. Csak néha aludt benne haver, vagy egy-egy család tag.
-Ez tök állat lenne! Köszi! -ölelt meg.
-Nincs mit.
Egy darabig még firtatta, hogy Farrah mit fog szólni hozzá, de megnyugtattam, hogy valószínűleg nem fogja túlzottan érdekelni a téma.
Együtt indultunk vissza a fedélzetről, de Brey fél úton le maradt, hogy el újságolja néhány haverjának a nagy hírt.
Egyedül mentem hát vissza a szobáig. De az ajtó mellett állt az illető aki nem bír a farkával.
Mikor elmentem mellette csak egy laza vigyort küldtem felé, amit elég nehéz volt a képemre erőltetni.
-Jó lenne, ha nem néznél levegőnek. -mondta rám se nézve.
-Nem nézlek. Mit szeretnél? -kérdeztem miközben kezem megállt a zárnál.
-Mi volt az a jelenet tegnap? Normális vagy te? -arcára ki ült a kifejezés, miszerint tényleg megkérdőjelezi ép elmémet. Kezdett felmenni bennem a pumpa, de továbbra is a nyugodtság álarcát viseltem.
-Jaj, ne haragudj. -mondtam drámai hanglejtéssel. -Nem akartam zavarni, csak éppen arra jártam... -na jó, ez elég szánalmas duma volt, de jobb nem jutott eszembe. A kulcsot elfordítva beléptem a szobába. Utánam jött és rögtön vissza is zárta.
-Mit akarsz? -kérdeztem már valamivel élesebben.
Nem válaszolt, csak egyre inkább közeledett. A szemében nem a szokásos dolgokat, szenvedélyt, vagy hasonlót láttam. Csak is színtiszta elvakult dühöt sugárzott. Kezdtem megijedni. A hátam elérte a falat. Az idegtől elhomályosult a tekintete.
-Mi.. miért vagy... ideges? -dadogtam megszeppenve miközben a félelemtől lassan kicsordultak a könnyeim.
Nagy öklét összeszorította, a kézfején ki dagadtak az inak. Majd olyan gyorsan, hogy alig észleltem, három hatalmas csapást mért a falba, egyenesen a fülem mellett. Összeszorítottam a szemem a fülem zúgott, és lassan ki szállt az erő lábaimból.
A fal mentén csúsztam le a földig, hangosan kapkodtam a levegőt. Amikor észrevette mennyire megijesztett, leguggolt hozzám.-Kristen, Kristen, Kristen... Nagyon szépen kérlek, ne légy ostoba. Főleg ne vak. -suttogta. -Kérlek... -lehelte, majd homlokát az enyémnek döntötte.
Amikor továbbra sem bírtam megmozdulni, vagy beszélni, felkapart a földről, és ruhástól ültetett a zuhany kabinba... saját magával együtt...
Ahogy a víztől elázott a ruhánk, az egyre inkább tapadt testünkre. Rajtam még melltartó sem volt, így mellbimbóim elég élesen kirajzolódtak. Bár az egész mellem. Rob szemben ült velem, majd közelebb csúszott, és a nyakamhoz hajolt.
-Ne haragudj... -suttogta nyakam bőrébe. Majd leheletnyi csókokkal borította be, egyre lejjebb haladva elért a mellemig, és pólón keresztül kényeztette. Először tenyerével végig simogatta, mutatóujjaival a mellbimbóim izgatta, majd lehámozva rólam a vizes pólót nyelvével egész mellemet kezelésbe vette. Nem bírtam tiltakozni, nem is akartam.
A kabin ajtaja egyre homályosabb lett a párától. Odahajoltam hozzá, és majd szétvetette testem az érzékiség, ahogy a víztől nedves arcunk és legfőképp ajkaink, egymásra találtak. Életem leg izgatóbb csókja volt.
Fel térdeltem és a nadrágját kezdtem bontogatni, mikor sikerrel jártam, és makacsul tapadó ruhadarabját letoltam róla, férfiassága már felfelé ágaskodott.
Hozzáért a hasamhoz, amin párszor végig simított. Szívesen megízleltem volna... rohadtul vágytam ízét, de még mindig eszemben volt az a lány...
Így inkább csak kezemmel ingereltem. A meleg vízsugarak is rá segítettek, így pár perc alatt megéreztem hasamon forró váladékát.
Ő sem maradt tétlen, miután kissé kitisztult a feje az előbbi mámortól, bekúszott lábaim közé, és minden négyzet milliméterét végignyalta. Többször egymás után, tarkójánál nyomtam közelebb magamhoz nyelvét, Ő pedig egyre erősebben izgatott. Három ujját is belém mélyesztette. Éreztem ahogy nem kevésbé forró nedveim engem is elborítanak. Mikor ez megtörtént, Rob az utolsó cseppig eltakarította azt is.
Ezután ismét térdeltem, de Rob finoman előre döntött, így négykézláb voltam. Végig csókolta és simogatta fenekemet, mindenütt, aztán feltérdelt és mögém állva egy finom lökéssel hatolt belém. Felnyögtem az ismeretlen és először fájdalmas, új érzéstől. De a kéj sokkal erősebb volt. Őt akartam, és nem érdekelt hogyan. Rövid idő után azonban teljesen felpörögtem. Az érzés le írhatatlanul intenzív volt. Szégyentelen nyögéseim, szégyentelen sikolyokká váltak...
Rob a hátam csókolgatta,keze a hasamról a lábam közé kúszott, és ujjait eltüntette bennem, így már két irányból érkezett a mesés inger. Majd megfogta kezeimet, és feltérdeltetett, hogy hozzá simuljak, miközben még mindig bennem mozgott.
A közelsége elbódított. És újfent rám tört az az érzés amit a legutóbb éreztem, mikor ki mondtam... azt...
Hamarosan mindketten elértük az állomást. Rob végig húzta ujjait felfelé combjaimon, én pedig fenekébe markolva húztam közelebb magamhoz. Aztán kihúzódott belőlem, szembe fordultam vele, és nem érdekelt mennyire utálta amit mondtam tegnap, mégis szükségem volt arra, hogy megöleljen. Így hozzábújtam, és csókokat leheltem meztelen, vizes mellkasára.
Éreztem, hogy ez a fajta bújási kényszer, a gyengéd puszik és simogatások nem a szokásos velejárói az alkalmi szexnek. Nálunk. Nálam.
És ez volt az a pillanat amiért el kezdtem magamban szidni az összes kurva hormont ezen a kibaszott földön... Főleg az oxitocint...

8. felvonás

Ez a rész kedvez a romantika kedvelőinek, persze csak a határokon belül ;)

Remélem tetszik majd
xo Snooki
(komit)

De nem támadott le.
-Kérsz valamit inni? -kérdezte, miközben fürkésző pillantását végig járatta testemen.
-Inni? Nem volt még elég? -vigyorodtam el, majd ledobtam magam az egyik fotelbe.
-Nem alkoholra gondoltam. Van narancs, kóla, de még kakaó is. -mosolygott. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a viselkedést. Végül a kakaóra voksoltam, mert attól mindig kellemesen elszenderedem.
-Szóval, miért hívtál át? -nagyon érdekelt mit akarhat AZON kívül.
-Csak,mert... hiányoltalak. -válaszolta váll rándítva, nekem pedig leesett az állam. Azért mert pontosan értettem mit is mondott. Hiányoztam neki, ÉN és nem a szex.
-Oh. -ennyit tudtam kinyögni. Rob közben behozta a kakaót és a kezembe adta.
-Köszi. Te nem iszol? -böktem fejemmel a bögre felé.
-Ha adsz egy kicsit...-édes, féloldalas mosolyától elolvadtam. Oda nyújtottam felé az italt, ő pedig egy kicsi korty után visszaadta. Aztán engem bámult ahogy ittam. De nem zavart. Jó érzés volt ez... furcsa de jó.
Mikor végeztem le raktam a bögrét és Rob felé nyújtottam karjaimat. Azonnal felállt és oda sétált hozzám, hogy a karjaimba zárhassam.
Mondanom sem kell, nagyon furcsa volt vele ez a helyzet. Hisz eddig mindenféle romantikát, vagy gyengédebb érzelmet ki zártunk az együttléteink során. Csak a testi gyönyörökre koncentráltunk. Most pedig azt mondja hiányol, kakaót készít nekem, és itt ölelkezünk már vagy másfél perce... Esküszöm, elvesztettem a fonalat.
-Gyere. -suttogta a fülembe, majd finoman megfogta a kezem és az ágyához vezetett.
-Mégis csak...? -mosolyogtam, de ő csak égnek emelte a szemét. Fel feküdt az ágyra, és félre hajtotta a takarót, hogy én is oda fekhessek. Csak bámultam, mintha gy.p.-s lennék.
De aztán arra gondoltam, lehet, hogy most romantikusabbra veszi a figurát...
Be feküdtem mellé, először szemből. Amint le hajtottam a fejem, ő fel emelte az övét és homlokon csókolt. Na itt már végképp meg sem próbáltam felfogni mi történik.
Jól esett a gyengédsége, a gyomromból kiszökött a vér, és furcsa bizsergést éreztem benne. Na nem! Az nem lehet, hogy... -Mielőtt befejeztem volna az agyamban le folytatott párbeszédet saját magammal, inkább átfordultam, így most Robnak háttal feküdtem.
De ő nem hagyta abba... A nyakam cirógatta, majd a trikó által szabadon hagyott vállamat, amelyre aztán apró puszikat is nyomott. Ezektől a mozdulatoktól kezdtem elveszíteni a fejem.
Végig csókolta fülem peremét, majd a fülem mögött éreztem forró lélegzetét. Keze a hasamra csúszott, én kezem pedig az övére. Visszafordultam felé, és célzatosan tekintettem ajkaira. Közelebb hajolt és egy lágy csókot adott. Aztán nyomott egyet az államra, nyakamra, kulcscsontomra. de azután megállt. Még bele puszilt a hajamba, aztán karom kezdte lehelet finoman cirógatni. Libabőrös lettem. Ezer kérdést szerettem volna fel tenni neki a viselkedésével kapcsolatban, de nem akartam megszakítani a pillanatot.
Közelebb húzódtam hozzá, szorosan simultam, majd éreztem, hogy a karjai közt elnyom az álom...
--
Reggel egyedül ébredtem. Kábán álltam fel, hogy megkeressem személyiség zavaros lovagom, de rá léptem a kibaszott vizes flakonra és kis híján seggre estem. De valami puha és ismerős dolgon landoltam... Rob karjaiban.
-Ne tedd tönkre a berendezést. -szélesen vigyorgott szerencsétlenkedésemen. De egy ököllel később a veséjében, már nem volt olyan lelkes.
-Hé, bébi ez fájt! -dörzsölgette oldalát.
-Ne haragudj... -mondtam halkan, s közben odabújtam hozzá egy mindennél édesebb csókért. De utána kibontakozott karjaimból, és fájón vettem tudomásul, hogy épp elmenni készül. De engem nem hívott. Ki kísért az ajtón, majd ahogy be zárta mögöttünk, még érzékien a nyakamba csókolt, és elindult a másik irányba. De én visszarántottam, és szavak nélkül követeltem egy búcsú csókot. Ami egyre forróbbá vált. Éreztem a lüktetést a lábam között, de Rob megszakította, mondott egy sziát és elhúzott.
Furcsa volt. Az az érzésem támadt, hogy csak szabadulni akart, ezért lépett le. Talán meg bánta, hogy az este úgy viselkedett ahogy...
Úgy döntöttem nem foglalkozom vele. Hisz továbbra sem járunk, és ennyi szex után természetes némi emberi kötődés...
Vissza mentem a szobánkba ahol Aubrey még édesen szunyókált. Nagyon korán volt, ezért én is inkább vissza feküdtem, de csak egy kicsit...
-
Aha... Délután fél háromkor ébredtem.
-A picsába! -kiabáltam ideg betegen. Senki sem keltett fel. Aubrey sincs sehol és a nap fele kárba ment. Legalább lesz energiám a ma esti bulihoz is...
Felálltam, a fürdőbe mentem. Zuhany, haj mosás, fog mosás, aztán öltözködés. Kiléptem a szobából, de mivel ötletem sem volt, ki hol van ezen a baszott nagy hajón, így inkább felhívtam Farrah-t.
-Hallo?
-Hol vagytok? -kérdeztem idegesen.
-Nahát, fel ébredtél? Gyere már, a medencénél vagyunk! -azzal le tette.
Tehát a medencénél... fel kaptam a bikinimet, és a fedélzetre szaladtam.
Nem volt nehéz megtalálni őket, Aubrey is velük volt.
-Miért nem keltettél fel? -kérdeztem tőle fújtatva.
-Ne haragudj kérlek, csak tudom, hogy hajnalban jöttél vissza a szobába, és gondoltam... biztos el fáradtál... -innen nem folytatta, és bár nagyon körül írta a dolgokat, világosan felfogtam, hogy mire gondol.
-Tiltakozhattam, volna de nem volt kedvem, így inkább csak rá hagytam a dolgot. Oda ültem a bár pulthoz, és majdnem le estem a székről, mikor megláttam, hogy Luke a pultos srác.
-Hát te? Csak nem zsebpénzt gyűjtesz? -kérdeztem gúnyos vigyorral a képemen.
-Nagyon vicces... De csak volt némi szabadidőm a következő buli előtt.
-Ma is lesz? Whoa!
-Mit kérsz inni?
-Sex on the beach. -szexisen mosolyogtam és egy haj tincsemet tekergettem. Elég röhejesnek tűnhettem, de Luke-nak úgy láttam be jött.
-Máris. -aztán két másodperccel később már előttem volt a koktél. Imádtam! Gyorsan le hajtottam, aztán hátra fordultam, hogy ide hívjam Farrah-ékat. De valami mással találtam szemben magam. A vér ki futott az arcomból, és villám gyorsan vissza fordultam a pulthoz. Kértem még egy koktélt, azt is le döntöttem, rögtön utána pedig Farrah állt mellettem Jameszel.
-Gyere Kristen, menjünk a konyhába enni. -rángatta barátnőm a karomat. De nem vagyok hülye.
-Enni.. persze... Már mindegy, láttam. Nem kell aggódnod, továbbra sem érdekel, már el magyaráztam. -mondtam neki, elő véve a legnyugodtabb mosolyomat.
Még James is aggódva figyelt. Tehát Farrah elmondta neki, nagyszerű!
-Ma este is jössz bulizni Kris? -kérdezte Luke. Reményt láttam a szemében.
-Persze! És te? -a válasza egyértelmű igen volt. Biztos voltam benne, hogy várni fog... De nem zavart, legalább lesz valami ami le foglal az éjszaka...
Be invitáltam Luke-ot a medencébe. Hát... nem kellett sokat győzködni. Együtt úszkáltunk, és egész jól el voltunk, csak néha kalandoztak a kezei rossz irányba. De kit érdekel? Luke eszméletlen pasi, ki ne akarna vele pancsolni??
Estefelé vissza mentem a szobába és összekészülődtem az egész éjjel tartó bulira. Most egy rövid sort volt rajtam, meg egy egyszerű felső. Nem volt kedvem túlságosan kicsípni magam. Be vártam Aubrey-t, aztán Farrah-ékat és együtt indultunk.
A délutáni képekkel az agyamban bőven fel voltam spannolva... Szinte már dühödten vetettem bele magam a partiba. Csak ittam és ittam, ja és persze ittam. El szívtam vagy két doboz cigit hajnali egyig, aztán Luke betalált a pultnál.
-Szia. Huhh... látom valaki felöntött a garatra. -mosolygott, én meg alig bírtam felé fordítani a fejem.
-Aha. Akarsz táncolni? -tértem rögtön a lényegre.
-Hát, ha elbír még a lábad... -aztán belé karoltam és a parkettre mentünk.
Hát, mit ne mondjak... Tánc az nem sűrűn lett belőle, viszont nem egyszer csattant el egy-két jó piás csók. Volt taperolás, és választékos káromkodás. Ez utóbbi zömével tőlem eredt.  Aztán egyszer csak éreztem a telefonom rezgését a zsebemben. Megnéztem és egy üzenet volt. Megnyitottam és majd felrobbantam.
"Jó lenne, ha velem foglalkoznál. Ki kéne engednem a felgyülemlett feszültséget, de nehéz ha nincs kibe beleüríteni!"
Egy pillanatra megtorpantam. Megálltam és válaszoltam a kedves üzenetre. Próbáltam oda figyelni, de a fejem a sokk hatástól eléggé ki tisztult, hogy írni tudjak.
Aztán meg gondoltam magam. Helyette inkább Luke nyaka köré fontam a karom, és most egy sokkal érzékibb csókot váltottam vele. Nagyon gyengéd volt, és közben végig figyelt, hogy megtartsa gyenge testemet. Mikor vége lett a számnak, kimentünk a teremből. Tudtam, hogy Ő mindent látott, hisz itt volt. De nem érdekelt. Majd megkeresi azt a ribancot a partról és belé üríti a feszültséget.
Idő közben Luke el támogatott a szobámig, és teljesen le döbbentem, hogy nem akar megfektetni. E helyett inkább hozott nekem egy kis vizet, aztán segített lefeküdni, és biztos vagyok benne, hogy megvárta míg elalszom.
-
Arra ébredtem, hogy valaki szó szerint berontott az ajtón.
-Mi a fsz van? -kérdeztem kábán, aztán a következő pillanatban le rántották rólam a takarót, és a két kezemet a fejem fölé szorították.
-Mit akarsz itt? -sziszegtem fogaim közt amint megláttam Rob arcát.
-Téged. Mit képzelsz, hogy csak úgy elsétálsz Luke-kal egy kósza kis numerára?
-Mi a... Nem tartozom neked magyarázattal! Ez egy nyitott kapcsolat, emlékszel? Te gyakorlatilag majdnem megdugtál egy ribancot a medencénél. Az sem érdekelt, hogy ott vagyok. -a dühtől teljesen elfulladt a hangom. Suttogni is alig tudtam.
-Nem történt meg. -mondta végül, jóval halkabban, majd elengedte a csuklóim.
-Nem érdekel. Egyébként ez sem, ha érdekel. Nem feküdtem le vele.
-Azt jól tetted. -válasza fölényes volt. Mintha nyert volna. Erre megint fel ment bennem a pumpa.
-Mert?!  Bármikor bárkivel le fekhetek! Nincs semmilyen kurva jogod beleszólni! -kiabáltam egyenesen az arcába.
Észre sem vettem milyen közel értem hozzá, majdnem össze ért az arcunk. És gyűlöltem magam amiért megint szaggatottan kezdtem venni a levegőt. Ennek ellenére makacsul álltam dühödt tekintetét. Nem féltem tőle. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy esetleg bánthat...
Aztán hirtelen meglendült a keze...
De nem vert pofán, ahogy az első pillanatban gondoltam. A hajamba markolt és egy orkán erejű csókra húzta arcomat az övéhez. Annyira izgató volt ez a vadság, hogy többször belenyögtünk a csókba.
Minden mozdulatunkat a fortyogó düh, és a leküzdhetetlen vágy uralta. Hátra döntött az ágyon, majd lejjebb siklott és fogait végighúzta nyakamon, aztán tovább ment és miután le rángatta a toppomat, kicsit sem finomkodva a mellbimbómra harapott. Hatalmas nyögéseim be töltötték a szobát, de szerintem még a folyosót is. Kímélet nélkül vájtam mélyre körmeim erős, férfias hátába, miközben a felső ajkába haraptam.
Nem bírtam tovább. Le rángattam róla a  nadrágot, majd magamról a bugyit, és a saját kezemmel vezettem magamba izgató férfiasságát.
Eszement tempót diktáltunk. Az ágy nyikorgott és remegett alattunk, attól féltem összerogy.
Egész végig szenvedély és düh keveréke kavargott bennünk, amit a folyamatos szem kontaktussal a másik tudtára is adtunk.
Mikor éreztem a beteljesülést  testem vadul megrándult, de mivel Rob tovább mozgott, hamar jött a következő orgazmus. Aztán ő is elsült.
A végére minden haragom elszállt. Csak az járt a fejemben, hogy mennyire jó a karjaiban lenni, érezni a közelségét... Ő még mindig rajtam és bennem volt, pihegve feküdtünk a paplanon, mikor a hirtelen jött érzelmeim felül kerekedtek a józan eszemen, és olyat mondtam amiért később legszívesebben be vertem volna a saját képemet:
-Szeretlek! -leheltem egyenesen fülébe. Erre elakadt egy picit a légzése, majd lassan kicsúszott belőlem, felkapta a nadrágját, majd miután betakarta meztelen testem, még utoljára végig simított arcomon, aztán becsukódott mögötte az ajtó.
Én már azután szám elé kaptam a kezem ahogy a szó elhagyta azt. Átkoztam magam érte, fogalmam sem volt mi a frász ütött belém.
Viszont abban az egyben biztos voltam, hogy ezzel mindent elcsesztem.
-Bassza meg! -mondtam halkan, de megmozdulni nem voltam képes. Nem tudtam mi lesz ezután...
És fogalmam sincs miért... de a szememet egy pillanatra ellepték a könnyek.

7. felvonás

Első nap az Alfa Nero fedélzetén! :)

xoxo

Snooki

*ragaszkodást erősítő hormon

Még haza szóltam anyáméknak, hogy ne várjanak mert egy kerek hónapig a party mennyországban leszek.
Utána a maradék két utazás előtti napunkat csomagolással és készülődéssel töltöttük. Megkértem a bátyámat, hogy néha nézzen rá a pecóra, nehogy lába keljen valaminek amíg nem vagyunk itthon.
Farrah és én is nagyon izgatottan vártuk az indulást. Még az utolsó előtti nap elmentünk feltankolni a fontosabb női dolgokat illetően...
Másnap reggel felhívott a nőgyógyászom asszisztense, és megkérdezte be óhajtom -e adatni a hormoninjekciót ami további három hónapra nyújt védelmet.
Ha még együtt lettem volna a legutóbbi szerelmemmel, akkor rögtön rávágom, hogy igen. De most...
Aztán eszembe jutott... Rob... A rohadt életbe! Most akkor mi legyen?
Gondolkodtam egy darabig, de az asszisztens türelmetlen sóhaja visszarántott a földre.
-Tehát Kisasszony? Kéri az injekciót?
A körmömet rágcsáltam. Aztán hirtelen nyugalom szállt meg. Rájöttem mi az ami a leghelyesebb lenne. Mérlegeltem amit tapasztaltam és amit Farrah mondott.
-Igen. Megoldható, hogy még ma megkapjam? Este elutazom egy hónapra...
-Egy pillanat, meg nézem.
-Köszönöm. -mondtam, majd vártam. Másfél perc múlva a hölgy közöle, hogy ha négyig be tudok érni a klinikára, akkor megkaphatom ma.
Le tettem a telefont, és az járt a fejemben, hogy ezzel a döntésemmel két dologra is hatással voltam. Az egyik az anyaságom, a másik pedig a Robbal való kapcsolatom.
Igen. Most már biztos volt, hogy nem fogom annyiban hagyni a dolgot.
Délután ahogy kellett berongyoltam a fogamzásgátlómért, aztán húztam haza, hogy segítsek be dobálni az utazótáskákat meg bőröndöket a kocsiba.
James is ott volt már, és egy kedves üdvözlést követően mindannyian bepattantunk a kocsiba és meg sem álltunk a kikötőig.
Már rengetegen voltak. Rögtön lefagyott a képemről a mosoly, mert utálok sorban állni meg várni. De nem kellett sokat szenvednem, mert Luke amint észrevett szinte repült felénk. Engem ölelt meg először, és ölelt is még jó sokáig. De aztán elengedett, és egy leheletnyi puszit nyomott arcomra. Be kell vallanom, Luke veszettül jóképű volt. Legalább annyira mint... Rob! Tényleg!
-Hé, Luke! Mindenki itt van már? -kérdeztem, ő pedig nagy nehezen felém fordította a fejét, mert épp Farrah ölelgette halálra.
-Igen. Már mindenki megérkezett. Öt perc és a hajón süttethetitek a hasatokat. -mondta mosolyogva. Majd sarkon fordult, hogy elintézze a maradék dolgait. A yacht amúgy az övé volt. Vagyis inkább az anyjáé aki hülyére kereste magát az elmúlt húsz évben.
Hatalmas volt. Hirtelen megcsapott a szabadság szele. Végre elszakadhatok a zavaró gondok elöl egy teljes hónapra. Majdnem négy hétre... A Csendes óceán közepén senki sem fog megtalálni. Még fel sem szálltam, de már most legszívesebben örökre rajta maradtam volna.
Lassan megindult a tömeg, aztán kevesebb mint tíz perc elteltével már a kabinjaink felé meneteltünk. A gyomrom egy csomóban volt, és alig kaptam levegőt. Úgy izgultam mint a kislány aki először jár Disney Land-ben.
Egy valaminek nem örültem. Mégpedig annak, hogy Farrah Jamesel fog lakni, nem pedig velem. Ez nem tetszett mert utáltam egyedül lenni, elszigetelve éreztem magam. De amint be nyitottam, minden aggályom szertefoszlott. A kabin gyönyörű volt! Fantasztikus. Le dobtam a csomagjaim, majd rögtön feltérképeztem a helyiség minden zugát. Volt külön fürdő is. Meg áll az eszem! Egy ilyen nagy befogadó képességű hajón, külön fürdő van minden szobához... Ráadásul ez eredetileg csak egy kis családi masina lett volna, ritka de unalmas szabadnapok eltöltéséhez... Hihetetlen.
De nem csorgathattam sokáig a nyálamat, mert hallottam ahogy nyílik az ajtó. Oda néztem és egy helyes szőkés barna lány állt velem szemben, három hatalmas bőrönddel. Egy pillanatra azt hittem eltévesztette az ajtót, de aztán jobban körülnéztem, és észrevettem a kabin másik végében egy második ágyat. Legalább harmadik meg negyedik nem volt...
-Szia! -köszönt a lány barátságosan. Ezt én sem viszonozhattam másként.
-Szia.
-A nevem Aubrey, nagyon örülök! -nyújtotta felém kezét, én pedig rögtön elfogadtam. Erős és határozott kézfogásból sejtettem, hogy mi jól megértjük majd egymást.
-Kristen, és szintén örvendek. -mondtam mosolyogva, majd az ágyak felé böktem a fejemmel.
-Melyiket szeretnéd? -Aubrey egy pillanatra oda kapta a tekintetét, majd legyintett.
-Nem érdekel. Viszont az sokkal inkább, hogy megnézhessem végre ezt a rohadt állat hajót. Mindenhol! -a végét szinte visította, én mégis mélységesen egyetértettem vele. Ő is, csak úgy mint én, ledobta a cuccait, majd az ajtó felé lépett. Kérdőn tekintett rám, én pedig némi fázis késéssel vettem a lapot, és elindultam utána felfedezni a yachtot ami egy teljesen tökéletes hónapig az otthonomul szolgál.
A fedélzettel nyitottunk, eszméletlen volt...
Egy medence volt a végében, ahonnan lépcső vezetett az Óceánba. Volt még bárpult, napozóágy... Csak kapkodtam a fejem.
Beljebb pedig a szokásos, gyönyörű és igényes berendezést találtuk. Fantasztikus volt.
Luke oda jött hozzánk, és röhejes mimikával és kézmozdulatokkal előadta a veterán tengerészt.
Mikor csak simán szartunk a fejére, lassított a tempón és megelégedett egy szimpla köszöntéssel:
-Üdvözlöm a Hölgyeket az Alfa Nero fedélzetén! Remélem megfelel a szoba...
-Gyönyörű. -válaszoltam egyszerűen egy vállrándítással. A következő kérdést nagyobb lelkesedéssel tettem fel.
-Mikor lesz a buli? -én nem láttam ugyan, de biztos voltam benne, hogy a szemeim ezer wattosan csillognak.
-Kábé fél óra múlva már minden be lesz izzítva. Na és te, Aubrey? Hogy érzed magad?
Aubrey kissé zavartan kapta ránk a tekintetét, mert míg mi dumáltunk, ő folyamatosan a terepet mustrálta.
-Remekül! Soha nem akarok haza menni. -mosolygós arcától nekem is mosolyognom kellett. Aranyos volt.
Viszont rövid idő után ott hagytam Luke- ot, hogy meg keressem Farrah-t. Nem láttam sem őt, sem Jamest a beszállás óta. A kabinjuk a miénk felett volt. Lehettek volna közelebb is...
Éppen ki léptek mikor beléjük  botlottam.
-Nemsokára kezdődik a buli. Gyertek mert le maradtok. -újságoltam, majd megfogtam barátnőm kezét és magammal húztam... volna.
-Most meg mi van? Nem akarsz készülni?
-Dehogynem! Úgy is beszélgetnünk kéne. -az a mondat gyanakvóvá tett.
Még nyomott egy gyors csókot James ajkaira, majd ezúttal ő húzott maga után a kezemnél fogva. Ahogy a szobámhoz értünk, be csapta mögöttünk az ajtót, és az ágyra ült.
-Ő is itt van. -bökte ki végül, és már tudtam, mit akar ezzel.
-Tudom. És? -a hangom teljesen szenvtelen volt. Nem akartam emlékezni a múltkori potenciális féltékenységi rohamomra.
-Kristen. Ha lehetséges akkor beszéld meg vele mi legyen... de... ha továbbra sem akar mást, csak AZT, akkor szállj ki amíg lehet, mert hidd el nekem, gimiben volt egy ilyen "kapcsolatom" -a kapcsolat szónál idézőjeleket rajzolt a levegőben, és beszéd közben folyton ráncolta a homlokát- ha belefolysz mindenképp te húzod a rövidebbet. Mi nők már csak ilyenek vagyunk... Az érzelem mentes szex is előbb-utóbb érzelem dússá válik. Ugyanis a szex rengeteg oxitocint* szabadít fel a vérben... -Jézus, ez most valami biológiai felvilágosítás?- A lényeg annyi drága barátnőm, hogy ez egy kalap szar! Nem jó! Ne csináld! -mondandója végén vett egy mély levegőt, aztán végre befogta.
-Farrah... Felnőtt ember vagyok és tudom mit akarok. Mik az igényeim. Ha majd úgy érzem, hogy túlteng bennem az oxitocin -itt mosolyognom kellett- akkor esküszöm le állok. De most nem vagyok szerelmes -tettem vállára a kezem, megnyugtatásként- és nem hinném, hogy mostanában esély lenne a dologra. Rob és én, megadjuk egymásnak az élvezetet, szerzünk a másiknak, bár őszintén szólva inkább magunknak egy kellemes napot, vagy pár órát. Ennyi. Nem kell túlspilázni...
Nem úgy tűnt mintha nagyon meggyőztem volna, de legalább nem lovagolt rajta túl sokáig. Azt úgy is én fogok valakin nemsokára... A jó életbe, milyen perverz lettem újabban...
Farrah lelépett, hogy James elé mehessen. Mostanában mintha hanyagolna a pasija miatt... De egyenlőre nem leszek féltékeny... Még várok vele.
Hamarosan Aubrey is vissza ért a kabinba, majd mohón a bőröndjeire vetette magát. Kevesebb mint tíz perc alatt elkészültünk. Aztán fejvesztve rohantunk a "bálterembe". Már szálingózott a tömeg, de én leginkább egy valakire voltam kíváncsi. Nyújtogattam a nyakam, aztán mikor már kezdtem feladni és a lábujjaim is megfájdultak a folytonos terheléstől (túl pici voltam, hogy talpon átlássak a tömegen) megjelent Rob. Végre. Őrülten szexis volt, mint mindig. És most nem volt vele a szőke macája... pff...
Aubrey-t lepasszoltam a haverjainak, én pedig megróbáltam észrevétlenül oda somfordálni Ő hozzá. Nagyjából sikerült is, de olyan türelmetlen voltam, hogy az utolsó lépéseknél elvesztettem az egyensúlyom, és egyenesen rá zuhantam.
Először döbbent képet vágott, aztán miután sikerült a hajamat félresöpörni a képemből, már mosolygott.
-Nahát! Úgy tűnik ma az ölembe hull az élvezet. -erre nem igazán tudtam mit reagálni. Miután felegyenesedtem, finoman magához vont, és egy szinte inkább simogatásra hasonlító mámoros csókot adott. Utána sem engedett el, magához vont és egy félreeső sarokba vezetett. Ezután elkezdte lesimogatni a ruháim.
-Na de kérlek! -néztem rá tettetett felháborodással. -Először táncoljunk, igyunk vagy mittudom én, de ne rögtön a dugással nyissunk. Akkor mi marad későbbre?
-Hatalmas a fegyvertáram. -mondta szélesen vigyorogva, majd az államhoz hajolt, és orra hegyét végighúzta rajta oda meg vissza. Kezdtem nehezen szedni a levegőt, de azért a mellkasára tettem a tenyerem. Ááhh... faszom! Ki foglalkozik most tánccal meg piával mikor a félig kigombolt inge alatt matat az ujjam?
Mellén lévő kezemmel taszítottam rajta egyet, ő pedig a mögötte lévő székre huppant. Türelmetlenül vetettem át lábam a csípőjén, majd a zene ritmusára ringatni kezdtem sajátomat. Nyilvános helyen voltunk, vagy száz emberrel körülöttünk... Az volt a mázli, hogy a társaság egyik fele kotta részeg volt, a másik fele meg félájultra tépte magát. Pedig még alig kezdődött el a buli...
Tehát mivel valószínűleg senki sem figyelt ránk, nem fogtam vissza magam. A kezemet is be préseltem magunk közé, és simogatni kezdtem férfiasságát. Mikor éreztem, hogy már kőkemény, be nyúltam a saját lábaim közé, hogy jó nedvesre izgassam magam. Bár ez a folyamatos csípőkőrözésemnek köszönhetően Rob ölében, nem volt nehéz...
Ekkor ő is meg mozdította kezét, és az enyémet félre tolva, tövig mélyesztette belém két ujját. Ki húzta, majd nyelvével élvezettel tisztogatta le ujjairól testem nedveit.
Hangosan fel nyögtem. Senkit nem zavart... Rob finoman harapdálni kezdte a nyakam, én meg már ájulás közeli állapotban hevertem. Aztán úgy döntöttem meg könyörülök magunkon. Robnak lehúztam a sliccét, ahonnan ágaskodva bukkant elő, amit oly rég szerettem volna magamban érezni. Felhúztam a szoknyám, majd bele ültem Rob  hosszú, vastag és izgatóan kemény szervébe. Hatalmas kéjes nyögés buggyant fel mellemből, aztán pár másodpercig nyöszörögve köszöntöttem az ismerős testet sajátomban. A szoknyám körbe szétterült összekapcsolódó testünkön. Majd Rob a fenekembe markolt, erre lágyan ringatózva, később pedig egyre gyorsabban mozogni kezdtem rajta. Köröket rajzoltam csípőmmel, miközben fel-le ereszkedtem. A körmeim vágyaim édes megtestesítőjének mellkasán húztam végig, mindig egy kicsit erősebben. Azt hittem ezt már nem lehet fokozni, de ekkor Rob még két ujját is visszacsúsztatta belém. Itt már nem láttam, és nem kaptam levegőt.
Olykor le hajoltam egy ínycsiklandó csókjáért, de az ujja további izgatásával nekem ez már túl sok volt. Hátra dőltem ölében, miközben erősen tartotta derekamat, és hátravetett fejjel átadtam magam az élvezetnek, ami teljesen elvette az eszem.
Vad nyögéseimet egy utolsó hangos sikoly zárta le, mikor megízleltem a mennyországot. Ahol Ő várt rám. Rob azonnal követett, és a beteljesülés pillanatában a combomba és fenekembe markolva élvezett el.
Olyan jó volt látni gyönyörittas arcát. De még jobb volt érezni saját extázisom. Egy darabig csak pihegve feküdtem rajta, majd felálltam ezzel Őt is ki eresztve magamból. Kellemetlenül nedves voltam oda lent, ráadásul nem csak a saját nedveim éreztem lábam között.
De vissza ültem az ölébe. Csak most nem szemből.
-Ez kurva jó volt. -leheltem a fülébe, majd elő vettem a cigit és rágyújtottam.
-Örülök, hogy elégedett vagy az adottságaimmal.
-Legszívesebben egész nap veled kefélnék. -miért kerteltem volna?
-Bármikor átjöhetsz, a 23-as kabin... A bugyid otthon hagyhatod. -mosolygott, majd vállán pihenő fejem, maga felé fordította és csókot lehelt ajkamra. De én nem eresztettem, beleharaptam alsó ajkába és egy szenvedélyesebb csókot követeltem. Meg is kaptam. A csók után felálltunk, majd Rob gyengéden végigsimított oldalamon, és csípőmnél magához húzott. Puszit adott a homlokomra, az orromra és végül az ajkamra.
Majd vigyorogva, miközben másfelé nézett azt mondta:
-Várni foglak. Oda vagyok a nimfo kislányokért, főleg ha szexisen lovagolnak. -a kurva életbe! Már a szavai felizgatnak...
-Anyád a kislány! -mosolyogotam, majd egy utolsó csók után elváltunk.
Megkerestem Farrah-t és Jamest, és az este további részén velük buliztam. Aztán a mosdóban bele futottam Aubrey-ba, szerettem volna bemutatni Farrah-nak.
Oda is vonszoltam hozzájuk, majd közöltem velük, hogy ha továbra is így hanyagolnak, ki rakom Farrah-t a lakásból, és haza viszem Aubrey-t.
Ez nem annyira tetszett barátnőmnek, de le szartam!
A buli után visszatámolyogtunk a szobába. Aubrey le dobálta a ruháit és már aludt is. Én még elvégeztem a fürdőszobai teendőket. A zuhany alatt eszembe jutottak az éjszaka legjobb részei... és a... 23-as... A miénk a 9-es volt. Meg törölköztem, felkaptam az XL-es trikómat meg egy naaagyon rövid nadrágot, és besüppedtem az ágyba.
Már majdnem elnyomott az álom, mikor a telefonom pittyegni kezdet.
-Ó, hogy baszná meg...! -idegbetegen kaptam fel és megnyitottam az sms-t:
"...várlak, ne késs sokat..."
Nem volt aláírás de nem kellett zseninek lennem, hogy ki találjam kitől van.
Gondolkodtam egy darabig... Nehéz volt dönteni, de végül le rántottam magamról a takarót és az ajtó felé lódultam. Még gyorsan írtam egy kis levelet Aubrey-nak, aztán ki lőttem mint a puska golyó.
Az ajtó előtt kissé bizonytalanul toporogtam, és a trikómat gyűrögettem.
Aztán egyszer csak ki nyílt az ajtó, és a következő másodpercben már a szobájában találtam magam...

6. felvonás

Előre szólnék, hogy ez a rész beharangozója egy új "fejezetnek" a történetben.

Innentől beindulnak a dolgok. Nem is akárhogy, garantálom :D

Hahaha! XD

És írjatok komit pls!!

Felkeltem a kanapéról, magam köré csavartam a vékony takarót és elindultam felé.
-Kérsz valamit enni? -kérdeztem mikor mellé léptem.
-Hát, jól esett volna a pizza, de csúnyán kivégezted. -vigyorgott teli szájjal.
-Te akartad annyira, emlékszel? -löktem oldalba, majd szemforgatva ott hagytam.
-De te is élvezted... -ezzel nem tudtam vitatkozni.
Ki mentem a konyhába, hogy csináljak valami szendvicset. Ő is ki jött és leült a pulthoz.
Közölte, hogy nem tud maradni mert rettentően fontos dolga van. Képzelem...
Meg kajáltunk, én felöltöztem, majd este fél tizenegy körül lelépett.
Hát persze, hogy le. Megkapta amiért ide jött és már tovább is állt.
Szinte rögtön elaludtam amint elment.
--
Másnap megint egyedül keltem, és nagyon hiányzott, hogy valaki legyen mellettem.
Nem volt kedvem semmihez. Legszívesebben egész nap aludtam volna, legalábbis addig amíg Farrah haza nem ér.
Épp a fürdőben matattam mikor megszólalt a telefonom.
-Végre! -mondtam, majd azonnal a készülék után nyúltam.
-Farrah?
-Igen. Szia Stew. Na, hogy ment? -kérdezte mosolygós hangon.
-Ezért még kapsz! Garantálom kis pee-csa. -mondtam én is mosolyogva.
-De... jól ment?
-Hát, megegyeztünk valami kötetlen kapcsolatban... -lassan ejtettem ki a szavakat, kicsit még mindig hülyeségnek tűnt.
-Bakker, nemár! Nyitott kapcsolat? -kérdezte rosszallóan.
-Aham...
-Ezt ne Kristen! -vágta rá azonnal.
-De hát te akartál összehozni vele.
-Te valami tévedésben leledzel drágám. Én azt szerettem volna, ha egy pár lesztek... nem azt ha ő magányos óráiban beléd üríthet!
Kissé meglepett hirtelen vélemény változása, de valahol igaza volt. Mégis... szerettem volna adni egy esélyt a dolognak. Végül is egyikünk sem szerelmes, pont ezért a megegyezés, mert testileg viszont vonzódunk egymáshoz. Nem is akárhogy...
-Ezt majd megbeszéljük. Mikor jössz haza? Hiányzik a nővérkém. -sopánkodtam a telefonba.
-Ma este találka hely a Piazza. Oda gyere. Mindenki ott lesz... Öhm, Rob is... És te is rohadtul hiányzol hugicám.
-Oké. Piazza. Idő?
-Nyolc.
-Ott leszek, szia.
Szóval megint ott lesz. Erre már nem is tudtam reagálni. Már fél hét is elmúlt, úgyhogy magamra kaptam valami göncöt, aztán feldobtam egy laza sminket. Még tápoltam is valamit, végül is éhgyomorral nem lehet inni... még a végén nem lenne mit kihányni.
Mire mindennel megvoltam már háromnegyed nyolc volt, ezért összekaptam a cuccom, és elindultam taxit fogni. Egyrészt mert a kocsim még mindig a Chateau előtt parkolt, másrészt meg nem tudtam volna semmiképp hazavezetni. Majd Farrah pasija elhoz minket...
-
Kiszálltam a taxiból és egyenesen Farrah-ékhoz vettem az irányt. A hely teljesen szabad levegőn volt, tehát nem fulladtunk meg a hőségben és a bűzben.
Leültem és megöleltem drága barátnőm. Azonnal el kezdtem faggatni.
-Éééés... mi jót csináltatok? -kérdeztem harminckétfogas vigyorral.
-Hidd el Kristen, legtöbbször romantikáztunk. És ha ARRA gondolsz... csak egyszer történt meg. MI nem azért vagyunk együtt.
Nem kerülte el a figyelmem az utolsó mondat hangsúlya. Célzatos volt és elég jól be talált...
Inkább felkaptam a cigim és rágyújtottam.
Farrah azt mondta Robert is itt lesz, de még mindig nincs sehol.
-Hé, szeva kiscsaj! .ölelt meg régi jó barátom, Luke.
-Szia. De rég találkoztunk.
-Ja, még mindig dögös vagy, Csibém! -mondta majd röhejesen rángatni kezdte a szemöldökét.
-Hah, kösz.  -válaszoltam megeresztve egy barátságos mosolyt.
-Te, figyi. Van mostanában valami... dolgod errefelé? -Luke kérdése elég idiótán lett megfogalmazva, és azt sem értettem mire akar kilyukadni.
-Mármint?
-Csak mert jövőhéten hajóra szállunk, és egy hónapig a Csendes óceánon fogunk hajókázni. A nagy yachtal mennénk, és arra gondoltam esetleg te és Farrah is jöhetnétek. Végül is az már a nyári szünidő.
-Hát, nem is tu...
-Persze, hogy megyünk! -vágott közbe a másik érintett.
-James is jöhet? -kérdezte, majd végig simított újdonsült "áldozata" karján.
-Persze! Rengetegen elférünk. -válaszolt lelkesen Luke.
-Na de... -magam sem tudom miért, de tiltakozni próbáltam. Aztán eszembe jutott, hogy hülye lennék kihagyni egy ilyen nyári kalandot.
-Tudod mit? Menjünk! Már alig várom! -én is teljesen be lelkesedtem. Aztán feltűnt Luke háta mögött az én kis lepedőakrobatám, és villámcsapásként ért a gondolat, hogy valójában miatta mondtam le majdnem az utat... Idióta Stewart!
-Sziasztok. Miről megy a csevej? -kérdezte kedvesen mosolyogva, aztán leült velem szembe.
-Jövőhéten elutazunk Kristennel egy hónapra. -mesélte rögtön Farrah. Ő egyértelműen örült, hogy így külön leszek Tőle.
-Nahát. Valóban? -Rob felhúzott szemöldökkel nézett rám... nem túl szépen...
-Igen, valóban. -válaszolt Farrah.
-Na és hová mentek, ha szabad érdeklődnöm?
Erre már én válaszoltam. Nem ülhettem ott mint egy kis hülye gyerek. Nem függök Tőle, ezt neki is tudnia kell.
-Hajókázunk a csendes óceánon. -mondtam és makacsul álltam időközben kissé idegessé vált tekintetét.
-Szuper. -hangzott a tömör válasz, majd fogta magát és felállt, mondván, hogy hoz még piát. Elég béna kibúvó volt, mivel az asztalon három tálca rövid és persze némi sör sorakozott.
Az egyik feles pohár után nyúltam, és gyorsan le húztam a tartalmát. Farrah a vállamra tette a kezét, és a fülembe suttogta:
-Jobb lesz így. Nem szabad mélyebben belekeveredned a dologba, mert összefog törni a szíved. -aztán nyomott egy puszit az arcomra, és vissza fordult az asztalhoz.
Aznap este Rob nem jött vissza. Jó messzire mehetett a piáért...
--
A következő napok eseménytelenül teltek. Ő azóta sem keresett, bár gőzöm sem volt róla, mi a francért idegesítette fel annyira a kiruccanásom híre. Vagy csak az a baja, hogy ő nem lett meghívva...
Volt végre egy megbeszélt találkán, azért, hogy egyeztethessük az indulás pontos időpontját és körülményeit. Mikor megérkeztünk csatlakoztunk a kb. 100 fős csapathoz.
-Huhh, látom azért leszünk páran. -mondtam Luke-nak mikor odajött hozzánk.
Aham. De annak örülök leginkább, hogy ti jöttök. -kedves mondatatát egy kevésbé szimpatikus taperálós simogatással kísérte. Ez azért nem tetszett annyira... De nem szóltam, hisz egyszer még elfér.
-Most, hogy mindenki itt van, nem kezdhetnénk el? Kilyukad a gyomrom... -panaszolt Farrah, majd a hasára bökött.
-Nem, még nincs itt mindenki, várunk még pár embert.
-Baszki Luke! Bele kéne húzni!
-Nyugi Farrah. Nem halsz éhen. -mondtam mosolyogva. -Azért tényleg jó lenne ha elkezdhetnénk.
-O, már itt is vannak.
Mit sem sejtve fordultam meg, szép lassan egy széles vigyorral arcomon az izgatottság miatt. Viszont mikor megfordultam lefagyott a mosoly az arcomról.
-Baszd meg! Ez komolyan nem igaz! -Rob jött felénk egy kis csoporttal, de ami elsőre szemet szúrt az a zavaró tényező volt a nyakára tekeredve.
Farrah is megfordult, aztán mikor észrevette azt amit én, csak ennyit mondott:
-Én szóltam Stew. Hagyd abba amíg lehet.
Tudtam, hogy igaza van, megint. Mégis valami furcsa dolog kavargott bennem. Nehezen szedtem a levegőt és hányingerem lett az undortól. Visszafordultam és egyenesen Luke-nak szegeztem a kérdést.
-Mit keres itt Rob?
-Meghívtam. Ő is haver, vagy legalábbis az lesz ha velünk utazik. Nem értem miért zavar, bőven elfér a hajón.
-Háááát perszeee. -epés válaszomat hallva Luke elhúzta a száját, de inkább nekiállt, hogy el magyarázza végre amiért ide jöttünk.
Amint vége lett a "felvilágosításnak", azonnal a kocsi felé vettem az irányt, és idegbetegen csaptam be az ajtaját.
Most már nem vártam annyira az utat. Az biztos, hogy ha az a célja a szőke ribanccal, hogy az agyamat húzza, akkor kurvára elbaszta, mert rohadtul hidegen hagy.
Nem foglalkozom vele, engem sem kell félteni... meg találom én a szórakozást.
Nem hagyom, hogy elrontsa az utam az a seggfej meg a lotyó.
Viszont kimondhatatlanul utáltam magam amiért nyilvánvalóan kezdtem féltékeny lenni...

Next time...

A következőknél kissé több érzelmet viszek majd a dolgokba, na meg felpörgetem az eseményeket :)

Hogy mire gondolok, természetesen meglepetés, néhányan talán meglepődnek, páran nem...

De azért itt sem a szokásosra, vagy inkább nem csak a szokásosra kell gondolni.

xoxoSnooki