12. felvonás

 

 

Oké... határozottan nem voltam ma formában. Bocsiii....!! Azért remélem nem lesz csalódás a fejezet.

Szeretés!

Snicks

 

 

 

/Kristen/

Rob baromira ki akadt rám, ami érthető is lett volna... valaki olyantól akivel szorosabb érzelmi kapcsolatom van.
De vele... Basszus! Most akkor ez mit is jelent voltaképp? Aggódott értem. Huhh, woah!
Elszégyelltem magam, hisz valóban felelőtlen voltam, de továbbra sem értettem Rob miért vette annyira a szívére a dolgot. Viszont jólesett az aggódása.
Le töröltem nemrég azután előbuggyant könnyeimet, hogy ő elment, és úgy döntöttem bocsánatot kérek.
Bár szerintem ez inkább volt egy szar ürügy arra, hogy vele lehessek.
Mindegy. Elindultam, az ajtó előtt meg álltam, és odahajoltam, hogy hallgatózzak kicsit.
Csend volt. Apró neszezést hallottam az elején, de aztán az is megszűnt.
Biztos alszik. -gondoltam. De túlságosan be voltam sózva ahhoz, hogy most visszaforduljak. Amilyen halkan csak tudtam benyitottam, aztán a sötétben megpróbáltam elbotorkálni az ágyig. Ki tapogattam hol fekszik, aztán mellé feküdtem.
Nem akartam felébreszteni, de úgy tűnt sikerült, mert megmozdult, felemelte a takarót, amit meghívásnak vehettem. Jó érzés volt. Csókot lehelt homlokomra, ami szintén jól esett.
Amennyire lehetséges volt, olyan szorosan simultam hozzá, aztán rövid időn belül hallottam szuszogásából, hogy elaludt.
Valami zen békesség vett rajtam erőt ahogy mellette feküdtem. Biztonságban éreztem magam. Szívemet pedig megint hatalmába kerítette a jól ismert melegség. Már nem zavart annyira, inkább utat engedtem a furcsa érzésnek, amitől kimondhatatlanul boldognak is éreztem magam.
A karját és vállát simogattam, és közben apró puszikat is nyomtam rá.
A haján is végig simítottam. Legszívesebben dédelgettem volna, mint egy kisbabát. Ezen nevetnem kellet.
Megmozdult a karja, szorosan magához ölelt, és addig csókolgatta végig arcom, míg meg nem találta az ajkaim. Kábítóan édes csókkal ajándékozott meg, még így fekve is beleszédültem.
De egyenlőre mindketten túl fáradtak voltunk a folytatáshoz. De így tökéletes volt minden... így is.
A továbbiakban a pihenésre koncentráltunk.

--

Másnap reggel arra ébredtem, hogy mellettem fekszik a pasi akibe... valószínűleg beleestem. De totálisan.
Huhh, de furcsa ráébredni...
Felemeltem rá tekintetem és melegen rá mosolyogtam. Viszonzásképp egy puszit kaptam az arcomra.
-Na, lehiggadtál? -kérdeztem ártatlanul.
-Kristen... Nézd, én nem voltam rád mérges, sokkal inkább csak... meg voltam rémülve. Ez is szítja a feszültséget, ezért kiabáltam. Rettentően megijedtem. Féltelek, idióta! -vett egy mély levegőt a végén.
-Oké... -motyogtam. Na ez kurva értelmes volt. Ki szálltam az ágyából és az ajtó felé indultam.
-Hová mész? -kérdezte hirtelen, és már nyújtotta felém a karját.
Olyan édes volt. Szinte vissza szökdeltem mellé és megöleltem, amennyire tudtam, mivel még mindig az ágyon ült. Ő is szorosan fonta erős karjait derekamra.
Aztán csak nem bírt magával, keze lassan felfelé kúszott a pólóm alatt. Elég csiklandós vagyok, úgyhogy halkan felkuncogtam érintésére. Erre ő is elmosolyodott, majd lehajoltam hozzá egy csókért.
Éppen befejeztük, mikor az ajtó tök váratlanul ki nyílt, és hát nem épp a Jóisten jött be rajta...
-Grace! -pattant fel Rob. Már épp tett volna egy lépést, de én makacsul kapaszkodtam belé, és nem engedtem ölelésemből.
-Nem mész sehova! -parancsoltam Robra, aztán a nő felé kaptam tekintetem. -Te pedig húzz el innen, de ajánlom, hogy kurva gyorsan...! -Rob végig nyugtatólag cirógatta a derekam, de nem voltam képes csillapodni.
-Miért? Mit képzelsz, ki vagy te? -nézett rám megvetően. Egyértelműen nem tartott "ellenfélnek" -Nincs jogod elküldeni!
A baj az volt, hogy nem tudtam mit is válaszolhatnék arra, ki vagyok én. Kije vagyok Robnak, aki csak úgy elküldheti a vérbe ezt a lotyót.
-Oké Grace. Menj most el, kérlek. -szólt közbe a pasi egyed.
Az a Grace rohadt pipa lett. Puffogva fordult ki az ajtón.
-Miért jár ide? -kérdeztem, rá se nézve. -Miért jött ide megint? Miért nem elég amit nyújtani tudok? -kérdeztem, de nem voltam biztos abban, hogy hangosan is ki mondtam.
-Nem én hívtam, oké? Fogalmam sincs most miért jött. De el küldtem nem? -eszméletlen volt, hogy még neki állt feljebb. De nem hisztiztem.
-Biztos vagyok benne, hogy az a nő nem tud nálam többet nyújtani... -motyogtam.
-Tessék? -Rob nem igazán értette mire célzok épp, de hamarosan nyilvánvalóvá tettem számára.
-Majd meglátjuk, hogy lesz- e még szükséged arra a... -nem fejeztem be. El öntötte az agyamat a vörös köd. Dühös voltam, és bizonyítani akartam. Azt akartam, hogy Rob soha többé ne akarjon mást rajtam kívül. Soha!
Már nem volt kedvem az ágyhoz, meg hát amúgy sem csináltuk még puha párnák közt. Miért most kezdenénk el.
Le húztam magammal Robot a földre, majd egy röpke csók erejéig ajkam az övére nyomtam, ezalatt le tornáztam a bugyim és széttártam a lábam.
-Kristen, mit csinálsz? -ezt a hülye kérdést.
-Szerinted? -kérdeztem flegmán. De nem érdekelt a hangnemem, és semmi más sem. Türelmetlen és féktelen voltam. És persze ideges.
-Ne nézz ilyen hülyén. Akarlak! Dugj meg! -nyögtem a szavakat, szinte kétségbeesetten. Rob viszont nem csinált semmit, csak furcsán nézett rám. Kezdtem félni, hogy nem akar engem.
-Mi a baj? Nem izgatlak fel? -már majdnem sírtam. De keményen tartottam magam. Nem lehet, hogy más nőkkel keféljen amíg én vagyok neki. Nem akarhat mást!
-Akkor kezdjük másképp. -mondtam, és már hajoltam is a nadrágjához. Nem foglalkoztam semmivel, azonnal a számba vettem a lényeget. Gyorsan, mégis finoman kényeztettem, cirógattam. Mindent megtettem, és én is teljesen beindultam. Nyögéseit ő sem tudta visszafogni. Imádtam hallani.
Mielőtt a csúcsra ért volna, abbahagytam. A lábam közt akartam érezni nedvét.
A végén már szinte fél őrülten nyúltam magamhoz, miközben minden lassítás nélkül ültem bele kemény férfiasságába. Ettől a ponttól kezdve nem foglalkoztatott semmi más, csak az élvezés.
Orgazmust akartam, ezért gyorsan hajszoltam magunkat, de időközben Rob felállt velem az ölében, és az ágyra fektetett, nem engedte tovább az eszement tempómat.
-Fogalmam sincs mi a fenét művelsz Stewart! De ez nem csak a nyers szexről szól, világos kislány? -kérdezte lihegve. Mikor megilletődve bólintottam egyet, megcsókolt, majd végig haladt államon, nyakamon, mellbimbóimat pedig fájóan keményre és érzékenyre izgatta.
Csak nyöszörögni tudtam a kínzó élvezettől. Aztán lassan és gyengéden mozgott bennem tovább.
-Látod...? Nem sietünk sehová. -mosolygott homályos tekintettel. Finom volt, minden mozdulatára odafigyelt. Totál meghatottan feküdtem alatta. Átkaroltam nyakát, és erősen, mégis gyengéden húztam magamhoz, és ott borítottam be finom, leheletnyi csókokkal ahol értem.
És éreztem... elértük a legfelső fokot. Hatalmasat élveztem. Nem fogtam vissza a hangomat, és szorosan kapaszkodtam Robba. Az ő mély nyögései mámorítóak voltak. Amennyire tudtam, teste köré fontam combom. Teljesen oda voltam érte. Az, hogy most lehet, hogy totál lejárattam magam, a legkevésbé sem érdekelt.
-Kristen... -lehelte -Kristen... sze... -de nem fejezte be. Mellém heveredett, és engem figyelt ahogy megpróbáltam le nyugodni.
-Ezt többé ne. -mondta végül. Tudtam mire gondol. Hülyén viselkedtem, olyan voltam mint egy kis pee-csa.
-Bocsáss meg, Rob... De én... Akármennyire nem akarod hallani... Én azt hiszem... -felkönyököltem, és az arcához hajoltam, onnan suttogtam határozottan, egyenesen a szemébe.
-Rob... Nehogy beparázz, de komolyan sanszos, hogy bármennyire is nem akartam, de... Beléd estem. -motyogtam. Majd miután nem válaszolt hetven három másodpercig -mert számoltam- sóhajtva felültem, és a ruháim után kutattam. Hát mégsem sikerült meggyőznöm. Mégis feleslegesen csináltam hülyét magamtól. Már épp a sírás kerülgetett, mikor keze a csuklóm köré fonódott.
-Ne... Ne menj el Kristen. Nem akarom, hogy itt hagyj. Istenem, most mit csináljak veled...? -kérdezte szinte magától.
-Őszinte leszek. -erre a mondatra kissé megremegett a gyomrom- Nem tudom, hogy mit érzek irántad. De annyit biztosan tudok, hogy azt akarom, hogy a közelemben légy. Hogy csak velem foglalkozz, hogy eszedbe se jusson más férfi. És... féltelek. Tegnap is féltettelek. De ez lehet csak puszta birtoklási vágy is. De ez önző dolog.
-Nem érdekel! -vágtam közbe.
Össze ráncolta homlokát, és láttam rajta, hogy kínlódik a folytatással.
-Majd meglátjuk Kris. Ki forrja magát idővel.  De ez amit mondtál... hogy szeretsz. Huhh... hát... Ne haragudj -ölelt át hátulról, és puszit lehelt államra. Én viszont lassan felálltam, és kifelé indultam.
-Később találkozunk Rob. És bocs az előbbi agyament viselkedésemért. -végig szenvtelen volt a hangom. Nem azért mert így akartam, hanem mert olyan volt, mintha egy másik síkon lennék, ahol már semmi nem érdekel. Mire Rob szóra nyithatta volna száját, gyorsan ki slisszoltam az ajtón.
Nem voltam kíváncsi a további mondandójára. Féltem, hogy fájna. Bár amit az előbb mondott nem volt olyan sértő, hisz erre számítottam. Ha nem rosszabbra...
A nap további részében nem nagyon mozdultam ki a szobából. De lázasan készültem az esti buliba. Tombolni akartam.
Most semmi másra nem volt szükségem.