1. felvonás

Nos, hát akkor... Itt is lenne az első, amolyan bevezető, nyugis kis fejezet =)
Remélem tetszeni fog majd valakinek. Ki tudja... De véleményt bárki írhat ;)
xoxoSnooki♥

Kristen:

-Kristen! Elkészültél már?! Kristeeeeen!
-Fél perc! -mondtam, majd lerohantam az emeletről.
-Felhúznád ezt nekem? -Farrah volt az egyik legjobb barátnőm, de... az istenért! Szerda este van és neki most jut eszébe bulizni... Anyám meg egyfolytában nekem hápog a takarodó idővel. Könyörgöm! Emberek! Hagyjatok élni!!
-Hogyne! De aztán húzzunk a picsába mert kezdek ideges lenni... -feleltem a tőlem telhető legudvariasabban...
-Ne légy idegbeteg! Megígérted, úgyhogy jönnöd kell! Tudod, hogy mennyire ki vagyok. Szükségem van rád! -motyogta lebiggyesztve alsó ajkát. Miközben felhúztam a cipzárt a ruháján elgondolkodtam, hogy igaza van. Kiderül, hogy a pasija akit annnnyira imádott, felcsinál egy kiscsajt aki nálam is fiatalabb... Szemétláda!
-Természetesen. -feleltem egy kedves mosoly kíséretében, majd bátorítólag megszorítottam a kezét.
-Indulás!
-Félek...- nyögtem. És tényleg! Farrah súlyosan ön és közveszélyes ha iszik, márpedig most nyilván nem óhajt józan maradni.
Erre ő csak megvetően felhorkant, de nem sokáig tudta tettetni sértődöttségét.

Taxival indultunk, tudván, hogy nemsokára seggrészegek leszünk. Így volt biztonságos.
Hatalmas volt a tömeg a bejáratnál, pedig nem egy felkapott hely volt... Farrah azonban nem sokat rágódott ezen. Vip kártyás volt, tehát csak meg kellett kerülnünk a tömeget.
Odabent rögtön egy sarokban lévő asztalhoz ráncigált ahol már hatan ültek.
Nem igazán néztem körül. Nem érdekeltek. Néhány embert mondjuk így is felismertem, de csak az arcukat. Üldögéltünk egy darabig, beszélgettünk, cigiztünk és egymás után vedeltük a rövidet. Lassan már a világom sem tudtam, mikor megjelent az asztal mellett még három ember. Ha jól láttam (bár akkor ez már nem volt biztos) akkor egy lány volt meg két férfi.
Nagy nehezen rájuk emeltem a tekintetem mikor köszöntek, de csak homályos foltokat láttam belőlük... Asszem ezen a ponton már búcsút inthettem a nagy felbontású képeknek... Mikor leültek egyiküknek csak mellettem jutott hely. Nem örültem...
-Látom már nem vagy szomjas. -Jött a hang a mellettem ülőtől.
-He? Ja... öhm. Nem.
Erre csak egy elfojtott kuncogást hallottam. A francba is! A hely túl sötét volt, én meg túl részeg ahhoz, hogy tisztán lássam az arcát. És mivel meguntam játszani a vakegeret, önkéntelenül is, de közelebb hajoltam hozzá. De beszélni nem tudtam mert addigra eltűnt. Nagyon belassulhattam, ha észre sem vettem...

-Elmegyek... ahm... a mosdóban leszek! -próbáltam össze szedni a hangomat, hogy Farrah meghallja. Majd felálltam, és bizonytalan lépésekkel megindultam. És célba is értem... volna, ha nem az utcán az épület oldalánál találom magam. Már azon gondolkodtam, hogy itt fogok kimenni, de ahhoz nem voltam eléggé részeg, hogy meg is tegyem.
Inkább leültem a járda szegélyre, és ha már ott voltam rá is gyújtottam. A hűs levegőtől kezdett kissé kitisztulni a fejem. Határozottan többet láttam és érzékeltem a környezetemből mint előtte. Így vettem észre azt is mikor valaki megállt mellettem zsebre tett kézzel, majd le nézett rám és mellém guggolt.

Ő volt az. Aki mellettem ült odabent az asztalnál.Beszélgettünk, de csak pár szót. Főként azért mert túl fáradt voltam a süketeléshez, na és persze azért mert ő meg folyton bambult. Rajtam, hogy pontosak legyünk. Az elején kissé zavart. De... aztán ahogy minél tovább üldögéltünk odakint valami megmozdult bennem. Na nem abban a romantikus értelemben. Ahogy az arcomat (és más tájékomat)fürkészte átható pillantásával, kezdtem egyre jobban beindulni tőle.
Nem tudom miért... De iszonyatosan vonzott. Vonzotta a szemem... és a kezem is.
Megérintettem az arcát, és az ujjamat végig húztam rajta az álláig. Éreztem finom borostáját, és már tényleg alig bírtam magammal. Biztos voltam benne, hogy az ital miatt van, hisz normális esetben nem viselkedem túlzottan... hogy is mondjam... Egyértelműen.

Inkább felálltam, hogy elinduljak befelé. De erre ő is felpattant és villámgyorsan átszelve köztünk a távolságot, lazán a falnak nyomott. Majd kissé hátradőlt, de csípőjét még mindig az enyémhez szorította.

Nem szólt semmit, csak a legnagyobb természetességgel nyúlt a szoknyám alá, hogy aztán a bugyimban kezdjen matatni. Egy pillanatra rohadtul felidegesített pofátlan viselkedése, de aztán ahogy ujjaival izgatni kezdett, lassan az agyamra telepedett a fülledt köd. És már semmi mást nem akartam... Tarkójánál a hajába markoltam és úgy csókoltam, mintha az életem múlna rajta. Teljesen megrészegített...

Egyre gyorsabban és hangosabban sóhajtoztam mikor elszakadtak egymástól ajkaink. Ekkor kihúzódott a bugyimból, és lihegve elfordult. Nem értettem mi van. Azt hittem itt akar hagyni. De aztán visszafordult és megfogta a kezem.
-Menjünk! -mondta sürgetően és egyenesen a kocsijához vitt. Kinyitotta a hátsó ajtót, majd beült és az ölébe húzott. Ahogy megéreztem merev férfiasságát a lábam közt sóhaj szakadt fel a mellemből, és automatikusan ringatni kezdtem a csípőmet, miközben Ő a nyakam csókolgatta, aztán nyelvét végighúzva államon bedugta a számba. Őrjítő volt.
Már nem bírtam tovább. Szinte fulladoztam, miközben felszínre törtek egyre hangosabb nyögéseim. Arcomat az ő arcához nyomtam és egy pillanatra megállva, mélyen beszívtam a tüdőmbe arcvizének illatát.
Elég nagy autó volt. Bőven jutott hely annak amit csináltunk... volna! Mert abban a pillanatban ahogy Ő a nadrágja övéhez nyúlt, Farrah száguldott ki a klub ajtaján.
Alig állt a lábán, és amennyire kéjtől elhomályosult szemeim látni engedték, épp sírt. Aztán hányt...

Kissé elhúzódtam Tőle, majd megfogtam kalandozó kezét, és kivágódtam az autóból. Megigazítottam a ruhám, és a bugyimat is visszarendeztem a helyére. Utána gondolkodás nélkül Farrah után indultam.
De éreztem ahogy egy pillanatra megérinti a kezem. Viszont nagy volt a lendületem előre... és a legjobb barátnőm szenvedett. Így nem fordulhattam vissza. Kicsit -és később egyre inkább- örültem ennek, mert mégiscsak egy idegen volt, akinek a nevét sem tudtam... Milyen lett volna ha csak úgy hagyom, hogy megdugjon a kocsija hátsóülésén...?
- Farrah! Édesem, minden rendben? -kérdeztem tőle, miközben hátra simítottam hosszú barna haját. Nehogy lehányja.
- Itt... Russel itt volt... -nyögte szegény. Közben lassan felegyenesedett, a kezébe nyomtam egy zsebkendőt és a mosdóba kísértem.
- Kérsz rágót vagy egy kis szájvizet drágám? -kérdezte meg egy kedves fekete lány Farrah-t.
Mert szegénykém rögtön a vécékagyló fölé hajolt ahogy beértünk.
- Igen... köszönöm.
Kiöblítette a száját, majd egy pillanatra megtámaszkodott a mosdón és mélyeket lélegzett.
- Elmondod? -kérdeztem kis idő múlva. Rám emelte fáradt tekintetét, és bólintott egyet.
- Otthon.
- Rendben. -egyeztem bele, majd megfogtam a kezét és elindultunk taxit fogni.
Mikor haza értünk Farrah ledobta magát a kanapéra, lerugdosta a cipőit, és egy kispárnát kezdett halálra szorongatni...
- Szóval...? -Megálltam előtte egy pohár hideg citromos ásványvízzel, és vártam, hogy bele kezdjen.
- A pultnál állt amikor elindultam utánad a mosdóba, de nem találtalak sehol... -nézett fel rám, és kérdőn felhúzta szemöldökét. De aztán kissé megrázta a fejét és folytatta. Jól tette, mert éreztem, hogy kezd az arcomba futni a vér. Egyszer majd meg kell köszönnöm neki, hogy megakadályozta -még ha nem is tudott róla-, hogy közönséges egy éjszakás ribanc legyek...
- Szóval vissza indultam az asztalunkhoz, de akkor szó szerint belebotlottam... Az a tekintet... Istenem Kristen... Olyan lekezelő volt. És önelégült. Mint aki tudja, hogy miatta vagyok ennyire szétcsúszva. Megalázó volt, hogy látott engem ilyen állapotban... És még ki is röhögött.
A kezébe adtam az ásványvizet és leültem mellé. Megöleltem és adtam az arcára egy puszit.
Talán már vagy félórája ültünk ott csendben, de aztán felálltam, hogy elinduljak zuhanyozni.
Farrah is elmászott a szobájába, de zuhanyzásra meg hasonlókra nem maradt ereje. Ruhástól bedőlt az ágyába. Azért lerángattam róla a ruháját, és betakartam... Apám... tisztára mintha a gyerekem lenne...

Miközben a hideg zuhany alatt álltam, végigpörgettem a fejemben a mai este eseményeit. De javarészt csak a kockás vagy elmosódott foltok jutottak eszembe, az üres poharakon kívül.
Na és persze... Ő... Pfff! Azonnal fejezd ezt be Kristen Stewart! Nem vagy te normális! Majdnem lefekszel egy vadidegennel... és utána még hiányolod is.
Áhh, de mindegy. Úgysem találkozunk többet... Amúgy meg ahogy lassacskán józanodtam, egyre kevésbé maradt meg bennem az arca, amit az este majdnem sikerült felfalnom heves csókjaink közepette. A nevét pedig nem is említette. Én sem az enyémet. Tehát ez a dolog nyugodtan el is felejtődhet. Úgysem látjuk egymást többé.
Ez a gondolat kissé elszomorított... De csak addig amíg eszembe nem jutott, hogy ha ott ült az asztalunknál, akkor csak Farrah barátainak egyike lehet. És ha ez így van...
- Amúgy észrevettem, hogy Robnak megakadt rajtad a szeme... ha érted... -a vér is megfagyott ereimben mikor a kissé zilált barátnőm megállt az ajtómban, kezében egy levél fájdalom csillapítóval.
- Hát te nem alszol?
- Fáj a fejem... bassza meg! Miért hagyod, hogy ennyit igyak? -kérdezte drámai kézmozdulatok kíséretében.
- Nem vagyok az anyád! Felnőtt nő vagy, annyit megtehetsz, hogy odafigyelsz az ilyen dolgokra...
Szerintem nem is hallotta amit mondtam. Olyan szinten elbambult, hogy a harmadik perc néma pislogás nélküli, kilincs markolászós pszciho nézése után kezdtem megijedni.
- Farrah?
Ekkor magához tért, és amennyire állapota engedte, gyorsan vissza szaladt a szobájába.
Holnap olyan lesz mint... inkább hagyjuk...
Miután elkészültem, bebújtam az ágyba, és jól bevackoltam a párnáim és a puha takaróm közé.
Már lassacskán kezdett elnyomni az álom, amikor hirtelen kipattantak a szemeim.
- Rob? -ismételtem a nevét amit nemrég Farrah említett. Tehát akkor Robnak hívják.
Tényleg Farrah egyik barátja. És tényleg fogunk még találkozni...
A kurva életbe!
De... hát az biztos nem mostanában lesz... meg amúgy is... részegek voltunk... sötét volt... Tutira nem fog emlékezni rám. Aha... biztos nem...
Nyugtattam magam amíg el nem aludtam.
--
Másnap nagy nehezen lefolytam a konyhába, és meglepetésemre Farrah már teljes harci díszben allt előttem. Mintha nem is lenne másnapos.
Én meg... a frissítő zuhany meg a levegőzős majdnem-szex-es kalandom után is olyan vagyok mit akit megettek és kihánytak.

- Te... hogy lehet, hogy ilyen friss vagy?
- Áh, szívem. Egyszerűen csak próbálom összeszedni magam és elterelni a figyelmemet.
Az utolsó három szóra gyanakvóan meredtem rá amíg töltöttem magamnak a bögrének nevezett müzlis tálamba fél liternyi kávét. Felültem a konyhapultra és lassan megismételtem a szavait.
- Elterelni a figyelmedet... Mégis mivel?
- Hááát... akartam épp szólni, hogy nincs sok időd a másnapossággal küzdeni, mert fél kettőre lesz egy kis baráti összeröppenés Megannél.
- Mi... van...? Hülye vagy?! Háromnegyed egy van! Alig látok és mindjárt atomjaira hullik a fejem!
- Léééécci... Naa... Jó lesz meglátod. Ráadásul most attól sem kell paráznod, hogy idegenek közt leszel.
Valamiért ez nem volt olyan megnyugtató. Összeszűkült szemekkel méregettem, majd feltettem a legfontosabb kérdést:
- Miért, kik jönnek?
- Áhh, csak a tegnapiak. Robin, Larry, Chuck, Ashley...
És csak sorolta a neveket, de egy sem volt köztük egy bizonyos Rob...
Kissé megnyugodtam. De továbbra is csúnyán néztem Farrah-ra. Tudtam, hogy ha akarnám simán elküldhetném a fenébe azzal, hogy húzzon egyedül teadélutánozni, de azt is tudtam, hogy legbelül összetört, és szüksége van rám.
- Ahjj... Na jó legyen. De csak max két óra. Mert a bájcsevej közben belepusztulok a fáradtságba meg a fejfájásba.
Boldog volt... legalább egy kicsit felvidíthatom. Ez engem is boldoggá tett. Olyan számomra mintha a nővérem lenne. Bár csak nyolc hónappal és három nappal idősebb...
-
Fél kettő előtt három perccel már ott is voltunk Megan villájánál. Hatalmas volt... el is tévedtem benne egyszer. Na de ezt most hagyjuk...
Ki vezettek minket a medencéhez, merthogy medencés teadélutánra készültek... Valaki mentsen ki!

Természetesen a bikini sem hiányozhatott, bár semmi kedvem nem volt fürdőzni... az elején. De a víz hűs volt, és jól jött ha kicsit magamhoz akartam térni a tegnapitól.
Egész jól elvoltam, inni csak vizet ittam a biztonság kedvéért. Piához még korán lett volna, a többihez meg nem volt gyomrom.
Aztán egy idő után kezdtem unni magam. Elindultam kifelé a medencéből, de valamelyik vadbarom ugrott egy "bombááááááát" és a hullámok szépen visszalökdösték vasággyal negyven kilós személyemet a medence túlvégébe.
Miután szépen le kanyarintottam egy sor csodálatos és választékos káromkodást, megpróbáltam ismét ura lenni saját testemnek. Megfordultam, hogy kiússzak a vízből, de akkor egy ismerő testbe ütköztem...