10. felvonás

Kaptok egy kis Rob szemszöget is.

Bár ez most nem lett olyan hosszú, sorry.

Remélem tetszik majd, és most sem fogok haragudni a komikért...

Snooker :)

Még egy percig a karjaiban voltam, aztán elengedtem, és egy kisebb sóhaj után felálltam, majd a zuhany alól kilépve egy törölközőt csavartam magam köré. Ő is ki jött utánam, majd puha tenyerét a vállamra téve akadályozta meg, hogy ki lépjek az ajtón.
Hátra fordítottam fejem és vártam, hogy csináljon, vagy mondjon valamit. De semmi. Nem törődtem vele, ki mentem a szobába, a törölközőt pedig az ágyra dobtam. Hülyeség lett volna, ha a meztelenségem miatt zavarban lennék előtte.
Oda léptem a szekrényemhez, és alsónemű után kutattam. Egy óvatlan pillanatban megfeledkeztem a helyzetről, és le találtam, hajolni az alsó fiókhoz. Csak hát ugye továbbra is full pucér voltam, így rendesen odabaszott a kilátás minden alsóbb fertájamra.
A hátam mögött álló hím egyed nem is sokáig bírta türtőztetni magát. Mögém lépet, és mielőtt reagálhattam volna, már oda lent simogatott. Lassan felegyenesedtem, a kezét pedig határozottan nyomtam vissza az oldalához.
-Bírj a véreddel Pattinson! Ennyi elég volt. Sőt voltaképp... nincs több... szex. -Jelentettem ki. Bár a vége felé kicsit el-el akadt a hangom.
Rob hitetlenkedve felnevetett. Én meg szartam rá, fel vettem egy franciát, majd az éjjeli szekrényhez mentem.
-Naivitásod elbűvölően aranyos kicsim. -mondta önelégült vigyorral a képén, majd mellém lépett és az ágyra lökött.
-Mi a frász van? Idióta barom! Süket vagy, vagy mi?! Azt mondtam nincs több dugás! Arról, hogy te másképp vélekedsz nem én tehetek. Te sem tudsz mihez kezdeni, ha én nem akarom. Vagy esetleg meg erőszakolsz? -kérdeztem dölyfös, kihívó arckifejezéssel.
Erre arca megvonaglott.
-Te nem vagy normális! -emelte meg a hangját, majd idegesen hátat fordított. Egy törölköző volt a hátán és egy a dereka körül. a ruhája még vizes volt.
Fel álltam, de nem adta fel. Abban a pillanatban szemből a falnak nyomott, jobb lábamat pedig felrakta az éjjeli szekrényre. Benyúlt a lábam közé, és a víz miatt jéghideg ujját belém mélyesztette. Mindössze talán egy percig tartott az egész, de meg lett az eredménye.
-Nahát... -hátrált egy lépést miután végzett. -Úgy látom valakinek szüksége lesz egy bugyi cserére. Ha nem vágysz a közelségemre és nem akarsz többé, legalább ne legyél bokáig nedves, ha a lábad között vagyok.
Most megint kurva magabiztosnak érzi magát. Egyre dühösebb lettem. Szinte le téptem magamról a bugyit és egyenesen hozzávágtam.
Rendesen felöltöztem, majd a hajszárítóm után nyúltam. Ő leült az ágyamra és engem figyelt.
-Miért akarsz szakítani? -kérdezte mikor végeztem.
-Szakítani? Édes, ahhoz előbb járnunk is kellett volna. De mi csak kefélni jártunk össze. De az ágyig még nem jutottunk el a dologgal... -gondolkodtam el.
-Ez... Nézd, Kristen. Én... -makogott össze-vissza. De kezdtem unni.
-Figyu Rob! Nem kell aggódnod, hogy nem lesz kivel szexelni. Ott van a szöszi, nyugodtan le szállhatsz rólam. -a lehető legnyugodtabb próbáltam lenni.
-Már mondtam az előbb... ne légy se ostoba, se vak, ha kérhetem... -fogalmam sem volt mi a jó életre akar kilyukadni. Aztán a fürdőben összeszedte a vizes ruháit, majd mellém lépett és megcsókolt. Csókjából áradt a gondoskodás, az oltalmazó gyengédség.
Szinte el sem szakadt ajkamtól, de az övét végighúzta állam vonalán, a fülemig és vissza.
Megint elárasztott a melegség, és legszívesebben a szobájába költöztem volna, hogy folyton mellettem legyen.
De megmakacsoltam magam. Elegem volt a hangulat váltásaiból.
-Jó, oké. Elég volt Rob. Most menj el kérlek.
-Azt akartam nyugi. -vágta hozzám metszőn.
Eltűnt, de szinte rögtön utána James jött be.
-Hát te? -kérdeztem meglepődve.
-Farrah hiányol. Nem jössz ki?
-De. Menjünk. Úgy is mindjárt Honolulun leszünk.
-Ja. Királyság lesz! -lelkendezett.
-Királyság? -ezen nevetnem kellett. Olyan kisfiús volt.
Nem sokkal később valóban kikötöttünk a szigetnél. Mondjuk a nap már majdnem teljesen lebukott.
Le szálltunk, és a lányokkal, Jamesszel, Luke-kal, meg pár haverral el nidultunk körül nézni. Az éjszaka még nem terveztünk újra ki hajózni, űgyhogy volt időnk bőven. Egyszer séta közben borzasztó inger kapott el a pisilést illetően.
-Maja. -szóltam oda Luke húgának, mert ő volt legközelebb hozzám. -Szólnál Brey-nek és a többieknek, hogy be mentem ide vécére? -böktem egy kis kocsma felé.
Maja bólintott, én pedig be mentem a kicsi, füstös épületbe, hogy megkeressem a mosdót.
Mire visszaértem nyugtalanító látvány fogadott...


/Robert/

Vissza mentem a szobámba, és közben próbáltam nem a rám szegeződő pillantásokkal foglalkozni.
Nem hiszem el, hogy Kristen azt gondolja, hogy jobban akarom Grace-t mint Őt.
Hihetetlen! Ezért nem próbáltam soha megérteni a nőket. És pont ezért -ezért is- nem jutott eszembe a kapcsolat lehetősége.
Szexet akartam. Arra volt szükségem. Nem vágytam a szerelemre, mert azt hittem nincs szükségem érzelmi megerősítésre. Beton biztos volt a magamba, na meg a vonzerőmbe vetett hitem.
De rá kellett jönnöm, hogy a szerelemhez szükség van alapvető érzelmi nyitottságra... ami belőlem hiányzott. Ezért hittem azt, hogy nincs rá igényem.
Eddigi életem során, mióta képes vagyok ágyba cipelni a lányokat, vadásztam a barna bőrű, szexis csajokat. A bögyös brazil típust. Megvesztem értük.
Most meg... Itt van Ő...
A hófehér bőrével, vékony, törékeny testével, és a nem épp telt idomaival. A hosszú barna hajával, na és persze a nagy és mocskos szájával, makacsságával... Minden olyan tulajdonsággal amit korábban ki nem állhattam egy nőben.
De Ő... Megőrjít. Minden pillanatban kívánom, és folyamatosan hergelem, mert gyötör a gondolat, hogy mi lesz, ha egyszer csak megun, vagy komoly kapcsolatot, netán házasságot szeretne.
Nem tudom, hogy mit is érzek iránta. De egyenlőre megpróbálok nem foglalkozni vele. Talán tényleg jobb lenne ha mással kötném le a figyelmem. Grace. Ja, hát valóban nem érdekelt jobban mint Kris, de a célnak tökéletesen megfelelt.
Át hívtam és hagytam, hogy el játszadozzon velem.
De hamar meguntam, ráadásul hallottam, hogy ki kötöttünk. Miután le koptattam a csajt, össze kaptam a cigimet, a telefonomat meg némi pénzt, és el indultam a bandával.
Kristent láttam még induláskor, tudtam hol keressem majd, ha hiányolnám őt.
Én másik csoporttal mentem, de lassan szét széledtünk, söröztünk egyet az egyik parti büfénél, és vásároltunk pár szuvenírt. Már besötétedett, mikor Kristen barátait megláttam a másik csoportban. Éppen akkor érkeztek vissza a hajóhoz. Úgy volt megbeszélve, hogy a kikötőben találkozunk legkésőbb egyig, hogy biztosan mindenki meglegyen. Oda mentem Farrah-hoz mert sehol nem láttam Kristent.
-Helo Farrah.
-Á, szia Rob. Mi újság? -kérdezte a vállamat veregetve.
-Fáradt vagyok. -nyögtem kurtán. Te, Kristen hol van?
Farrah hátra nézett, majd vissza rám, aztán idegesen kezdett körbe forogni, lábujj hegyre állt, hogy jobban lásson, majd vissza fordult felém.
-Fogalmam sincs... -hangján érződött, hogy mindjárt ki tör rajta a pánik.
És éreztem, hogy rajtam is...
-Hogy érted, hogy fogalmad sincs? -próbáltam nyugodtságot erőltetni hangomba. A sziget elég nagy volt, és akármilyen hihetetlen, elég ismeretlen is. Kristen pedig nincs a csoporttal.
Farrah, oda futott Kris szobatársához, aki azt mondta, hogy Majával volt legutóbb.
A félelem lassan kezdett fojtogatni. Aggódtam Érte, de bíztam benne, hogy mégis Majával van.
De mikor rá kérdeztünk, azt mondta, Kristen le maradt egy kocsmánál, mert pisilnie kellett. Pontosan el tudta mondani, hol van ez a kocsma, így megnyugodtam, mivel túl messze sem volt. Néhányan vissza indultunk, szinte futólépésben haladtunk.
A hely előtt nem volt senki. Be mentünk hátha ott lesz, de nem láttuk. Farrah és Aubrey megnézték a mosdóban de ott sem volt.
KEzdtem kibaszott ideges lenni. Megkérdeztük a pultost, aki azt mondta, hogy látta őt, de már vagy húsz perce ki ment innen.
-Nagyszerű! Bassza meg! -kiabáltam mikor ki értünk az utcára.
A többiekkel próbáltunk megnyugodni, és nem rögtön a legrosszabbra gondolni, de az agyam folyton rémes képeket vetített a szemem elé.
Fel tudtam volna robbani a tehetetlen dühtől. Bármi történhetett vele... Meg próbáltuk hívni, de nem vette fel.
Még egyszer megnéztük nem e ment vissza a hajóra, de nem volt ott. A telefonját persze itt hagyta...
-Ostoba nőszemély... -suttogtam elkeseredetten a telefonját markolászva.
Leültem az ágyára, és megpillantottam a földön a nemrég hozzám vágott bugyiját.
Felvettem onnan, és azt kívántam legyen még alkalma hozzám vágni ezt, vagy akár az éjjeli lámpát... Mindegy... Csak kerüljön elő, mert úgy érzem megőrülök.
Az ismeretlen féltő érzéstől nem tudtam szabadulni. Teljesen le taglózott... Még nem éreztem ilyet, soha.
Bármit megadtam volna, ha most itt lenne, épségben, és még vagy ezerszer elküldene a büdös picsába.
A bugyiját a zsebembe tömtem, és elindultam utána. Nem bírtam ott ülni tétlenül... Főleg ezekkel a túlcsordult érzelmekkel.
Ha nem Kristen iránti féltésemmel lettem volna elfoglalva, még hányingerem is támad saját magamtól.
De jelenleg minden másodlagos volt Vele, és a biztonságával szemben.