13. felvonás

  

És megint romantika! :) Hát... lehet, hogy valami bajom van, és hamarosan ki tör rajtam valami nyavalya, de bele került :D Viccet félretéve, remélem tetszeni fog.

Bár nem szokványos értelemben romantikus... de... na jólvan inkább olvassatok XP

Csók: Snooki

És írjatok ám komiiiiit :Đ

Szexis akartam lenni. Most az egyszer kifejezetten szándékomban állt javítani az összképen.
Egy nagyon mini fekete szoknyát húztam, ami csipkével volt szegélyezve. Kissé át is látszott. Na. Így kell ribis Stew-t csinálni a slamposból.
Elegem volt már abból, hogy ezzel a Rob témával basszam el az időt. Olykor szó szerint...
Ha csak az a célja, hogy gerincrevágjon és kisajátítson, akkor azt hiszem mással kell szerencsét próbálnom.
Brey végig a szobában volt, de okosan nem szólt egy szót sem. Néha rám sandított, hogy felmérje elme állapotomat, de nem viszonoztam pillantásait.
A hajam még nedves volt mikor felöltöztem, és a hajszárítónkat kölcsönadtuk Farrah-nak.
Kénytelen voltam a törölközővel segíteni rajta, mert eszem ágában sem volt elindulni a folyosón. Szinte egymás mellett vannak a szobáik... Vele... És jelenleg nem kértem belőle.
Sajnos nem sikerült maradéktalanul megszárítanom a hajam, de így is megfelelt.
Idegesen toporzékoltam az ajtóban, vártam, hogy Aubrey is elkészüljön végre, erre ekkor már ő is idegesen, és nehezen összekapta a maradék cuccát és elhúzott mellettem. Be zártam magunk mögött az ajtót, és követtem. Próbáltam beérni, mert nem akartam, hogy ha összefutok Robbal, egyedül legyek.
A terem még szinte üres volt. Nem rég húztuk fel a horgonyt, és indultunk tovább. Azt gondoltam többen lesznek majd...
Mindegy. -gondoltam. Körbe néztem és asztalt kerestem. Találtam egyet ami megfelelőnek tűnt. Oda sétáltam, de útközben belebotlottam Luke-ba.
-Oh, Luke. Mi a helyzet?
-Haza találtál? -kérdezte, szinte figyelmen kívül hagyva érdeklődésem.
-Ja. -válaszoltam szárazon. Majd tovább indultam volna, de Luke a vállamra tette a tenyerét.
-Hé, Kris. Ne már! Most miért vagy ideges? Csak egy ártatlan kérdés volt.
-Csak tudod... már elég fejmosást kaptam érte... bizonyos személyektől. És bőven elég volt.
-Oookééé... Akkor... Mit szólnál az ingyen piához? -arcán széles vigyor csücsült, szemei megint csillogtak. Mondjuk ki őszintén: Nyilvánvalóan akar engem, különben nem lenne így be sózva.
Két éve már majdnem összejöttünk, de Luke szülei leléptek Washington államba. Úgyhogy akkor lőttek a dolognak. Persze a mi kis "románcunk" inkább hasonlított valami gyermeteg ismerkedős játékhoz, de akkor nagyon bántott a dolog.
És most, hogy érettebbek lettünk, hogy ő is érettebb... Olyan helyes. Ráadásul még mindig nagyon kedves és tisztelettudó.
Ő nem csak használna, hogy aztán ezen felbátorodva, tulajdonának tekintsen.
-Ingyen pia... hmm... Tetszik. Jöhet. -mosolyogtam rá, és, hogy még biztatóbb legyen, megérintettem a karját, és kissé végig simítottam rajta.
-Máris itt vagyok! -válaszolta hadarva, és már el is tűnt a pult felé menet.
Én kényelmesen el helyezkedtem az asztalnál, és rágyújtottam egy cigire. Jó mélyen a tüdőmbe szívtam a füstöt. Már hiányzott.
Luke rekord sebességgel ért vissza, egy fullos tálca alkohollal. Neki álltunk inni, és visszaidéztük gondtalan gyermekkorunkat, mikor együtt játszottunk a homokozóban.
Néhányan be szállingóztak mellénk, így lassan benépesült az asztalunk.
Az ital fokozatosan kezdte tompítani agyamat, és mivel pont ez volt a cél, továbbra sem vettem vissza a fogyasztásból.
Egyik kába pillanatomban megakadt a szemem Roberten. Három sráccal álldogált nem messze a pulttól, és bőszen magyarázott. Én államra támaszkodva könyököltem, és úgy figyeltem Őt tovább. Aztán felkaptam a fejem, mert olyasmit láttam, amit először nem is hittem el.
Rob két kezét az egyik srác jobb kezére szorította, aztán továbbra is szorosan tartva hagyta, hogy a haverja kihúzza kézfejét. Ezután Rob összeszorította az egyik markát, és zsebre vágta a kezét. Utána egy 180 fokos fordulattal, nyomott egy hátraarcot, és sietősen lelépett.
Én tátott szájjal, és guvadt szemekkel bámultam Őt, aztán rögtön utána indultam. Akármennyire részeg voltam, hülye azért mégsem. Farrah nagybátyja is drogozott egyszer. Bárhol felismerném az üzlet lebonyolítását, főleg egy szórakozó helyen.
Szinte rohantam, és totál kifulladtam, mire utolértem Őt. A karjába kapaszkodtam, és megpróbáltam magam felé rángatni.
-Rob! Rob... állj meg egy kicsit, kérlek. -lihegtem neki, aztán mikor megállt, a térdemre támaszkodva próbáltam levegőhöz jutni.
-Te meg... mi a jó francot műveltél az előbb? -kérdeztem fuldokolva. Majd a lehető legrondábban néztem rá.
-Semmit. Semmi közöd hozzá. -vágta rá, én meg köpni nyelni nem tudtam.
-Rob. Ugye nem... -nyögtem volna ki a kérdést, de éreztem, hogy sírós grimaszba torzul az arcom.
-Most le kell lépnem, bocs. -azzal megfordult és gyorsan eltűnt az emberek között. Vissza csoszogtam az asztalhoz, de nem bírtam leállítani magam. Fél percenként kaptam fel a fejem hátha Őt látom. Aztán elegem lett és elindultam megkeresni.
Megkértem Farrah-t, hogy jöjjön velem, egyedül nem akartam menni. Féltem attól amit találhattam volna.
Barátnőm végig szorította a kezem, én is az övét, bár én inkább az idegesség miatt.
-Kristen, nem fogjuk megtalálni. Már egy csomó helyen kerestük. A szobájában sincs... -állított meg Farrah, félóra futkározás után.
-Ne, Farrah... Meg kell találnom. Nem akarom, hogy... -keresgéltem a megfelelő szavakat, de egyik sem tetszett igazán. Nem akartam ki mondani azokat amik eszembe jutottak.
-Figyu, ha az az idióta épp belőve fetreng valahol, az nem a te dolgod. Nem szabad, hogy magadra vedd a gondjait. Gyere menjünk vissza... -vállamra rakta karját, de én lelöktem.
-Még egy kicsit maradnék. Majd mindjárt vissza megyek én is. -mondtam majd a fedélzet felé indultam. Kint a korlátnak dőlve rágyújtottam, és arra gondoltam hol a faszomba van az a barom.
Mikor végeztem, mégsem volt már kedvem vissza menni. Inkább a szoba felé vettem az irányt, miután kissé felfrissített a hűs levegő.
Átöltöztem, majd a konyhába indultam valami innivalóért, de mikor az ajtón kiléptem, megállt bennem az ütő.
Rob az ajtó mellett ült, félig önkívületi állapotban, amikor meglátott a nevemet nyöszörögte, és felém nyújtotta kezét. Annyira le sokkoltam, hogy egy percig csak bámultam Őt, aztán higgadtságot erőltetve magamra letérdeltem hozzá, és kezeim közé vettem arcát.
-Mi a...? Te hülye barom állat! Mi a jó fenét csináltál? -a kérdésem felénél már potyogtak a könnyeim. Megpróbáltam visszafogni a bőgést, és felkaparni ezt a szerencsétlent a földről, de teljesen ki volt ütve. A szíve ezerrel dübörgött, és borzasztóan izzadt. Arról nem is beszélve, hogy alig bírta kinyitni a szemét.
Nagy nehezen be vonszoltam a fürdőbe, be döntöttem a zuhany alá, de Ő belém kapaszkodott, tehát pont úgy ültünk ott mint nemrég, csak néhány lényeges eltérés volt ugye...
Átöleltem, fejét mellkasomhoz szorítva, közben alig bírtam le nyugodni. Teljesen sokkolt a látvány, pedig nem először látok ilyet. Sajnos az a másik eset a lehető legrosszabbul végződött. Azóta szívből gyűlölöm a drogokat... Akármilyen őrült módon tudok viselkedni, ahhoz sosem nyúlnék hozzá, azt a szemetet utálom, mint a pestist!
Mikor már húsz perce áztunk a hideg víz alatt, én is le csillapodtam valamennyire, rendszeresen ellenőriztem dobog-e még a szíve, és vesz-e levegőt.
Nagyon féltettem Őt. De a jelek szerint túladagolás nem volt, ezért ki ráncigáltam a zuhany alól, ki bontogattam a ruháiból, aztán hagytam, hadd aludjon az ágyamban. Én is megszárítkoztam, aztán mellé bújtam, és az arcát meg az ajkát puszilgattam sokáig.
Közben persze halkan elhordtam minden idióta nem normális... Mindegy
Simogattam, végig arcát fürkésztem szememmel, aztán egyszercsak ki nyílt a szeme. Össze rezzentem, Féltem mi jön most, vajon magánál van e már...
-Kristen... Kristen, kérlek... -alig tudott beszélni, végig arcát cirógattam, és türelmesen vártam, bár egyik felem legszívesebben szanaszét rugdosta volna az elmebeteg seggét!
-Kristen... Te... Szeretlek! Szeretlek Téged, szeretlek! -kezem megállt az arcán, aztán hitetlenkedve elmosolyodtam.
-Aha... Persze, inkább aludj mert holnap kurvára megkapod a magadét Pattinson. -mondtam, miközben próbáltam kerülni a szemkontaktust. Viszont szívem repesett az iménti szavaktól, még ha nincs is magánál.
-Nem, Kristen, kérlek... Gyere... gyere ide. -kezét a nyakamra tette és arcához húzta az enyémet. Majd az ajkaimba suttogta:
-Kérlek ne gyűlölj... -tudtam, hogy mire gondol. A viselkedése, a drog... De nem utáltam, főleg nem gyűlöltem. Jézus, dehogy! Viszont a tökét akkor is letépem holnap.
Nem volt sok időm gondolkodni, mert minden ép elmémet elvette mikor ajka az enyémhez ért. A csók fantasztikus volt, mégis keserű és kétségbeesett. Furcsa volt. Hosszú percekig tartott, aztán mikor elszakadtunk egymástól, Ő vissza hanyatlott a párnára, én pedig a homlokára támasztottam sajátom.
-Miért... kellett? .suttogtam, de szeme már csukva volt. Mély légzéséből ítélve elaludt. Na szép...
Szinte rögtön utána Aubrey nyitotta az ajtót, és finoman szólva meglepett képet vágott.
-Majd holnap elmondom. Meg tennéd, hogy halk leszel a kedvemért? -mosolyogtam rá, ő pedig szintén egy aranyos mosollyal arcán bólintott. El vonult a fürdőbe, de tényleg alig csapott zajt. Én végig Robra figyeltem. Nem hittem el, hogy idáig jutottunk.
Tök furcsa volt, hisz mintha tegnap feküdtünk volna a fürdő kövén, szinte ismeretlenül... Most meg... Éreztem, hogy ebből még sokkal csúnyább bonyodalmak lesznek. Féltem tőlük.
De nem agyaltam tovább, Brey kijött a fürdőből, majd jó éjszakát kívánt és leoltotta a lámpát.
Szorosan Robhoz bújva aludtam el, imádkoztam, hogy reggelig ne legyen semmi baja ennek az idiótának. Akit mellesleg imádok, és aki összetöri a szívemet azzal, hogy belőve olyanokat mondd amik nem igazak.
Viszont alig vártam, hogy holnap ki tisztuljon a feje, hogy mindent megkérdezhessek amit akarok. Hogy mióta, miért... és hasonlók.
Erősen reménykedtem, hogy nem lett máris függő, hogy még időben vagyunk, és gyorsan lehet rajta segíteni.
Mert borzasztóan féltettem.