6. felvonás

Előre szólnék, hogy ez a rész beharangozója egy új "fejezetnek" a történetben.

Innentől beindulnak a dolgok. Nem is akárhogy, garantálom :D

Hahaha! XD

És írjatok komit pls!!

Felkeltem a kanapéról, magam köré csavartam a vékony takarót és elindultam felé.
-Kérsz valamit enni? -kérdeztem mikor mellé léptem.
-Hát, jól esett volna a pizza, de csúnyán kivégezted. -vigyorgott teli szájjal.
-Te akartad annyira, emlékszel? -löktem oldalba, majd szemforgatva ott hagytam.
-De te is élvezted... -ezzel nem tudtam vitatkozni.
Ki mentem a konyhába, hogy csináljak valami szendvicset. Ő is ki jött és leült a pulthoz.
Közölte, hogy nem tud maradni mert rettentően fontos dolga van. Képzelem...
Meg kajáltunk, én felöltöztem, majd este fél tizenegy körül lelépett.
Hát persze, hogy le. Megkapta amiért ide jött és már tovább is állt.
Szinte rögtön elaludtam amint elment.
--
Másnap megint egyedül keltem, és nagyon hiányzott, hogy valaki legyen mellettem.
Nem volt kedvem semmihez. Legszívesebben egész nap aludtam volna, legalábbis addig amíg Farrah haza nem ér.
Épp a fürdőben matattam mikor megszólalt a telefonom.
-Végre! -mondtam, majd azonnal a készülék után nyúltam.
-Farrah?
-Igen. Szia Stew. Na, hogy ment? -kérdezte mosolygós hangon.
-Ezért még kapsz! Garantálom kis pee-csa. -mondtam én is mosolyogva.
-De... jól ment?
-Hát, megegyeztünk valami kötetlen kapcsolatban... -lassan ejtettem ki a szavakat, kicsit még mindig hülyeségnek tűnt.
-Bakker, nemár! Nyitott kapcsolat? -kérdezte rosszallóan.
-Aham...
-Ezt ne Kristen! -vágta rá azonnal.
-De hát te akartál összehozni vele.
-Te valami tévedésben leledzel drágám. Én azt szerettem volna, ha egy pár lesztek... nem azt ha ő magányos óráiban beléd üríthet!
Kissé meglepett hirtelen vélemény változása, de valahol igaza volt. Mégis... szerettem volna adni egy esélyt a dolognak. Végül is egyikünk sem szerelmes, pont ezért a megegyezés, mert testileg viszont vonzódunk egymáshoz. Nem is akárhogy...
-Ezt majd megbeszéljük. Mikor jössz haza? Hiányzik a nővérkém. -sopánkodtam a telefonba.
-Ma este találka hely a Piazza. Oda gyere. Mindenki ott lesz... Öhm, Rob is... És te is rohadtul hiányzol hugicám.
-Oké. Piazza. Idő?
-Nyolc.
-Ott leszek, szia.
Szóval megint ott lesz. Erre már nem is tudtam reagálni. Már fél hét is elmúlt, úgyhogy magamra kaptam valami göncöt, aztán feldobtam egy laza sminket. Még tápoltam is valamit, végül is éhgyomorral nem lehet inni... még a végén nem lenne mit kihányni.
Mire mindennel megvoltam már háromnegyed nyolc volt, ezért összekaptam a cuccom, és elindultam taxit fogni. Egyrészt mert a kocsim még mindig a Chateau előtt parkolt, másrészt meg nem tudtam volna semmiképp hazavezetni. Majd Farrah pasija elhoz minket...
-
Kiszálltam a taxiból és egyenesen Farrah-ékhoz vettem az irányt. A hely teljesen szabad levegőn volt, tehát nem fulladtunk meg a hőségben és a bűzben.
Leültem és megöleltem drága barátnőm. Azonnal el kezdtem faggatni.
-Éééés... mi jót csináltatok? -kérdeztem harminckétfogas vigyorral.
-Hidd el Kristen, legtöbbször romantikáztunk. És ha ARRA gondolsz... csak egyszer történt meg. MI nem azért vagyunk együtt.
Nem kerülte el a figyelmem az utolsó mondat hangsúlya. Célzatos volt és elég jól be talált...
Inkább felkaptam a cigim és rágyújtottam.
Farrah azt mondta Robert is itt lesz, de még mindig nincs sehol.
-Hé, szeva kiscsaj! .ölelt meg régi jó barátom, Luke.
-Szia. De rég találkoztunk.
-Ja, még mindig dögös vagy, Csibém! -mondta majd röhejesen rángatni kezdte a szemöldökét.
-Hah, kösz.  -válaszoltam megeresztve egy barátságos mosolyt.
-Te, figyi. Van mostanában valami... dolgod errefelé? -Luke kérdése elég idiótán lett megfogalmazva, és azt sem értettem mire akar kilyukadni.
-Mármint?
-Csak mert jövőhéten hajóra szállunk, és egy hónapig a Csendes óceánon fogunk hajókázni. A nagy yachtal mennénk, és arra gondoltam esetleg te és Farrah is jöhetnétek. Végül is az már a nyári szünidő.
-Hát, nem is tu...
-Persze, hogy megyünk! -vágott közbe a másik érintett.
-James is jöhet? -kérdezte, majd végig simított újdonsült "áldozata" karján.
-Persze! Rengetegen elférünk. -válaszolt lelkesen Luke.
-Na de... -magam sem tudom miért, de tiltakozni próbáltam. Aztán eszembe jutott, hogy hülye lennék kihagyni egy ilyen nyári kalandot.
-Tudod mit? Menjünk! Már alig várom! -én is teljesen be lelkesedtem. Aztán feltűnt Luke háta mögött az én kis lepedőakrobatám, és villámcsapásként ért a gondolat, hogy valójában miatta mondtam le majdnem az utat... Idióta Stewart!
-Sziasztok. Miről megy a csevej? -kérdezte kedvesen mosolyogva, aztán leült velem szembe.
-Jövőhéten elutazunk Kristennel egy hónapra. -mesélte rögtön Farrah. Ő egyértelműen örült, hogy így külön leszek Tőle.
-Nahát. Valóban? -Rob felhúzott szemöldökkel nézett rám... nem túl szépen...
-Igen, valóban. -válaszolt Farrah.
-Na és hová mentek, ha szabad érdeklődnöm?
Erre már én válaszoltam. Nem ülhettem ott mint egy kis hülye gyerek. Nem függök Tőle, ezt neki is tudnia kell.
-Hajókázunk a csendes óceánon. -mondtam és makacsul álltam időközben kissé idegessé vált tekintetét.
-Szuper. -hangzott a tömör válasz, majd fogta magát és felállt, mondván, hogy hoz még piát. Elég béna kibúvó volt, mivel az asztalon három tálca rövid és persze némi sör sorakozott.
Az egyik feles pohár után nyúltam, és gyorsan le húztam a tartalmát. Farrah a vállamra tette a kezét, és a fülembe suttogta:
-Jobb lesz így. Nem szabad mélyebben belekeveredned a dologba, mert összefog törni a szíved. -aztán nyomott egy puszit az arcomra, és vissza fordult az asztalhoz.
Aznap este Rob nem jött vissza. Jó messzire mehetett a piáért...
--
A következő napok eseménytelenül teltek. Ő azóta sem keresett, bár gőzöm sem volt róla, mi a francért idegesítette fel annyira a kiruccanásom híre. Vagy csak az a baja, hogy ő nem lett meghívva...
Volt végre egy megbeszélt találkán, azért, hogy egyeztethessük az indulás pontos időpontját és körülményeit. Mikor megérkeztünk csatlakoztunk a kb. 100 fős csapathoz.
-Huhh, látom azért leszünk páran. -mondtam Luke-nak mikor odajött hozzánk.
Aham. De annak örülök leginkább, hogy ti jöttök. -kedves mondatatát egy kevésbé szimpatikus taperálós simogatással kísérte. Ez azért nem tetszett annyira... De nem szóltam, hisz egyszer még elfér.
-Most, hogy mindenki itt van, nem kezdhetnénk el? Kilyukad a gyomrom... -panaszolt Farrah, majd a hasára bökött.
-Nem, még nincs itt mindenki, várunk még pár embert.
-Baszki Luke! Bele kéne húzni!
-Nyugi Farrah. Nem halsz éhen. -mondtam mosolyogva. -Azért tényleg jó lenne ha elkezdhetnénk.
-O, már itt is vannak.
Mit sem sejtve fordultam meg, szép lassan egy széles vigyorral arcomon az izgatottság miatt. Viszont mikor megfordultam lefagyott a mosoly az arcomról.
-Baszd meg! Ez komolyan nem igaz! -Rob jött felénk egy kis csoporttal, de ami elsőre szemet szúrt az a zavaró tényező volt a nyakára tekeredve.
Farrah is megfordult, aztán mikor észrevette azt amit én, csak ennyit mondott:
-Én szóltam Stew. Hagyd abba amíg lehet.
Tudtam, hogy igaza van, megint. Mégis valami furcsa dolog kavargott bennem. Nehezen szedtem a levegőt és hányingerem lett az undortól. Visszafordultam és egyenesen Luke-nak szegeztem a kérdést.
-Mit keres itt Rob?
-Meghívtam. Ő is haver, vagy legalábbis az lesz ha velünk utazik. Nem értem miért zavar, bőven elfér a hajón.
-Háááát perszeee. -epés válaszomat hallva Luke elhúzta a száját, de inkább nekiállt, hogy el magyarázza végre amiért ide jöttünk.
Amint vége lett a "felvilágosításnak", azonnal a kocsi felé vettem az irányt, és idegbetegen csaptam be az ajtaját.
Most már nem vártam annyira az utat. Az biztos, hogy ha az a célja a szőke ribanccal, hogy az agyamat húzza, akkor kurvára elbaszta, mert rohadtul hidegen hagy.
Nem foglalkozom vele, engem sem kell félteni... meg találom én a szórakozást.
Nem hagyom, hogy elrontsa az utam az a seggfej meg a lotyó.
Viszont kimondhatatlanul utáltam magam amiért nyilvánvalóan kezdtem féltékeny lenni...