Erősen +18 :D
Szóval íme a következő fejezet. Hát mit is mondhatnék...
A prűdebb emberek bele se kezdjenek az olvasásba :)
Leparkoltam a klub előtt, és nehezen, de rá vettem magam, hogy kiszálljak.
De elgondolkodtam egy pillanatra. Mi a frászért parázok annyira? Független, felnőtt ember vagyok, természetes szellemi és persze testi igényekkel. És ha tegnapelőtt ahhoz volt kedvem, hogy lefeküdjek valakivel, akkor nem kell rajta semmit szégyellni.
Nem bizony.
Így hát önbizalommal gazdagon felvértezve indultam neki a bulinak. Megigazítottam a hajam és a ruhám, és meg sem álltam a célig. Farrah mellettem jött, és kissé furcsállotta hirtelen jött jókedvem.
Oda sétáltunk az asztalhoz. Ő persze már ott volt és elégedett arckifejezéssel konstatálta, hogy tényleg eljöttem...
Én viszont ha nem volt muszáj, rá sem néztem. Nem beszéltem hozzá, persze nem voltam bunkó, elvégre nem haragudhattam a dolog miatt amit én is akartam. Csak nem foglalkoztam vele...
Azt vettem észre egy idő után, hogy nagyon megcsappant a cigi készlet, ezért felálltam, hogy vegyek a pultnál. Sajnos az roskadásig volt, ezért felültem egy bárszékre és vártam.
Már eltelt vagy öt perc és én kezdtem ideges lenni. Utálok várni, a lábammal kezdtem rugdalni a pult oldalát amikor egy testet éreztem az enyémhez simulni hátulról. Nem volt nehéz, mivel a széknek nem volt támlája.
Aztán a kezei a combomra vándoroltak és a fülembe suttogott:
-Nagyon hanyagolsz ma este... Kezdek magányos lenni.
Nem néztem az arcára, de a hangján hallottam, hogy mosolyog...
-Tudtommal semmi közünk egymáshoz. -próbáltam összeszedni maradék erőm, hogy beszélni tudjak. Nem volt könnyű.
-Na... gyere...
-Mi...? Nem! Mit képzelsz? A tegnapelőtti nem fog megismétlődni! -hápogtam hisztérikusan, de ezt ő kurva viccesnek találhatta, mert csak vigyorgott.
-Miért nem?
-Mert... mert... én nem vagyok lotyó. -mondtam aztán leszegett fejjel.
-Nem vagy lotyó édesem. Nem tudom miért kell ezt annyira felfújni... Egyébként felesleges ellenállnod, úgysem menne.
Komolyan gondolta, hogy megfűz, mindent bevetett, bár őszintén szólva, nem kellett nagyon küzdenie. Nekem annál inkább...
Nyelve hegyét végig húzta először a fülemen, aztán haladt lejjebb a nyakamra, majd a kulcscsontomat csókolgatta. Ott megállt, majd elkezdett visszafelé haladni, csókot lehelt az államra, majd a felső ajkamra. Erőtlenül suttogtam a szájába:
-Kérlek... ne...
De ő nem könyörült. Amint megéreztem nyelvét a számban, és ahogy finoman ajkamra harapott, minden ellenállásom szertefoszlott. Visszacsókoltam, de mielőtt bemelegedtünk volna, a pultos srác odaadta a cigarettákat, én pedig kifizettem, és kikerülve Robot visszamentem az asztalhoz.
Ő nem jött vissza.
Fogalmam sincs hol volt és mit csinált, de vagy félóra is eltelt mire a helyére ült. Vagyis, hogy nem egészen az eredeti helyére... Hanem mellém.
Pár percen belül megérkezett Farrah új barátja, James. Magas barna srác volt, olyan délies külsővel. Egész jó fej volt, biztos állása, lakás és semmi törvénytelen gyerek...
Inni sem ivott szinte semmit. Elbeszélgettem vele egy kicsit, elmondta, hogy két napja költözött véglegesen LA-be, és, hogy itt is fog dolgozni ezután mint mérnök asszisztens.
Tetszett, egyenlőre... Azért rajta fogom tartani a szemem. Farrah félrehívott kicsit, így egy időre Rob kutakodó tekintetétől is megszabadultam.
-Na? Mit szólsz? -kérdezte kíváncsian. Nagyon jólesett, hogy ennyire fontos neki a véleményem.
-Hm... Jó. Azt hiszem egyenlőre rábízhatlak... De aztán csak óvatosan hölgyem.
-Úgy örülök Kristen! Sokat jelent ez nekem, főleg mert... ma éjjel nála alszom.
-Tessék?
-Aham... ö... legalább te is azt csinálsz amit akarsz.
Ezt nem igazán értettem, de nem akartam belebonyolódni. Vissza mentünk a többiekhez, rengeteget ittunk és a végén kifulladásig táncoltunk. Cseppet sem fogtam vissza magam, már régen volt, hogy ilyen vadul nyomtuk a bulit. És most jót tett.
De a végén már alig álltam a lábamon, tudtam, hogy így nem tudok majd haza vezetni, Farrah pedig az új pasijával lesz.
De most még az asztalnál maradtunk, feltűnt, hogy Rob nem messze valami csőcselékkel enyeleg... Először nem érdekelt, de aztán a tapizás és nyálcsere után kezdtem ideges lenni.
És utáltam magam érte!
Aztán meguntam és idegbetegen felálltam. Ha tőlem nem kapja meg amit akar, akkor másnál keresi?
Na majd meglátjuk...
Gonoszul elnevettem magam, aztán amennyire a lábaim bírták még felálltam, és el sétáltam, kissé dülöngélősen, néhol botladozva... de a lényeg az volt, hogy lásson.
Elindultam kifelé, de amint kiértem vissza is fordultam, felkértek táncolni. Nem is akárki. Egy eszméletlenül jóképű srác volt, aki nem mellesleg UDVARIASAN kérdezte meg nem- e táncolnék vele, annak ellenére, hogy alig álltam a lábamon.
Ezt közöltem is vele, de a válasza csak annyi volt, hogy:
-Nem számít. Nem lesz szükség a lábadra...
Nem volt időm elgondolkodni ezen, mert a következő másodpercben felkapott az ölébe, én pedig körbe fontam lábaim dereka körül. Aztán eléggé félre nem érthető módon kezdtünk el "táncolni", ami kívülről inkább tűnt egy fülledt előjátéknak mint táncnak...
De nem érdekelt. Jó volt és kezdtem beindulni ahogy a karjai közt vonaglott testem, főleg ahogy lábamköze folyamatosan a hasához dörgölőzött...
Aztán kezdtünk egyre kevésbé a "táncra" koncentrálni, és a végén már egymás szájában találtuk magunkat.
Teljesen részeg voltam és asszem kicsit le is szartam már amire készültem, de a lábam között egyre jobban lüktetett, úgyhogy próbáltam jelét adni annak, hogy rátérhetnénk a lényegre...
Amennyire betudtam gyömöszölni kezemet kettőnk közé, megmarkoltam már mereven ágaskodó férfiasságát, és vártam, hogy vegye a lapot.
Belenyögött a csókba, de aztán hirtelen megállt én pedig nem tudtam mi a baja... Akartam őt, és idegesített, hogy megszakította amit szerettem volna.
De aztán észre vettem egy ismerős szempárt, egy pillanatra ki tisztult a fejem és elszégyelltem magam.
Félórája még én dumáltam arról, hogy nem akarok olcsó ribancnak tűnni, most meg egy vadidegennel -megint- próbáltam enyhíteni a kínzó hiányomat...
A pasi akinek a nevét sem tudtam, letett az öléből, mikor Rob marka a vállát szorította.
Én pedig nagyon igyekeztem, de nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, Ő látta, hogy elfogok taknyolni, mégis hagyta. Én meg jól seggre estem.
Fújtatva keltem fel a földről, ami nagyon nehezen ment, aztán idegesen fúrtam tekintetem az Övébe, és ismét megpróbáltam elindulni.
De most is állandóan megbotlottam. Viszont Rob volt olyan kegyes, hogy mikor a tizedik emberbe kapaszkodtam bele, mellém lépjen és segítsen eljutni a kijáratig.
-Miért avatkoztál közbe? -sziszegtem neki, a dühtől elfulladt a hangom.
-Te magad mondtam, hogy nem akarsz lotyó lenni. Szóval csak akkor vagy az, ha nekem tárod szét a lábad... Vajon miért...?
Nem tudtam válaszolni. Nem is akartam.
Másra koncentráltam... Egész pontosan arra, hogy még mindig kívánom a szexet, és most, hogy itt van Ő is, tudtam mit fogok tenni. Végül is már ismerem... és barátok vagyunk, vagy mi... Szóval egy kis baráti köteléket erősítő szex még bőven belefér...
-Rob... -kezdtem, Ő pedig kíváncsian kapta rám még mindig ideges tekintetét.
-Mi van? -kérdezte cseppet sem kedvesen.
Nem tudtam, hogy most gátlástalanul kérjem tőle, hogy dugjon meg, vagy esetleg finoman utaljak rá... De inkább az utóbbit választottam...
Célzatosan tekintettem nadrágja felé, és mikor ezt észre vette idegesen felhorkant.
-Na mi az? Mégis szeretnéd?! Ha az a pasa odabent nem elégíthetett ki, hagyod nekem, hogy megpakoljalak?!
Nagyon ideges volt... De nem érdekelt, ha józan lettem volna, akkor most mindennél jobban szégyelltem volna mostani viselkedésem. De nem voltam az, ráadásul Ő...
-Nem érdekel a hisztid. -mondtam magától értetődően. -Akarlak, de ha te nem...
Azzal elsétáltam mellette, gondosan ügyelve, hogy hozzáérjek közben.
Elkapta a kezem, és kicsit sem finoman, sőt kifejezetten durván, vissza rántott magához.
-Tisztában vagyok vele, hogy akarsz! Már attól benedvesedsz, hogy hozzád érek...
-Ez azért enyhe túlzás, beképzelt majom. -mondtam durcásan.
-Tényleg? -kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel, én pedig a következő másodpercben a fal mellett találtam magam, Rob pedig szinte tövig mélyesztette belém ujjait. Majd kihúzta kezét és rájöttem, hogy lebuktam...
-Bassza meg! -suttogtam.
-Látod? Én mondtam. Mindjárt elcsöppensz... -halkan elnevette magát. Aztán arca elkomolyodott, és az sem érdekelte hol vagyunk. Félre húzta a bugyimat, magát pedig kibontotta a nadrágjából, és minden kímélet nélkül hatolt belém. Erős és nagy lökésekkel ajándékozott meg, amik később egyre csak erősödtek. A végén már a nevemet sem tudtam.
Rob a számra tapasztotta a kezét, így is elég közel voltunk ahhoz, hogy nézőközönséget kapjunk.
Míg én iszonyatosan élveztem a dolgot, Rob arcán inkább a düh látszott még mindig. Ez durva lökésein is érződött.
Talán érdekelt is volna, normál esetben, de most még az sem tudta volna elterelni a figyelmem, ha becsapódik egy meteor...
Rövid időn belül csípőm rángásba kezdett, ami haladt felfelé egész testemen, és aztán bekövetkezett amire annyira vágytam.
Öklömet a fejem felett a falba vertem, és ráharaptam Rob, számat takaró kezére. Nem tudom neki sikerült- e elmenni, de mikor én elélveztem kiszállt belőlem, visszahúzta a sliccét, és mit sem törődve remegő lábaimmal letett és elindult, hogy ott hagyjon.
Én pedig szólni sem tudtam, csak néztem ahogy ott hagy, aztán a fal mentén a földre csúsztam, és ott ülve éreztem, hogy valamiért kezd gombóc nőni a torkomban.
Fájt, hogy csak úgy itt hagyott. Még egy csókot sem kaptam Tőle egész végig...
Nem értettem miért bánt ez, de úgy döntöttem megpróbálom összeszedni magam, felálltam, hogy hívjak egy taxit. Az autót a parkolóban hagytam, majd másnap elhozom.
Farrah már vagy egy órája lelépett James kocsijával, tehát egész éjjel egyedül leszek.
Míg vártam a taxit rengeteg dolog kavargott a fejemben. Megpillantottam Robot mikor Ő is kijött, de szinte rögtön elfordította amúgy sem túl kedves tekintetét.
Megérkezett a taxi, beszálltam, aztán erősen koncentráltam nehogy behányjak az ülésre.
Szerencsére ez nem következett be, viszont otthon még a küszöbig sem jutottam el, már kiürítettem magamból az esti pia nagy részét, a kertbe...
Semmihez nem volt erőm. Ruhástól ültem be a zuhanyzóba, aztán mikor már jól kiáztam, ledobáltam a vizes cuccomat, és úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba, vártam, hogy elnyomjon a megváltó álom, és másnap ne emlékezzek semmire...
De elgondolkodtam egy pillanatra. Mi a frászért parázok annyira? Független, felnőtt ember vagyok, természetes szellemi és persze testi igényekkel. És ha tegnapelőtt ahhoz volt kedvem, hogy lefeküdjek valakivel, akkor nem kell rajta semmit szégyellni.
Nem bizony.
Így hát önbizalommal gazdagon felvértezve indultam neki a bulinak. Megigazítottam a hajam és a ruhám, és meg sem álltam a célig. Farrah mellettem jött, és kissé furcsállotta hirtelen jött jókedvem.
Oda sétáltunk az asztalhoz. Ő persze már ott volt és elégedett arckifejezéssel konstatálta, hogy tényleg eljöttem...
Én viszont ha nem volt muszáj, rá sem néztem. Nem beszéltem hozzá, persze nem voltam bunkó, elvégre nem haragudhattam a dolog miatt amit én is akartam. Csak nem foglalkoztam vele...
Azt vettem észre egy idő után, hogy nagyon megcsappant a cigi készlet, ezért felálltam, hogy vegyek a pultnál. Sajnos az roskadásig volt, ezért felültem egy bárszékre és vártam.
Már eltelt vagy öt perc és én kezdtem ideges lenni. Utálok várni, a lábammal kezdtem rugdalni a pult oldalát amikor egy testet éreztem az enyémhez simulni hátulról. Nem volt nehéz, mivel a széknek nem volt támlája.
Aztán a kezei a combomra vándoroltak és a fülembe suttogott:
-Nagyon hanyagolsz ma este... Kezdek magányos lenni.
Nem néztem az arcára, de a hangján hallottam, hogy mosolyog...
-Tudtommal semmi közünk egymáshoz. -próbáltam összeszedni maradék erőm, hogy beszélni tudjak. Nem volt könnyű.
-Na... gyere...
-Mi...? Nem! Mit képzelsz? A tegnapelőtti nem fog megismétlődni! -hápogtam hisztérikusan, de ezt ő kurva viccesnek találhatta, mert csak vigyorgott.
-Miért nem?
-Mert... mert... én nem vagyok lotyó. -mondtam aztán leszegett fejjel.
-Nem vagy lotyó édesem. Nem tudom miért kell ezt annyira felfújni... Egyébként felesleges ellenállnod, úgysem menne.
Komolyan gondolta, hogy megfűz, mindent bevetett, bár őszintén szólva, nem kellett nagyon küzdenie. Nekem annál inkább...
Nyelve hegyét végig húzta először a fülemen, aztán haladt lejjebb a nyakamra, majd a kulcscsontomat csókolgatta. Ott megállt, majd elkezdett visszafelé haladni, csókot lehelt az államra, majd a felső ajkamra. Erőtlenül suttogtam a szájába:
-Kérlek... ne...
De ő nem könyörült. Amint megéreztem nyelvét a számban, és ahogy finoman ajkamra harapott, minden ellenállásom szertefoszlott. Visszacsókoltam, de mielőtt bemelegedtünk volna, a pultos srác odaadta a cigarettákat, én pedig kifizettem, és kikerülve Robot visszamentem az asztalhoz.
Ő nem jött vissza.
Fogalmam sincs hol volt és mit csinált, de vagy félóra is eltelt mire a helyére ült. Vagyis, hogy nem egészen az eredeti helyére... Hanem mellém.
Pár percen belül megérkezett Farrah új barátja, James. Magas barna srác volt, olyan délies külsővel. Egész jó fej volt, biztos állása, lakás és semmi törvénytelen gyerek...
Inni sem ivott szinte semmit. Elbeszélgettem vele egy kicsit, elmondta, hogy két napja költözött véglegesen LA-be, és, hogy itt is fog dolgozni ezután mint mérnök asszisztens.
Tetszett, egyenlőre... Azért rajta fogom tartani a szemem. Farrah félrehívott kicsit, így egy időre Rob kutakodó tekintetétől is megszabadultam.
-Na? Mit szólsz? -kérdezte kíváncsian. Nagyon jólesett, hogy ennyire fontos neki a véleményem.
-Hm... Jó. Azt hiszem egyenlőre rábízhatlak... De aztán csak óvatosan hölgyem.
-Úgy örülök Kristen! Sokat jelent ez nekem, főleg mert... ma éjjel nála alszom.
-Tessék?
-Aham... ö... legalább te is azt csinálsz amit akarsz.
Ezt nem igazán értettem, de nem akartam belebonyolódni. Vissza mentünk a többiekhez, rengeteget ittunk és a végén kifulladásig táncoltunk. Cseppet sem fogtam vissza magam, már régen volt, hogy ilyen vadul nyomtuk a bulit. És most jót tett.
De a végén már alig álltam a lábamon, tudtam, hogy így nem tudok majd haza vezetni, Farrah pedig az új pasijával lesz.
De most még az asztalnál maradtunk, feltűnt, hogy Rob nem messze valami csőcselékkel enyeleg... Először nem érdekelt, de aztán a tapizás és nyálcsere után kezdtem ideges lenni.
És utáltam magam érte!
Aztán meguntam és idegbetegen felálltam. Ha tőlem nem kapja meg amit akar, akkor másnál keresi?
Na majd meglátjuk...
Gonoszul elnevettem magam, aztán amennyire a lábaim bírták még felálltam, és el sétáltam, kissé dülöngélősen, néhol botladozva... de a lényeg az volt, hogy lásson.
Elindultam kifelé, de amint kiértem vissza is fordultam, felkértek táncolni. Nem is akárki. Egy eszméletlenül jóképű srác volt, aki nem mellesleg UDVARIASAN kérdezte meg nem- e táncolnék vele, annak ellenére, hogy alig álltam a lábamon.
Ezt közöltem is vele, de a válasza csak annyi volt, hogy:
-Nem számít. Nem lesz szükség a lábadra...
Nem volt időm elgondolkodni ezen, mert a következő másodpercben felkapott az ölébe, én pedig körbe fontam lábaim dereka körül. Aztán eléggé félre nem érthető módon kezdtünk el "táncolni", ami kívülről inkább tűnt egy fülledt előjátéknak mint táncnak...
De nem érdekelt. Jó volt és kezdtem beindulni ahogy a karjai közt vonaglott testem, főleg ahogy lábamköze folyamatosan a hasához dörgölőzött...
Aztán kezdtünk egyre kevésbé a "táncra" koncentrálni, és a végén már egymás szájában találtuk magunkat.
Teljesen részeg voltam és asszem kicsit le is szartam már amire készültem, de a lábam között egyre jobban lüktetett, úgyhogy próbáltam jelét adni annak, hogy rátérhetnénk a lényegre...
Amennyire betudtam gyömöszölni kezemet kettőnk közé, megmarkoltam már mereven ágaskodó férfiasságát, és vártam, hogy vegye a lapot.
Belenyögött a csókba, de aztán hirtelen megállt én pedig nem tudtam mi a baja... Akartam őt, és idegesített, hogy megszakította amit szerettem volna.
De aztán észre vettem egy ismerős szempárt, egy pillanatra ki tisztult a fejem és elszégyelltem magam.
Félórája még én dumáltam arról, hogy nem akarok olcsó ribancnak tűnni, most meg egy vadidegennel -megint- próbáltam enyhíteni a kínzó hiányomat...
A pasi akinek a nevét sem tudtam, letett az öléből, mikor Rob marka a vállát szorította.
Én pedig nagyon igyekeztem, de nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, Ő látta, hogy elfogok taknyolni, mégis hagyta. Én meg jól seggre estem.
Fújtatva keltem fel a földről, ami nagyon nehezen ment, aztán idegesen fúrtam tekintetem az Övébe, és ismét megpróbáltam elindulni.
De most is állandóan megbotlottam. Viszont Rob volt olyan kegyes, hogy mikor a tizedik emberbe kapaszkodtam bele, mellém lépjen és segítsen eljutni a kijáratig.
-Miért avatkoztál közbe? -sziszegtem neki, a dühtől elfulladt a hangom.
-Te magad mondtam, hogy nem akarsz lotyó lenni. Szóval csak akkor vagy az, ha nekem tárod szét a lábad... Vajon miért...?
Nem tudtam válaszolni. Nem is akartam.
Másra koncentráltam... Egész pontosan arra, hogy még mindig kívánom a szexet, és most, hogy itt van Ő is, tudtam mit fogok tenni. Végül is már ismerem... és barátok vagyunk, vagy mi... Szóval egy kis baráti köteléket erősítő szex még bőven belefér...
-Rob... -kezdtem, Ő pedig kíváncsian kapta rám még mindig ideges tekintetét.
-Mi van? -kérdezte cseppet sem kedvesen.
Nem tudtam, hogy most gátlástalanul kérjem tőle, hogy dugjon meg, vagy esetleg finoman utaljak rá... De inkább az utóbbit választottam...
Célzatosan tekintettem nadrágja felé, és mikor ezt észre vette idegesen felhorkant.
-Na mi az? Mégis szeretnéd?! Ha az a pasa odabent nem elégíthetett ki, hagyod nekem, hogy megpakoljalak?!
Nagyon ideges volt... De nem érdekelt, ha józan lettem volna, akkor most mindennél jobban szégyelltem volna mostani viselkedésem. De nem voltam az, ráadásul Ő...
-Nem érdekel a hisztid. -mondtam magától értetődően. -Akarlak, de ha te nem...
Azzal elsétáltam mellette, gondosan ügyelve, hogy hozzáérjek közben.
Elkapta a kezem, és kicsit sem finoman, sőt kifejezetten durván, vissza rántott magához.
-Tisztában vagyok vele, hogy akarsz! Már attól benedvesedsz, hogy hozzád érek...
-Ez azért enyhe túlzás, beképzelt majom. -mondtam durcásan.
-Tényleg? -kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel, én pedig a következő másodpercben a fal mellett találtam magam, Rob pedig szinte tövig mélyesztette belém ujjait. Majd kihúzta kezét és rájöttem, hogy lebuktam...
-Bassza meg! -suttogtam.
-Látod? Én mondtam. Mindjárt elcsöppensz... -halkan elnevette magát. Aztán arca elkomolyodott, és az sem érdekelte hol vagyunk. Félre húzta a bugyimat, magát pedig kibontotta a nadrágjából, és minden kímélet nélkül hatolt belém. Erős és nagy lökésekkel ajándékozott meg, amik később egyre csak erősödtek. A végén már a nevemet sem tudtam.
Rob a számra tapasztotta a kezét, így is elég közel voltunk ahhoz, hogy nézőközönséget kapjunk.
Míg én iszonyatosan élveztem a dolgot, Rob arcán inkább a düh látszott még mindig. Ez durva lökésein is érződött.
Talán érdekelt is volna, normál esetben, de most még az sem tudta volna elterelni a figyelmem, ha becsapódik egy meteor...
Rövid időn belül csípőm rángásba kezdett, ami haladt felfelé egész testemen, és aztán bekövetkezett amire annyira vágytam.
Öklömet a fejem felett a falba vertem, és ráharaptam Rob, számat takaró kezére. Nem tudom neki sikerült- e elmenni, de mikor én elélveztem kiszállt belőlem, visszahúzta a sliccét, és mit sem törődve remegő lábaimmal letett és elindult, hogy ott hagyjon.
Én pedig szólni sem tudtam, csak néztem ahogy ott hagy, aztán a fal mentén a földre csúsztam, és ott ülve éreztem, hogy valamiért kezd gombóc nőni a torkomban.
Fájt, hogy csak úgy itt hagyott. Még egy csókot sem kaptam Tőle egész végig...
Nem értettem miért bánt ez, de úgy döntöttem megpróbálom összeszedni magam, felálltam, hogy hívjak egy taxit. Az autót a parkolóban hagytam, majd másnap elhozom.
Farrah már vagy egy órája lelépett James kocsijával, tehát egész éjjel egyedül leszek.
Míg vártam a taxit rengeteg dolog kavargott a fejemben. Megpillantottam Robot mikor Ő is kijött, de szinte rögtön elfordította amúgy sem túl kedves tekintetét.
Megérkezett a taxi, beszálltam, aztán erősen koncentráltam nehogy behányjak az ülésre.
Szerencsére ez nem következett be, viszont otthon még a küszöbig sem jutottam el, már kiürítettem magamból az esti pia nagy részét, a kertbe...
Semmihez nem volt erőm. Ruhástól ültem be a zuhanyzóba, aztán mikor már jól kiáztam, ledobáltam a vizes cuccomat, és úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba, vártam, hogy elnyomjon a megváltó álom, és másnap ne emlékezzek semmire...
Kemény, de jó....Mikor lesz új???nagyon jó!!!!
VálaszTörlésWoooooo! Azta! Nem sűrűn van olyan, hogy nem találok szavakat!
VálaszTörlésEnnyit az ellenállásról, a végén még is csak Rob tette rendbe! Nagyon komoly!