9. felvonás

Nem igen fűznék hozzá semmit :)

Jó olvasást. Snookies :3

Egy darabig kiütve feküdtem az ágyon. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Mintha megkönnyebbültem volna, bár tudtommal semmi sem nyomta a lelkem, másrészről viszont hatalmas súlyt kezdtem érezni a mellkasomban. Ami minden másodperccel nőtt.
Aztán nem bírtam tovább a tétlenséget, felkaptam egy pólót meg a bugyimat és elindultam utána. A rövidke úton ami a szobájáig vezetett, megpróbáltam tisztázni magamban az érzelmeimet. Nem mondhatnám, hogy sikerült volna... de mindent elkövettem.
A cél előtt öt méterrel már jóval lassabban szedtem lépteimet. A gyomrom görcsbe rándult, a szívem ezerrel dübörgött, és alig kaptam levegőt.
Eljött hát az igazság pillanata! -gondoltam, majd az ajtó előtt megállva, még egyetlen másodpercet vártam, mély levegőt vettem és lenyomtam a kilincset.
Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, de finoman szólva sokkolt a látvány.
Alig tíz perce hagyott ott engem, és már felcipelte a szobájába a látásból már jól ismert szajháját.
Rob az ágyon feküdt, nem mozdult. Kezei maga mellett voltak a paplanon. A bige a lába között térdelt, és a nadrágját bontogatta. Amilyen közel volt a feje... egyértelmű volt mire készül.
Felfordult a gyomrom. Ki akartam osonni az ajtón addig amíg nem látnak, de a düh erősebb volt.
Fél pillanat alatt léptem az ágy mellé, és a földön lévő whisky-t az utolsó cseppig a turbékoló gerlékre öntöttem.
-Mi... A kurva életbe! Kristen, elment az eszed?! Mi a büdös faszt csinálsz?! -kiabálta Rob, miközben megpróbált feltápászkodni azzal a ronggyal a derekán.
-Oh, csak gondoltam segítek lehűteni kicsit a kedélyeket. - a düh és a sértettség elemi erővel söpört végig rajtam, én pedig a helyett, hogy szabad folyást engedtem volna nekik, a cinizmusba menekültem - De mondd csak, miért nem szóltál nekem? Csinálhattuk volna hármasban is, nem? Vagy úgy nem jó? Ja, igen... Ő biztos fantasztikusan tud mélytorkozni... Hm... valószínűleg. Nos akkor... További jó szórakozást. -Végig hihetetlenül nyugodt volt a hangom, és az arcom is rezzenéstelen volt. Viszont nem úsztam meg nyomok nélkül. Keserű könnyeim már mondandóm felénél kicsordultak. Miközben vonásaim végig rendezettek voltak, így kissé talán még ijesztő is lehetett... De abszolút basztam rá.
Azután még mosolyt is erőltettem az arcomra, és az ajtó felé indultam.
Rob a folyosón megragadta a karom, de én gúnyos és továbbra is cinikus vigyorral a képemen néztem rá.
-Figyelj... -kezdte volna mondandóját, de ha nem akartam a képébe hányni valahogy el kellett hallgattatnom. Ezért mutatóujjam az ajkaira érintettem.
-Shhh... fogd be Pattinson... -leheltem, egyre közelebb hajolva arcához. Már szinte égette bőrünk a másikét, ekkor nyelvem hegyét végighúztam ajkain és állán, miközben csípőmet az ő csípőjéhez szorítottam. Ajkam csak lehelet finoman súrolta az övét. Aztán mikor már éreztem, hogy eléggé felizgattam, meg adtam neki a kegyelem döfést.
-Nos, drágám. Most, hogy végre rendesen áll a farkad, mehetsz és el merítkezhetsz a ribancodban. -suttogtam ajkaiba.
Majd továbbra is üdvözült mosollyal a képemen, ellöktem őt magamtól, és próbáltam visszatalálni a szobáig.
Elégedettséggel töltött el, hogy ennyire fel tudom izgatni néhány másodperc alatt. És reméltem, hogy sikerült elhitetnem vele, nincs hatalma az érzelmeim felett... Még akkor is ha valójában nagyon is van...
De ezt neki nem kell tudnia. Szaporán szedtem a levegőt. DE. Én sosem szoktam picsogni. Most sem tettem. Visszasétáltam a szobámba, és az a néhány könnycsepp amit lenyeltem útközben, inkább a dühömből fakadt.
Aubrey már ott volt.
-Nahát, szia. -köszönt mikor észrevett. -Azt hittem aludni fogsz mire visszaérek. Mondjuk persze nem egyedül... -gondolkodott el. Egyértelműen Luke-ra gondolt. Én csak a szememet forgattam, majd a fürdőbe mentem egy pohár vízért.
-Vége a bulinak? -kérdeztem, miközben bebugyoláltam magam a takaróba.
-Aha. Asszem a holnapi duhajkodást kihagyom. Minden élet elszállt belőlem a mai meg a tegnapi partival. -ásított, majd Aubrey is ugrott egy fejest az ágyba.
Öt perc múlva mindketten aludtunk.
--
Másnap reggel -vagyis inkább délután- sehogy sem akart elengedni az ágyam. Mázsás kövek húztak vissza, de kopogó szemeim kitartóak voltak...
Iszonyú nehezen kapartam össze magam, Aubrey az ágyában olvasott.
-Szia Brey. Nem vagy éhes? -közben a szemem dörzsölgettem. Ő halkan felkuncogott, majd válaszolt:
-Már az ebéden is túl vagyok. Elmúlt két óra Kris.
-Jah... gondoltam, hogy elrepült az idő... Mikor keltél?
-Hát, asszem dél körül. Szóval a reggeli nekem is ugrott, de csinálok neked valami kaját, ha éhes vagy. -mosolygott, majd be csukta a könyvet, és odadobált nekem néhány ruhát.
Felkaptam őket, aztán húztunk a konyhába tápolni. Rántottával tömtük be a képünket, és folyamatosan a másikon röhögtünk. Képtelenség volt eldönteni melyikünk a nagyobb disznó.
A jókedvünk -vagyis inkább az enyém- nem tartott sokáig, mert az ajtó nyílt, Ő lépett be rajta. Vagyis inkább vágtatott, majd feltépte az egyik hűtő ajtaját, ki vett egy sört, aztán úgy vágta be maga után, hogy majdnem felborult. Aztán ki viharzott.
-Ennek meg mi baja? -bökött Brey a villájával Rob felé.
Megrántottam a vállam, aztán tovább ettünk. Nem akartam Vele foglalkozni. Most még nem. Nem sokára úgy is eljön annak is az ideje.
Miután le tudtuk a kajálást, ki mentünk sétálni a fedélzetre. Egy lány jött oda hozzánk.
-Sziasztok, Maya vagyok. Ti ugye Kristen és Aubrey?
-Aha. -bólogattunk egyszerre.
-Luke húga vagyok, ide küldött, hogy szóljak, este kikötünk Honolulunál feltankolni a készleteket. Egyébként ott annál az asztalnál vagyunk. Gyertek oda ha gondoljátok. -azzal mosolyogva lelépett.
-Honolulu? Már? Rohadt gyorsan haladhatunk... -ámuldoztam. Végülis alig három napja indultunk... és Honolulu nem épp a szomszédban van.
-Úgy tűnik. Alig várom, hogy láthassam a szigetet! -áradozott Brey. Engem is érdekelt, biztos gyönyörű.
-Ezek szerint Ausztrália sincs már messze.- mondta Brey, inkább csak magában.
-Azért még odébb van. -rángattam vissza a valóságba.
-Ünnep rontó. -húzta fel orrát, de tudtam, hogy nem is sértődött meg... Vállára tettem a karom, és együtt sétáltunk. Farrah feltűnően és meglehetősen sértő módon szart a fejemre újabban.
-Asszem új lakó társat keresek. -mondtam elgondolkodva, megtörve ezzel a csendet.
-Miért is? -Brey értetlenül nézett.
-Farrah messziről tesz a fejemre mióta együtt van azzal a sráccal. Persze nem zavar, legyen boldog, megérdemli végre. De... már tizenhét éves korunk óta lakunk közös lakásban... olyan mintha tesók lennénk, és hát...
-Tudom mire gondolsz... Én viszont még csak most költöztem az államokba. Olasz vagyok. Félig...
-Guida? -kérdeztem mosolyogva.
-Kérlek... -nézett elkeseredetten. -Mindenki ezzel jön... De végül is igen. -mosolygott végül igazat adva nekem.
-És hol laksz?
-Ez az. Sehol.
-Tessék? -kaptam rá addig a tájon kalandozó tekintetem.
-Hát, még nem találtam lakást. A nyári szünetig koleszban voltam, de eszemben sincs vissza menni oda. Rengeteg a problémás eset... -fintorodott el. Nekem viszont volt egy kiváló ötletem.
-Asszem tudom orvosolni a problémád. -vigyorogtam.
-Tényleg?
-Ja. Ha szeretnéd nálunk meg kaphatod a vendégszobát. Üresen áll mióta ott lakunk. Csak néha aludt benne haver, vagy egy-egy család tag.
-Ez tök állat lenne! Köszi! -ölelt meg.
-Nincs mit.
Egy darabig még firtatta, hogy Farrah mit fog szólni hozzá, de megnyugtattam, hogy valószínűleg nem fogja túlzottan érdekelni a téma.
Együtt indultunk vissza a fedélzetről, de Brey fél úton le maradt, hogy el újságolja néhány haverjának a nagy hírt.
Egyedül mentem hát vissza a szobáig. De az ajtó mellett állt az illető aki nem bír a farkával.
Mikor elmentem mellette csak egy laza vigyort küldtem felé, amit elég nehéz volt a képemre erőltetni.
-Jó lenne, ha nem néznél levegőnek. -mondta rám se nézve.
-Nem nézlek. Mit szeretnél? -kérdeztem miközben kezem megállt a zárnál.
-Mi volt az a jelenet tegnap? Normális vagy te? -arcára ki ült a kifejezés, miszerint tényleg megkérdőjelezi ép elmémet. Kezdett felmenni bennem a pumpa, de továbbra is a nyugodtság álarcát viseltem.
-Jaj, ne haragudj. -mondtam drámai hanglejtéssel. -Nem akartam zavarni, csak éppen arra jártam... -na jó, ez elég szánalmas duma volt, de jobb nem jutott eszembe. A kulcsot elfordítva beléptem a szobába. Utánam jött és rögtön vissza is zárta.
-Mit akarsz? -kérdeztem már valamivel élesebben.
Nem válaszolt, csak egyre inkább közeledett. A szemében nem a szokásos dolgokat, szenvedélyt, vagy hasonlót láttam. Csak is színtiszta elvakult dühöt sugárzott. Kezdtem megijedni. A hátam elérte a falat. Az idegtől elhomályosult a tekintete.
-Mi.. miért vagy... ideges? -dadogtam megszeppenve miközben a félelemtől lassan kicsordultak a könnyeim.
Nagy öklét összeszorította, a kézfején ki dagadtak az inak. Majd olyan gyorsan, hogy alig észleltem, három hatalmas csapást mért a falba, egyenesen a fülem mellett. Összeszorítottam a szemem a fülem zúgott, és lassan ki szállt az erő lábaimból.
A fal mentén csúsztam le a földig, hangosan kapkodtam a levegőt. Amikor észrevette mennyire megijesztett, leguggolt hozzám.-Kristen, Kristen, Kristen... Nagyon szépen kérlek, ne légy ostoba. Főleg ne vak. -suttogta. -Kérlek... -lehelte, majd homlokát az enyémnek döntötte.
Amikor továbbra sem bírtam megmozdulni, vagy beszélni, felkapart a földről, és ruhástól ültetett a zuhany kabinba... saját magával együtt...
Ahogy a víztől elázott a ruhánk, az egyre inkább tapadt testünkre. Rajtam még melltartó sem volt, így mellbimbóim elég élesen kirajzolódtak. Bár az egész mellem. Rob szemben ült velem, majd közelebb csúszott, és a nyakamhoz hajolt.
-Ne haragudj... -suttogta nyakam bőrébe. Majd leheletnyi csókokkal borította be, egyre lejjebb haladva elért a mellemig, és pólón keresztül kényeztette. Először tenyerével végig simogatta, mutatóujjaival a mellbimbóim izgatta, majd lehámozva rólam a vizes pólót nyelvével egész mellemet kezelésbe vette. Nem bírtam tiltakozni, nem is akartam.
A kabin ajtaja egyre homályosabb lett a párától. Odahajoltam hozzá, és majd szétvetette testem az érzékiség, ahogy a víztől nedves arcunk és legfőképp ajkaink, egymásra találtak. Életem leg izgatóbb csókja volt.
Fel térdeltem és a nadrágját kezdtem bontogatni, mikor sikerrel jártam, és makacsul tapadó ruhadarabját letoltam róla, férfiassága már felfelé ágaskodott.
Hozzáért a hasamhoz, amin párszor végig simított. Szívesen megízleltem volna... rohadtul vágytam ízét, de még mindig eszemben volt az a lány...
Így inkább csak kezemmel ingereltem. A meleg vízsugarak is rá segítettek, így pár perc alatt megéreztem hasamon forró váladékát.
Ő sem maradt tétlen, miután kissé kitisztult a feje az előbbi mámortól, bekúszott lábaim közé, és minden négyzet milliméterét végignyalta. Többször egymás után, tarkójánál nyomtam közelebb magamhoz nyelvét, Ő pedig egyre erősebben izgatott. Három ujját is belém mélyesztette. Éreztem ahogy nem kevésbé forró nedveim engem is elborítanak. Mikor ez megtörtént, Rob az utolsó cseppig eltakarította azt is.
Ezután ismét térdeltem, de Rob finoman előre döntött, így négykézláb voltam. Végig csókolta és simogatta fenekemet, mindenütt, aztán feltérdelt és mögém állva egy finom lökéssel hatolt belém. Felnyögtem az ismeretlen és először fájdalmas, új érzéstől. De a kéj sokkal erősebb volt. Őt akartam, és nem érdekelt hogyan. Rövid idő után azonban teljesen felpörögtem. Az érzés le írhatatlanul intenzív volt. Szégyentelen nyögéseim, szégyentelen sikolyokká váltak...
Rob a hátam csókolgatta,keze a hasamról a lábam közé kúszott, és ujjait eltüntette bennem, így már két irányból érkezett a mesés inger. Majd megfogta kezeimet, és feltérdeltetett, hogy hozzá simuljak, miközben még mindig bennem mozgott.
A közelsége elbódított. És újfent rám tört az az érzés amit a legutóbb éreztem, mikor ki mondtam... azt...
Hamarosan mindketten elértük az állomást. Rob végig húzta ujjait felfelé combjaimon, én pedig fenekébe markolva húztam közelebb magamhoz. Aztán kihúzódott belőlem, szembe fordultam vele, és nem érdekelt mennyire utálta amit mondtam tegnap, mégis szükségem volt arra, hogy megöleljen. Így hozzábújtam, és csókokat leheltem meztelen, vizes mellkasára.
Éreztem, hogy ez a fajta bújási kényszer, a gyengéd puszik és simogatások nem a szokásos velejárói az alkalmi szexnek. Nálunk. Nálam.
És ez volt az a pillanat amiért el kezdtem magamban szidni az összes kurva hormont ezen a kibaszott földön... Főleg az oxitocint...