18. felvonás

 Korábban sikerült összehozni :)

Tettem bele egy hosszabb soft pornós részt is, közkívánatra :D

Remélem tetszik majd.

És tudjátok, komik :)

xoxo

Snickers

Miután Rob boldoggá varázsolta a tegnapomat szavaival, másnap a konyhában ülve tök hepin ittam a jegeskávémat.
Aubrey lépdelt velem szemben, kétségbeesett pillantásokkal. Ki húzta a mellettem lévő széket, és úgy nézett rám, mintha várna valamire.
-Mondjad Bery, mi van?
Hezitált, és a lábával dobolt. A második perc után kezdtem unni a dolgot.
-Aubrey! Ki nyögnéd végre mit szeretnél? -csaptam le az asztalra poharamat, majd rá meredtem.
-Jó, Kristen... Ugye azt mondtad lakhatok nálatok...
-Igen. Mi van vele? -kezdtem egyre türelmetlenebb lenni, utáltam, mikor harapó fogóval kellett kihúzni a dolgokat valakiből.
-Van egy kis problémám. Tudod, valamit még nem mondtam el...
Itt könnybe lábadt a szeme, én meg komolyan kezdtem összezavarodni.
-Brey... Ha embercsempész vagy, az sem probléma. -próbáltam kissé oldani a hangulatot, de nem jött össze.
-Nem, figyelj. Nekem van... van... -megint el akadt. Hát ezt nem hiszem el! Olyan nehéz kinyögni??
-Aids? -kérdeztem, majd megszorítottam a kezét, csak, hogy érezze, attól még nem fordulok el tőle.
-Ne viccelj már Kris! Dehogy! Nem ez... -mély levegőt vett, majd határozottan a szemembe nézett.
-Megértem ha ez megváltoztatja a dolgokat... De, nekem van egy kislányom.
Egy perc néma csend.
-Ö... kislányod?
-Igen. Ruthinak hívják és négy éves.
-Aha... -elgondolkodtam. -És te, hány éves is vagy?
-Most leszek húsz... Fiatalon estem teherbe, és eddig a családommal éltem. Tudod az olaszoknak a család az első. Édesanyám mindenáron szerette volna, ha velük maradok, de saját életet akartam. Ezért tavaly Amerikába költöztünk, de az akkori lakásunkat el kellett hagynunk.
-Értem. Nézd... Ez nagyon kemény. Egy gyerek az... Nem tudom, hogy... De tudod mit? -mosolyodtam el. -Nem számít, egy fél hely még bőven jut a kislányodnak is. Farrah-val majd ledumálom. Nem lesz gáz. -dehogyis nem. Farrah sokkal keményebb dió mint én. Biztos, hogy kifogásolni fogja a dolgot.
De az apartman közös tulajdon, úgyhogy...
-Köszönöm Kristen. De lenne még itt valami... Ruthi most a nagynénémnél van, de beteg lett ezért... -Brey elhallgatott és én tudtam mi következik. Az amit én is akartam még nemrég.
-Le kell szállnom. El kell mennem a lányomért, hogy velem lehessen.
-Értem... Megoldható. Beszéljünk Luke-kal.
Aubrey boldogan mosolyogva indult el velem a kijárat felé, ahol rögtön Robba ütköztem.
-Szia. -suttogta nyakamhoz hajolva. Rögtön felborzolódtak érzékeim. Válasz nélkül, mohón kaptam ajkai után. Nyelvével ki töltötte számat, én pedig újra tökéletesen gondtalannak éreztem az életemet.
Aubrey tapintatosan másfelé nézett, miközben mi szemérmetlen pózban faltuk egymást. Egyik lábam dereka köré fontam, ő pedig erősen megmarkolta combom, egyből felnyögtem.
Mikor egy utolsó nyalintással elváltunk egymástól, Rob égető bizsergést hagyott lábaim közt.
Nem zavartattuk magunkat, elnézést sem kértünk. Minek? Mi pont ilyen szenvedélyesen imádjuk egymást. És?
Utána kézen fogtam szerelmem, és Brey felé fordultam. Megkértem, hogy Robnak is mondja el mi van, nehogy megint valami hisztirohama legyen attól, hogy Luke-kal beszélgetek...
Rob megértően bólogatott, bár inkább mással -konkrétan velem- volt elfoglalva.
De nem örült annak, hogy kihez indulunk.
Le dumáltuk Luke-kal a dolgot, megegyeztek, hogy mivel ez már a második hét lesz, megfordulunk, és rövidebb időre vesszük az utazás, mivel már mások is jelezték, hogy elhagynák a csónakot.
Így az eredetileg tervezett egy hónapból, két hét, és három nap lett...
-Gondoltam, hogy nem húzzátok sokáig. Nem bírjátok a strapát... -tette még hozzá "kapitányunk", majd el ment a dolgára. Arra a dolgára...
----Hat nappal később----
-Oké. Az utolsó nap. -mondtam sóhajtva, majd szexi félistenem felé fordultam. Épp egy szendvicset próbált összehozni, majd laza terpeszülésben ledobta magát a székre. Én a pulton ültem, így pont kézre esett minden. Felkaptam a narancs levet, és nagyot kortyoltam belőle. Majd le csusszantam a pultról, és Robom felé vettem az irányt.
Szégyenérzet nélkül nyúltam lába közé, és ragadtam meg legkedvesebb játékszerem.
-Nem akarsz egy menetet? -kérdeztem boci szemekkel. -Olyan szépen nézek... -még ajkam is lebiggyesztettem a hatás kedvéért.
Egy darabig csak mozdulatlanul ült, de nem hagyhattam annyiban, ezért simogatni kezdtem.
-A kurva életbe a tízóraival! -dobta el a szendvicset, én pedig kacéran beharaptam a szám sarkát. A szobájába cipelt.
-Egy óránk maradt, mielőtt ki köt a hajó.
-Nem tehetek róla. Iszonyúan feltüzelsz... -hárítottam előző mondatát.
Rob finoman csókolgatta ajkaim, majd a nyakamat vette birtokba.
Tenyerét a nyakamra tette, orrával pedig arcom cirógatta. El bukdácsoltunk az ágyig, ott leültem a szélére és széttártam a lábaim. A kis édes egyből vette a lapot, félre húzta apró bugyimat, majd nyalni kezdett.
Az érzés még így sokadjára is leírhatatlan volt. Ujjait is használni kezdte, én pedig már az őrület határán vergődtem. Sóhajaim szakadatlanul törtek felfelé, betöltve a szobát. Rob felállt miután végzett, így pont egy szintbe kerültem a lényeggel.
Ki gomboltam a nadrágját, amit a fene se tud miért volt még rajta, aztán kezemmel kezdtem izgatni. Néha kissé jobban megszorítottam, ilyenkor mély nyögések bugyogtak fel mellkasából. Aztán nyelvemmel megnyaltam a hegyét, utána a tövétől indulva ízleltem végig. Ő vállaimba markolva tűrt. Szerencsére azok már nem fájtak.
Éreztem mialatt elnyeltem , hogy egyre jobban lüktet, és töve egyre vastagabb a feltörni készülő élvezettől...
Közben egyik kezem lábaim közé csúsztattam, hogy enyhítsek kissé saját testemet égető érzésen. Mialatt mindkettőnket kényeztettem, Rob csípője megrándult, hangos morgását is hallottam és érezhettem számban csodálatos ízét. Alig bírtam betelni vele, pedig régen az ilyesfajta dolgok elképzelhetetlenek lettek volna. De vele...
Aztán lassan felálltam, miközben hasa aljától kezdve nyaltam végig testét, aztán ajkainál kötöttem ki újfent.
Egymás aromájával szánkban csókoltuk meg egymást, majd az ágy felé hátrálva ledobáltuk a maradék ruhát. Mosolyognom kellett Rob türelmetlenségén, ahogy szinte szaggatta ruháit.
Oda billegtem az ágyhoz és el feküdtem rajta. Háton feküdtem, így szerelmem minden porcikámat végig csókolta, és nyalta. Melleimnél sok időt eltöltött, aztán hasamnál... A normális légzésről már emlékeim sem voltak. De tovább nem ment. Finoman megfordított, miközben folyamatosan szemembe nézett. Már hason feküdtem előtte, és tűrtem ahogy a kellemesen csiklandós és izgató érzés, ahogy ajkaival birtokba veszi hátam hatalmába kerítsen.
Lejjebb végig simított párszor fenekemen, és hosszasan csókolgatta is.
-Annyira... Olyan jó, hogy ez mind az enyém... -lehelte elfúló hangon, majd egyik ujját lehelet finoman húzta végig testemen, nyakamtól a bokámig. Bele borzongtam.
Ezek után finoman rám feküdt, és édesen a fülembe suttogott.
-Imádlak.
Én nem tudtam megszólalni, mert az elejétől kezdve légszomajam volt, viszont lábaim széjjelebb tártam, hogy végre ne csak a fenekemnél érezhessem bőszen feszülő vágyát.
Finoman engedte magát belém, én viszont türelmetlenül fészkelődtem. Testemet elöntötte a forróság, és ahogy mindketten nyögéseink közepette mozogtunk, szinte egy másik dimenzióban éreztem magam.
Miközben Rob hajtott minket, folyamatosan a nyakam csókolgatta, és a fülembe sugdosott olyanokat, hogy még én is, ebben a helyzetben is, belepirultam.
Egyszer megállt egy pillanatra, éreztem, hogy teste távolabb kerül, de mielőtt tiltakozhattam volna, feltérdelt, majd megragadva csípőmet húzta feljebb. Miközben ebben a pózban ha akartam, ha nem, ki toltam a fenekem, Rob még mindig tartva egyre jobban remegő testemet, hatolt újra belém.
Meg sem álltunk a csúcsig. Mikor elérkezett, a lábaim elgyengültek, csípőm zabolátlanul vonaglott Rob merev szervén, kínomban pedig a fogaim közé szorítottam a lepedőt.
Nem sokkal később Életem is követett, fájdalmasan markolt csípőmbe egyik, mellembe másik kezével, az ő nyögése sem maradt el. Bár inkább volt egy szolid ordítás...
Mialatt a mindent elsöprő élmény lassan véget ért, elgondolkodtam az első találkozásunkon.
*Hogyan írhatnám le azt az érzést, ami azon az éjszakán ébredt bennem... Nem estem bele, nem lettem szerelmes... Ezek túl szép szavak. Inkább valami féltékeny maró irigység, sürgető nyugtalanság, düh... és mindent elemésztő vágy.*
Általánosságban is ezek jellemezték a kapcsolatunkat. Az elejétől kezdve. Mégsem vártam helyette a szőke herceget, nekem Ő kellett.
Viszont azzal is tisztában voltam, hogy pont a viszonyunk milyensége miatt lesznek még összetűzéseink. És egyikünk sem egy visszafogott ember...
-Mi az? Annyira elgondolkodtál, még a jutalom csókomat sem kaptam meg. -simított végig arcomon. Észre sem vettem, hogy gondolataim közben ő be takart, és mellém feküdt
-Semmi. A csókról pedig... -nem fejeztem be, már hajoltam is ajkaira.
A szobát betöltötte gyönyöreink jellegzetes illata, és persze testem is élénken őrizte még az előző tetteinket.
Aztán viszont fel kellett kelnünk, hogy össze kapkodjuk a cuccainkat. Én is vissza mentem a szobámba. Ötre már L.A.-ben voltunk, és szálltunk le a hajóról.
Furcsa lesz újra szárazföldön, persze csak két hetet voltunk itt, de akkor is...
De egy valamitől féltem picit. Vagyis kettő dologtól, az egyik a dolog Brey-vel és a kislányával Ruthival.
A másik... Az, hogy le szállva a hajóról, újra rengeteg szabad terünk lesz... Féltem, hogy félrelépésék, kétes szituációk... és ilyenek meg hasonlók, felbolygatják a Robbal való kapcsolatom.
De egyenlőre mosolyogva indultam meg, a kezét fogva...
Gondtalanul...
Mit sem sejtve...

*Yazawa: Nana _ Nem bírtam kihagyni. Tök állat sorok :D