32. felvonás

Szex is van, meg egy kicsi romantika, szóval mindenki örülhet.

Ja! És találkozhattok egy régi-új ismerőssel =) Mert második lett a szavazásban.

XX

Snicks

Nagyjából másfél - két napot lehettem Robnál.
De meg kellett szakítanunk a szünet nélküli kufircolás-maratont, mert volt egy megbeszélt találkám Kellan-el.
Nem lett volna szép ha azok után, hogy olyan szépen bánt velem, csak úgy szó nélkül lépek le.
Egy cukrászdában találkoztunk. Mikor megérkeztem ő már ott volt és iszogatott valamit.
-Szia nagyfiú. -köszöntem, majd egy pusziért hajoltam.
-Na mi a helyzet, kis csaj? -csapott a fenekemre.
Le ültem vele szembe, és bele kezdtem a mondanivalómba.
-Meg kéne beszélnünk a dolgokat... -baszki! Őrület hányszor hagyta el ez a mondat a számat az elmúlt pár napban...
-Dehogy! Hagyjad! Le feküdtünk, ennyi. Hallotam, hogy miért léptél le, úgyhogy asszem meg van bocsájtva.
-Örülök. -mosolyodtam el. Rendeltünk egy halom sütit.
-Mmm... Ühm, Kris, te figyelj! Kéred azt még...? -nyögte Kel teli szájjal, és villájával az utolsó sütimre bökött.
-Nem, meg eheted. Én fullon vagyok. Hogy bírsz ennyit enni? -tettem fel a költői kérdést.
-Anyám mindig azt mondta, ha nem eszem eleget, sosem növök nagyra. -mutatott rá a tényekre. Ezen elnevettem magam.
-Bizony, még bőven van hová nőnöd... -húztam kicsit.
Meg beszéltük, hogy még mindenképpen összefutunk. Szerintem tök jó barátok lehetünk.
A cukrászda előtt még búcsúképp felkapott, és a szart is kiszorította belőlem.
-Uhhh, oké. Most már le tehetsz! -kapkodtam a levegőért. Erre összeborzolta a hajam, mint egy óvodásnak, aztán el köszöntünk.
Én meg ott álltam összetört bordákkal és csigolyákkal, a szanaszét meredező sérómról nem is beszélve.
Gyorsan kocsiba ültem, és haza hajtottam. Robbal úgy beszéltük meg, hogy este esünk egymásnak a klubban. Te jó ég! Hogy bírom ki addig?
A házban csend honolt. Végig jártam a helyiségeket, de sehol senki...
Aubrey megint lelépett Ruthival. Nem gond, legalább magam vagyok egy picit.
Fel szaladtam a szobámba, összekaptam a mosatlant, be tömködtem a gépbe és elindítottam a mosást.
Utána ki vettem a hűtőből egy -na jó két- üveg sört, aztán a cigimmel együtt ki vonultam velük a teraszra.
El gondolkodtam azon amit két hete tudtam meg. Rob unokahúgán. Sophia, azt hiszem...
Vajon miért van a sárga házban? Ráadásul nagyon fiatal lehet. Burkoltan szóba kéne hoznom a dolgot, szeretném meg ismerni azt a lányt. Rá kéne beszélnem életem értelmét az utazásra, mielőtt Ő maga is bevonul a klinikára.
Mert be fog, ezzel nem voltam hajlandó játszadozni. Nem ez miatt a trágya miatt akarom Őt elveszíteni. Nem mintha más miatt el akarnám...
Láttam, hogy le parkol egy taxi a ház előtt. Ez biztos Aubrey.
Le szaladtam a lépcsőn, már hiányoztak. Főleg a kis csöppség.
Éppen akkor nyílt az ajtó mikor leértem. Aubrey és Ruthi léptek be rajta... És még valaki.
Egy alacsony, barna hajú lány. Fogalmam sem volt róla ki a fene ez. Kedvem meg nem volt most vendégeket pátyolgatni, de azért szívélyesen üdvözöltem, miután köszöntem Brey-éknek.
-Szia. Kristen vagyok. És te? -nyújtottam felé kezet.
-Ashley. Ashley Greene, nagyon örülök.- a mosolya kedves volt, de leszarom. Húzzon innen minél előbb, hogy le fekhessünk végre.
Aubrey karon ragadott, és a konyha felé kezdett húzni.
-Mi van? -néztem rá bambán.
-Ugye mivel Farrah elköltözött... Öhm... -jajj, bakker... Már megint a harapófogó manőver?
-Abrey, bökd már ki! Nem eszlek meg! -tényleg fáradt voltam a süketeléshez.
-Itt lakhatna akkor Ashley? -először azt hittem hülyéskedik. Az egy dolog, hogy őt ide fogadtam, mert már ismertem, és nem volt lakása, viszont mint utólag kiderült gyereke ellenben nagyon is... De Ashley számomra idegen.
-Nem is ismerem. -meredtem rá.
-De én igen. Hidd el, jó lány. Be száll a közös költségekbe.
Hát! Még jó, hogy ha már itt akar lakni... -gondoltam, majd vettem egy mély levegőt, és egy "tökmindegy, leszarom" alapon rá bólintottam.
Cserébe egy nagy köszi-ölelés-puszi tenger csomagot kaptam.
Be vonultam a fürdőbe és el merültem a kádban. Majd később szakítok időt arra, hogy megismerjem az új lakótársam.
--
Oké. Totális filmszakadás, jéghideg víz, dörömbölés... Bassza meg! Elaludtam!
-Kristen! -hallottam egy édes csilingelő hangot.
-Gyere be! -szóltam hátra. Végül is úgysem látna belőlem semmit a hab miatt.
-Szia. A barátod keresett. A Mami azt mondta hozzam be neked a telefont, hogy beszélhess vele.
-Köszönöm bogaram. Puszit. -nyújtottam az arcom. Olyan édes volt, mikor puszikat adott.
Miután Ruthi ki ment, rá néztem a telefonra, és valóban volt nem fogadott hívásom. Négy... Mind Robtól.
Vissza hívtam.
Rögtön felvette.
-Szia édes, láttam, hogy kerestél.
-Csak hiányzol. Szeretnélek már érezni. -búgta a telefonba. Hangjától libabőrös lettem.
Jah... én is téged...-sóhajtottam.
-Mi jót csinálsz épp?
-Fürdök, de lassan végzek mert ki hűlt a víz.
-Hmm... Szóval meztelen vagy.
Oké. Itt hivatalosan is elfelejtettem az oxigént és a szám is ki száradt... Tudtam, hogy készül valamire.
-Annyi mindent tudnék csinálni most veled. -duruzsolta továbbra is.
-Például? -próbáltam kacér és szenvtelen lenni... de nem nagyon ment.
-Én sajnos még nem lehetek ott veled, de csak csináld amit mondok. -hallottam, hogy mosolyog.
-Oké... -nyögtem. Visszafojtott lélegzettel vártam mire készül.
-Képzeld azt, hogy én csinálom. Mert ha ott lennék, először is finoman kényeztetném melleidet. Lágyan masszírozva. Mmm... -kezem automatikusan követte minden "utasítását", valóban, mintha velem lenne.
-Mikor már kellően meredeznek édes bimbóid, le csúsztatom kezem a hasadon, aztán ujjaimmal az alhasadon kőrözök. -egyre jobban tüzeltem. Már a vizet sem éreztem hidegnek. Rob elfúló hangja a vonal túloldalán, csak még tovább ingerelt.
-Aztán finoman lejjebb kúsznék, és apró, lüktető és duzzadt pontodat masszíroznám. -egyre nagyobbakat és gyorsabbakat sóhajtoztam. Saját magam kényeztetése, Rob segítségével, jobb mint hittem...
-Most pedig még lejjebb... -hallottam ahogy nagyot nyel a telefonba, miközben szaporodó nyögéseim hallgatja. Talán Ő is épp...
-Most pedig jó mélyen... mintha én lennék. -azt tettem amit mondott. Folyamatosan Ő lebegett a szemem előtt. Ahogy ujjaimat saját magamban dolgoztattam, egyre közelebb kerültem a végéhez. Rob azt mondta, ne nyomjam ki a telefont, hallani akarja ahogy elmegyek.
Megtörtént. Az utolsó hangos és kéjes nyögésem végül meghozta az élvezetet.
A támasztékként szolgáló lábaim cserben hagytak, így hatalmas csobbanással landoltam a vízben.
Hallottam ahogy nevet.
-Ne röhögj te farok! Kapsz még ezért, az tuti!
-Már alig várom. Bugyit ne hozz. -mondta, majd le tette.
Meg próbáltam összeszedni magam. Ki szálltam a kádból, megtörölköztem, megszárítottam a hajam, aztán a szobámba mentem, útközben pedig Aubrey sejtelmes mosolyába ütköztem.
Remek. Mindent hallott. Na nem mintha érdekelne...
Fel érve a tükör elé álltam, gondolkodtam mit vegyek fel. Bugyira tényleg nem volt szükség. Nyilván. Farmert viszont nem vehetek fel bugyi nélkül, kissé fájdalmas lenne...
Szoknya lesz. Könnyű eltávolítani az útból. Felkaptam tehát egy minit, meg egy lazább felsőt, egy magassarkút, feldobtam egy lightosabb sminket, aztán indultam.
Teljesen bepörögtem a kádban történtek után. Már nagyon vágytam, hogy magam mellett tudjam.
Türelmetlenül parkoltam le a klubnál. Szinte ki téptem a kocsi ajtót, mikor megláttam szerelmemet a bejáratnál, rám várva. Amennyire a cipőm megengedte, oda szaladtam hozzá.
-Úgy hiányoztál! -öleltem át, szorítva minden erőmmel. Hajamba csókolt, és kissé lazábbra vette az ölelésem.
-Megfojtasz szivi. -mosolygott- És Te is borzasztóan hiányoztál gyönyörűm. -a rohadt életbe, nem bírom! Tarkójánál a hajába téptem, és arcát magamhoz húztam egy veszettül jó csókra.
Az érzékiség leírhatatlan volt. Finom, puha nyelve izgatóan kőrözött számban, majd elengedett.
-Hé! -szóltam rá azonnal. Én még nem fejeztem be. Mosolyogva lépett vissza hozzám, a falnak préselt. Aztán közel hajolt, orrunk összeért.
-Gyerünk már! -leheltem.
Rob beszívta alsó ajkam, majd izgatóan rá is harapott. Nem bírtam már idegekkel. Éhes vadként vetettem magam ajkaira. Kezét lábam közé vontam, belemosolygott csókunkba mikor érezte, máris milyen nedves vagyok.
Továbbra is ajkainknál összetapadva csoszogtunk az épület oldalához. Amint nagyjából takarásban voltunk, kezem már nadrágját bontogatta. Ő pedig derekamig gyűrte fel szoknyámat. Mikor már szabadon meredezett férfiassága, lábaim derekára kulcsoltam, Ő pedig belém vezette magát. A fal kicsit dörzsölte a csupasz fenekem, ezért Rob közéjük préselte egyik kezét. Közben vad és szenvedélyes lökéseivel kényeztetett a  csúcsig.
-Szeretlek! -leheltem közel a gyönyör kapujához.
Ő elszántan nézett a szemembe.
-...Mindennél jobban... suttogta ajkamra. Szorosan öleltem magamhoz. Szinte sírtam a gyönyörtől, mikor végre mindketten elmentünk. Rengeteg érzelmet elindított bennem. Az, hogy tudom, hogy szeret. Hogy én is szeretem Őt és ezt mindenkinek elmondhatom... Csodálatos.
Miután lerakott az öléből, vissza akartam igazítani a szoknyám, de lefogta a kezem. Mögém térdelt, hogy lágy puszikkal és simogatásokkal nyugtassa kissé megviselt fenekemet.
Hülye tégla fal!
De nagyon jólesett. Után felállt, segített elrendezni magam. Adott egy zsepit, le tisztogattam szemérmem környékét, aztán még egy csókot követeltem.
Ki léptünk a parkolóba, hogy célba vegyük végre a bulit is.
Végig szorosan fogtam a kezét. Annyira szerelmes voltam, hogy majd szét vetett a boldogság.
Tökéletes volt!