33. felvonás

Nem tom mit lehetne hozzáfűzni...

Öö... Akartam ám valamit, de totál kiment a fejemből XD

Jellemző...

Mindegy, jó olvasgatást!

Láw.

Hmm... Kellemes ébredés, szerelmem karjaiban. Kezében a kezemmel és... A biztonsági öv csatjával a fenekemben??
Nagyszerű! Tehát mégsem értünk haza. Hunyorogva kinyitottam a szemem. Szörnyen lüktetett a buksim, de feltornáztam magam ülőhelyzetbe amíg körülnézek.
Még mindig a klub parkolójában voltunk, és Robbal a Hammer hátsó ülésén húztuk a lóbőrt.
Elkezdtem rázogatni Őt, de csak nem akart felkelni, pedig az a kurva csat már nagyon nyomta a hátsómat...
-Robert, ébresztő! -szóltam rá, kibámulva az ablakon. De semmi.
-Rob, édes, kelj fel mert ez a szar teljesen fel fog nyársalni, és ha ez megtörténik letépem a heréidet. -suttogtam mézes-mázas hangon fülébe.
Erre elkezdett mocorogni.
-A golyóimat ne... -nyögte, majd nagyon nehezen felkönyökölt, és álmosan pislogott rám.
-Jó reggelt! Ha elég józan vagy már, akár el is indulhatnánk haza. -dünnyögtem, miközben rágyújtottam. Fejemet a hűs üvegnek támasztottam, és harcoltam a megsemmisítő hányinger ellen. De még a cigitől is felfordult a gyomrom, úgyhogy inkább gyorsan elnyomtam.
Volna. De Rob kivette a kezemből, és inkább elpusztította Ő.
Kaptam egy édes csókot, majd ki másztunk a kocsiból, hogy be üljünk előre.
-Hozzád vagy hozzám? -kérdezte Rob egy ásítási rekord közben.
-Hozzám. Meghalok az ágyamért. Még mindig sajog a fenekem.
-Én meggyógyíthatom... -mosolygott kajánul, majd izgatóan megnyalta szája szélét.
-Ja, az rögtön gondoltam. Te figyelj, mi van azzal az utazással amit múlt hónapban említettél? -nagyon kíváncsi voltam mit válaszol.
-Semmi. Nem mentünk.
-Whoa! Na ne mondd észlénykém... Fel sem tűnt volna...
-Hagyd abba.
-Oké. Abbahagytam. Szóval akkor megyünk? Szeretném megismerni azt a közeli családtagot akit említettél.
Kissé izgatott voltam. Vártam a válaszát, közben figyelem elterelésképp a rádiót nyomogattam. De csak vinnyogott meg búgott..
-Szívem, ne baszakodj a rádióval. Nem hallod, hogy szar? -kissé feszült volt, csak azt nem tudtam mitől.
-Oké... -tartottam fel kezeimet, majd fújtatva hátradőltem az ülésben, és államat tenyerembe támasztva bámultam ki az ablakon.
-Elmehetünk. Holnapután jó lesz? -kérdezte aztán. Felkaptam a fejem és hevesen bólogattam.
-Alig várom. -mosolyogtam, majd áthajoltam hozzá, és belecsókoltam nyakába. -Szeretlek.
-Én is téged, Kristen. -simította kezét az enyémre.
Rövidesen megérkeztünk hozzánk. Rob leparkolt, aztán ketten indultunk el befelé.
Ezúttal mindenki otthon volt. Beleértve az új lakótársat is...
-Hello! Hazajöttem! -szóltam be hangosan, hátha valaki még meg is hallja és vissza köszön.
De csak Ruthi szökdécselt oda hozzánk. Én megkaptam a szokásos puszim, Robbal viszont pacsiztak, aztán felkapta pöttömkét.
-Mivan veled szépségem? -kérdezte Rob a kislányt, aki megszeppenve bámulta Őt.
-Semmi. -mondta aztán röviden. -Hoztál valami finomat? -kérdezte Ruthi csillogó szemekkel.
-Persze! Magamat! -oldalba vertem a könyökömmel. Még jó, hogy Ruthi nem érti a dolog konkrét jelentését.
Le kaptam az asztalról egy energia italt. De Ruthi újra megszólalt.
-De Rob, téged nem tudlak elszopogatni... -erre teljes erőből jött visszafelé az italom. Majdnem megfulladtam. Az a barom meg csak vigyorgott és Ruthi fejét simogatta.
-Fogod ezt még másképp is gondolni. -mondta aztán, amivel tényleg betelt a pohár. Ki vettem a kis csajt a kezéből, és leküldtem az anyjához.
-Normális vagy?? Rögtönzött felvilágosítást tartasz egy négyévesnek??
-Jó, bocs. Asszittem már elmúlt hat... -elrévedve nézett... Hát ez...
-Csak hülyülök, nyugi van babám. -ölelt aztán magához. Én nem voltam ideges, csak nem fogtam fel mi lehet olyan vicces ezen..
-Nem számít. -mondtam aztán. A konyha felé lépdeltünk, ahová Ruthi is ment. Ott volt mindenki, Ashley is. A hűtőhöz léptem és ki kaptam belőle a tegnapi pizzát. Tányérra dobáltam, aztán be vágtam a mikróba. Mikor visszafordultam, láttam, hogy Rob Ash-t stíröli.
A faszom! Mi a rák van?
Hangosan köhintettem egyet, mire rám kapta tekintetét, én pedig gyilkos pillantásokkal viszonoztam azt.
A pizza elkészült. Ki szedtem, tálcára raktam, felkaptam egy rekesz sört amit Rob kezébe nyomtam, aztán elköszönve egy időre a többiektől, felfelé indultam. Ő követett.
-Mi volt az a konyhában? -kérdezte ártatlanul.
-Chöh! Mintha nem tudnád. Ashley-re csorgattad a nyálad.
-Ja. Hát jó csaj. Csak megnézet, ne húzd fel magad. -magyarázott, közben felértünk, lábammal berúgtam az ajtót, az asztalkámra dobáltam a kaját, majd mikor Rob is beért, kulcsra zártam az ajtót.
-Nem vagyok féltékeny. De Te az ENYÉM vagy, vannak bizonyos előjogaim. Mindenki másnak tíz dolcsi a bámulásod másodpercenként. -jelentettem ki fölényesen, mire Rob csak nevetett.
-Édes, egyetlen szerelmem. Jogot formálsz rám, és a csajokkal fizettetsz, ha én bámulom őket? Uhh... Pont ezért imádlak. Na gyere ide! -azzal magához rántott, és elfektetett a nagy és puha babzsák fotelben.
-Most pedig rossz kislány, következzen a büntetés. -mosolyától megremegett a gyomrom, na és persze az sem mellékes, hogy totál felizgat.
Végig csókolgatta a nyakam, aztán az ajkaimat ostromolta.
-Várj... egy...uhmm hahh... picit... -próbáltam kinyögni mondanivalóm...
-Nem! -nyögte Rob, de én nem tágítottam. Bár lassan kezdett elszállni az agyam.
-Éhes vagyok... -panaszkodtam aztán. Erre sajnálkozva felnézett rám.
-Őszintén...? Nem érdekel. És hidd el nekem kicsikém, hogy még tíz másodperc, és téged sem fog... -megint az a kanos vigyor. Szerettem és utáltam egyszerre.
-Ajánlom, hogy ne bánjam meg, hogy nem a pizzát választottam. -fenyegettem egy kicsit, aztán csak átadtam magam az élvezetnek.
De a babzsákszar mégsem volt jó ötlet, mert folyton belesüppedtem, Rob meg nem fért hozzám, és bár már totál izgalomban voltam, a gyomrom sem állt meg a korgásban.
Végül életem értelme feladta a hracot.
-Áhh, baszod! Hihetetlen hangos a gyomrod. Látszik, hogy a tiéd... -darálta idegesen, majd mellém heveredett egy sörrel a kezében.
Én végre magamhoz vehettem egy szeletet a pizzából, és se perc alatt eltüntettem. Be küldtem még hármat, és olyan voltam mint aki épp most tépett be. Tökéletes boldogságot éreztem. Igazi haspók vagyok.
-Jóllaktál? -kérdezte reménykedve, azonnal bólintottam. De még belekortyoltam a sörébe, hogy leöblíthessem az oda nem illő dolgokat.
Utána egymásnak estünk.
Le téptük egymásról a ruhát, karmoltuk és haraptuk a másikat.
A földön térdeltem, Rob velem szemben. Kissé visszavettünk az előző veszett tempóból. Forró és édes csókunkat Rob szakította meg, ahogy egyre lejjebb haladt nyelvével és ajkaival testemen. Először az államon, nyakamon, kulcscsontomon, melleimen, hasamon, majd célt ért a lábaim közt. Én az ágy szélét markolásztam, miközben Ő alulról kényeztetett. Nem csak nyelve, de ujjai is bennem/rajtam játszadoztak. Nyelvével hol gyengédebben, hol erősebben ostromolta érzékeny pontocskámat. Ujjaim pedig végeérhetetlen játékot játszottak forró bensőmben.
Végül nem húztam sokáig. Szinte rögtön elmentem. Rob már nem kelt fel a földről. Miután megtörtént az alváz tisztogatás, egyszerűen megragadta csípőmet, és ha már Ő amúgy is feküdt, magára húzott. Én pedig készséggel, élvezettel engedtem tövig magamba.
Miközben lassan ringattam csípőmet, kezemmel egy sörért nyúltam, majd jó nagyot kortyoltam bele. Rob keze is megmozdult, de nekem jobb ötletem támadt.
Ismét kortyoltam belőle, majd a számban tartva hajoltam szerelmem ajkaihoz. Éreztem és hallottam is ahogy le nyeli a nedűt, majd intenzív és szenvedélyes csókban forrunk össze. A csók hatására csípőm mozgása is felerősödött, és gyorsítva a tempón, kisvártatva mindketten eljutottunk a mennybe.
-Huhh, szivi... Kurva jót mentem... -lehelte Rob elégedetten. Én kicsit fáradt voltam a dumához, ezért egy utolsó csók után leszálltam róla, és a nagy, puha fotelba heveredtem.
Ő is be feküdt mellém, és szüntelenül testemet és ajkamat csókolgatta. De persze a simogatások sem maradtak el.
A végén nem bírtam tovább. Újra rá vetettem magam. Kapja csak amit megérdemel.