28. felvonás (Bónusz :P)

Mivel minden imádatom Tiétek, hoztam Nektek egy Robcit =D

Most megtudhatjátok mi zajlott a kis fejecskéjében.

Ez most kicsit más.... Úgyhogy KOMIZNIIIII!!!! =D

Ja és kicsit rövid, bocsi :$

/Rob/

Itt hagyott. Nem hiszem el. Egyik percben még szorosan tartom magam mellett, aztán közli, hogy ez neki nem megy.
-Nem fog ez menni... -utánoztam gúnyosan hangját. De a végén már arra sem maradt erőm. A konyhaasztalnál ülök, előttem a sörömmel, arcom tenyerembe temetem és átkozom a percet mikor érezni kezdtem valamit iránta.
Mélyen elsüllyedtem az önsajnálat bugyraiban, már azon vagyok, hogy száműzetésbe vonuljak, mikor megcsörren a telefonom.
Utána nyúlok. Csak nehezen tudom elolvasni a hívó nevét, össze mosódott foltokat látok csupán.
De aztán mégis, mintha körvonalazódna. Luke. Mi a faszt akar ez is ilyenkor??
-Mi van? -szólok bele kicsit sem kedvesen, majd idegbetegen várom, hogy ki nyögje végre mit akar.
El mondja, hogy este buli lesz, menjek én is. Ő is ott lesz. Remek.
Rá gyújtok, még fetrengek fél órát az asztalon, majd össze kaparom magam, és a szobámba mászok.
Nem bajlódok semmivel. Úgy érzem minden élet ki szállt belőlem, és nincs értelme bármivel is foglalkozni.
-A rohadt kurva életbe! -ordítom, majd erősen vágom be a szekrényem ajtaját, ami le is esik.
El basztuk! Mindketten. Miért nem tudtunk csak egy kicsit jobban odafigyelni a másikra?
Vajon Ő is ugyanúgy szenved most? Vagy jó szokásához híven, már meg is vigasztalódott?
-Nem érdekel. -motyogom magamban. Remek! Magamban beszélek.
-Kell valami... valami ami elvonja a figyelmem. Igen, tudom már mi.
A nadrágom után nyúlok, felráncigálom, majd a zsebében kutatni kezdek a kis műanyag zacskóért. Megvan! A komódhoz sietek. Ki szórom a cuccot a tetejére, összetekerek egy tízest és az utolsó szemig felszippantom, ami pedig mégis ott maradna, nyelvemmel takarítom el.
-Így jó is lesz. -továbbra sincs senki akihez beszélnék magamon kívül. De pár másodperc, és már nem fog számítani. Le ülök az ágy szélére, és várom a jótékony hatást.
És már jön is. Lassan a testem súlytalanná válik, már nem érzem a maró, feszítő érzést a mellkasomban. A tárgyak csillogni kezdenek, és egy kellemes lágy dallam üti meg a fülemet. Kezek! Kezeket látok lebegni. Mutogatnak valamit, de nem értem, hogy mit. Felállok és követem őket, de... Hol vannak? El tűntek. Mindegy is. Lassan az ajtó felé lépdelek, és ki lépek az utcára.
El kezdek sétálni, az agyamban kaotikus képek kavarognak, aztán egy éles visítozó hangra kapom fel a fejemet. De nem jövök rá mi az. Talán kéne egy taxi, nem akarok gyalogolni.
Le intek egyet, be diktálom a címet, és néhány másodperc alatt ott is vagyunk. Mintha időugrás lett volna.
Be támolyogok a klub ajtaján, és a szemem meg akad valamin. A szemébe nézek, csak egy pillanat az egész. De furcsa... Olyan más most.
Ő feláll, és felém indul. Ide jön? Hozzám?
Belém ütközik, szinte égeti a bőröm. De valaki más kezét fogja. Miért?
Csalódottan ballagok az asztalhoz, le dobom magam egy székre, majd felhajtok két italt. Nem tudom mik azok. Segítenek. Az előbbi mámorra rápakolnak még egy kicsit, és én sokkal jobban érzem magam.
Most jó. Nem érzékelem a külvilágot. Csak a poharakat és üvegeket előttem. Idétlenül vigyorgok, és durván fellökök valami csajt aki az imént hozzám ért.
Aztán megint... Újra látom azokat a kezeket, megint mutogatnak, én megint felállok, hogy kövessem őket. De ezúttal nem tűnnek el.
Hívogatóan intenek, én megyek utánuk. Bár mintha többször is neki mentem volna valaminek. De nem foglalkozom vele.
Továbbra sem fogom fel, hol is vagyok pontosan, de érzem arcom körül a hűs levegőt, és hallom az elhaladó kocsik zaját... Kellemes.
Teszek még pár lépést, az apró kezeknek csábító illatuk is van. Nem akarom, hogy el tűnjenek. Továbbra is követem őket.
Aztán valamiért a lábaim nem mozdulnak. Most mi van? Ki nyújtom a karom, hogy elérjem az egyik kis teremtményt a levegőben. Erősen nyújtózom. Na, még egy kicsit. Végre! Mozog a lábam. Egy nagy lépést teszek előre.
A szél összeborzolja hajam, a hasamban egy hatalmas csomó éktelenkedik, mintha összenyomná valami.
Most mi ez? Mi ez az éles fájdalom?! Az egész testem ég. Hangokat hallok, de most más milyet.
Halványodnak... a végén már csak összemosódott háttérzajok...
Aztán nem hallok már semmit. Vége.