56. felvonás

Ez a fejezet két szemszögből lesz majd megírva, ez most Kristené.

Mollie pedig szépen nő =) <3

15 kommentár! Ha nincs komi, nincs friss!

Reggel Rob édes csókokkal borította be meztelen testem, ezt szánva ébresztőnek. Mikor felnyögtem elégedetten csókolt meg.
-Imádtam a tegnapit. Hihetetlenül szeretlek. -suttogta ajkaimba. Megsimogattam arcát, és lágyan cirógattam ajkait enyémekkel, majd mély csók lett belőle a végén.
-Mollie? Ashley-vel van? Minden oké? -ültem fel egyből a párnáim közül. Hiányzott a kis tündérkém.
-Mollie tökéletesen jól van. A szobájában szunyókál, Ashley tegnap sétálni volt vele. -nyugtatott Rob, csókokkal borítva vállam. nem bírtam, ki. Megint meg kellett, hogy csókoljam, meztelen testünk szorosan egymáshoz préselődött. Rob felnyögött.
-Inkább menj zuhanyozni, mielőtt csúnyán elkapnálak... -fújta ki hangosan a levegőt, majd meztelenül indult a szekrényhez, hogy ki vegyen egy nadrágot.
Nem bírtam magammal. Annyira sok volt ez az öt hét...
Mögé léptem, és hátulról átkaroltam. miközben ujjaim hasát cirógatták, ajkaimmal hátát kényeztettem. Éreztem ahogy izmai összerándulnak érintéseim alatt.
-Bébi... ne... Nem akarod megnézni Mollie-t?
-Rob, ne idegesíts! Tudod, hogy tegnap sem fájt. Akarlak... -kezeim lejjebb csúsztak, és erősen megragadták férfiasságát. Míg egyik kezemmel a kis édest simogattam, másik kezem súlyos zacskóit masszírozta. Rob keze finoman, mégis kissé türelmetlenül simultak enyéimre. Megállította ugyan játékomat, de lassan az ő keze is hátrafelé kúszott.
Elé álltam és a földre toltam. Azonnal beleültem, mire mindketten jólesően felsóhajtottunk. Nyugodt tempóban kezdtem lovagolni, minden másodpercét ki akartam élvezni. Mindketten próbáltunk halkan nyögni, időközben csókokkal fojtottuk el a hangosabb zajokat. Lassan teljesen nedves lett ölünk, ami iszonyú izgató volt. Imádtam ahogy Rob finom szőre édesen simogatja csupasz szemérmem. Teljesen bepörögtem tőle. Rob felült, engem szorosan karjaiba zárva, majd fenekembe markolt, és gyengéden ösztönzött gyorsabb mozgásra. Végig figyelmes és romantikus volt. Arcom egyfolytában csókokkal hintette tele. Mintha nem is vele szeretkeznék...
Végül aztán megérkezett a beteljesülést hozó orgazmus, pihegve öleltük egymást, továbbra is összefonódva a földön.
-Most már tényleg menj zuhanyozni. még biztos meg kéne etetned Mollie-t.
Még egy csókokat lopva indultam, hogy letisztogassam magam, mielőtt kislányomhoz érnék. Aztán majdnem elnevettem magam, ahogy mellemet néztem és azon gondolkodtam, vajon Rob vagy Mollie gyötri-e jobban szegényeket.
Rohamtempóban összekaptam magam és mire kiértem Rob idétlen vigyorával találtam magam szembe. Oké. Most vagy rossz fát tett a tűzre, vagy akar valamit, vagy megint elfelejtettem valamelyik ruhadarabom...
-Mi az? -kérdeztem tétován, mégsem vártam meg a válaszát, egyből Mollie szobájába indultam. A pelenkázón egy olyan babafigyelő izé volt, nyilván Ash vette mivel rózsaszín...
Rob utánam jött.
-Elmegyek egy kicsit inni a haverokkal. Ugye nem gond? -most erre mit mondjak? Hogy megtiltom vagy mi?
-Tőlem aztán! De ne seggrészegen gyere haza, ha lehet.
Még adott egy forró, hosszú csókot, majd Mollie-t is alaposan végigpuszilgatta. Mivel a kis tünemény épp a nyusziját csócsálta, apuci elég nyálas lett tőle. De szép is lenne ha zavarná.
Kislányunk aztán hangosan gügyögni kezdett kedvenc apukájának. Annyira édes volt, mintha épp csak magyarázott volna valamit. Kezeivel és lábaival is vadul kalimpált.
Az én tökéletes kislányom. Istenem, még most is elámulok milyen szép.
És milyen sokat nőtt mostanság. Ő is és a hajacskája is.
Míg én megszoptattam és tisztába tettem életem csöpp értelmét, addig Rob el is készült. Elbúcsúztunk tőle az ajtóban, majd előkészültünk egy kis sétához.
-Mit szólsz kicsim? Sétálni megyünk a mamival.
Csak egy csomó nyálbuborék volt a válasz, és egy hihetetlenül, iszonyúan édes mosoly mikor Ash mellénk lépett, és egy gyöngysort adott Mollie kezébe.
-Ez minek? -kérdeztem, miközben játékában elmélyült kis hercegnőm néztem.
-Hogy minél előbb megismerkedjen a dolgok nőies oldalával.
-Ha plázacicát nevelsz a lányomból, homoszexuálist nevelek az első fiadból.
Ashley nyelvet öltött, majd összekapta a cuccait, és velünk jött sétálni.
-És akkor most te és Rob összeházasodtok? -kérdezte a cukrászda felé menet.
-Mi? Dehogy! Legalábbis eddig nem került szóba.
-Értem. Nem félsz, hogy így le fog lépni.
-Hát... Bízom benne, hogy nem. Ha miattam nem is, ha engem nem is szeret majd örökké, a kislánya miatt nem mehet majd túl messzire. -mosolyom erőltetett volt, hisz már a gondolat is fájdalmat okozott, hogy el hagyjon.
-Ha szerencséd van. -tette hozzá Ashley, majd megérkezvén a cukrászdába, helyet foglaltunk egy asztalnál a teraszon.
-És Rob meddig tervezi, hogy velünk él majd?
-Az a helyzet, hogy szóba jött a költözés, de kibaszottul nincs rendben. Nem vagyunk rá felkészülve. Na persze - vágtam le a kanalam -bárki mondhatja, hogy akkor a gyerekre hogy hogy kész voltunk. De Mollie-t sem terveztük. De ha már jött, számomra természetes volt, hogy marad is.
-Hú, nem lennék a helyedben. Na ne értsd félre -tartotta fel kezeit - A kislányod gyönyörű, Rob pedig az egyik legjobb hím a környéken, de... A helyzeted nem könnyű... -nézett együttérzően.
-Hát nem... Nos, kicsim. Kérsz egy kis fagyit? -kérdeztem apró kicsikémet. A cumiját egy picit a fagyi tetején lévő tejszínbe mártottam, és visszaadtam neki. Láthatóan nagyon ízlett neki.
Villámgyorsan toltam be a maradékot, hogy karjaimba vehessem a tüneményes lányom. Már hiányzott, hogy magamhoz ölelhessem.
-Imádom az illatát! -motyogtam aprócska feje búbját puszilgatva.
-Nekem mondod? Tegnap alig bírtam le tenni. Már arra gondoltam, hogy vele fogok aludni. Komolyan. Szerintem ennek a babának még a hányása is illatos.
-Jó étvágyat. -nevettem halkan - De van benne valami. -felemeltem arcomhoz hihetetlen gyönyörűségem, és finom puszikát leheltem picike ajkaira. Ez volt a kedvencem. Imádtam.
Csomagoltattunk egy rakat süteményt, majd hazafelé indultunk.
Otthon azon kívül, hogy tévéztünk, és a kislányommal foglaltam el magam, kissé kezdett hiányozni Rob. Már este hat múlt, és már reggel elment. Kezdett furcsa lenni. Próbáltam hívni, de nem vette fel.
Mollie túl volt már az esti fürdetésen és etetésen is, hallgattunk egy kis Hattyúk tavát, mivel állítólag ez jót tesz a babák művészi jellemének... blabla...
De hétkor Rob még mindig sehol, így kivételesen magam mellé fektettem Mollie Sky-t, és a karjaimban aludt el, velem együtt.
Valamikor késő este, olyan tizenegy körül, hallottam, hogy lent felélénkült a forgalom. Édes, szuszogó csöppségemet a lehető legóvatosabban fektettem mellkasomról a párnák közé. Szerencsére nem ébredt fel.
Halkan ki osontam, majd leszaladtam a földszintre.
-Csajok, nem lehetne halkabban? Mollie... -de nem tudtam befejezni a mondatott, mert Robot láttam meg a konyhában, nyilvánvalóan részegen, miközben a lányok gyilkos tekintettel állják körbe.
-Mondtam, hogy ne bassz be! És tudod mennyi az idő? -szűrtem összeszorított fogaim közt.
Rob nem válaszolt, csak megvetéssel tele nézett rám, aztán az emeletre indult.
Azonnal rohantam utána, nem akartam, hogy véletlenül kárt tegyen a gyerekben.
Ki vágta az ajtót, de mikor meglátta, hogy kislánya, aki a hangos zaj hatására összerezzent, ott fekszik az ágyban; jóval halkabban sétált az ágyhoz. Félig ráfeküdt (az ágyra), és megpuszilta alvó kislányát, majd a kis kezét simogatta.
Nem tetszett, hogy a piától bűzölögve ér és bújik Mollie-hoz, de volt egy olyan érzésem, hogy jobb ha most csendben maradok.
Befeküdtem Mollie másik oldalára, majd saját takarómmal takartam be, jelezve Rob felé, hogy jobb ha nem nyúlkál amíg nem józan. Közelebb feküdtem tündérkém mellé, és rá se nézve Robertre, megpróbáltam kislányom egyenletes szuszogását hallgatva elaludni.
Másnap Rob nagyon csúnyán le lesz baszva!

55. felvonás - Fuck me!

Nos hát. Ez egy hosszú fejezet (legalábbis a mérete alapján^^) Szóval nagyon gyorsan gyűljenek össze azok a komik!! xD

a kép saját!! =)

-Milyen kibaszottul utálok én utazni! -háborogtam miközben a bőröndön tapostam, hogy bele tudjam préselni a rengeteg ruhát, pelenkát, játékot. -Mennyi szart kell vinni két napra... -Rob vigyorogva bámult az ágyon fekve.
-Ne mosolyogj, te is kaphatsz! -emeltem fel lábam figyelmeztetőleg, az a kis pöcs viszont tovább vihorászott.
-Nem hinném. -mutatott mellkasán alvó kislányunkra. Aubrey-nak igaza volt, csak épp nem rajtam, hanem az apján imád szunyálni. Olyan édes, hogy alig bírom magam visszafogni, hogy meg ne zabáljam. Na nem Robot! Neki szét lesz rúgva a segge, amint Mollie a bébihordozóban van.
Ráültem a bőröndre, majd körbe behúztam a cipzárt.
-Rob szívem. Ideje neked is bepakolni. -fújtam ki a levegőt, miután felálltam a cuccosról.
Ártatlan szemeiből rögtön kiolvastam mit szeretne.
-Felejtsd el! Nekem csak egy gyerekem van Pattinson! Csináld meg szépen!
-De Mollie alszik... -most komolyan azt hiszi, hogy ez akadály??
-Add ide. -átvettem tőle csöpp hercegnőmet, majd lábammal dobolva vártam, hogy elkezdjen végre pakolni. Mollie közben mocorogni és nyöszörögni kezdett, ezért befektettem a babahintába.
Amíg ő ringatózott, addig leszaladtam a konyhába, hogy készítsek az útra egy kis tápszert, ha esetleg nem tudnám megszoptatni. Bár az utóbbit jobban szerettem, mert egészségesebbnek tartottam.
Rob szerencséjére mire vissza értem már ő is bepakolt, innentől csak a kocsiig kellett lehurcolni a bőröndöket. Mikor ez is megvolt, a kicsi lányomat is beültettem a bébihordozóba, és figyelmesen bekötöttem a hátsóülésre, aztán Rob mellé ültem előre.
-Indulhatunk? Meg van minden? -kérdezte életem szerelme, én pedig még egszer végigpörgettem az agyamban a dolgokat, sőt, még az Aubrey által összeállított listát is átfutottam.
Én kértem, hogy írja meg mi kellhet egy babának, így nekem is könnyebb volt a dolog.
-Azt hiszem igen, minden meg van.
Rob bólintott, majd hátra hajolt kedvenc tündérkéjéhez, és megcsikizte a pocakját, amire egy iszonyú édes kacagást kapott.
Aaaannnyira aranyos!!
-Félek az anyádtól... -jegyezte meg Rob, miközben lassan elindította az autót. Ezen nevetnem kellett.
-Nem fog megenni. Van tőled egy gyönyörű szép unokája. Ráadásul az első.
-Talán pont ezért... Lehet, hogy gyűlölni fog, amiért "fiatal" nagymamát csináltam belőle...-ezen a hülyén mosolyogva dőltem hátra ülésemben, de én ugyanolyan izgatott voltam mint szerelmem. Csak nekem meg volt az az előnyöm, hogy ismerem az anyámat.
San Diegoig kb. két órás az út. De tutira meg kell állni párszor, legalábbis Mollie miatt.
-
Már egy jó ideje csendben autókáztunk, aztán a kis tünemény hangosan felsírt.
-Álljunk meg egy kicsit. -szóltam Robnak, majd egy közeli pihenő helyen leparkolta a kocsit.
-Gyere kicsim. -csatoltam ki Mollie-t az ülésből, majd ellenőriztem a pelusát. Egyértelműen szükség volt karbantartásra. Gyorsan elintéztem, majd adtam neki egy kis gyógynövény teát. Miután megitattam, még simogattam és puszilgattam egy darabig, majd megkapta a "Rock Star" feliratú cumiját.
Aludni még nem akart, ezért odaadtam neki a kedvenc nyusziját, ami a kórházban is vele volt, és a kis zenélő csörgöjét ami a Für Elise dallamát játszotta.
Aztán visszaültem a helyemre, magamat is becsatoltam, és tovább indultunk. Még kb. fél óra volt hátra.
-Tényleg fosok... -motyogta hirtelen Rob. Én pedig megint kiröhögtem.
-Olyan idióta vagy. -böktem oldalba. -Szívem mondd csak, tankoltál indulás előtt? -tettem fel a költői kérdést, hisz egyértelmű volt a válasz, mikor a mutatóra néztem.
-Hoppá! -meresztette szemét a kis édes.
-Hoppá... -ismételtem szarkasztikusan. Ismét le kellett húzódnunk, így amíg ő gyorsan megtankolt, én vettem magamnak egy cseresznyés shake-et.
Mire odaértünk a kb. két órás útból, két és fél óra lett, hála a dugóknak, amik egyébként egyáltalán nem jellemzőek a Los Angeles - San Diego útvonalon...
-Hát, megjöttünk. -sóhajtottam, majd tétován kiszálltam az autóból. Ahogy ki vettem drága hercegnőmet a hátsóülésről, kivágódott az ajtó, és a meglepő módon, mosolygó anyám rohant ki rajta. Nem számít, hogy kis híján szívrohamot kaptam.
Rob annak ellenére mennyire nem várta ezt a találkozást, hősiesen viselkedett, és illemtudóan mutatkozott be.
De anyám csak egy gyors hello-val elintézte, és inkább gyanútlan unokájára vetette mancsait.
-Milyen gyönyörű! A tökéletes másom. -erre egy pillanatra félrenyeltem a levegőt, és hangosan köhögni kezdtem. Mikor drága anyám erre összeszűkült szemekkel méregetett, csak mosolyogva legyintettem.
-Khm... Félrenyeltem... -reméltem elhiszi...
-Mi is a neve?
-Mollie Sky Pattinson. -mondtam, majd biztató mosollyal arcomon, szerelmemhez bújtam. Ő csak megilletődve toporgott.
-Hm. Pattinson... -ismételte meg anyám.
Be vittük a csomagokat, és szerencsénk volt, hogy a vendégszoba a földszinten van. Apu csak holnap jön haza, tehát addig itt maradunk a kedves mamával. De jó...
A szüleim vettek a babának bölcsőt, így Mollie-t belefektettem miután megszoptattam és megbüfiztettem. Szinte rögtön elaludt.
A következő percben a kanapén találtam magam Robbal, velünk szemben anyám kifürkészhetetlen, ragadozó tekintettel méregette őt. De vagy tíz percig egyfolytában. Kezdtem pipa lenni.
-Szóóóval... -szólalt meg végül. -Mr. Pattinson. Szeretünk óvszer nélkül közösülni mi? Az édesanyja nem magyarázta el a védekezés fontosságát? Vagy talán szeretné ha én mutatnám meg, hogy kell becsomagolni a kukacot?
Rob köpni nyelni nem tudott először, ahogy én sem, aztán végülis összekapart pár értelmes, egybefüggő szót.
-Higgye el, hogy mi védekeztünk, a baba véletlenül csúszott be. -magyarázta udvariasan szerelmem.
Anyám megemelte szemöldökét, majd sóhajtott egyet.
-Tehát véletlenül csúszott be. Aham... Az is biztos véletlenül csúszott be, amivel készült, ugye? -sátáni anyám elégedetten nyugtázta, hogy ez bizony betalált. Minden értelemben. Most újfent egyikünk sem jutott szóhoz, Jules viszont halvány, gonosz vigyorral képén fonta keresztbe karjait, és dőlt hátra a fotelben.
-Az nem úgy... -kezdett volna Robert magyarázkodni, de anyám félbeszakította.
-Nem kell a púder fiam! Az a szerencséd, hogy ennyire hasonlít rám -itt megint fintorognom és röhögnöm kellett egyszerre, de inkább elfojtottam - De ha az elkövetkezendő jó pár évben, még egy gyereket mersz csinálni a kislányomnak, lekaszálom a csökött kis répád! -ami az elején vicsorgásnak indult, a végén szadista mosollyá vált. Az anyám egy pszichopata. -És egyébként, mennyi ideig is jártatok mielőtt "becsúszott" a baba?
A százezres kérdés. Hallottam, hogy Rob nagyot nyel, majd rám néz, de mit tehettem volna? Úgy éreztem magam mintha még mindig öt éves lennék...
-Khm... másfél hónapig. Körülbelül...
-Aham... Hm.
Szó szerint síri volt a csend ami beállt a szobában. Végül Mollie mentett meg mindkettőnket, mikor hangosan gügyögni kezdett.
-Megyek! -hadartam és villámgyorsan felpattantam a helyemről.
Rob megköszörülte a torkát, majd lassan oda sétált hozzánk.
-Az anyád egy... Ember egyáltalán? -suttogta fülembe, miközben karjait derekam köré zárta.
-Ne feledd, hogy belőle származom. -mosolyogtam. Nem árt fenyíteni a pasit. Csak hogy tisztázzuk az erőviszonyokat. -Ti pasik nem tudjátok kezelni ha egy nő erősebb nálatok. És főleg az izzasztó helyzeteket.
-Ó, igen? Na és mégis mit javasol Dr. Ösztrogén? -gúnyolódott játékosan, majd izgatóan nyakamba csókolt.
-Ezt inkább hagyd abba. tudod, hogy nem csinálhatjuk még, és most nem hoztunk pornót... -úgy tettem mint aki mélyen elréved mondandójában. Persze Robot nem tudom át verni.
-Nem lesz rá szükségem, ha anyád egy elborult pillanatában megszabadít a farkamtól. Ugye tudod, hogy te sokkal jobban megsínylenéd?
-Ezzel nem tudok vitatkozni. Imádom a ...
-EBÉD! -kiáltott anyu a konyhából, majd mindenkit az asztalhoz rendelt.
-Komolyan Kristen, gyönyörű a kislányod. Csodásak a hatalmas kék szemei.
-Igen, azt az apukájától örökölte.
-Hm. Valóban, a tiéd zöld. És a hajacskája is rettentő aranyos.
-Sokat nőtt mióta megszületett. Eleinte azt hittük szőke lesz, de egyre inkább a barna felé húz.
Anyámnak adtam egy fotót Mollie-ról, amit még a kórházban csináltak. Iszonyú pici volt.
A hétvége nagyon lassan telt. Túlságosan is lassan...
De végre az autóban ülünk, és szegény pici lányomat sem dögönyözi tovább az anyám.
-Lehet, hogy lelki sérült lesz miatta. -nyögte be Rob ezt a baromságot.
-Hülye!
-Hát, ha ő nem is, én tutira az lettem. Megálltam a fejlődésben.
Felemeltem egyik szemöldököm, és lassan fordítottam fejem az apuka felé.
-Most miért nézel így? Komolyan mondtam!
-Jó, oké! Nem számít, csak érjünk már haza.
Én Mollie-val egyetemben végig aludtam a visszautat, s mikor Rob keltett, hogy megérkeztünk, akkor is csak annyi időre tértem magamhoz, míg elláttam a lányomat.
Sajnos az éjszakákkal még akadtak gondok, annak ellenére, hogy néhányszor azért sikerül végig aludni.
Köszöntünk a többieknek, aztán felcsoszogtunk a szobába, és mindhárman az ágyban hajtottuk álomra fejünket...

~~~~~~~~~~ 4héttel később ~~~~~~~~~~

Oké. Az ágyon térdelek, farkasszemet nézve a velem szemben ülő Roberttel.
Mély levegő! Akarom őt, Istenem de mennyire! De ő állandóan azzal a kibaszott 8 hetes szabállyal jön. Bakker! Direkt megkérdeztem a nőgyógyászt múlt héten, és azt mondta ha felkészültnek érzem magam fizikailag és szellemileg is, akkor már az ötödik hét után is csinálhatom. Ráadásul beszélgettem erről az egyik nagynénémmel, és azt mondta ők sem várták meg azt a kurva sok hetet.
-Robert Pattinson. Ha nem vágsz gerincre most azonnal, másnál fogom megkapni. És tudod, hogy nem viccelek. -persze, hogy tudja. Jó vagy Kristen, csak így tovább. Most sarokba van szorítva.
Igen. Most idegesen a hajába túr, és mivel vörösödik a feje, tuti, hogy most képzelte el ahogy mással kefélek.
Lassan elkezdtem kikapcsolni a melltartómat. Nyugodt voltam, mert tutira semmi sem zavar meg minket. Édes bogaramra Ashley vigyáz, bár kissé félve vállalta el, miután Rob gyakorlatilag halálosan megfenyegette, hogy ha baja esik Mollie-nak, lenyírja a "haját"...
Szóval. Miután megszabadultam a melltartómtól, még egy darabig csendben térdeltünk egymással szemben. Az az idióta makacsul próbált csak a szemembe nézni. De én tudtam, hogy feladja.
A szoba félhomályba burkolózott, mivel a hat réteg függöny is el lett húzva.
Lassan közelebb araszoltam hozzá, és finoman megcsókoltam ajkait. Faszom! Mintha vigyáznom kéne, nehogy én sértsem meg őt. Ez a gondolat  fel spannolt, így sokkal vadabban csókoltam, de mivel ő még mindig a magatehetetlen, kitépett lábú kaszáspókot játszotta, kezembe kellett vegyem az irányítást.
Be csúsztattam kezem a bugyimba, majd kis simogatást követően, magamba mélyesztettem kettőt. Miután párszor megjárattam forró ágyékomban, kihúztam és Rob ajkához tartottam őket.
Na itt már nem kellett imádkozni neki. Először mélyen beszívta a jellegzetes illatot,a mit ő állítólag annyira imád. Majd nyelvével vérforralóan nyalta le nedveim kis részét. Míg ujjaim szájában voltak, lassan körbe nyaltam ajkait, és szinte észrevétlenül, de semmiképp sem kapkodva, nyelvem vette át helyüket.
Most már ő is szenvedélyes volt. Éreztem a fékevesztett vágyat.
-Szanaszét foglak kefélni... -lehelte elfúlva.
-Kapnál is ha nem így lenne. -mosolyogva dőltem hanyatt, miközben kezei és nyelve is melleimen játszottak. Ahogy éreztem édes nyálát bőrömön, lángolni kezdtem.
Egyetlen pillanatra elfordult, és a fiókhoz nyúlt, hogy elővegye belőle azt,a mit én már el is felejtettem, hogy van.
A mini vibrátort, amit egyik okos barátnőm adott a BABAVÁRÓ bulin! Mondván, mivel apró, ezzel talán megyek valamire a szextilalom alatt.
Robnak most kedve támadt ezzel játszani... bennem. Bár lehet, hogy inkább csak teszteli a kapacitásom...
Nem kellett sokáig gondolkodnom. Édes és forró csókjával elbódított. Szinte faltam nyelvét számban. Olyan veszettül kívántam, hogy végre frankón dughassunk, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni.
A vibrátort bekente síkosítóval, majd bekapcsolva, először végig simogatta vele szemérmem dombocskáját, és egy pillanatra érzékeny pontocskámra is rányomta. Kínlódva vonaglottam, miközben kéjsóvár nyögéseim szabadjára engedtem. Éreztem, hogy nem sokáig húzom majd ha így folytatja.
Aztán a továbbra intenzíven rezgő kütyüt lassan feldugta. Istenemistenemistenemistenem!
-Azt a kurva rohadt...!! -nyögtem miközben elhomályosult szemeimmel nagyjából ki tudtam venni Rob kiéhezett mosolyát.
Iszonyú lassan mozgatta ki és be, közben még nagyon apró köröket is leírt bennem. Nem bírtam tovább. Már visítva könyörögtem, hogy hagyja abba, de nem hallgatott rám, nyelvével is folyamatosan gyötört, ezért remegő, erőtlen kezeimmel, saját magam szedtem ki testemből a műszert.
-Na mi az bébi? Nem bírod a strapát mi? -elégedett kaján vigyor ült ki képére. De ne higgye, hogy nyerhet!
-Bazd meg! Akkor is kefélünk! -ellentmondást nemtűrően löktem hanyatt az ágyon, és mielőtt egy hang is elhagyhatta volna száját, beleültem merev és vastag farkába.
-Na most mi lesz? -kérdeztem pimaszul, miközben férfiasságán köröztem -Le állítasz? -a körök egyre nagyobbak lettek, ez által a cuppanások is egyre hangosabbak. Nem mondom, hogy eleinte nem volt kissé kellemetlen, de nem fájt és nem véreztem.
Élveztem! Kibaszottul élveztem. Közben egyre csak köröztem, és elégedetten konstatáltam, mikor Robnál betelt a pohár.
-ÓÓhhh...! Te kis kurva... -én csak elmosolyodtam, és éhesen megnyaltam alsó ajkam.
Hanyatt dobott az ágyon, és olyan veszett tempóban pumpált, hogy teljesen össze mosódtak a képek.
Miközben szakadatlanul nyársalt fel újra és újra, vállamat, nyakamat harapdálta. Morgásai minden lökésnél előtörtek.
Én kegyelem nélkül vájtam mélyre körmeim hátába és fenekébe. Egyre tüzesebb lett, és akármilyen lehetetlennek tűnt, tovább gyorsított a tempón.
Végem volt. Nem bírtam. Erőtlenül elernyedtem alatta, agyam kikapcsolt, és a leírhatatlan, természetfeletti élvezettől vadul rángatózott a csípőm.
Aztán a forróság szétáradt testemben, egyetlen pontba sűrűsödött, aztán kitört a lábaim közt. Szabályosan spricceltem. Egy pillanatra Rob is megállt, hogy jól látja -e, de valószínűleg izgatta a dolog, mert intenzíven lökött tovább, míg végre ő is kitört bensőmben.
Azt hiszem a lelkem is ki leheltem ebben a menetben. Annyi erőm sem maradt, hogy más pozícióba feküdjek az alváshoz, vagy, hogy legalább elmásszak a saját magam által eláztatott lepedőről.
Robnak se nagyon volt kedve beszélgetni a rengeteg akció után. Pedig ő még feleannyit sem kapott mint én.
Azért elmásztam hozzá, hogy csókot lopjak tőle, és mellkasára hajtva fejem aludhassak el.
És így legalább nem a csurom nedves lepedőn fekszem.
Majd holnap le lesz cserélve...

Mollie a kórházi fotón =)

Next time...

Kedves Mazsoláim!

Ma Snickers sajnos nem szolgálhat frissel, mert azon fog ügyködni, hogy visszacsempéssze a +18-at a sztoriba.

Ehhez viszont szükség van a mai napra, ma egész nap írkálok, sokszor kicsit, így remélhetőleg holnapig összejön egy hosszabb fejezet.

Nem ígérem, hogy rögtön a soron következő fejezetben már lesz szex, de az azután következőbe már igyekszem beletenni... Valahogy.

Ja és akkor már megragadnám az alkalmat, hogy elmagyarázzak dolgokat, amik pár embernek még mindig homályosak...

Az egyik: Kristen és Rob miért nem költözik Mollie-val külön házba?

Válasz: Mint már többször is írtam, egyiküknek sem áll szándékukban most még elhagyni a saját otthonukat. Mikor már mindenféle segítség nélkül tudnak boldogulni egy babával, akkor össze fogom költöztetni őket.

Krisnek szüksége van a lányok segítségére, és így a legkönnyebb megoldani. És egy gyerek születése nem vonja automatikusan maga után a költözést... Szerintem...

Másik kérdés: Szex a terhesség után?

Válasz: Nos, teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a szülésutáni 5-8 hét, a hüvely teljes regenerálódásával, na meg persze a gátvarratok gyógyulásával telnek. 

DE! Ezek semmilyen formában nem befolyásolják az egyéb örömszerzési lehetőségeket, mint az anális és orális szex. Na meg persze az ujjakkal történő izgatás satöbbi... Bár a szülés után nem mindig nedvesedik kellően a hüvely, de ezt síkosítóval vagy masszázsolajjal meg lehet oldani. Csak tényleges behatolás nem történhet.

A friss időpontja holnap valamikor délután és kora este között!

Addig is tessék komizni, mert különben ha nem lesz meg a 15, leszek olyan paraszt, hogy nem hozok újat! XD

54. felvonás

A babakocsi =)

Áhh, túl késő  van ahhoz hogy bármit is írjak!

15 komi!

Rob tegnapelőtt átcuccolt hozzánk, hogy közelebb lehessen a kis családjához.
A bökkenő csak egy valami volt, a rengeteg ruhanemű amik kupacokban álltak szerte az EGÉSZ házban. Mind Robé volt.
Egyik délután a konyhában kajáltunk, én Mollie-t a mózeskosarába ültetve etettem, ezúttal üvegből, mikor felhoztam szerelmemnek a témát.
-Te Rob... Nem gondolod, hogy valami megváltozott mostanság?
-Hja! Van egy gyerekünk. -jelentette ki tele szájjal. Majd tovább gyilkolászta a szerencsétlen csirkét a tányérban.
-Az már halott Rob... És nem a kislányunkra gondoltam. Tudod... Kibaszott kupis vagy!
-Hogy beszélsz Mollie előtt? -heherészett. Még mindig nem fogja...
-Rob, a lányokat idegesíti, hogy mindenütt a te cuccaid vannak. Többek közt az alsóid. Khm...-
Megrántotta a vállát, és tovább tömte a buciját.
Közben a kis csöppség befejezte az evést, megtöröltem a pici száját, majd alaposan végigcsókolgattam. Ő pedig szintén jó alaposan végig nyálazott apró mutatóujjával, ami eddig a szájában volt.
-Sokan vagyunk a házban. Légy tekintettel a többiekre.
-Oké! Megpróbálom. -sóhajtott nagyot, majd a mosogatóba dobta a tányért, és kikapott egy sört a hűtőből. Aztán másik kezébe vette Mollie-t, és kiült vele a teraszra.
-Le ne idd a kislányt... -jegyeztem meg viccből, majd én is kifeküdtem az egyik napozóágyra, és figyeltem ahogy csöpp lányom édesen, jóllakottan és kiterülve szuszog apukája meztelen mellkasán.
Rob nyugisan kortyolgatta a sört, addig én bementem és összerámoltam. Bedobáltam mindent a gépbe, és elindítottam a mosást.
Aztán előkészítettem a babakocsit is, mert el kellett mennünk pelenkáért meg hasonlókért a hipermarketbe.
-Rob, kérlek hozd ide Mollie-t, fel kell öltöztetnem.
Szerelmem le tette a sörösüveget, majd lassan felállt és befelé indult a babával.
Tisztába tettem, felöltöztettem, aztán betettem a babakocsi kosarába, a kocsi vázát pedig a csomagtartóba.
Aztán Robbal együtt indultunk vásárolni.
Én vezettem, és miért is ne, meg kellett, hogy szólaljon a mobilom.
-Rob, ideadnád? -kérdeztem idegesen, mert nem szerettem ha vezetés közben másra is figyelnem kell. Főleg ha a lányom is velem van!
-Az anyád az.
Azt a kurva! Mi a jó életet akar?
-Add ide! -elvettem Robtól a telefont, majd idegesen nyomtam meg a gombot. -Igen?
-Kristen Jaymes Stewart! -rosszul indul - Hogy képzeled, hogy nem hozod el az unokámat, hogy láthassam?! -már megint rikácsol. A telefon öt centire volt a fülemtől, még Rob is tisztán hallotta és csak kínosan mosolygott.
-Szia anya! Te is hiányzol nekem, és igen, jól vagyunk köszi. -mondtam gyunyorosan, majd vártam a további dobhártyarepesztő sikítozását.
-Követelem, hogy a hétvégén elgyertek!
-Megyünk anya. Ígérem. De most nem tudok beszélni, vezetek. Majd akkor szombaton megyünk. Szeretlek.
-Ott is alszotok! És én is titeket. -tette hozzá sokkal kedvesebben, majd le tette.
-Én is megyek? -nézett rám Rob, nagyra nyílt, ártatlan szemekkel. Nem igazán értettem, hogy ez most a "Kérlek, igen" nézés, vagy a "Kérlek, ne gyűlölj ennyire".
-Öhm... Illene. Anyám kiakadna, hogy ha azok után, hogy tizenkilenc évesen felcsináltál, el sem jönnél bemutatkozni.
-Uramisten...! -fordította el rémülten fejét a másik irányba.
Közben beparkoltam az áruház elé, Rob pedig összerakta a babakocsit. Mollie-t én toltam, a bevásárlókocsit pedig apuci.
Bedobáltunk a kosárba minden szükséges és persze szükségtelen holmit. Így sört, csipszeket, cigit... Majd végre elindulhattunk haza. Kissé kimerült voltam, mert Mollie még nem alussza át az éjszakákat, így értelemszerűen én sem.
Rob sem volt valami kipihent, hisz tisztességgel segített ha éjszakázni kellett.
Mire hazaértünk a többiek is otthon voltak. Az én kicsi lányom még csak másfél hetes, és mégis mennyit gyarapodott. Na jó, olyan sokat nem, de azért látszik, hogy egészséges.
Basszus! Nyolcan lakunk egy házban. Ez kezd egészségtelen lenni. Úgy döntöttem ideje megdumálni a dolgokat Farrah-val.
-Aubrey és Ruthi marad! -szögeztem le rögtön az elején.
-Felőlem! Ashley is.
-De Sandyt nincs szívem elküldeni...
-Miért, Ashley-t lenne? -kérdezett vissza Farrah, és ekkor rájöttem, hogy sehogy sem leszünk mostanában kevesebben.
Nem is akartam már ezzel foglalkozni. Inkább felmentem az emeletre, hogy megfürdessem Mollie-t. Rob is ott volt, mert imádta a fürdetéseket. Ha a kicsi lányunk épp nem hisztizte végig... Mert olykor bizony előfordult. Most szerencsére nyugodtan viselte a dolgot.
Finoman megtörölgettem a kicsi testét, és finom kis hajacskáját, majd ráadtam egy kényelmesnek tűnő rugdalózót. Aztán még megetettem, majd befektettem a bölcsőbe, és finoman simogattam egy kicsit a pocakját.
A gondolataim közben a hétvégén jártak. Atyaég! Előre féltem az anyám haragjától. Amíg terhes voltam csak egyszer találkoztunk tíz percre egy parkban. De mivel folyamatosan üzleti úton vannak, nagyon ritkán van lehetőségünk találkozni.
Robbal még nem is látták egymást. Szerelmem már most retteg. Nem is csodálom.
Lassan kislányom is álomba szenderült, így végre én is elmehettem zuhanyozni. Rob már túl volt rajta, és az ágyban várt rám.
Gyorsan én is elvégeztem a fürdőszobai teendőket, majd beestem az ágyba.
-Nem kérsz cigit? -bökött a doboz felé Robert, de a kérdésre a válasz nyilvánvaló volt.
-Amíg szoptatok, még fájdalomcsillapítót sem ha nem muszáj.
-Oookééé... Adj egy csókot. -édesen és forrón megcsókolt, majd mellkasára hajtva süppedtem az öntudatlanságba.

---

Másnap Mollie sírására ébredtem. Álmosan átcsoszogtam a babaszobába, majd karjaimba vettem, és hallgattam szapora szuszogását. Édes volt. Leültem a hintaszékbe, s miközben ringattam magunkat, megszoptattam kicsikémet.
Aztán csak akkor eszméltem fel, hogy ez volt az első éjszaka amit végig aludt. Bár talán azért ez kicsit túlzás, ha számításba vesszük, hogy hajnali öt múlt, tizenvalahány perce...
Miután megetettem, tisztába raktam, majd le vittem magammal, és a nappaliban a kis hintázó bölcsőjébe raktam.
Addig átléptem a konyhába és ittam egy extra erős teát, hátha attól felébredek. A kávét egyelőre hanyagoltam. Mivel még mindenki mélyen aludt, ezért be kapcsoltam a tévét, és a kislányom mellett néztem a hajnali híreket.
Aztán hiányozni kezdett kis testének melege, pedig még csak most raktam le. Mellkasomra fektettem, és ekkor már tényleg nyugodtan hallgattam a világ történéseit.
Úgy tűnt Mollie kedveli köntösöm puha anyagát, mert ezen mindig kényelmesen alukált.
Aztán Aubrey is felébredt, hogy reggelit készítsen Ruthinak, mire indul a suliba.
Lassacskán mindenki a konyhában nyüzsgött, aztán amilyen gyorsan jött a sok emberrel járó zsivaj, olyan gyorsan el is múlt, ahogy Farra, Ashley, Sandy és a kicsi Ruthi iskolába indultak.
Ami engem illet, ezt az évet baszhatom, mert miután megtudtam, hogy terhes vagyok, nem kezdtem el intézkedni a sulit illetően.
Már nem is akarok többet visszamenni, ezért jövőre indul az online tanulás.
Az is szívás lesz.
De nincs mit tenni. Bár most kapok otthonról bőségesen támogatást, főleg, hogy unoka is érkezett, de azért nem ártana valami saját erő is. Nem támaszkodhatok örökké anyámékra.
Rob el megy ugyan dolgozni, mert kapott valami szerződést, aztán ilyen buzis pattanás elleni reklámokban fog majd szerepelni. Ezen mindig jót röhögök. Válasza persze folyton akad ha felhozom a témát.
-Az, hogy kanok vagyunk, nem jelenti azt, hogy ragyásnak is kell lennünk.
-Ahhha... -nem bírtam abbahagyni. Annyira vicces volt.
De persze szerencsére nem ez a reklám az egyetlen. Még a kicsi születése előtt már szerepelt egy reklámban, egy újság valamelyik oldalán.
Én még nem tervezem, hogy elszakadjak a kislányomtól, ezért csak a suli tán fogok dolgozni. Az meg még két év. Ha megbukom persze több^^
De nem bánom, amíg a lányommal lehetek.