56. felvonás

Ez a fejezet két szemszögből lesz majd megírva, ez most Kristené.

Mollie pedig szépen nő =) <3

15 kommentár! Ha nincs komi, nincs friss!

Reggel Rob édes csókokkal borította be meztelen testem, ezt szánva ébresztőnek. Mikor felnyögtem elégedetten csókolt meg.
-Imádtam a tegnapit. Hihetetlenül szeretlek. -suttogta ajkaimba. Megsimogattam arcát, és lágyan cirógattam ajkait enyémekkel, majd mély csók lett belőle a végén.
-Mollie? Ashley-vel van? Minden oké? -ültem fel egyből a párnáim közül. Hiányzott a kis tündérkém.
-Mollie tökéletesen jól van. A szobájában szunyókál, Ashley tegnap sétálni volt vele. -nyugtatott Rob, csókokkal borítva vállam. nem bírtam, ki. Megint meg kellett, hogy csókoljam, meztelen testünk szorosan egymáshoz préselődött. Rob felnyögött.
-Inkább menj zuhanyozni, mielőtt csúnyán elkapnálak... -fújta ki hangosan a levegőt, majd meztelenül indult a szekrényhez, hogy ki vegyen egy nadrágot.
Nem bírtam magammal. Annyira sok volt ez az öt hét...
Mögé léptem, és hátulról átkaroltam. miközben ujjaim hasát cirógatták, ajkaimmal hátát kényeztettem. Éreztem ahogy izmai összerándulnak érintéseim alatt.
-Bébi... ne... Nem akarod megnézni Mollie-t?
-Rob, ne idegesíts! Tudod, hogy tegnap sem fájt. Akarlak... -kezeim lejjebb csúsztak, és erősen megragadták férfiasságát. Míg egyik kezemmel a kis édest simogattam, másik kezem súlyos zacskóit masszírozta. Rob keze finoman, mégis kissé türelmetlenül simultak enyéimre. Megállította ugyan játékomat, de lassan az ő keze is hátrafelé kúszott.
Elé álltam és a földre toltam. Azonnal beleültem, mire mindketten jólesően felsóhajtottunk. Nyugodt tempóban kezdtem lovagolni, minden másodpercét ki akartam élvezni. Mindketten próbáltunk halkan nyögni, időközben csókokkal fojtottuk el a hangosabb zajokat. Lassan teljesen nedves lett ölünk, ami iszonyú izgató volt. Imádtam ahogy Rob finom szőre édesen simogatja csupasz szemérmem. Teljesen bepörögtem tőle. Rob felült, engem szorosan karjaiba zárva, majd fenekembe markolt, és gyengéden ösztönzött gyorsabb mozgásra. Végig figyelmes és romantikus volt. Arcom egyfolytában csókokkal hintette tele. Mintha nem is vele szeretkeznék...
Végül aztán megérkezett a beteljesülést hozó orgazmus, pihegve öleltük egymást, továbbra is összefonódva a földön.
-Most már tényleg menj zuhanyozni. még biztos meg kéne etetned Mollie-t.
Még egy csókokat lopva indultam, hogy letisztogassam magam, mielőtt kislányomhoz érnék. Aztán majdnem elnevettem magam, ahogy mellemet néztem és azon gondolkodtam, vajon Rob vagy Mollie gyötri-e jobban szegényeket.
Rohamtempóban összekaptam magam és mire kiértem Rob idétlen vigyorával találtam magam szembe. Oké. Most vagy rossz fát tett a tűzre, vagy akar valamit, vagy megint elfelejtettem valamelyik ruhadarabom...
-Mi az? -kérdeztem tétován, mégsem vártam meg a válaszát, egyből Mollie szobájába indultam. A pelenkázón egy olyan babafigyelő izé volt, nyilván Ash vette mivel rózsaszín...
Rob utánam jött.
-Elmegyek egy kicsit inni a haverokkal. Ugye nem gond? -most erre mit mondjak? Hogy megtiltom vagy mi?
-Tőlem aztán! De ne seggrészegen gyere haza, ha lehet.
Még adott egy forró, hosszú csókot, majd Mollie-t is alaposan végigpuszilgatta. Mivel a kis tünemény épp a nyusziját csócsálta, apuci elég nyálas lett tőle. De szép is lenne ha zavarná.
Kislányunk aztán hangosan gügyögni kezdett kedvenc apukájának. Annyira édes volt, mintha épp csak magyarázott volna valamit. Kezeivel és lábaival is vadul kalimpált.
Az én tökéletes kislányom. Istenem, még most is elámulok milyen szép.
És milyen sokat nőtt mostanság. Ő is és a hajacskája is.
Míg én megszoptattam és tisztába tettem életem csöpp értelmét, addig Rob el is készült. Elbúcsúztunk tőle az ajtóban, majd előkészültünk egy kis sétához.
-Mit szólsz kicsim? Sétálni megyünk a mamival.
Csak egy csomó nyálbuborék volt a válasz, és egy hihetetlenül, iszonyúan édes mosoly mikor Ash mellénk lépett, és egy gyöngysort adott Mollie kezébe.
-Ez minek? -kérdeztem, miközben játékában elmélyült kis hercegnőm néztem.
-Hogy minél előbb megismerkedjen a dolgok nőies oldalával.
-Ha plázacicát nevelsz a lányomból, homoszexuálist nevelek az első fiadból.
Ashley nyelvet öltött, majd összekapta a cuccait, és velünk jött sétálni.
-És akkor most te és Rob összeházasodtok? -kérdezte a cukrászda felé menet.
-Mi? Dehogy! Legalábbis eddig nem került szóba.
-Értem. Nem félsz, hogy így le fog lépni.
-Hát... Bízom benne, hogy nem. Ha miattam nem is, ha engem nem is szeret majd örökké, a kislánya miatt nem mehet majd túl messzire. -mosolyom erőltetett volt, hisz már a gondolat is fájdalmat okozott, hogy el hagyjon.
-Ha szerencséd van. -tette hozzá Ashley, majd megérkezvén a cukrászdába, helyet foglaltunk egy asztalnál a teraszon.
-És Rob meddig tervezi, hogy velünk él majd?
-Az a helyzet, hogy szóba jött a költözés, de kibaszottul nincs rendben. Nem vagyunk rá felkészülve. Na persze - vágtam le a kanalam -bárki mondhatja, hogy akkor a gyerekre hogy hogy kész voltunk. De Mollie-t sem terveztük. De ha már jött, számomra természetes volt, hogy marad is.
-Hú, nem lennék a helyedben. Na ne értsd félre -tartotta fel kezeit - A kislányod gyönyörű, Rob pedig az egyik legjobb hím a környéken, de... A helyzeted nem könnyű... -nézett együttérzően.
-Hát nem... Nos, kicsim. Kérsz egy kis fagyit? -kérdeztem apró kicsikémet. A cumiját egy picit a fagyi tetején lévő tejszínbe mártottam, és visszaadtam neki. Láthatóan nagyon ízlett neki.
Villámgyorsan toltam be a maradékot, hogy karjaimba vehessem a tüneményes lányom. Már hiányzott, hogy magamhoz ölelhessem.
-Imádom az illatát! -motyogtam aprócska feje búbját puszilgatva.
-Nekem mondod? Tegnap alig bírtam le tenni. Már arra gondoltam, hogy vele fogok aludni. Komolyan. Szerintem ennek a babának még a hányása is illatos.
-Jó étvágyat. -nevettem halkan - De van benne valami. -felemeltem arcomhoz hihetetlen gyönyörűségem, és finom puszikát leheltem picike ajkaira. Ez volt a kedvencem. Imádtam.
Csomagoltattunk egy rakat süteményt, majd hazafelé indultunk.
Otthon azon kívül, hogy tévéztünk, és a kislányommal foglaltam el magam, kissé kezdett hiányozni Rob. Már este hat múlt, és már reggel elment. Kezdett furcsa lenni. Próbáltam hívni, de nem vette fel.
Mollie túl volt már az esti fürdetésen és etetésen is, hallgattunk egy kis Hattyúk tavát, mivel állítólag ez jót tesz a babák művészi jellemének... blabla...
De hétkor Rob még mindig sehol, így kivételesen magam mellé fektettem Mollie Sky-t, és a karjaimban aludt el, velem együtt.
Valamikor késő este, olyan tizenegy körül, hallottam, hogy lent felélénkült a forgalom. Édes, szuszogó csöppségemet a lehető legóvatosabban fektettem mellkasomról a párnák közé. Szerencsére nem ébredt fel.
Halkan ki osontam, majd leszaladtam a földszintre.
-Csajok, nem lehetne halkabban? Mollie... -de nem tudtam befejezni a mondatott, mert Robot láttam meg a konyhában, nyilvánvalóan részegen, miközben a lányok gyilkos tekintettel állják körbe.
-Mondtam, hogy ne bassz be! És tudod mennyi az idő? -szűrtem összeszorított fogaim közt.
Rob nem válaszolt, csak megvetéssel tele nézett rám, aztán az emeletre indult.
Azonnal rohantam utána, nem akartam, hogy véletlenül kárt tegyen a gyerekben.
Ki vágta az ajtót, de mikor meglátta, hogy kislánya, aki a hangos zaj hatására összerezzent, ott fekszik az ágyban; jóval halkabban sétált az ágyhoz. Félig ráfeküdt (az ágyra), és megpuszilta alvó kislányát, majd a kis kezét simogatta.
Nem tetszett, hogy a piától bűzölögve ér és bújik Mollie-hoz, de volt egy olyan érzésem, hogy jobb ha most csendben maradok.
Befeküdtem Mollie másik oldalára, majd saját takarómmal takartam be, jelezve Rob felé, hogy jobb ha nem nyúlkál amíg nem józan. Közelebb feküdtem tündérkém mellé, és rá se nézve Robertre, megpróbáltam kislányom egyenletes szuszogását hallgatva elaludni.
Másnap Rob nagyon csúnyán le lesz baszva!