37. felvonás - A titok

Jackie

Ez szex mentes ugyan, de most jó pár dolgot tisztán fogtok látni.

Remélem azért így is kielégítő lesz =)

Szere-bere =P

És ne feledjétk: SOHA NE drogozzatok!!  (gondolom nem akartok a képen szereplő lenni...)

15 komi...

/Rob/

Az első szállodában amit megláttunk ki akartunk venni egy apró, kényelmes szobát, de csak a nászutas lakosztály volt szabad...
-Nem tudunk egy egész lakosztályt bérelni, a last minute jegyek többe kerültek. -súgtam oda Kristennek.
A hely egy New York-tól meglehetősen szokatlan, otthonos, kissé már-már vidékies stílusú volt.
A nő aki a pult mögött állt, olyan középkorú lehetett, igazi anya típusnak látszott, talán pont ezért adta oda a lakosztályt, szinte ingyen.
-Olcsóbban megkaptuk, mint azt a pici szobát. -ámuldozott Kristen, miközben kézenfogva sétáltunk új ideiglenes otthonunk felé.
Szép volt, volt egy kisebb nappali rész, a hatalmas háló mi láttán rögtön beindult a fantáziám, és két fürdő.
-Tökéletes... -nézett körbe szerelmem, majd az erkélyre sétált, hogy rágyújtson.
Követtem, és egy jó darabig csendben szívtuk a cigarettát, mikor Kris megtörte a békés szótlanságot.
-Hol lakik az unokatesód? -nem nézett rám, végig a szemközti háztömböt tanulmányozta.
Aha... most mi a rákot mondjak neki?
-Sophia... nos... Khm. Igen, erről beszélnünk kéne... -motyogtam bátortalanul. Nem tudhattam, hogy reagál majd arra, hogy van egy rokonom a diliházban, még azt hinné örökletes betegség... Pedig ha tudná...
-Sophia elmegyógyintézetben van. Három  éve, nagyjából... -ezekre a szavakra fájdalmas sebek szakadtak fel a szívemben. Olyan dolgokat idéz fel, amiket jó mélyen el akarok ásni.
-Miért? -kérdezte teljesen nyugodtan, továbbra is az utcát fixírozva.
Mély levegőt vettem. Itt volt az ideje, hogy Kristen mindent megtudjon.
-Tudod nem Te vagy az első barátnőm. -kezdtem bele lassan.
-Azt gondoltam. -mosolygott, majd végre rám nézett, és leült egy mellettem lévő székre.
-Folytasd. -fogta meg kezem bátorítólag, de én láttam szemében csillogni hatalmas kíváncsiságát.
-Oké. Szóval az első szerelmemet Jackie-nek hívták. Én tizenöt voltam, ő pedig tizenhárom, mikor először találkoztunk a suli udvarán. Lassacskán kamaszkori szerelem lett belőle. Három évvel később elkezdtünk új bandákban bulizni. A régiek elköltöztek, vagy kollégiumba mentek, alig maradtak páran. Az új társaság pedig írtó laza volt... -itt éreztem, hogy elfintorodtam. Életem csak kíváncsian meredt rám, várta, hogy folytassam.
-Éppen nyár volt. Rengeteget buliztunk, ittunk. Egyik este pedig pár ember el vonult a többiektől, és hívtak engem és Jackie-t is. Heroinoztak. Azt mondták, akik nem tolják a hernyót, nem elég lazák.
Minket pedig nem kellett sokat győzködni. Természetesen mint minden tinédzser, olykor mi is reteknek éreztük az életünket, a drogoktól a feledést és egy kis megkönnyebbülést vártunk. De csak az elején volt jó.
Később már akármit szedtünk be, és akármennyit, semmi nem volt elég. Depressziósak és idegesek lettünk. A drogok a pokol legmélyebb bugyraiba taszítottak minket.
Az unokahúgom, Sophia akkor még csak tizenöt volt. Ő is belekeveredett a társaságba, mi pedig mint beteges drogfüggő szemétládák, meg sem próbáltuk lebeszélni, sőt...
Jackie akkoriban már súlyos depresszióval küszködött. Volt, hogy napokig nem evett vagy beszélt. De folyamatosan be volt tépve. Viszont lassan kezdett érzéketlenné válni, majdnem, sőt... bele is bolondult, hogy bárhogy próbálja, a drogok nem tudják megszüntetni a fájdalmát. Teljesen, ijesztően szétcsúszott...
Egyik éjjel egy házibuliban, egyedül hagytam egy időre, hogy beszerezhessem az adagomat. Ő már akkor megkapta.
Mire visszaértem Jackie széttépett ruhával feküdt a földön. Valaki megpróbálta megerőszakolni. Szerencsére néhányan maguknál voltak annyira, hogy le szedjék róla azt a mocskot. De én gyűlöltem magam. Gyűlöltem az életemet. Minden még meglévő akaratomat összeszedve, el ráncigáltam Jackie-t egy szakorvoshoz.
Két hónapig csináltuk a kezelést, a végére teljesen tisztán jöttünk ki a klinikáról.
Azt hittem, hogy végre minden rendben folytatódhat.
De egyik délután éppen a suliba akartam vissza iratkozni, ezért Jackie a lakásunkban maradt. Én nem tudtam róla, hogy Sophie fel megy hozzá, mert ő hívta, hogy ellássa anyaggal.
Mire hazaértem megláttam Sophiát a kanapén, totál kiütve. Majd' megállt a szívem. Rögtön Jackie-t kerestem, a fürdő kövén találtam meg.
A szája habzott, a szemei fennakadtak, de még lélegzett. De csak addig amíg oda értem mellé. Már nem tudtam segíteni rajta. Túladagolta magát. Pedig azt hittem tiszta.
Mikor Sophia ráébredt mit tett, teljesen elborult a maradék ép elméje.
Összeroppant idegileg, és másnap egy életlen vajkéssel szanaszét kaszabolta magát, a karjait, a hasát, a combját... Az anyja találta meg, Sophia állítólag békésen mosolygott, valószínűleg akkor is betépett.
Megállapították, hogy a rengeteg drogfogyasztás eredményeképp, tartós halucinációk, skizofrénia gyötörte. Gyakran esett kataton állapotba, amik hosszú hetekig tartottak.
Három éve bent van, és egyszerűen nem tudnak segíteni rajta... Sokáig haragudtam rá Jackie miatt, de aztán rájöttem, hogy ő kérte a drogot, Sophie még gyerek volt, és drogozott. Nem volt tiszta ítélőképessége. -mondandóm végeztével kifújtam a levegőt, és vártam, hogy szerelmem megszólaljon. De nem tette...

/Kristen/

Annyira szerettem volna mondani valamit, de nem tudtam. Teljesen ledöbbentem. Azt hittem ilyen csak a filmekben létezik. Annyira szürreális volt.
-Akkor miért drogozol most is...? -suttogtam magam elé, de meghallotta.
-Nagyon nehéz leállni Kristen. Ha olyan sokáig toltad mint én, akkor hiába vagy tiszta x ideje, ha valamiért a béka segge alá kerülsz, hozzá fogsz nyúlni. Undorító, de ez van. Hiába mennék el arra a rehabra, ugyanúgy csak egy darabig jelentene kiutat.
-Nem akarod eléggé! -kezdtem ideges lenni, mert igenis tehetne ellene, rengeteg narkósnak sikerült végleg felhagynia vele.
-Én segítek... -mondtam már sokkal nyugodtabban. -Soha nem hagylak magadra. -szerelmes csókot adtam neki, majd behúztam a szobába. Kértünk fel valami kaját, és miközben ettünk az előzőeket emésztgettem. Olyan hihetetlen. Mennyi borzalmat kellett átélniük, a kibaszott drog miatt.
Nem hiszem el, hogy ez bárkinek is megéri...
-Holnap reggel indulunk majd. -szólalt meg Rob. -Most már késő van hozzá.
-Igazad van. Találjunk más elfoglaltságot. -erre felcsillant a szeme, de valamiért nem akartam dugni... Nem tudom miért... -Nézzünk tévét. -pattantam fel a földről, magam mellé dobva a tányérba a kaját.
-Nem pont erre gondoltam. -motyogta csalódottan. Az amit hallottam... Ezekkel a gondolatokkal a fejemben nem tudnék a szexre koncentrálni. Kell egy kis idő míg elül a dolog. Ráadásul ideges voltam a találkozás miatt. Az a lány tele lehet sebhelyekkel. És még nem is biztos, hogy magánál lesz mikor meglátogatjuk.
Ezek után nem akartam horrort, meg akció filmet nézni, ezért kiegyeztünk egy vígjátékban.
Ace Ventura, yeeee!
Közben olykor olykor loptunk egymástól pár édes csókot.
Lassan elnehezültek szemhéjaim, és elszundítottam.
-
Mire magamhoz tértem már az ágyban feküdtem Robom mellett. Ő is aludt már, én viszont nem tudtam visszafeküdni. Inkább kimentem a teraszra cigizni.
Uramisten! És én még azt hittem szívás volt a tinédzser korszakom, -bár még majdnem tart- mert egyszer sulit kellett váltanom...
Robnak meghalt a barátnője akivel majdnem hat évig jártak, és az unokahúga megkattant, miután ki akarta nyírni magát...
Istenem. El sem tudtam képzelni milyen lehet ilyesmiket átélni. Hogy mennyire fontos, hogy ifjú kamasz korunkban tisztán lássuk a dolgokat. Hogy ne engedjünk a tömeg nyomásának.
Most már legalább értem Rob alkalmankénti kitöréseit, és védelmező rohamait.
Lehet, hogy én is így viselkednék, ha velem történt volna mindez.
Emlékszem, tizenhat évesen valaki megkínált a fűvel. De nem ízlett az íze, és ez volt az egyetlen szerencsém. Mert ha azzal a bandával tartok, akkor most én is börtönben ülnék, drogkereskedés és birtoklás miatt.
Azóta is hálát adok az égnek, hogy akkoriban még a kaját illetően is válogatós voltam.
A második szál cigimet is elszívva, vissza feküdtem Rob mellé, és nagy erőfeszítéseket tettem, hogy el tudjak aludni. De épp mikor sikerült volna, a rossz képek amik be kúsztak az agyamba, megakadályozták.