41. felvonás

Oké.Megjött, de nagyon nehéz szülés volt XD

A hossza... nemtom =) Próbáltam hosszúra írni, ne hari ha mégsem kielégítő.

Ja és fosatós függővég =Đ

Valamikor hajnaltájt tértem magamhoz, s mivel még  mindig a ruhákon feküdtünk, lett néhány gomb-nyom az oldalamon és a fenekemen.
Eléggé elgémberedtem, ráadásul egy disznóólat csináltunk a lakásból.
Nagy nehezen feltápászkodtam Rob mellöl. Őt egyenlőre még hagytam aludni. Még a végén leharapná a fejem...
Elég nehéz volt a lakásban mezítláb közlekedni, a rengeteg üvegszilánk szinte mindent beborított. Azért sikerült elmásznom az ágyig, lekaptam róla a lepedőt, majd magam köré csavartam, aztán a konyhába indultam.
Húú, anyám... Rob igazi pasi. Semmi normális kaja nincs a fridzsijében, a rengeteg mirelit pizzán és hamburgeren kívül.
Azért, hogy ne legyen minden veszve, találtam pár tojást, és csodával határos módon némi fűszert és ízesítőt is. Amin meg aztán végképp meglepődtem, a tea volt.
Szépen sorba rendezve. Mind angol fekete tea... Hm.
Sütöttem tehát tojást, és főztem mellé teát.

Mikor megállapítottam, hogy milyen csodálatos is vagyok, elégedetten somfordáltam be alvó szerelmemhez. Nagyon odafigyeltem a szilánkokra, de a hifi kábelről elfeledkeztem...
-Bakker! -nyögtem félhangosan, de többre nem maradt időm, mert MEGINT megbotlottam. Próbáltam megkapaszkodni a könyvespolcban, de szintén sikerült magammal rántanom, és mind ahogy voltunk, egyenesen a védtelen Robra zuhantunk. Mit kapok én ezért...
-Ááúú! -pattant fel életem szeme, ami egyébként meglehetősen csúnyán meredt rám.
-Bocsi... -nyöszörögtem neki, és próbáltam felkelni, és lerángatni a zsinórt a lábamról.
-Kristen... -nem folytatta, csak szemét szorosan lehunyva, hangosan kifújta a levegőt. Majd a lábamhoz hajolt, és kiszabadította kényszerű békjójából.
-Kösz. -továbbra is csak halk motyogásra futotta.
Rob körbenézett a szobában, és meg mernék esküdni, hogy azon gondolkodott, hogy a nevem is elfelejti.
De nem.
-Ez tényleg sokba fog kerülni... Csináltál reggelit? -pattant fel aztán vidáman, és egyből a konyha felé vette az irányt.
-Ja. Csak tojást találtam ami nem mirelit...
Az az igazság, hogy míg én magam köré csavartam a vékony, de mégis valamit fedő lepedőt, addig Rob teljesen meztelen volt.

-Hozok neked egy nadrágot. -mosolyogtam, és komolyan is gondoltam. Ő viszont nem akart felöltözni.
Elém lépett, otthagyva a reggelijét, és elkezdte ujjaimat lefejteni a lepedő sarkáról.
-Ahhoz nem kell a nadrág, amit most csinálni fogunk... -suttogta, hangja máris rekedt volt. S bár még nem néztem tükörbe, az rohadt élet, hogy nem lehettem szép látvány így kora reggel, három óra alvás után... Komolyan nem fogtam mi rajtam olyan kívánatos...
De minek tiltakoznék?
Az ajkamtól indulva, végig csókolta a nyakam, kulcscsontom, vállam. Majd kezeit oldalam mentén lecsúsztatta, közben szájával és nyelvével mellemet kényeztette.
Jóleső sóhajok szálltak fel belőlem, Rob keze már a lábam között volt, de ekkor valaki kopogtatott.

-Hé, haver! Itthon vagy? Engedj már be! -kiabált valaki az ajtó túloldaláról.
Lemondóan sóhajtottam, majd lehajoltam a lepedőmért, mikor szerelmem értetlen tekintetébe ütköztem.
-Mit csinálsz bébi? -kérdezte és lefogta a kezem.
-Hát szeretnéd, ha pucéran látna a barátod? Hármasban nem nyomom kedvesem.
-Nem engedem be. -mondta ajkaimra, s már meg is csókolt. Szenvedélyesen, vadul és harapósan...
-Roob! -hallatszott ismét a pasi hangja.
-Nem érek rá Ryan! Húzz el! -kiáltott vissza csődöröm.
-Nem megyek! Na, gyere már sörözni! -az a Ryan úgy hisztizett mint egy kislány.
Rob közben folyamatosan csókjaival és simogatásaival adományozott meg. Már nyögdécseltem és ziháltam is.
Majd mikor már a végletekig felizgatott verejtéktől nedves testének, forró közelsége, és az ahogy kemény hímtagja hozzám simul, felemeltem lábam, neki sem kellett magyaráznom.
Az ölébe kapott és magára húzott. Hatalmasat nyögtem, de kintről még mindig dörömböltek.
Ekkor életem értelme olyat tett amire végképp nem számítottam. Miközben én gyors ütemben ringattam csípőm, arcomat a nyakába temettem, és karommal átkaroltam nyakát, addig ő valahogy /fogalmam sincs hogy/ oda sétált az ajtóhoz, és kinyitotta.

Arcomat továbbra sem emeltem fel nyakából, és csípőm mozgása sem lankadt. Nem is nagyon figyeltem másra, csak a nedves sikamlósságra, ahol kettőnk öle összeért.
-Mint láthatod Ryan... ehhh... elfoglalt vagyok... -nyögte szerelmem, majd rácsapta a biztosan meglepett képére az ajtót, engem pedig a csukott ajtónak döntött, és végre besegített a "munkába".
Aztán pár perccel később elégedett nyögések töltötték be a szoba minden szegletét.
Csak miután lecsillapodtam, esett le, hogy Rob a legintimebb pillanatainkat tárta fel egy másik ember előtt. Jó mondjuk abban a buliban is tíz ember előtt dugtunk, de azok részegek voltak bakker.
De tud rá az ember haragudni mikor ilyen édesen és szenvedélyesen csókol, az ágyban pedig istennőnek érzed magad mellette? Képtelenség!

Miután lerakott az öléből, magamra kaptam egyet a rövidnadrágjaiból, meg egy pólóját, amit meg kellett csomóznom, nehogy elvesszek benne. aztán betoltuk a reggelit.
-Képzeld, Farrah visszaköltözött hozzánk. -újságoltam Robnak a hírt.
-Huhh, ti szegények. -most ez volt a reakció?
-Most miért? Mi bajod vele? -kérdeztem aztán.
-Ő... egy igazi hárpia. Abból a "szipolyozom a véred" fajtából. Ijesztő...
-Nem is. -húztam fel az orrom. -Hogy gondolhatsz róla ilyeneket?
-Kristen... Édes, már ismerem egy ideje. Általánosban egy osztályba jártunk négy évig.  Aztán két éve találkoztunk megint. Tudom milyen volt kicsibe, és azt is milyen most. Változatlan, szívem. Változatlan.
-Hát, jó... Igen, ő egy határozott, erős nő. Talán nem tetszik a pasiknak, hogy az ellenkező nem egy-két példánya felveszi velük a versenyt. -állapítottam meg elégedetten.
-Még jó, hogy az a bizonyos "egy-két példány" nem tartózkodik a közelemben. -tessék? Ezt most jól hallottam?
-Azt a... Kapd be Rob Pattinson!
Erre csak röhögni tud. Viszont volt valami a birtokomban, amivel fél pillanat alatt belé fojtottam a vihogást.
Le szálltam a székről, aztán olyan nőiesen, ahogy csak tudtam, megindultam a szoba felé. Ja, és persze útközben "véletlenül" elhagytam a ruháimat.
És csodák csodájára, abba maradt a röhögés. Na, így kell ezt csinálni.
-A kurva életbe Stewart! -motyogta felháborodva, és halálra szorongatta szerencsétlen villáját.
Megpróbálta játszani a kitartó, erős pasit, de mikor enyhe terpeszben lehajoltam a már megszokott lepedőért, elszakadt a cérna.

Fel kelt a székről és fél másodperc alatt mellettem teremve, szinte letépte rólam a lepedőt.
-Kristen... -nyögte elfúlóan nevemet, miközben mint egy ragadozó közelített lassan felém.
Már forrón perzselő pillantása is elég volt ahhoz, hogy totál beinduljak. De aztán elértem az ágyat és fenékre huppantam. Rob rögtön kihasználta az alkalmat, és combjaimat megragadva, nyelvével lecsapott rám.
Olyan élvezettel nyalt, mintha a kedvenc fagylaltja lennék.
Kezeimmel hátul támaszkodtam, hátam ívbe hajlott, egyre hangosabb sóhajok közben tűrtem édes kínzásomat. Aztán feljebb emelkedett, kezével feljebb tolta csípőmet. Olyan magasra, mintha gyertyát csinálnék. Nem igazán tudtam mit akar ezzel, de aztán felállt az ágyra, és máshogy nem tudnám mondani, minthogy egyszerűen fentről belém mártotta magát.

Így még sosem csináltam, de tetszett. Csak a nyakam kezdett fáradni egy kicsit. Mialatt Rob forró vaginámat kényeztette, kezével fenekemet simogatta, vagy épp ujjaival is belém nyomult.
Az élvezet akkora volt, hogy szinte fájt. Nem tudtam, hogy most menekülnék-e, vagy még tovább hajtanám.
Szerelmem egy percre kiszállt belőlem, én pedig négykézlábra álltam.
Forró nyelvét végighúzta fenekemtől nyakamig, majd tövig mélyedt belém fájóan izgató férfiasságával.
Nyögéseim zabolátlanok voltak, közben fejemben még perverzebb és mocskosabb képek kavarogtak. A kéj teljesen elvette az eszemet. Minden erőm kezdett cserben hagyni, de mielőtt teljesen elterültem volna mint egy béka, elérkezett az orgazmus. És forró nedveim ismételten elborította lábam közét.
Szerelmem megremegett, s élvezésének pillanatában kiszállt belőlem, így megint forrón és nedvesen lüktető nőiességemen érezhettem sűrű magját.

Erőtlenül omlottam az ágyra. Rob simogatta és csókolgatta testemet. És valamiért lábam közé is mindig vissza-vissza tért.
Aztán karomat lelógattam az ágy mellett, és meg is találtam a cigis dobozt. Fel sem kelve gyújtottam rá.
Láttam Rob arcán, hogy ő is szívesen részesülne benne, de a dobozt magam alá gyűrtem. Meztelen fenekem és hátam csókolgatta, majd haladt felfelé, s mikor épp a sokadik slukknál jártam, számra hajolt, és vadító, állatias csókot adott.
A nevem is elfelejtettem.

Közben pedig élvezettel ízlelte szám cigaretta ízét. Majd míg én elaléltan feküdtem csókjától, ki szedte alólam a cigis dobozt.
-Ez nem ér... -nyöszörögtem. De eléggé ki fárasztott ez a rengeteg szex, úgyhogy elnyomott az álom.
 

--

Arra ébredtem, hogy az alacsonyan járó nap, az arcomba süt. Rob a nappaliban tévézett és sörözött. Fogtam a kis takarómat, és álmosan ki botorkáltam mellé.
-Nem szeretem, ha egyedül hagysz. -mondtam miközben mellé fészkeltem magam.
-Ne haragudj. Gondoltam hagyom aludni a kis nimfo házi cicám. -mosolygott, és a kezembe nyomta a sört.
-Én vagyok a nimfo? -ezen nevetnem kellett.
Halkan elkortyoltunk pár sört, aztán ki mentem a konyhába, hogy nyomassak egy kis hambit. Ha már úgy is van.
-Kérsz te is? -kérdeztem Robtól, természetes a válasz igen volt.
Tele tömtük magunkat, aztán úgy döntöttünk bulizni megyünk. Rob haza vitt amíg át öltözöm, közben csak viccből elmondtam Farrah-nak amit Rob mondott. Talán jobb lett volna, ha nem teszem.
Ha kiheréli mihez kezdek majd??

A szokásos helyünkre mentünk, és az életére eskettem Robot, hogy nem fog drogozni. Megígérte, hiszek neki... Mondjuk. Azért figyelni fogom.
Farrah-ék elrángattak táncolni egy időre. De aztán hiányozni kezdett az én félistenem, ezért vissza mentem az asztalunkhoz. Ahol nem volt. Viszont a pultnál igen, méghozzá a szőke senkiházi lotyóval. Grace!
Iszonyúan felment bennem a pumpa. Nem tetszett, hogy megérintette az ÉN HÍM EGYEDEMET! De ami leverte a biztosítékot az a csók volt.
Nem tudom igazán, hogy ezt most a lotyó erőltette-e, de nem is érdekel mert az a szemét sem tolta el magától.
Hogy utána mi történt nem tudom, mert én úgy döntöttem haza megyek.
De nem volt saját kocsim helyben, és a csajokat hagyni akartam bulizni. Ezért el indultam gyalog. Iszonyú düh kavargott bennem.
Én mindent meg adok neki, de mégsem kapok cserébe tiszteletet. Vagy talán egyszerűen nem elég.
Csináljuk gruppenbe? Ja, talán az jobb lenne.
Szemét féreg!

Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy tejesen elfelejtettem merre is járok voltaképpen.
Kicsit kezdtem megijedni, főleg mivel egy csomó gyanús csöves szerűség sündörgött mindenfelé.
Próbáltam megszaporázni lépteimet, de ennél gyorsabban már csak futni tudtam volna. Próbáltam nyugodtan, mélyeket lélegezni. Volt ugyan néhány ki világított helyiség az utcában, de a pia szagból ítélve, nem épp egy kellemes kis étterem volt egyik sem.
Oké, asszem határozottan eltévedtem. A zsebembe nyúltam, hogy elő kerítsem a telefonom, de az a szar Rob lakásán maradt.
Nagyszerű! Kerestem fülkét és találtam is, de a vezeték el volt vágva. Ráadásul egyre kihaltabb és sötétebb lett a környék. Már ha lehetett még ennél is sötétebb.
Tényleg kezdtem parázni, na meg fázni is. Most már magamat is utáltam amiért szó nélkül leléptem.
Most senki nem tudja hol vagyok, és kivel. Nincs nálam telefon, és még egy normális emberi lényt sem találni erre.

Még mindig csak azok a gyanús árnyékok voltak az út mentén itt-ott, de egyértelműen nem azok a fajták akiktől egy eltévedt, ártatlan kislány (XD) útbaigazítást kérne.
Az egyetlen esélyt az jelentette, ha vissza fordulok.
-Mi az cica? Eltévedtél?
Úgy tettem mintha nem is hallottam volna a mély, rekedt hangot a sötétségben harsanni.
Tovább mentem és reménykedtem, hogy senki nem akar közelebbről megismerni.
-Na, nem félj. Nem eszünk meg. -szólt egy másik hang.
Továbbra sem álltam meg, de amikor az egyikük elrugaszkodott a faltól, és elindult felém, na akkor kezdtem rohadtul félni.
Bassza meg!
Egyedül vagyok egy sötét városrészben, egy csomó részeg idiótával...
És fogalmam sincs mit csináljak...
Rob...