39. felvonás - Home

A cím nem véletlen. Az egész fejezet a hazatérés örömeit mutatja be, kivéve az elejét =D

Ja, és egyébként örülnék, ha azok az emberek akik nemmel szavaztak a másik történetre, kifejtenék miért. Csak kíváncsi vagyok, semmi több =) Csak vállaljátok fel. THX =Đ

És hát akkor a komi határ továbbra is 15. És jó olvasást!

Visszaérve a hotelba megnyugtató gondolatokkal csitítottam zavarodott képzelgéseim.
Azon gondolkodtam, hogy ha vajon én kerülnék ilyen helyre, Rob kitartana mellettem, vagy keresne mást?
De nem! Nekem nem szabad hasonló dolgokon törnöm a fejem. Nyugodtságot és könnyedséget öltve magamra megöleltem Robot, és csókért nyújtottam ajkam.
-Szeretlek. -suttogta. Imádom ezt hallani.
Még szenvedélyesebben csókoltam meg, Ő pedig lágyan simogatta végig hátamat majd fenekemet.
Nem tudtam már ellenállni, tegnap sem nyúltunk egymáshoz, ma már szükségem van rá, különben felrobbanok.

/Rob/

Kissé meglepett hevessége, hisz tegnap gyakorlatilag megtiltotta, hogy hozzáérjek.
Azt hittem, hogy ezek után végképp elmegy a kedve kb. két hétre.
De nem.
Lassan toltam Őt a fal felé, majd felsője pántját kezdtem szép lassan lehúzni, s közben csókokkal tarkítottam a puha szövet útját.
Miután megszabadítottam tőle, lassan ereszkedtem egyre lejjebb hasát puszilgatva, ezzel édes sóhajokat előcsalva belőle.
Elértem nadrágjához, nagyon lassan húztam le cipzárját, majd letoltam és elhajítottam.
Apró, őrjítő fehérneműje elviselhetetlen kínokat okozott. Veszettül kívántam már. Felálltam, megint megcsókoltam, s közben kezem a vékony csipke alá csúsztattam. Egyik ujjammal lassan köröztem édes, forró bejáratánál és élvezettel tapasztaltam, hogy villám gyorsan harmatozni kezd.
Mikor már én sem bírtam tovább, ujjam belé is mélyesztettem, s könnyedén mozgathattam benne.
Nyögései és izgató sóhajai egyre gyakoribbak lettek, aztán kezét az enyémre téve, kihúzott magából.
Meglepve néztem Rá, de Ő vetkőztetni kezdett, s mikor már én is meztelenül álltam előtte, gondolkodás nélkül vetette magát kőkeményen meredező férfiasságomra.
Kezével, nyelvével és ajkaival űzött engem az élvezetek felé. Majd melléhez szorította kitörésre kész farkam, és finoman hozzá dörzsölte. Azután ujra fantasztikus ajkai közt éreztem magam, végül pedig felrobbantam. Csípőm akaratlanul rándult egyet, Kristen pedig élvezésem után is tovább szopogatott. Szája sarkában lassan kicsordogáltak sűrű nedveim, de már fájdalmasan kívántam Őt.
Vállára téve kezem toltam hátrébb Őt, majd eldöntve a földön széttárta nekem csodás lábait. Nedvessége csábítóan csillogott csodás szemérmén, ahogy az időközben felkelt hold, tompán rá világított.
Hatalmasat nyeltem, s félretéve szerszámom fájdalmas üvöltésének tényét, arra vágytam, hogy megízleljem Őt.
Tenyerem rátapasztottam egész nőiességére, majd finoman körkörös mozdulatokkal simogatni kezdtem.
Ő pedig egyre csak nyögött és nyögött... Aztán tenyeremet számhoz emelve, lenyaltam róla szerelmem mézét.
Utána finom csókokkal haladtam egyre lejjebb rajta, majd nyelvemet lassan becsúsztatva húsos párnácskái közé, nyalni kezdtem Őt.
Szépen lassan. Minden másodpercét ki akartam élvezni, Íze mámorító volt. Nyelvem lejjebb csúszott, majd finoman, mégis türelmetlenül csúsztattam belé. Hajamba tépve szorította közelebb fejem, kéjes nyögései és apró sikolyai még tovább izgattak és ösztönöztek.
Párszor még én is belenyögtem, annyira élveztem amikor számmal érezhetem Őt. Amikor nyelvemen érzem hüvelyének finom pulzálását, nedvének édes ízét. Semmihez sem fogható.
Gondolataimból Kristen türelmetlen, kínlódó hangja rángatott ki.
-Baszki Rob, csináld máár... -olyan édes volt, ahogy megpróbált hangosan beszélni... de inkább olyan volt mint aki fulladozik.
Viszont eleget tettem kérésének, s fölé helyezkedve belé hatoltam.
Gyorsan és precízen mozogtam. Testünk tökéletesen kiegészítette a másikét.
Tökéletesen ráéreztünk a másik mozdulataira, egymás vad nyögéseit hallgatva pedig mindkettőnknek elmentek otthonról.
Abban a pillanatban, ahogy Ő is és én is eléleztünk, legurultam Róla, és totál kiütve hevertem mellette a földön. Kris hozzám bújt, és fejét a mellkasomra hajtotta.
Bágyadtan cirógattam verejtékes testét, majd egy kis erőt magamba gyűjtve, feltápászkodtam, és Kristent az ölembe véve az ágyba bújtunk.
Igazából Ő már akkor aludt mikor felemeltem a földről.
Nagyon örültem annak, hogy ennyire jól viselte a dolgokat a mai nap. Persze biztos vagyok benne, hogy rohadtul ijesztő lehetett először azon a helyen járni, de büszke voltam Rá amiért hősiesen állta a dolgot.
Szegény Sophia... Olyan jó lett volna, ha legalább egy picivel többet tudunk beszélgetni.
Legutóbb féléve voltam nála, akkor egyáltalán nem volt magánál. Egyszerű szobanövény volt...
Nem akartam mos ilyesmire gondolni. Így is nehezen ment az alvás, és Kristen még jó pár dolgot nem is tud a múltammal kapcsolatban.
Nem szeretném ha tudná... El süllyednék szégyenemben.

---

/Kristen/

Békésen szundiztam, szerencsére ezúttal a rossz álmok is messze elkerültek.
De sajnos fel kellett kelnem, mert ma indulunk haza. Mi a frászért kell Robnak mindig reggelre szervezni az utazásokat?
-Ébresztő édes. -éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és a levegőben friss kávé illat terjeng.
-Üüümmm... kávé... -nyögdécseltem, résnyire nyitott szememmel láttam ahogy az a majom vigyorog.
-Kapsz, ha felkelsz. -majd elkezdte lehúzni rólam a takarót, ahogy lassan húzta le, úgy kezdtem fázni. Még mindig meztelen voltam bassza meg!
De csak addig tartott az ideg, amíg Rob a takarót lassan csókjaira cserélte, és nyakamtól egészen a fenekemig, édes, puha, csiklandós puszikkal borított be.
Aztán rám nehezedett és ágyékát fenekemhez dörzsölte. Nem bírtam tovább. Megfordultam, és olyan hevesen nyúltam érte, hogy megcsókoljam, hogy véletlenül megkarmoltam a nyakát. De ez sem Őt, sem engem nem érdekelt.
Csókcsatánk befejeztével aztán összerámoltunk. Reggeliztünk, aztán húztunk a reptérre.
A repülőutat végig aludtam, egyszer sem keltem fel, aztán mikor Rob ébresztett, jött a szörnyű felismerés, hogy kurvára kell pisilnem.
A repülőn már nem mehettem el, a reptéri mosdó meg nem üzemelt. Én viszont nem bírtam tovább. Rob kezébe nyomtam a csomagom, aki értetlen fejet vágva nézett utánam. Szerintem azt hiszi megbuggyantam. De nem érdekelt.
Az első félreeső épületnél elbújtam, és elvégeztem a dolgom. Zsepi, aztán kész is voltam. Vissza szaladtam szerelmemhez, de nem mondtam hová siettem annyira, mert tuti, hogy kiröhögött volna.
De csak nem hagyott békén.
-Na, mondjad már! -kérlelt, de már röhögött.
-Pisiltem baszki! Az iroda épület mögött. -nem néztem rá, gondoltam legalább ne a képembe röhögjön, de nem hallottam semmit. Félve emeltem fel tekintetem, belőle meg abban a pillanatban tört ki a röhögő görcs.
-Azt a... Megnéztelek volna közben... -vihogott továbbra is, nálam meg kezdett elszakadni a cérna.
-Ha nem hagyod abba, egy hétig nem nyúlhatsz hozzám... -fenyegetőztem összeszorított fogakkal, mire rögtön befogta. A parkoló felé lökdöstem, ahol már Farrah várt minket.
Egyből a nyakába ugrottam.
-Hiányoztál nővérkém! -motyogtam nyakába. Szinte majdnem bőgtem.
-Ne picsogj itt nekem Stew. Te is hiányzol ám.
Elengedtem, majd bedobáltuk a cuccokat a csomagtartóba, aztán Farrah haza hajtott velünk.
Először Robot dobtuk le otthon. Alig akartam elengedni. Vagy tíz percig csókoltuk egymást folyamatosan, de Farrah kezdett zabos lenni, így hát szomorúan elváltunk. Estig legalább is...
Azután hozzánk mentünk. Barátnőm izgatottan várta, hogy ismét beléphessen, régen közös apartmanunkba.
De láttam rajta, hogy valami nem kóser.
-Oké, mi a gond? -tenyereltem a konyha pultra, várva a válaszát.
-Mármint? -teszi a hülyét.
-Most tényleg azt hiszed, hogy át tudsz verni? Ezer éve ismerlek! Olvasok az agyadban... -mosolyogtam, majd megint megkérdeztem.
-Szóval, mi bánt? -elgondolkodva nézett körül a konyhában. Pár dolog valóban megváltozott a házban, mióta egy kis csöppség is lakik itt, de azért annyira nem, hogy sírni keljen rajta. Sírni?!
-Farrah, miért sírsz? -kérdeztem hirtelen felébredve gondolataimból, és ujjammal letöröltem legördült könnyeit.
-Kristen... Vissza kéne jönnöm... -hüppögte, majd hangosan ki fújta a levegőt, aztán valamivel nyugodtabban folytatta.
-Szakítottunk Jamesel.
-Miért? -nagyon meglepett, hisz tökéletesnek tűnt a kapcsolatuk.
-James felnőtt férfi, én még alig húsz vagyok, és nem állok készen a családra. Ő viszont mindenáron gyereket és házasságot akar... Nekem ez nem fog menni Stew... -sóhajtotta panaszosan. Szorosan megöleltem és egy hatalmas puszit nyomtam arcára.
-Ide bármikor vissza jöhetsz. A szobád azóta is rád vár. -mosolyogtam rá, ő pedig láthatóan boldogabb lett. Mintha bármikor is kérdés lett volna, hogy vissza jöhet-e...
-A kis csaj milyen? -kérdezte egy apró fintorral arcán. Tudtam, hogy nem a kedvence a gyerek zsivaj, meg az egyéb járulékos gondok.
-Megnyugtatlak drágám, Ruthi kifogástalanul viselkedik. Jó nevelést kapott.
Farrah kissé bizalmatlanul méregetett még egy kicsit, de aztán elmosolyodott, ezt pedig győzelemnek tekintettem.
-Hamarosan biztos Aubrey-ék is hazaérnek. Akkor lesz időtök megismerni egymást. Ja, és van egy új lakótársunk... -tettem hozzá bizonytalanul. Erre már nem volt olyan boldog.
-Kicsoda?
-Ashley. De nagyon aranyos csaj. Mindegy is, majd megismerkedsz velük.
-És az az Ashley, melyik szobában lakik? Tudtommal csak három szobánk van...
-A... igen. Nos, ő most régi gardróbnak használt szobában van. Elég nagy.
-Á, értem. Akkor oké. -mos tmár végre mosolygott.
Vissza mentünk a Jamesel közös házukhoz, hogy elhozzuk a cuccait. A pasi nem volt otthon, így fennakadások nélkül pakolhattunk.
Farrah hagyott neki egy levelet, aztán kocsiba ültem, hogy végre hazavigyem legjobb barátnőmet.