46. felvonás

Szóval... jó olvasást =) *gonosz vigyor*

15 komi

Rob már egy hete a klinikán van. Szinte mindennap bejárok hozzá, amikor nem mentem az is csak azért volt, mert valamiért iszonyú fáradt voltam, ráadásul folyton pisilni járkáltam.
Arról nem is beszélve, hogy viszket a mellem.
Tuti, hogy a hülye szauna miatt van, ahová Farrah-ék rángattak el, miután Rob bevonult.
Mindegy is.
Össze kapkodtam pár dolgot, gyümölcsöket meg ujságokat, könyvet, és tisztálkodási cuccokat.
Bedobtam a csomagtartóba, aztán Rob nagy és kényelmes Hammer-jével indultam látogatni.
Imádtam, hogy olyan puha az ülés. Milyen jó is volt ez mikor... Állj! Ne!
Be kapcsoltam a rádiót és kínomban már teli torokból énekeltem a Wanna be-t a Spice Girls-től... No komment...
Útközben elhajtottam egy kis fagyizó előtt, és úgy éreztem meghalok, ha most rögtön nem kapok fagyit.
Gondoltam öt perc még nem a világ, így gyorsan oda szaladtam, és kértem citromot, csokit, cseresznyét és ha fért még volna a tölcsérbe, szerintem az egész bódét vittem volna.
Bakker! Ha így folytatom akkora leszek mint egy rinocérosz.
Úgy nem fogok kelleni Robnak. -Sopánkodtam magamban, de még ez a gondolat sem volt elég erős ahhoz, hogy visszatartson a nyalástól ^^
Nem sokára oda értem, aztán leparkoltam, és kicibáltam a csomagot a kocsi hátuljából. Totál kifulladtam abban a húsz másodpercben amíg ezt véghez vittem.
Be nyúltam a kocsiba, a középkonzolban rejtegettem egy nyalókát. Gyorsan bekaptam, majd két kézzel vonszoltam az elég nagyra sikerült csomagot.
Természetesen most is át lett vizsgálva... Unottan vártam, hogy végezzenek, közben a nyalókámmal cuppogtam, amire kaptam pár "Menj már a picsába" pillantást.
De baszok rá!
Akkor is kissé furán méregettek egy pillanatra, mikor megtalálták a Hustlert a csomagban.
Hát Istenem! Pasinak lesz, mit vártak?
Szegény, legalább saját magát tudja már szórakoztatni, ha én úgy is használhatatlan vagyok mostanában.
Jellemzően annyi energiám sincs, hogy szexeljek. Pedig néha majd meg kattantam a kéjtől.
Felbotorkáltam a másodikra, Rob már a folyosón várt rám. Oda jött hozzám és elvette a csomagot.
-Kösz szivi. Hmm... Hustler? -mosolygott, majd szenvedélyes csókot adott.
Mikor elváltak ajkaink, és megfelelő távolságban voltunk, egy hangos böfögés hagyta el a számat.
Pironkodva kaptam kezem lepénylesőm elé, Rob meg jó szokásához híven, diszkrét módon kiröhögött.
-Mi az? Máris jóllakattalak? -jól oldalba basztam, de közben elvesztettem az egyensúlyom és hirtelen karjai után kaptam.
-Na tessék. És még meg is részegítelek. Ez nem lesz sok egy napra?
-Ne... Rob, asszem... Nem kellett volna az a fagyi.
Eldumálgattunk egy kicsit, majd mikor vadul csókolózni kezdtünk, egy ápoló szétszedett minket.
A kurva élet! Találnunk kell egy raktárat...
Rob ki kísért a bejáratig, majd édes és vérforraló búcsúcsókot adott.
A kocsiba ülve kissé megmasszíroztam a melleimet, mert Rob aztán rendesen megdögönyözte szegénykéket.
Még be is dagadtak.
Mielőtt haza mentem volna, felugrottam Rob lakására, hogy szellőztessek, és kicsit rendbe is tegyem.
De sajnos tíz percenként meg kellett állnom, hogy pisilhessek.
Na jó, ez már nem normális. És a hasam alja is görcsöl. Felfáztam.
Nagyszerű!
Lassan összehajtogattam szerelmem ruháit, amit Ash volt olyan édes, és ki mosott nekem. Elpakoltam őket, majd bezártam az ablakokat. Még egyszer körül néztem, majd az ajtót is figyelmesen rázárva, le szaladtam a lépcsőn.
Haza mentem. De alig bírtam magam el vonszolni az ajtóig.
Rázott a hideg, és forgott velem a világ. Egyszerűen életképtelennek éreztem magam.
Annyira utálok beteg lenni. El másztam a bejáratig, be nyitottam és rögtön megcsapta az orrom valami erős, édes illat.
Aubrey biztos megint sütött valamit.
-Szia Kristen! -szaladt oda hozzám a kis Ruthi, de ezúttal nem tudtam lehajolni hozzá, mert félő volt, hogy le hánynám szegényt.
Mialatt az életben maradásra koncentráltam, folyamatosan egy furcsa érzés keringett bennem. Mintha megfeledkeztem volna valamiről. Fogalmam sincs miről.
De nem is számított. Ashley, Farrah és Aubrey is megjelentek az ajtóban, és ijedten bámultak.
-Te jó ég Kristen! Rohadt sápadt vagy. Minden oké? -kérdezte Farrah, majd el támogatott a kanapéig. Mélyeket és gyorsan lélegeztem, közben megint rám tört a viszketés a mellem tájékán.
Megint benyeltem egy vírust, ez tuti! De miért mindig én?
-Már megint elkaptál valami nyavalyát? -forgatta szemét Farrah.
-Hagyjál... -mordultam rá, de a végét megint el böfögtem.
Hát ez nem igaz! Mindjárt megpusztulok és még égetem is magam...
Aubrey hozott nekem egy csésze teát, de valahogy nem volt ingerem meginni.
-Szerintem vigyük el orvoshoz. -javasolta Ashley, és megsimította verítékes homlokom.
-Igen. Igazad van. Pattanj Kristen, irány az orvos! -igaza volt Robnak, Farrah égy hárpia...
-Nem akarom! -nyavalyogtam, de Ashley és Farrah megragadták karjaimat, és a kocsiba gyömöszölve elindultak velem a kórház felé.
-Miért kell nekem kórházba mennem? -tettem fel a kérdést ami annyira foglalkoztatott, hogy legszívesebben elvertem volna a két csajt előttem.
-Azonnal vigyetek vissza! -hisztiztem tovább, de rám se bagóztak.
Farrah szokásához híven a tilosban parkolt le. Igazából szerintem már nincs is a városban olyan ellenőr aki meg merné büntetni, azok után, ahogy el szokta őket küldeni a picsába.
-Na. Gyerünk. -intett a smasszer, én pedig, nem lévén más választás, ki kecmeregtem a hátsó ülésről.
Viszont most már sokkal jobban voltam. De a picsába, megint vizelnem kell.
Kissé billegve, de futó lépésben támadtam meg az első mosdót amit megláttam. A lányok megvártak, majd elindultunk a beteg felvételhez.
A folyosón menet közben valami vaksi barom belém jött, én meg majdnem felüvöltöttem ahogy a mellemhez ütközött.
Már olyan idegbeteg voltam, hogy egy váratlan pillanatban előtört belőlem a bőgés.
Igazándiból halvány gőzöm sem volt arról miért sírok, csak úgy jött.
-Jaj, Kris nyugi... -ölelte át vállaim Ashley.
Megint szédelegni kezdtem, az utolsó pár lépést pedig Ashley-be kapaszkodva tettem meg.
Leültünk a székekre, és vártunk.
Időközben szomjas lettem, ezért elsétáltam az automatáig, be nyomtam a forró vanília melletti gombocskát, és figyeltem ahogy a gép dolgozik.
De valami nem stimmelt. Hatalmas nyomást kezdtem érezni a fejemben, a fülem sípolt, és tompult a látásom és hallásom.
Aztán semmi.
--
Egy kis filmszakadást követően, egy homályba burkolózott kórteremben ébredtem.
a két oldalamon, két barátnőm ült, elég idegesnek tűntek.
Lassan feltápászkodtam.
-Hé... Mi történt? -nyögtem kómásan.
-Hát, csak úgy elvágódtál. Aztán felpakoltak egy ágyra, és be toltak egy vizsgálóba. Utána ide hoztak. -mondta Ash.
-És mondtak valamit?
-Még nem. De azt mondták, hogy hamar jönnek az eredménnyel.
-Értem. -mondtam, majd vissza hanyatlottam a párnámra, és kibámultam az ablakon, a már csillagos égre.
De nem sokáig bambulhattam az égre, mert ki nyílt az ajtó, és egy orvos lépett be rajta.
-Jó estét kisasszony! -köszönt, majd az ágyam mellé lépett, majd megkocogtatta a fejem felett lévő monitort.
Aztán elém állt, és a papírjait tanulmányozta.
Engem viszont kezdett felhúzni, hogy nem mond semmit.
-Mi a bajom? Meg fogok halni? .kérdeztem aztán, mert komolyan úgy éreztem magam mint aki haldoklik. Legalábbis mintha ki mosták volna a gyomromat...
-Hát...

NA MOST IS SZERETTEK? XD XD
DE NYUGI VAN, NEM FOG MEGHALNI =)