45. felvonás

Szóval, úgy döntöttem, hogy változást hozok a történetben.

Nem negatív, sőt... Viszont befolyásoló tényező lesz =)

Lehet, hogy jó pár embernek nem fog tetszeni, de hát haladni kell =)

xoxo

15 komi!!

Határozottan nem akaródzott kiszállnom az ágyból.
Kómásan tapogattam végig a helyet magam mellett, de hidegnek és üresnek éreztem. Hirtelen felkaptam a fejem, megfordultam és megállt a szívem.
Üres volt. Csak én voltam az ágyban, és egy kis üzenet egy cetlin.
"Sajnálom Szerelmem, de el kellett, hogy hagyjalak.
Nem akartalak megbántani, de nagyon nehéz lenne az ágyban zuhanyozni...
Szeretlek, Rob."
Ökölbe szorítottam kezem, ezzel összegyűrve a lapot. Nagyon mélyeket lélegeztem és szemem szorosan lehunytam. Nem láttam magam, de tuti, hogy vicsorogtam is.
Le rugdostam a takarót magamról, és a fürdő felé trappoltam. Kopogás nélkül nyitottam be az apró helyiségbe.
Rob a zuhany alatt állt, és Istenem... Annyira szexi volt.
Hihetetlen milyen jó a segge!
Becsuktam magam mögött az ajtót, és neki támaszkodva figyeltem észvesztő szerelmemet.
Teljesen beindultam rá, de a reggeli szívatás után nem érdemel pásztorórákat.
Kb. öt perc után elzárta a csapot, majd megfordult, s engem meglátva boldogan mosolygott.
Én viszont nem mosolyogtam, még mindig enyhe sokk hatás alatt voltam...
-Nem volt szép az a levél dolog... -motyogtam durcásan.
-Ugyan bébi, csak vicc volt. -vihogott, miközben felkapott egy vékony, laza nadrágot.
-Én NEM nevettem. -korholtam őt tovább. De persze tudta mivel lehet lekenyerezni.
Hozzám lépett, és egyik kezével át karolta derekam. Mivel az éjjel egyszer felébredtem, fel kaptam magamra egy bugyit és a (már =)) szakadt pólóm.
De még így is tudta mivel vegye el az eszem.
Jobb combomat lábai közé fogta, közben a fülemhez hajolt , édesen szuszogott bele, és csókokkal borított be.
Libabőrös lettem.
Mindeközben lassan csípőjét is mozgatni kezdte, ezzel combomhoz dörzsölve férfiasságát, ami így rekord idő alatt merevedett kőkeménnyé.
Teljesen felizgultam. Hangosan ziháltam, és mikor Rob oldalra mozdult, hogy a bő nadrágban ágaskodó farkának hegye hozzáérjen szemérmemhez, teljesen elvesztem.
Hirtelen kaptam kőkemény vágya után, és lassan, mégis türelmetlenül kezdtem simogatni.
Halk nyögései zene voltak füleimnek. Lassan csókolgatta végig nyakam, majd kiszabadítva magát kezeimből, elém térdelt, és fogaival húzta egyre feljebb pólómat.
Mikor le szedte rólam, testével teljesen az ajtónak préselt, meztelen bőrünk parázsként égette a másikét.
Rob újra és újra melleimhez dörzsölte felsőtestét, bimbóim pedig már fájdalmasan meredeztek.
Majd mióta elkezdtük, először csókolt meg. Ohhh... Sosem fogom megszokni. Vagy nem is megszokni, inkább megunni ahogy ajkait ízlelgethetem. Legszívesebben felfalnám.
Szabad kezem, amelyik nem kócos haját túrta épp, vissza lopakodott kedvenc játékszeremre, imádtam mikor ajkamba harapott érintésem hatására.
Egyik kezét ő is lassan szemérmemre csúsztatta, égy fehérneműn keresztül simogatta és dörzsölgette.
Égtem. A bizsergés már fájdalmas méreteket öltött. A végén már annyira elkapott a fíling, hogy Rob kezére tapasztottam enyémet, és most már kétszer olyan intenzíven élveztem.
A végén aztán, a csúcs előtt egy kicsivel Rob keze megállt, majd fejem mellett ellökte magát az ajtótól, és elfordult a mosdótál felé.
-Most... mi van? -kérdeztem értetlenül.
Tényleg nem fogtam miért hagyta abba. A kurva életbe! Hahóóó, Pattinson, dugni akarok!!!
-El kell készülnöm bébi. Tízig van betegfelvétel. -óóó, hogy az a jó...
-Nem érdekel baszki! Ide jössz és megkúrsz, vagy egyedül fogsz elindulni!
-Kristen, légyszíves. Kilenc óra lesz, kevesebb mint negyed óra múlva. Nem fogunk oda érni. -nézett rám sajnálkozva. Én viszont elővettem a "megbántottál, most egy hónapig nincs nyalóka" fejet.
-Értem. -mondtam egyszerűen, majd lehajoltam a pólómért.
-Jajj, ne már. Kris. -nyúlt karom után.
Szembe fordultam vele, és megragadtam egyik kezét, majd lábam közé vonat.
-Érzed ezt barom? Ha így felizgatsz, aztán ott hagysz meg se próbálj ész érvekkel hatni rám. Úgy sem jönne össze.
Nem mozdult el mellőlem. Kezét sem húzta el. Amint megérezte izgalmam egyértelmű jeleit, ujjai automatikusan mozdultak.
Én pedig újra tüzelni kezdtem.
-Na ebből elegem van... -nyögtem, majd az ágyra löktem Robot, le rángattam a nadrágját, és magamat is megszabadítottam a ruhától. Derekára ültem, és intenzív, vad csókot adtam neki. Meg sem érdemli...
Aztán beleültem. És végre tökéletesen rendben éreztem magam.
-Akkor is... -leheltem, de a vége egy elfúlt sóhaj lett, amit aztán egyre több követett, ahogy csípőm ringattam.
-Boszorkány... -mosolygott Rob, majd hanyatt fordított.
Olyan leírhatatlan. Ahogy bőre hozzám ér, ahogy érzem dübörgő szívverését mellkasában, ahogy ízlelem ajkait, és ahogy bennem van. Tökéletes biztonság, elégedettség, boldogság, és végtelen energia. Ezeket érzem. Mintha halhatatlan lennék a karjaiban.
Szorosan fontam karjaim és lábaim teste köré. Egy percre megállítottam, és csak öleltem verítékes testét, szorosan, hogy biztosan minden rajongásig imádott porcikáját érezzem.
Eszembe jutott, hogy mindjárt elveszik tőlem. Nem tudni mennyire hosszú időre. A szívem összefacsarodott, és apró könnyek csurogtak ki szemem sarkából.
Rob finoman felemelte fejét.
-Szerelmem, mi a baj? -nézett aggodalmasan és homlokomat simogatta. -Fáj? Vagy esetleg...
-Annyira fogsz hiányozni... -suttogtam elcsukló hangon. Rob csak meglepve meredt rám, majd lehelet finoman szájon csókolt.
-Bébi, bármikor jöhetsz látogatni. -mosolygott. De ő ezt nem érti. Hiába látjuk egymást, ha nem érhetünk a másikhoz, ha nem érezhetjük egymást a zsigereinkben, ha nem olvadhatunk egyé és szerethetjük egymást szabadon, el fog veszni a dolog. És ezt ő is tudja. Ebben a kapcsolatban a testiség hiánya végzetes lehet.
Hátra döntöttem, és mintha az utolsó levegő vételem lenne, mozogni kezdtem.
Gyors voltam és vad. Rob folyamatosan a csípőm markolta nehogy kicsússzon belőlem.
Már sikoltoztam is, és éreztem, hogy közel vagyok.
Rob is egyre inkább remegett, így a vége felé lassítottam, és körözni kezdtem férfiasságán. Fenekembe mélyesztette ujjait, majd felült, én pedig elmosolyodtam mennyire türelmetlen. Pedig nem is akarta...
Hasra fordított, majd hátulról folytatta. Igazából csak pár cuppanós lökés volt az egész, és már robbantunk is.
Mindketten eldőltünk az ágyon, de szerelmem nagyon a szélén volt azért lezúgott róla. És persze, hogy a csípőmbe kapaszkodva rántott engem is magával...
Nem baj, az ágyneműt úgy is tönkre tettük...
-Most mehetek vissza zuhanyozni. -mosolygott, hátamat simogatva. Én szívverését hallgattam, és lágy csókot leheltem mellkasára.
-Megyek én is... -incselkedtem, de Rob hárított, mondván, úgy sosem jutunk el a klinikáig.
Lehet benne valami.
-Most legalább semmit nem törtünk össze. -kacarásztam, majd a ruháim után nyúltam.
Arra már sajnos nem maradt idő, hogy haza menjek átöltözni, de szerintem annyira nem kell oda kiöltözni...
Külön-külön zuhanyoztunk le, majd felöltöztünk, bár nem igazán akartunk. Viszont aztán muszáj volt rá startolni, mert elmúlt fél tíz.
Az úton végig Rob szabad kezét szorítottam.
Nem éreztem nyugalmat a gondolatra, hogy elvonóra megy, mert hallottam már olyat, hogy a dílerek simán bejuthatnak.
És ha Rob esetleg már nagyon nem bírná... Nem akarom, hogy feleslegesen legyen bent. Remélem biztonságos az a hely...
Lassan elértük a külvárost, majd egy eddig számomra ismeretlen negyedbe hajtottunk.
Nagyon szép, igényes környék volt, de kevés volt a lakóház.
Mindenütt irodaépületek tornyosultak a pálmafákkal szegélyezett utak körül.
Rob befordult egy tágas, gazdag növényzetű parkolóba, majd nagyot sóhajtott.
-Megjöttünk. -suttogtam szomorúan.
-Igen, meg.
-Akkor induljunk! -nyitottam a kocsi ajtót, és ki száltam.
Elindultam a bejárat felé, de szerelmem vissza rántott.
-Nem kislány. Te nem jössz be. -csóválta fejét.
Arcom sírós grimaszba torzult, és már veszettül hüppögtem, kérdőn néztem rá, mert megszólalni nem tudtam.
-Nézd, nem szeretném ha a kelleténél többször kéne betenned oda a lábad. Gyere ide. -húzott melléra, majd szorosan ölelt. Én meg sírtam.
Bár ebben a pillanatban utáltam amiért ilyen pöcs, visszaöleltem, és mélyen szívtam tüdőmbe illatát.
Aztán nyaka mentén haladva, ajkaimmal végig simogattam bőrét szájáig, majd szerelmesen megcsókoltam.
-Szeretlek! -mondtam szemébe nézve.
-Nem meghalni megyek. -és már megint vihog. Hát én ezt felrúgom!
-Kapd be! -mormogtam mellkasába, tovább ölelve őt.
Annyira nem akartam elengedni, hogy a végén neki kellett lefejtenie ujjaimat ingéről.
Aztán lassan elkezdte odaadogatni az óráját, gyűrűjét, mobilját.
-Ezt miért... -kérdeztem a telefont bámulva.
-Nem akarom, hogy bármim is eltűnjön. Kérlek vigyázz rá míg vissza nem jövök hozzád.
-Hozzám... -suttogtam magamnak. -Várni foglak. De addig is naponta jövök látogatni.
-Csak rád alapozhatok Kristen. Csak te segíthetsz nekem. -mondta, majd farzsebébe nyúlt, és előhúzott belőle egy műanyag zacskót, amiben fóliába csomagolt cucc volt.
-Ez tudod mi... Kristen. Ezt rögtön miután beléptem azon az ajtón, dobd el messzire, bele az óceánba. Csak, hogy számíts rá, nagyon nehéz lesz nekem. De TE sokkal fontosabb vagy, az életemnél is. Ígérd meg!
-Megígérem... -továbbra is suttogtam.
-Na jól van! Adj egy csókot! azonnal ajkaira tapadtam, mielőtt kimondta volna.
Aztán egy utolsó ölelést követően hátat fordított, és besétált az ajtón...