36. felvonás

Nos, Csajok!

Itt az új felvonás, részletes Robci szemszöges szexszel!

A repcsin nem volt bocsi...

Szóval a komi határ 15! Minél előbb gyűlik össze annál előbb kaptok újat >=) XD

Legutóbb kicsit sokáig tartott...

  Csóóóók. Snooki.

/Rob/

Békésen üldögéltünk a reptéren, mikor a kis angyalkám úgy döntött kicsit felpörgeti a pulzusomat.
Kristen keze finoman csúszott felfelé combomon, és még feljebb...
Megfogtam apró kezét és csúnyán néztem Rá, de mivel a dolog erősen tettetett volt, csak sunyin vigyorgott. Aztán zavartalanul folytatta. Feltérdelt a székben, a nyakamat csókolgatta, aztán a fülemhez hajolt, és édes, ártatlan hangon suttogta:
-Akarlak...
-Kristen... kérlek, majd ha megérkeztünk... -hangom viszont már kissé bizonytalan volt. Ő pedig még tovább borzolta az idegeimet.
-Most képzeld csak el; Tűz forró, nedves ágyékom sóvárogva várja, hogy belé hatolj. Mélyen... jó... mélyen... Mmmm... -miközben ezeket a szavakat kimondta, s közben a fülembe nyögdécselt és lihegett... Ááhh... Ezt nem lehet bírni.
-Szét foglak tépni...! -suttogtam vissza fojtott hangon. Erre Ő egy diadalmas mosollyal felállt, és kézen fogva engem a személyzeti mosdó felé vezetett.
Az a mosdó egyszemélyes volt, és zárni is lehetett így miután gyorsan gondoskodtunk a biztonságunkról, egymásnak estünk.
Magamhoz rántottam Kristen, és vadul csókolni kezdtem. Imádtam kábító ízét, életem végéig tudtam volna csókolni. De valami más is volt aminek zamatáért megvesztem. És most érezni akartam. Sietősen vetkőztettem le szerelmem, a végén egy vadítóan szexi, mélykék csipkés fehérneműben állt előttem. El vesztettem a kontrollt... A mosdóra ültettem, ami egy jól bevált hely volt számunkra, és szétfeszítettem combjait. Ujjaimat végighúztam a leheletvékony anyagon, ami már teljesen át volt nedvesedve. Puszilgatni kezdtem szemérmét, egyenlőre a bugyiján keresztül, de így is édes, izgató nyöszörgéseket csaltam ki belőle.
Aztán finoman elkezdtem lehúzni az apró anyagot, és végre nyelvemmel is birtokba vehettem Őt...
Amint megéreztem semmihez sem fogható, édes nedvét számban teljesen megrészegültem.
Az Ő nyögései is egyre intenzívebbek lettek, hajamba tépett és a nevemet suttogta.
-Rob... kezdjük el... -lihegte. Tudtam, hogy a behatolásra vár, de amiért ennyire felizgatott, most Neki is szenvednie kell.
-Neeem szivi... Miattad állt fel a váróban, Te nem voltál hajlandó szót fogadni, most tűrj, mert szanaszét nyalom a nedves kis puncidat.
Tudtam, hogy feltüzeli, ha így beszélek. Ez látszott is szemeiben, aztán a fejemnél fogva tolt vissza kedvenc helyemre.
Addig nyaltam és izgattam ujjaimmal, amíg számtalan "apróbb" orgazmus után, egy olyan következett ami eddig nem volt. De tetszett. Kristen hatalmasat sikított, teste zabolátlanul rángott, majd nedvei teljes erővel sugároztak számba. Elhajoltam és csak bámultam. Megbabonázott, hogy ezt én csaltam elő belőle.
Itt láttam az idejét felállni. Életem értelme elaléltan feküdt a tükörnek dőlve, szemei egy percig üresen meredtek a semmibe, aztán újra fellobbant benne a láng. Le csusszant, hogy aztán elém térdelve szájába vegye fájóan feszülő bajtársamat.
Óvatosan nyalta és szopogatta csúcsát, amitől majd meg őrültem, aztán nyelvével tövétől végéig újra és újra végig simított. Végül elnyelte, és kezével is rá segítve egyre intenzívebben hajtott a végállomás felé. Aztán nem bírtam tovább... Elengedtem magam és szájába élveztem.
Mindketten végtelenül kielégültek voltunk, de nem mondtunk le a lényegről.
Kristen a mosdótál szélébe kapaszkodott, majd lábait teljesen összezárva, csábítóan tolta ki fenekét.
Imádtam mikor zárva tartotta a lábát. Sokkal szűkebbnek éreztem, és ez mindkettőnknek orbitális élvezeteket szokott eredményezni. Most sem volt ez másként.
Derekánál fogva húztam magamra, apró, remegő testét, és fékevesztetten pumpáltam.
Eufórikus nyögései, apró sikolyai, kéjes sóhajai... Iszonyúan, kimondhatatlanul felizgattak.
Egyre csak nyomtam és nyomtam, morgásaimat már nem is próbáltam visszafogni.
A vége felé közeledve egyre erősebben szorítottam derekát, és az Ő testét is mozgatni kezdtem, az élvezet pedig egyszerűen leírhatatlan volt.
Hatalmasat robbantam. Szinte majdnem felüvöltöttem, Kristen kéjes őrjítő sikolya élesen visszhangzott az apró helyiségben.
Teljesen kifulladtunk. Tíz percig próbáltunk lecsillapodni, de ekkor elkezdtek dörömbölni az ajtón.
-Azonnal jöjjenek ki! Ez a személyzeti mosdó. -hallottuk a női hangot.
Édesemre pillantottam, aki már igen csak az alvás határán volt. Lassan felöltöztettem, aztán gyorsabban kapkodtam fel saját ruháimat.
Kristen kábultsága jó alibi volt a kint várakozó személyzeti tagnak, de mielőtt élvezetünk bent terjengő illatairól is kérdezgetett volna, gyorsan lehúztuk a csíkot. Bár néhány kis tócsát, és elkenődött foltokat a tükrön sikerült ott hagynunk...
Éppen három percünk maradt, hogy villám gyorsan elérjük a repülőt.

/Kristen/

Rob teljesen elszívta az energiámat. Apám... Alig maradt időnk felülni a repülőre. De amint a puha ülésbe pottyantottam magam, azonnal el is szundítottam.
--
Később mikor ki nyitottam a szemem, Rob mellettem épp zenét hallgatott és sörözött.
Lassan ki vettek a kezéből a poharat, és jó nagyot kortyoltam belőle.
-Jó reggelt, hercegnőm! -mosolygott.
-Mennyit aludtam? -kérdeztem kábán, a szememet dörzsölgetve. Szerelmem röpke pillantást vetett az órájára.
-Nagyjából háromnegyed órát.
-Oh...
-Ja, és miközben álmodban csókolgattalak, a stewardess többször elhaladt mellettünk, és gyanúsan méregetett. Szerintem azt hitte, hogy meg akarlak erőszakolni. -nevetgélt.
-És nem akartál? -kérdeztem kacéran. Újra feltörőben volt a nimfo Stew.
-Minden másodpercben... -suttogta ajkaimra, majd egy őrjítő, szédítő csókot adott. De mikor már az ölében ültem, az egyik bambán vigyorgó ribi megköszörülte a torkát. Ez lenne a gép személyzet dolga??
Csalódottan huppantam vissza az ülésembe, de Rob kezét nem engedtem el.
Lassan elkezdtem azon gondolkodni, vajon szerelmem mikor mondja el, hogy a vigyorgóban van Sophia... Még nem említette, azt pedig nem tudja, hogy én tudom...
Annyira érdekelt miért jutott oda tizennyolc évesen. Csak egy évvel fiatalabb nálam, te jó ég...!
Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy mire újra magamhoz tértem már előttem volt a repülős kaja. Fincsi...
-Ez mi? -böktem a tálca felé, és kérdőn néztem Robra.
-Az ebéded Édes. Kérdeztem, hogy jó lesz amit a nőci ajánlott, bármi is legyen az, mire Te csak hümmögtél... Úgyhogy szívem, most meg kell enned.
-Elég gyanús ez nekem. -bökdöstem villámmal, de az éhség és a kíváncsiság erősebb volt, ezért bekaptam egy falatot. Egész jó volt. Nagyban rágtam és nyeltem, mikor az egyik stewardess mellénk lépett, és kedvesen megtudakolta ízlik-e a kakas here.
Abban a pillanatban, amennyire feltűnés mentesen csak tudtam, köptem is vissza a tálcára és a tenyerembe.
Az a majom meg ott röhögött rajtam, majd meg fulladt.
-Ugye tudod, hogy ugyanazt eszed? -kérdeztem Tőle.
Egy apró pillanatra megállt a röhögésben, nem rágott tovább, de elszántság volt tekintetében, és undorodva ugyan, de basszus... le nyelte!
-Hogy nem vetted észre? -kérdeztem most én röhögve rajta.
Ő csak kért valami üdítőt, meg pizzát, szerencsére ezzel kihúztuk az úton.
Mikor beharangozták a leszállást, felgyorsult a szívverésem. Az út csak másfél vagy két órás volt... Nem túl hosszú, ahhoz nem elég, hogy felkészüljek.
Egy olyan hely ijesztő és sötét lehet. Tele van hátborzongató emberekkel, és... Jesszus! Elég volt Stewart! Teljesen beparázol, pedig még ott sem vagy. Rob kézen fogott, és mikor leszálltunk, erősebben szorítva sétáltunk le a lépcsőn.
Biztosan Ő is ideges volt...