49. felvonás

Lecseréltük a babaszobát =)

Ja, és ma még lesz friss... =D

Annyira nem éreztem magam szexisnek! Valahogy nem tűnt túl szépnek a gondolat, ahogy a pocakommal vonaglom. Azért mostanában mindig én voltam alul.
Rob az este nálam aludt. Nem költöztünk össze, mert még korainak tartottuk. Én pedig nem akarom itt hagyni a lányokat, és az apartamant is imádom. Az első önálló házunk Farrah-val.
Még nem állt szándékomban itt hagyni.
Este fél tíz környékén kézen fogtam a pici lányom apját, és a kényelmes pizsi kombómat felkapva, vacsizni indultunk.
Felzabáltam az összes maradék palacsintát, megittam vagy egy liter kakaót, és mindegyiket egy tonna tejszínhabbal édesítettem tovább.
A többiek fintorogva néztek, csak Aubrey tudta min megyek keresztül.
-Oké. Tele vagyok. -sóhajtottam hatalmasat, majd Rob karjába kapaszkodva, lebillentem a székről. Mikor idegesen le zavartam egy sor csodás káromkodást, Brey hirtelen felpattant, majd egy percre eltűnt, és visszafelé egy hatalmas labdát cipelt a konyhába.
-Ez mi? -mutattam a labdaszerű valamire.
-Ez egy olyan fitnesz labda szerűség. De nem az a lényeg. Mikor én voltam terhes, állandóan ilyesmiken ültem. Nagyon kényelmes lesz neked, próbáld ki.
Oda cammogtam a labdához, és egy kisebb terpeszben ráültem. Egész jó volt. Mint egy fasza kis lengéscsillapító. Vagy tíz kilóval könnyedebbnek éreztem magam.
-Ez jó! -vigyorogtam, majd Robom felé nyújtogattam karjaim, felsegített, én pedig szorosan hozzá bújtam.
a labdát a nappaliban hagytam, aztán felfelé cibáltam Robot.
Akartam őt.
Amint csukódott az ajtó, rögtön ajkaira tapadtam, finoman el vonszolt az ágyig, majd szintén óvatosan le fektetett rá.
-Nem vagyok porcelánból... -mormoltam orrom alatt.
-Te lehet, hogy nem, de a tünemény elég törékeny.
-Igaz... Akkor, csináljuk! -fölém hajolt, és kezét végig vezette melleim közt, le  hasamra, majd a lábaim közt megállt.
Hüvelykujjával csiklómat masszírozta, mutatóujjával pedig nedves bejáratomnál kőrözött. Édes és finom csókokkal hintette be nyakam, és melleim. Majdnem felgyulladtam alatta, megemeltem csípőm, hogy jelezzem, jó lenne ha a lényegre térnénk.
Sokan visszakoznak a terhes szextől, de komolyan mondom, hogy minden egyes idegvégződésem, ezerszer olyan érzékeny mint előtte.
Ahogy Rob belémhatolt, kéjes sikolyom hasított a csendbe. Szinte vicsorogtam a hévtől, és a levezetésre váró elviselhetetlen kéjtől, ami már-már zsibbasztott.
-Gyorsabbhhan... -nyögtem Robnak, aki rögtön változtatott a tempón.
Most is mint ahogy mostanában mindig, nagyon hamar elmentem. Még jó, hogy Rob a végtelenségig tud izgatni... Egynél sosem állunk meg.
De mikor aztán tényleg totál kifulladtam, szerelmem mellém heveredett.
-Aaajj... Még szeretném... -nyöszörögtem.
-Még? Azt hittem el fáradtál. -mosolygott.
-Én el, de te... -célozgattam és imádkoztam, hogy értse a dolgot.
Nem kellett magyaráznom. Végig csókolta pocakomat, többször is, aztán a lábaim közé hajolt.
Le kapta a szekrényről az eperízű síkosítót, és bőségesen nyomott belőle párnácskáim közé.
-Tudod... olyan édes kis húsos lettél idelent mostanában. Legszívesebben felfalnálak... -hangja elfúlt a kéjtől. Ahogy nyalt, és ahogy a síkosítót is éreztem... És valóban, aprókat harapdált is... Istenem... Ujjai is olyan könnyedén jártak bennem, hogy kezdtem egy másik dimenzióban érezni magam.
Finoman beszívta szemérmem húsos bőrét, és nyalogatni, szopogatni kezdte, amit továbbra is apró harapásokkal tarkított...
Aztán finom lüktetések és remegések közepette, megvonaglottam, és kéjsóváran felnyögtem. Éreztem amint elönt a forróság, és Rob élvezettel ízlelgeti élvezetem bizonyítékát.
Annyira végem volt, hogy tulajdonképp egyből bealudtam, ahogy Rob mellém feküdt.
-Mi legyen a neve? -cirógatta hasam.
-Hmmm..?? -már félig aludtam, szóval csak hümmögésre futotta. Neveket kérdez? -Nhomny gyudm... -motyogtam.
-Mi? -kérdezett vissza nevetve.
-Hjaj! Mondom nem tom... -ismételtem meg valamivel érthetőbben.
Rob csak mosolygott rajtam. De az tuti, hogy köcsög vagyok amiért nem adtam jutalmat a "munkájáért".
De egyelőre alvásra volt szükségem.

---

Másnap Rob keltett fel.
-Ne má'! Mennyi az idő? -kérdeztem szerelmemtől.
-Negyed négy Édes.
-Hajnal? -kérdeztem riadtan.
-Délután.
-Baszki! -felkeltem, majd magamra kapva a köntösömet, le mentem a konyhába. Ittam egy nagy bögre forró teát, és ettem egy kis péksütit.
-Kristen, Kristen! Gyere gyorsan! -rohant hanyatt homlok a konyhába Ashley.
-Miért, mi van? -néztem döbbenten, de ő csak meg ragadta a kezem, és az emeletre vonszolt, Farrah gardrób szobája felé.
-Minek jöttünk ide? Jaj, ugye nem új ruhákat vettetek? Tudjátok, hogy... -de elakadt a szavam, mikor ki nyílt az ajtó.
-Istenem... Ezt... mikor? -kérdeztem elakadó lélegzettel.
-Már tegnap este elkezdtük. Meglepetésnek szántuk. -mondta Aubrey.
-Megvettünk kétféle festéket, aztán mikor mondtam, hogy kis hercegnőtök születik, a kanárisárga mellett döntöttünk, mivel tudjuk, hogy nem kedvenced a rózsaszín. -folytatta Ashley.
-Igen. Aztán már csak be kellett rendezni. Ami elég könnyen ment feltűnés nélkül, mivelhogy rendesen ki voltál fektetve... -kuncogott Farrah.
-Jaj, Farrah... A kedvenc helyiséged volt... És Istenem, kör alakú bölcső!
-A kis keresztlányomnak mindent. Mondtad, hogy a kedvenced. -mosolygott.
-Köszönöm.
-Na, nézd már meg jobban. -lökdösött Ash, én pedig beljebb léptem. A szoba fantasztikus volt. Egyszerű, és letisztult. Mégis elbűvölően szép. Még érezni lehetett a friss festék, és az új bútorok illatát.
Volt ágy, szekrény, pelenkázó... Csodálatos volt.
-Ráadásul közvetlenül a te szobád mellett van. -mondta Far.
-Nagyon szép. Köszi. -öleltem meg a lányokat. Aztán Robhoz sétáltam és megcsókoltam.
De szokás szerint, túlságosan belemelegedtünk... Inkább elvonultunk a szobámba.
Leült az ágyra, én pedig szemből az ölébe. Vagy öt percig csak csókolóztunk.
De aztán szólított a természet hívó szava.
-Mm... Rob. Pisilni kell. -nyöszörögtem, aztán kelletlenül leszáltam az öléből, és rohantam pisilni.
Már alig várom, hogy megszülessen a kislányom!
A mi kis hercegnőnk!
Már most imádom!