57. felvonás

Szólok, hogy kibaszott beteg vagyok, alig élek, és nem sok energiám meg időm volt írni. Bocs a késésért és az esetleges nyelvi hibákért. A minőségről meg inkább nem is mondok semmit... =S

Itt nem szabok komi határt, mert szerintem egy hányás lett a feji. De ez van        X-X     T-T

/Robert/

Hiába is próbáltam rá vigyázni, az én nimfo királynőm addig nem maradt nyugton amíg nem kapott egy menetet a szőnyegen is. Aztán majd csodálkozik, ha megint terhes lesz. Ennyi szex mellett a világ összes kondomja és fogamzásgátlója is csődöt mondana.
Ryan felhívott, és megkérdezte ráérnék-e, vagy máris totál be gyöpösödtem.
-Elmegyek egy kicsit inni a haverokkal. Ugye nem gond? -kérdeztem szerelmem, miközben követtem őt a babaszobába.
-Tőlem aztán! De ne seggrészegen gyere haza, ha lehet. -mondta, majd megcsókoltam, utána édes, apró hercegnőmet is alaposan megdögönyöztem, aztán elindultam.
Bevágódtam a kocsiba, aztán a kis földalatti bár felé indultam.
Útközben nem gondolkodtam, csak hallgattam a Climb-ot xD és áthajtottam véletlenül egy piroson. Jó, hát bambultam na.
Már akkor láttam a srácokat, mikor még csak behajtottam a parkolóig.
-Héééé! Na nézd már! Meg jött apuci! -vert vállba Ryan.
-Heh... Neked is szia. -csuktam be a kocsiajtót. Lassan a többiekkel együtt befelé indultunk.
-Azt hittem a lányodat is hozod...
-Ryan, te akkora segg vagy, hogy... mindegy is. -legyintettem. Beültünk, és rendeltem egy korsó sört.
-Ez mi? Ezt akarod inni? -bökött hideg nedűm felé. Kaparásztam egy kicsit az asztalt míg válaszoltam.
-Megígértem, hogy nem fogom leinni magam... -feleltem aztán tétován.
-Húúúú! Ugye nem fog papucsot nevelni belőled az asszony? -ezen nevetnem kellett. Még hogy Kristen papucsot neveljen belőlem... Röhej!
-Az utolsó nő aki ilyenre képes lenne. -mondtam aztán nyugodt, mégis határozott hangon.
-Ha te mondod. -üt hirtelen asztalunkhoz Perry.
-Hello haver, mi újság?
-Hát még nem hallottad? A nagy Robert belefogott az utód gyártásba, szórja a magjait.
-Gyereked van?
Ebből kezdett elegem lenni. Ha most ebből fog állni az egész nap, inkább már most lelépek.
-Nem ezért jöttem! Egyébként igen, van. És? -azzal felálltam és a pulthoz sétáltam a sörömmel együtt.
-Ne már! Csak hülyültünk! -hallottam még Ryan hangját, de leszartam. Magas ívből.
Perry jött utánam.
-Meséld el. Érdekelne mi történt veled az elmúlt egy évben.
-Jaj, haver! -el kezdtem mesélni -Tudod, nyár eleje táján találkoztam egy csajjal. Egy buliban. Jó menetnek ígérkezett, ezért bepróbálkoztam nála. Nem mondom, hogy zökkenő mentes volt, hisz az első alkalom totális kudarc volt. Lelépett. De aztán újra találkoztunk egy medencés partin. Issssszonyúan dögös volt. Már attól felállt ha ránéztem. Akartam őt, ezért kaptam az alkalmon. Szerencsére nem kellett sokat győzködni... Keményen meghúztam őt az emeleti mosdóban, na de nem is ez a lényeg. Egyre többször kerestem a társaságát, többnyire szexelni jártunk össze, aztán valahogy elkezdtem kötődni hozzá. Először mint barát, aztán már ölni tudtam volna ha egy másik hím is hozzáér. Ez egy darabig így ment, aztán valahogy kapcsolat lett belőle. Ki tartott mellettem a legszörnyűbb időszakokban is, bár sokszor megcsaltuk egymást. De a végén egy erős kapocs lett belőle. Szerelem. Aztán Kristen teherbe esett, és mos itt van Mollie Sky.
-Kristen? Nem egy alacsony, barna hajú lány? -kérdezte homlok ráncolva.
-Ö, de. Miért?
-Á, nem, semmi... -rázta meg fejét, majd visszafordult a piája felé.
-Perry! Mondd! Mi van Kristennel?
Lassan felém fordult, és sajnálkozva kezdett neki a mondandójának.
-Jó pár hónappal ezelőtt ez a Kristen, hát hogy is mondjam...? Lefeküdt Kellanel. Ja, és Zickel is... Sajnálom... -tette vállamra kezét.
Nem hittem a fülemnek. Azt még lenyeltem valahogy, gyilkosságok nélkül, hogy lefeküdt IDEGEN emberekkel. De az, hogy ágyba bújik az egyik legjobb barátommal. Meg a másikkal is... Zickről talán nem tudja, hogy ismerem, de Kellanről pont a múltkor beszéltünk, és egy szóval sem említette... Volt pofája hallgatni róla...
Felkeltem az asztaltól, de előtte még vettem egy egész üveg vodkát. Gyorsan elköszöntem a többiektől, majd kocsiba ültem, hogy meglátogassam Kellant.
Útközben meghúztam párszor az üveget, aztán egyre kaotikusabb képek borították be elmém.
Befrodultam a ház elé, kitéptem a kocsiajtót, majd egyenesen a bejárat felé rohantam. Bedöngettem az ajtón, s amint kinyílt rátámadtam a tulajdonosára.
-Héhéhé! Mi van veled? -ch! Még van bőr a képén kérdezni. Ha Kristen nem is, ez a szemét tutira régebb óta tudja, hogy ki nekem a csaj.
-Megdugtad a nőmet! -mondtam dühtől fuldokolva, majd szorongattam még egy kicsit, de aztán eljutottam a mindent leszarok pontig, és inkább elhajtottam egy kihalt parkolóig. Ott megálltam és a kocsimban ülve ittam. És csak ittam... Aztán valami hazavezérelt. Valószínűleg sosem fogom megtudni, hogy tudtam haza vezetni, és azt sem meddig ültem ott a kocsimban. De nem is érdekelt. Elegem volt. Sok volt minden. Ez azért nem egy olyan dolog, amin csak úgy túlléphet az ember... Az a kis... Nem akarok gondolni rá.
Bekóvályogtam az ajtón, és rögtön négy ideges szempárral találtam szembe magam.
-Meghibbantál Pattinson?! Ez nem a te házad, ide nem jöhetsz részegen! Itt gyerekek is laknak! Többek közt a saját lányod... -hallottam, hogy beszél, de nem foglalkoztam vele. Sem a többi rikácsoló tyúkkal. Ledőltem a székre és próbáltam nem összeokádni magam.
Aztán halk neszezést hallottam.
Áh! Megjött a nap sztárja! Csodálatos! Mindjárt tapsolok is, csak megkeresem a hidegvérem.
-Csajok, nem lehetne halkabban? Mollie... -itt megakadt, amint észrevett engem. Idegesen mért végig, én viszont egyenesen undorodva viszonoztam pillantását.
-Mondtam, hogy ne bassz be! És tudod mennyi az idő? -most meg mi van? Kinek képzeli ez magát? Nem az anyám!
Felálltam, és amilyen gyorsan tudtam elhúztam onnan a csíkot, mielőtt olyat teszek amit megbánok. Felbaktattam a lépcsőn, gondosan kapaszkodva a korlátba, majd kivágtam az ajtót, ami visszapattant a falról.
Azonban mikor a halvány fények a földszintről beszűrődtek a szobába, megláttam kislányomat édesen aludni a puha párnák közt.
Azonnal el szállt haragom 95%-a. Oda feküdtem mellé, és lágyan megcsókoltam fejecskéjét. Finom, puha kezét simogatva aludtam el aztán. Tudtam és láttam is ahogy Kristen burkoltan tudtomra hozza mozdulataival álláspontját, de most nem foglalkoztam vele. Túl fáradt, csalódott és részeg voltam hozzá. Inkább aludtam.

/Kristen/

Korán keltem, hogy elláthassam Mollie-t. Nagyon fáradt voltam, szellemileg és fizikailag is, és cseppet sem boldogított a tudat, hogy Robbal még számolnom kell ma.
Kis tündéremet Sandy-re és Farrah-ra bíztam, majd felmentem a szobába, és lerángattam Pattinsont az ágyról.
-Mi a faszom van?! Hagyj békén ribanc!
-Mi?! -most ez le ribancozott?? -Most azonnal kelj fel! Kértelek tegnap, hogy ne idd le magad. Este mégis piától bűzölögve, félig önkívületi állapotban feküdtél a lányod mellé!
-Ide figyelj Stewart...! -rohamtempóban közeledett felém, majd a falnak préselt testével -Nincs jogod ahhoz, hogy így beszélj velem, világos?! -elkezdte leszaggatni hálóingem, a nadrágját pedig kibontani. Még mindig lehetett érezni rajta a piát -Csak egy olcsó kis szajha vagy! De az ÉN SZAJHÁM A KURVA ÉLETBE!!! Hogy képzelted, hogy le fekhetsz Kellanel? -fröcsögte felém szavait miközben szétfeszítette a lábam.
-Ezt ne Rob! Ne, ezt még meg fogod bánni! -próbáltam figyelmeztetni, de olyan erővel markolt combomba, amitől halkan felnyüszítettem.
-Miért kellett? Amikor én miattad majdnem megdöglöttem, te össze-vissza keféltél mindenkivel. A barátaimmal... -hangja már sokkal halkabb volt. Nem tudtam mit tehetnék. Hagyjam, hogy le vezesse rajtam a dühét? Jogos lenne, hisz amit tettem az undorító, és ő valahonnan megtudta. De a baj nem is ez, hanem, hogy az a személy nem én voltam.
De el is menekülhetnék... De végül megadtam magam. Az agyam védekező funkciója bekapcsolt, és csak összemosódott háttérzajokat hallottam. Érezni és látni viszont semmit nem tudtam.
Aztán vártam, de nem jött a fájdalom. Ekkor vettem észre, hogy Rob elengedett, és kétségbeesett köröket ró a szobában.
-Nem akarlak bántani... -motyogta, majd idegesen hajába túrt Soha nem tenném. De nekem ez sok. Sok és nagyon gyors. Idő kell Kristen. Haza megyek, később beszélünk, de most vissza kell mennem a saját lakásomba.
Azzal mindent hátrahagyva kiviharzott a szobából.
Fogalmam sincs mire gondolt, vagy, hogy kitől tudta meg a dolgot. Nem tudtam vissza jön-e még... Semmit. Mindene amit hozott itt maradt, csak a kocsiját vitte. Még csak át sem öltözött. Nem tudtam mit tegyek, csak felöltöztem monoton, majd visszafojtva könnyeimet, levánszorogtam egyetlen állandó értelméhez életemnek, a kislányomhoz.