55. felvonás - Fuck me!

Nos hát. Ez egy hosszú fejezet (legalábbis a mérete alapján^^) Szóval nagyon gyorsan gyűljenek össze azok a komik!! xD

a kép saját!! =)

-Milyen kibaszottul utálok én utazni! -háborogtam miközben a bőröndön tapostam, hogy bele tudjam préselni a rengeteg ruhát, pelenkát, játékot. -Mennyi szart kell vinni két napra... -Rob vigyorogva bámult az ágyon fekve.
-Ne mosolyogj, te is kaphatsz! -emeltem fel lábam figyelmeztetőleg, az a kis pöcs viszont tovább vihorászott.
-Nem hinném. -mutatott mellkasán alvó kislányunkra. Aubrey-nak igaza volt, csak épp nem rajtam, hanem az apján imád szunyálni. Olyan édes, hogy alig bírom magam visszafogni, hogy meg ne zabáljam. Na nem Robot! Neki szét lesz rúgva a segge, amint Mollie a bébihordozóban van.
Ráültem a bőröndre, majd körbe behúztam a cipzárt.
-Rob szívem. Ideje neked is bepakolni. -fújtam ki a levegőt, miután felálltam a cuccosról.
Ártatlan szemeiből rögtön kiolvastam mit szeretne.
-Felejtsd el! Nekem csak egy gyerekem van Pattinson! Csináld meg szépen!
-De Mollie alszik... -most komolyan azt hiszi, hogy ez akadály??
-Add ide. -átvettem tőle csöpp hercegnőmet, majd lábammal dobolva vártam, hogy elkezdjen végre pakolni. Mollie közben mocorogni és nyöszörögni kezdett, ezért befektettem a babahintába.
Amíg ő ringatózott, addig leszaladtam a konyhába, hogy készítsek az útra egy kis tápszert, ha esetleg nem tudnám megszoptatni. Bár az utóbbit jobban szerettem, mert egészségesebbnek tartottam.
Rob szerencséjére mire vissza értem már ő is bepakolt, innentől csak a kocsiig kellett lehurcolni a bőröndöket. Mikor ez is megvolt, a kicsi lányomat is beültettem a bébihordozóba, és figyelmesen bekötöttem a hátsóülésre, aztán Rob mellé ültem előre.
-Indulhatunk? Meg van minden? -kérdezte életem szerelme, én pedig még egszer végigpörgettem az agyamban a dolgokat, sőt, még az Aubrey által összeállított listát is átfutottam.
Én kértem, hogy írja meg mi kellhet egy babának, így nekem is könnyebb volt a dolog.
-Azt hiszem igen, minden meg van.
Rob bólintott, majd hátra hajolt kedvenc tündérkéjéhez, és megcsikizte a pocakját, amire egy iszonyú édes kacagást kapott.
Aaaannnyira aranyos!!
-Félek az anyádtól... -jegyezte meg Rob, miközben lassan elindította az autót. Ezen nevetnem kellett.
-Nem fog megenni. Van tőled egy gyönyörű szép unokája. Ráadásul az első.
-Talán pont ezért... Lehet, hogy gyűlölni fog, amiért "fiatal" nagymamát csináltam belőle...-ezen a hülyén mosolyogva dőltem hátra ülésemben, de én ugyanolyan izgatott voltam mint szerelmem. Csak nekem meg volt az az előnyöm, hogy ismerem az anyámat.
San Diegoig kb. két órás az út. De tutira meg kell állni párszor, legalábbis Mollie miatt.
-
Már egy jó ideje csendben autókáztunk, aztán a kis tünemény hangosan felsírt.
-Álljunk meg egy kicsit. -szóltam Robnak, majd egy közeli pihenő helyen leparkolta a kocsit.
-Gyere kicsim. -csatoltam ki Mollie-t az ülésből, majd ellenőriztem a pelusát. Egyértelműen szükség volt karbantartásra. Gyorsan elintéztem, majd adtam neki egy kis gyógynövény teát. Miután megitattam, még simogattam és puszilgattam egy darabig, majd megkapta a "Rock Star" feliratú cumiját.
Aludni még nem akart, ezért odaadtam neki a kedvenc nyusziját, ami a kórházban is vele volt, és a kis zenélő csörgöjét ami a Für Elise dallamát játszotta.
Aztán visszaültem a helyemre, magamat is becsatoltam, és tovább indultunk. Még kb. fél óra volt hátra.
-Tényleg fosok... -motyogta hirtelen Rob. Én pedig megint kiröhögtem.
-Olyan idióta vagy. -böktem oldalba. -Szívem mondd csak, tankoltál indulás előtt? -tettem fel a költői kérdést, hisz egyértelmű volt a válasz, mikor a mutatóra néztem.
-Hoppá! -meresztette szemét a kis édes.
-Hoppá... -ismételtem szarkasztikusan. Ismét le kellett húzódnunk, így amíg ő gyorsan megtankolt, én vettem magamnak egy cseresznyés shake-et.
Mire odaértünk a kb. két órás útból, két és fél óra lett, hála a dugóknak, amik egyébként egyáltalán nem jellemzőek a Los Angeles - San Diego útvonalon...
-Hát, megjöttünk. -sóhajtottam, majd tétován kiszálltam az autóból. Ahogy ki vettem drága hercegnőmet a hátsóülésről, kivágódott az ajtó, és a meglepő módon, mosolygó anyám rohant ki rajta. Nem számít, hogy kis híján szívrohamot kaptam.
Rob annak ellenére mennyire nem várta ezt a találkozást, hősiesen viselkedett, és illemtudóan mutatkozott be.
De anyám csak egy gyors hello-val elintézte, és inkább gyanútlan unokájára vetette mancsait.
-Milyen gyönyörű! A tökéletes másom. -erre egy pillanatra félrenyeltem a levegőt, és hangosan köhögni kezdtem. Mikor drága anyám erre összeszűkült szemekkel méregetett, csak mosolyogva legyintettem.
-Khm... Félrenyeltem... -reméltem elhiszi...
-Mi is a neve?
-Mollie Sky Pattinson. -mondtam, majd biztató mosollyal arcomon, szerelmemhez bújtam. Ő csak megilletődve toporgott.
-Hm. Pattinson... -ismételte meg anyám.
Be vittük a csomagokat, és szerencsénk volt, hogy a vendégszoba a földszinten van. Apu csak holnap jön haza, tehát addig itt maradunk a kedves mamával. De jó...
A szüleim vettek a babának bölcsőt, így Mollie-t belefektettem miután megszoptattam és megbüfiztettem. Szinte rögtön elaludt.
A következő percben a kanapén találtam magam Robbal, velünk szemben anyám kifürkészhetetlen, ragadozó tekintettel méregette őt. De vagy tíz percig egyfolytában. Kezdtem pipa lenni.
-Szóóóval... -szólalt meg végül. -Mr. Pattinson. Szeretünk óvszer nélkül közösülni mi? Az édesanyja nem magyarázta el a védekezés fontosságát? Vagy talán szeretné ha én mutatnám meg, hogy kell becsomagolni a kukacot?
Rob köpni nyelni nem tudott először, ahogy én sem, aztán végülis összekapart pár értelmes, egybefüggő szót.
-Higgye el, hogy mi védekeztünk, a baba véletlenül csúszott be. -magyarázta udvariasan szerelmem.
Anyám megemelte szemöldökét, majd sóhajtott egyet.
-Tehát véletlenül csúszott be. Aham... Az is biztos véletlenül csúszott be, amivel készült, ugye? -sátáni anyám elégedetten nyugtázta, hogy ez bizony betalált. Minden értelemben. Most újfent egyikünk sem jutott szóhoz, Jules viszont halvány, gonosz vigyorral képén fonta keresztbe karjait, és dőlt hátra a fotelben.
-Az nem úgy... -kezdett volna Robert magyarázkodni, de anyám félbeszakította.
-Nem kell a púder fiam! Az a szerencséd, hogy ennyire hasonlít rám -itt megint fintorognom és röhögnöm kellett egyszerre, de inkább elfojtottam - De ha az elkövetkezendő jó pár évben, még egy gyereket mersz csinálni a kislányomnak, lekaszálom a csökött kis répád! -ami az elején vicsorgásnak indult, a végén szadista mosollyá vált. Az anyám egy pszichopata. -És egyébként, mennyi ideig is jártatok mielőtt "becsúszott" a baba?
A százezres kérdés. Hallottam, hogy Rob nagyot nyel, majd rám néz, de mit tehettem volna? Úgy éreztem magam mintha még mindig öt éves lennék...
-Khm... másfél hónapig. Körülbelül...
-Aham... Hm.
Szó szerint síri volt a csend ami beállt a szobában. Végül Mollie mentett meg mindkettőnket, mikor hangosan gügyögni kezdett.
-Megyek! -hadartam és villámgyorsan felpattantam a helyemről.
Rob megköszörülte a torkát, majd lassan oda sétált hozzánk.
-Az anyád egy... Ember egyáltalán? -suttogta fülembe, miközben karjait derekam köré zárta.
-Ne feledd, hogy belőle származom. -mosolyogtam. Nem árt fenyíteni a pasit. Csak hogy tisztázzuk az erőviszonyokat. -Ti pasik nem tudjátok kezelni ha egy nő erősebb nálatok. És főleg az izzasztó helyzeteket.
-Ó, igen? Na és mégis mit javasol Dr. Ösztrogén? -gúnyolódott játékosan, majd izgatóan nyakamba csókolt.
-Ezt inkább hagyd abba. tudod, hogy nem csinálhatjuk még, és most nem hoztunk pornót... -úgy tettem mint aki mélyen elréved mondandójában. Persze Robot nem tudom át verni.
-Nem lesz rá szükségem, ha anyád egy elborult pillanatában megszabadít a farkamtól. Ugye tudod, hogy te sokkal jobban megsínylenéd?
-Ezzel nem tudok vitatkozni. Imádom a ...
-EBÉD! -kiáltott anyu a konyhából, majd mindenkit az asztalhoz rendelt.
-Komolyan Kristen, gyönyörű a kislányod. Csodásak a hatalmas kék szemei.
-Igen, azt az apukájától örökölte.
-Hm. Valóban, a tiéd zöld. És a hajacskája is rettentő aranyos.
-Sokat nőtt mióta megszületett. Eleinte azt hittük szőke lesz, de egyre inkább a barna felé húz.
Anyámnak adtam egy fotót Mollie-ról, amit még a kórházban csináltak. Iszonyú pici volt.
A hétvége nagyon lassan telt. Túlságosan is lassan...
De végre az autóban ülünk, és szegény pici lányomat sem dögönyözi tovább az anyám.
-Lehet, hogy lelki sérült lesz miatta. -nyögte be Rob ezt a baromságot.
-Hülye!
-Hát, ha ő nem is, én tutira az lettem. Megálltam a fejlődésben.
Felemeltem egyik szemöldököm, és lassan fordítottam fejem az apuka felé.
-Most miért nézel így? Komolyan mondtam!
-Jó, oké! Nem számít, csak érjünk már haza.
Én Mollie-val egyetemben végig aludtam a visszautat, s mikor Rob keltett, hogy megérkeztünk, akkor is csak annyi időre tértem magamhoz, míg elláttam a lányomat.
Sajnos az éjszakákkal még akadtak gondok, annak ellenére, hogy néhányszor azért sikerül végig aludni.
Köszöntünk a többieknek, aztán felcsoszogtunk a szobába, és mindhárman az ágyban hajtottuk álomra fejünket...

~~~~~~~~~~ 4héttel később ~~~~~~~~~~

Oké. Az ágyon térdelek, farkasszemet nézve a velem szemben ülő Roberttel.
Mély levegő! Akarom őt, Istenem de mennyire! De ő állandóan azzal a kibaszott 8 hetes szabállyal jön. Bakker! Direkt megkérdeztem a nőgyógyászt múlt héten, és azt mondta ha felkészültnek érzem magam fizikailag és szellemileg is, akkor már az ötödik hét után is csinálhatom. Ráadásul beszélgettem erről az egyik nagynénémmel, és azt mondta ők sem várták meg azt a kurva sok hetet.
-Robert Pattinson. Ha nem vágsz gerincre most azonnal, másnál fogom megkapni. És tudod, hogy nem viccelek. -persze, hogy tudja. Jó vagy Kristen, csak így tovább. Most sarokba van szorítva.
Igen. Most idegesen a hajába túr, és mivel vörösödik a feje, tuti, hogy most képzelte el ahogy mással kefélek.
Lassan elkezdtem kikapcsolni a melltartómat. Nyugodt voltam, mert tutira semmi sem zavar meg minket. Édes bogaramra Ashley vigyáz, bár kissé félve vállalta el, miután Rob gyakorlatilag halálosan megfenyegette, hogy ha baja esik Mollie-nak, lenyírja a "haját"...
Szóval. Miután megszabadultam a melltartómtól, még egy darabig csendben térdeltünk egymással szemben. Az az idióta makacsul próbált csak a szemembe nézni. De én tudtam, hogy feladja.
A szoba félhomályba burkolózott, mivel a hat réteg függöny is el lett húzva.
Lassan közelebb araszoltam hozzá, és finoman megcsókoltam ajkait. Faszom! Mintha vigyáznom kéne, nehogy én sértsem meg őt. Ez a gondolat  fel spannolt, így sokkal vadabban csókoltam, de mivel ő még mindig a magatehetetlen, kitépett lábú kaszáspókot játszotta, kezembe kellett vegyem az irányítást.
Be csúsztattam kezem a bugyimba, majd kis simogatást követően, magamba mélyesztettem kettőt. Miután párszor megjárattam forró ágyékomban, kihúztam és Rob ajkához tartottam őket.
Na itt már nem kellett imádkozni neki. Először mélyen beszívta a jellegzetes illatot,a mit ő állítólag annyira imád. Majd nyelvével vérforralóan nyalta le nedveim kis részét. Míg ujjaim szájában voltak, lassan körbe nyaltam ajkait, és szinte észrevétlenül, de semmiképp sem kapkodva, nyelvem vette át helyüket.
Most már ő is szenvedélyes volt. Éreztem a fékevesztett vágyat.
-Szanaszét foglak kefélni... -lehelte elfúlva.
-Kapnál is ha nem így lenne. -mosolyogva dőltem hanyatt, miközben kezei és nyelve is melleimen játszottak. Ahogy éreztem édes nyálát bőrömön, lángolni kezdtem.
Egyetlen pillanatra elfordult, és a fiókhoz nyúlt, hogy elővegye belőle azt,a mit én már el is felejtettem, hogy van.
A mini vibrátort, amit egyik okos barátnőm adott a BABAVÁRÓ bulin! Mondván, mivel apró, ezzel talán megyek valamire a szextilalom alatt.
Robnak most kedve támadt ezzel játszani... bennem. Bár lehet, hogy inkább csak teszteli a kapacitásom...
Nem kellett sokáig gondolkodnom. Édes és forró csókjával elbódított. Szinte faltam nyelvét számban. Olyan veszettül kívántam, hogy végre frankón dughassunk, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni.
A vibrátort bekente síkosítóval, majd bekapcsolva, először végig simogatta vele szemérmem dombocskáját, és egy pillanatra érzékeny pontocskámra is rányomta. Kínlódva vonaglottam, miközben kéjsóvár nyögéseim szabadjára engedtem. Éreztem, hogy nem sokáig húzom majd ha így folytatja.
Aztán a továbbra intenzíven rezgő kütyüt lassan feldugta. Istenemistenemistenemistenem!
-Azt a kurva rohadt...!! -nyögtem miközben elhomályosult szemeimmel nagyjából ki tudtam venni Rob kiéhezett mosolyát.
Iszonyú lassan mozgatta ki és be, közben még nagyon apró köröket is leírt bennem. Nem bírtam tovább. Már visítva könyörögtem, hogy hagyja abba, de nem hallgatott rám, nyelvével is folyamatosan gyötört, ezért remegő, erőtlen kezeimmel, saját magam szedtem ki testemből a műszert.
-Na mi az bébi? Nem bírod a strapát mi? -elégedett kaján vigyor ült ki képére. De ne higgye, hogy nyerhet!
-Bazd meg! Akkor is kefélünk! -ellentmondást nemtűrően löktem hanyatt az ágyon, és mielőtt egy hang is elhagyhatta volna száját, beleültem merev és vastag farkába.
-Na most mi lesz? -kérdeztem pimaszul, miközben férfiasságán köröztem -Le állítasz? -a körök egyre nagyobbak lettek, ez által a cuppanások is egyre hangosabbak. Nem mondom, hogy eleinte nem volt kissé kellemetlen, de nem fájt és nem véreztem.
Élveztem! Kibaszottul élveztem. Közben egyre csak köröztem, és elégedetten konstatáltam, mikor Robnál betelt a pohár.
-ÓÓhhh...! Te kis kurva... -én csak elmosolyodtam, és éhesen megnyaltam alsó ajkam.
Hanyatt dobott az ágyon, és olyan veszett tempóban pumpált, hogy teljesen össze mosódtak a képek.
Miközben szakadatlanul nyársalt fel újra és újra, vállamat, nyakamat harapdálta. Morgásai minden lökésnél előtörtek.
Én kegyelem nélkül vájtam mélyre körmeim hátába és fenekébe. Egyre tüzesebb lett, és akármilyen lehetetlennek tűnt, tovább gyorsított a tempón.
Végem volt. Nem bírtam. Erőtlenül elernyedtem alatta, agyam kikapcsolt, és a leírhatatlan, természetfeletti élvezettől vadul rángatózott a csípőm.
Aztán a forróság szétáradt testemben, egyetlen pontba sűrűsödött, aztán kitört a lábaim közt. Szabályosan spricceltem. Egy pillanatra Rob is megállt, hogy jól látja -e, de valószínűleg izgatta a dolog, mert intenzíven lökött tovább, míg végre ő is kitört bensőmben.
Azt hiszem a lelkem is ki leheltem ebben a menetben. Annyi erőm sem maradt, hogy más pozícióba feküdjek az alváshoz, vagy, hogy legalább elmásszak a saját magam által eláztatott lepedőről.
Robnak se nagyon volt kedve beszélgetni a rengeteg akció után. Pedig ő még feleannyit sem kapott mint én.
Azért elmásztam hozzá, hogy csókot lopjak tőle, és mellkasára hajtva fejem aludhassak el.
És így legalább nem a csurom nedves lepedőn fekszem.
Majd holnap le lesz cserélve...

Mollie a kórházi fotón =)