40. felvonás - Sexxxxxx!

Bocs a késésért.

Ez rövidebb ugyan de szerintem nem lesz panasz XD

xo

Remek. Most már öten lakunk egy házban. Már csak Sandy kéne, hogy itt lakjon, ami nem is lenne egy rossz ötlet, hisz vele még játszadozni is tudnék...
Most, hogy így eszembe jutott... Furcsán meglódultak bennem a hormonok. Kezdtem lüktetni odalent, pedig nem olyan rég váltam el Robtól.
Talán fel kéne hívnom, vagy egyszerűen csak le kéne hűtenem magam. Igen, az jó lenne.
Beálltam hát a langyos zuhany alá, és próbáltam gondolataimat más irányba terelni. Sikerült.
Végre teljesen lenyugodva törölköztem meg, aztán mégis hiányozni kezdett Rob, ezért felöltöztem, majd felkaptam a kocsikulcsot, és elindultam meglátogatni Őt.
Be nyomtam a kocsiban egy kis Pink Floydot, és békésen hajtottam szerelmem felé.
Ja, mondjuk majdnem sikerült át mennem a piroson, de amúgy egész jól vettem az akadályokat.
A lényeg az, hogy megérkeztem, de rohadtul felhúzott, hogy valami idióta beparkolt a megszokott helyemre, így tíz méterrel odébb kellett leállnom.
Nem voltam boldog. Mindegy... Felszaladtam a lépcsőházban, mert a liftben luxus a világítás, és kopogtattam Rob ajtaján.
Semmi.
Oké, tudom, hogy baromi késő van, de csak nem lesz ideges, ha kiengesztelem egy jó kis numerával...
Még egy kopogás. Megint semmi.
-Rob. -szóltam be halkan az ajtón. És megint kopogtam.
Ekkor idegesen feltépte az ajtót, és a karomnál fogva be rántott a lakásba.
-Áú! -dörzsölgettem meggyötört végtagom, majd vádlón néztem Rá.
-Mi a fasz van Kristen? Hajnali egy múlt! -jelentette ki dühösen, majd kifújta a levegőt.
-Csak... Baszd meg, csak eljöttem hozzád! Baj? -emeltem fel én is a hangom.
-Jelenleg? Igen! Nem tudtál várni reggelig? -magyarázott, közben ki vett egy sört a hűtőből.
-Én nem kapok? -kérdeztem jóval halkabban. Arra vártam, hogy majd elmosolyodik, és hátba ver, vagy mittudomén... De nem lesz dühös. Ehelyett viszont csak egy flegma beszólást kaptam.
-Van kezed. Vedd ki.
-Na jó, nekem ebből elegem van. Lelépek. -hátat fordítottam neki, elindultam.
Fogalmam sincs, hogy volt ilyen gyors, de szemből a falhoz passzírozott, és miközben ágyékát fenekemhez nyomta, fülembe suttogott.
-Felizgatsz... Meg akarlak kefélni, most! -lehelete forrón simogatott.
De mi a retekkel izgattam fel? Nem csináltam semmit. De ebből most nem eszel!
Karjaimmal ellöktem magam a faltól, majd szembe fordultam vele.
-Felejtsd el! Hülye bunkó! Nem fogok szexelni veled! -jelentettem ki magabiztosan, majd ismét megkíséreltem kilépni azon a tetves ajtón. De az a barom, megint előbb ért oda, és bezárta. Aztán megfordított a tengelyem körül, és lassan közelített arcomhoz.
Nem! Erős vagy Stewart! Nem törhet meg az ellenállás. Ez háború...
-Szóval azt mondod nem...
-Igen. -jelentettem ki, és próbáltam a szemébe nézni, de ő folyton az ajkaimat bámulta.
-Hm.
Mi az, hogy "hm". Ez most mit jelent?
Ajkai lassan elérték az enyémeket, majd irtó finoman simogatták őket. De én keményen álltam a strapát.
Mikor végre leesett neki, hogy bárhogy taperol és csókol, nem fogom viszonozni, idegbetegen kezdte darálni a hülyeségét. Reménytelen idióta...
-Felkeltesz az éjszaka közepén, egy hosszú, stresszes utazás után... És cserébe még a kurva lábaidat sem vagy hajlandó szétrakni NEKEM! -nem kerülte el a figyelmemet a hangsúly...
-Baszódj meg Pattinson! Hívj egy ribancot! -vágtam hozzá a szavakat, de mint kiderült hiba volt.
Ez a vadbarom ugyanis egy kaján vigyorral a képén kapta fel a telefonját, és frankón hívott magához egy lotyót. Valami Denise-t. Mindjárt hányok!
Igazából kívülről nézve tutira puffogó óvódásoknak tűntünk, és hát valóban úgy is viselkedtünk... Le számítva azt a mindjárt megérkező kurvát, egész röhejes szitu volt. Tudtam, vagyis reméltem, hogy nem gondol komolyan semmit amit a fejemhez vágott.
Így is csak mi tudunk összekapni. De ezt mos visszaadom neki.
-Akkor jó. Ha nem engedsz ki, akkor máshol kell távoznom... -természetesen nem értette mire akarok kilyukadni. Egyértelműsítettem a dolgot.
Ki sétáltam az erkélyre, és mit sem törődve enyhe tériszonyommal, felálltam a párkányra, hogy lemászhassak a fán.
-Mi a francot csinálsz? -kérdezte Rob, és arcára ki ült a "te totálisan nem vagy komplett" kifejezés.
-Haza megyek. Miért, mégis minek látszik?
-És, hogy gondoltad? Majd Batman elkap és haza repít? Azonnal mássz vissza!
Nem másztam. Továbbra is próbáltam elérni az ágat, de az a szar túl messze volt.
-Kristen! Most!
-Nem! Kapd be!
-Na jó, ebből elég. -az sem foglalkoztatta különösebben, hogy megint majdnem kitörte a karom, csak vissza rántott, én meg kis híján végrehajtottam egy gyönyörű segges landolást.
-Húúúú... Utállak! Miért nem hagytál lemászni?! -ez a marha nem is figyelt a kérdésemre, már a seggemet fogdosta.
-Olyan szexi mikor ideges vagy... Akkor is megduglak Stewart. Felesleges tiltakozni... -suttogta rekedten.
-És mi van a kurváddal? -tettem fel A nagy kérdést.
-Ne viccelj már! Ő nincs. -még szinte ki sem mondta, ajkát villámgyorsan tapasztotta enyémre.
Testem megint bizseregni kezdett, és már nem is küzdöttem annyira. De azért nem omlottam rögtön a karjaiba, hogy is nézett volna ki...
Egyre szenvedélyesebben csókolt, imádtam ahogy finom nyelve játszik az enyémmel. Meguntam a hadakozást, vagyis egy részét, és ujjaimmal hajába túrtam.
-Na mi az kis lány?
-Kussolj! -csókoltam meg újra. Csak, hogy be fogja. Apró, de gyors léptekkel kezdett hátrálni velem a szobáig, de útközben sajnos sikerült neki menni az asztalnak, ahonnan törötten ért földet a sörös üveg. Aztán pedig a komódot takarítottuk le, leamortizálva ezzel egy lámpát, és három képet.
Mielőtt elértük volna az ágyat löktem egyet azon a majmon.
-Nem... fogsz... megdugni... -nyögtem maradék levegőmmel.
-Azt hiszed? -megint az a kéjes vigyor. Megint közeledni kezdett, én viszont hátráltam. Egyenesen be a szekrénybe. Ő sem adta fel, jött velem. Amint elég közel ért, kezeit az oldalam mentén csúsztatta fel atlétám alá, miközben megint megpróbált csókjával lekenyerezni. Érintése forró volt, csókja édes... Tényleg kezdtem feladni. Az utolsó csepp az volt mikor ágyékát az enyémhez nyomta, s én érezhettem mennyire kíván.
Erre már nem bírtam nyögés nélkül. És ha ezzel nem szóltam volna eléggé magam ellen, Rob ujjai befurakodtak nadrágomba, és mikor megéreztem őt odalent, tudtam, hogy hiába való harcolni.
Ő csak mindent tudóan vigyorgott, és nekem sem volt meglepetés, hogy az az áruló a lábam közt megint lebuktatott...
-Nos szivi... Még mindig változatlan a véleményed? Csak mert már eléggé csöpögsz... Látom bejön neked ha durván toljuk.
Nem válaszoltam, mert minden szó a torkomra forrt, és testem megvonaglott ahogy több ujját is magamban érezhettem.
Miközben kezével kényeztetett, végig mereven bámulta arcomat. Testemen eluralkodott a forróság, és elviselhetetlennek éreztem a textilt ami még mindig fedett. Lassan lehúztam felsőmet, Rob pedig letolta a nadrágom, és egyik lábam vállára helyezve, nyelvével kezdett örömet okozni. Hihetetlen pulzálások söpörtek végig testemen. Puha, sikamlós nyelve az őrületbe kergetett.
Kínlódásom közben a fejem felett lévő rúdba kapaszkodtam, amire a vállfák voltak felakasztva.
De az első kibaszott nagy élvezésem közben kitéptem a helyéről. Az összes ruha beterített minket, de egyikünket sem érdekelte. Sőt. Még kényelmes is volt. Szerettem volna én is számban érezni őt, de neki más elképzelései voltak.
Elfektetett a ruhatenger tetején, és egybeolvasztotta testünket. Újra teljesnek éreztem magam. Aztán megfordultam és én voltam felül. Lassan és kényelmesen ringattam csípőmet. Továbbra is imádtam hallani tevékenységünk apró, de izgató hangjait.
Rob morgása is ingerelt, és én is szabadjára eresztettem hangszálaimat.
Kéjsóváran nyöszörögtem miközben továbbra is lusta tempómmal lovagoltam.
A végén viszont felpörögtem, és elvakultan hajtottam az élvezetet, kezdtem viszont fáradni, ezért jól jött, mikor Rob vissza fordított maga alá, és ő pumpált a továbbiakban.
Ezután hamar jött az élvezetek csúcsa. Számat egy hatalmas nyögés hagyta el, Rob pedig nyakamba temetve verejtékes arcát, férfiasan morgott mikor elélvezett.
Aztán lecsillapodva körülnéztem a megtépázott lakásban.
-Már nem is tippelek mennyi lesz... -suttogtam mellkasán fekve. Egyből vette mire gondolok, és mosolyogva válaszolt.
-Lassan elfogy a félretett pénzem...