5. felvonás

Meghoztam! És olyan ügyes voltam, hogy már hétfőn...

Ez is finoman kórhatáros :) 

Jó olvasgatást, és írjatok véleményt!!

...De alig bírtam elaludni. Melegem volt. Ledobtam magamról a pizsi nacimat, de nem használt.
A pólómat is levettem, de ettől sem lett jobb. Idegesen felálltam és kitártam az ablakokat.
-Sokkal jobb! -mondtam sóhajtva, és kisvártatva végre elnyomott az álom.
--
Másnap reggel tizenegykor telefon csörgésre ébredtem.
Először kinyomtam. El mehet az anyjába aki ilyenkor keres...
Aztán megint megszólalt...
-Ó, hogy az a... Mi van?! -szóltam bele a telefonba.
-Stewie, vegyél vissza szívem.
-Farrah? Mi a frász van? Mikor jössz már haza? Szar itt egyedül... -panaszkodtam neki, mire rövid hallgatás után megszólalt:
-Hát, tudod az van, hogy ma még nem megyek haza. Csak holnap... este.
-Ezt most ugye nem mondod komolyan? Ha nem jösz haza, lerugdosom James tökeit!
-Ha. Ha. Nagyon vicces Kristen Stewart! Nem kell aggódnod Drágám! Már el intéztem a bébiszittert.
-Pff! Megint rám uszítod valamelyik hibbant tyúkot általánosból? -kérdeztem egy jó adag rosszindulattal. Ő pedig ijesztően gúnyosan és kárörvendően válaszolt.
-Nincs olyan szerencséd! Viszlát Kristen! Aztán csak óvatosan... -ezzel letette.
Én meg ültem az ágyamon és bambán bámultam vagy öt percig. Aztán fájdalom hasított a fejembe, az emlékekkel együtt...
Le mentem a konyhába, és ki kaptam a hűtőből egy doboz energiaitalt.
Lehajtottam, aztán jött a következő. Egész jól felébredtem tőle, de azért szükségem volt még egy fél doboz fájdalomcsillapítóra.
Utána be mentem a fürdőbe és magamra kaptam egy szakadt trikót.
Itthonra megfelel -gondoltam és ledobtam magam a tv elé.
De nem tudtam a műsorra koncentrálni mert a tegnapiakra gondoltam. Annyira restelltem az egészet, hogy inkább makacsul próbáltam másra gondolni.
Pizza! Éhes vagyok kéne rendelni sonkás-gombás-sajtos extra nagy pizzát.
Kezembe vettem a telefont és tárcsázni akartam, de egy pillanatra eszembe jutottak Farrah szavai.
Hm... Vajon kit küldd rám? Kezdek aggódni...
Na mindegy. Annyira nem lehet szörnyű, mert tudja, hogy azt vissza kapná, kamatostul!
Megrendeltem a pizzát, és vissza döglöttem a kanapéra.
Tök fasza műsor ment a hörcsögök párzásáról, mikor valaki csengetett.
Felpattantam és feltéptem az ajtót. Rohadt kajás voltam, úgyhogy nem is néztem mennyi borravalót adtam szegény srácnak, csak rá csaptam az ajtót, és birtokba vettem a csodás műremeket.
Még bele sem haraptam az első szeletbe mikor valaki megint csengetett. Enni akarok a kurva életbe!
Tövig tártam az ajtót, csak, hogy tutira eltudjam küldeni a picsába...
De egy pillanatra megdermedtem.
Rob volt... Szóval ezért volt Farrah olyan... Huhh, ezért még kapsz te kis...
-Na helo! -nézett rám egy félmosollyal arcán.
Meglepett képem láttán lazán oldalra döntötte fejét, és úgy vigyorgott mintha fogyatékos lennék...
Még mindig nem bírtam megszólalni, vagy megmozdulni. De úgy tűnt, hogy megunta a várakozást, így be engedte magát.
-Én leszek a "bébicsősz". Örülsz mi? -kérdezte, majd a meztelen (mert csak egy apró bugyi volt rajtam) fenekemre csapott.
Erre kissé felszisszentem, majd megfordultam, és végre képes voltam ki préselni magamból a szavakat.
-Ezt-nem-hiszem-el...
-A mai és a holnapi nap is a miénk. Hmm... nem is tudom... Mit szeretnél, mivel fogolaljuk el magunkat?
-Én... tévét nézek, az, hogy te mit csinálsz hidegen hagy.
Be vonultam a konyhába szalvétáért a pizzához, persze utánam jött.
-Mi a baj Kristen?
-Semmi. Mi lenne? -kérdeztem a lehető leg közömbösebben, miközben a csomagolást bontogattam. De nem számítottam arra amit mondott.
-Figyelj, bocs a tegnap estiért... De rohadtul felidegesített, hogy szartál a fejemre, aztán valami idiótával akartál dugni a parkett kellős közepén...
Erre nem tudtam mit mondjak.
-Haragszol? -kérdezte.
-Nem, miért haragudnék? Megkaptam amit akartam, ez a lényeg.
-Megkaptad... Tőlem.
-Tőled...
-Én finoman bánok a nőkkel. És amennyire lehet, igyekszem tisztelni őket. És mivel te a barátom vagy, nem  csak valaki akivel szexelek, ezért téged még inkább...
-Barátok? -kérdeztem suttogva és ráemeltem tekintetem.
-Igen. Barátok, akik kielégítik a másikat. Kívánlak Kristen. Nem félek ki mondani, de eszemben sincs magam lekötni.
-Értem... -mondtam, majd visszaindultam a nappaliba.
-Ti nők olyan érzékenyek vagytok... -mondta Rob egy hangos sóhaj kíséretében, majd hátulról megragadott, a csípőmnél fogva magához vont, és egy észveszejtő csókot adott.
Keze megint a bugyimban volt.
-Miért szeretsz annyira a lábam közt matatni? -kérdeztem mosolyogva, csókunk után.
-Kedvelem a szűk, forró és nedves helyeket. Na meg pasi vagyok, a jó életbe! Hová kéne nyúljak?
Nem reagáltam, csak visszahuppantam a helyemre. De eszembe jutott valami. Ismét felálltam és a hűtőhöz mentem.
-Kérsz egy sört? -kérdeztem visszaszólva a konyhából.
-Ja, kösz.
Vissza mentem a szobába, és a kezébe adtam az egyik üveget. Lábam teljesen magától értetődően fontam át az ő lábán, még az sem zavart, hogy félig majdnem meztelen vagyok.
Pont előtte legyek szégyenlős? Aztán Rob valamiért fel akart állni, de beleütközött a könyökömbe... így a sör fele a melleim közt végezte...
-Bassza meg! Már megint... -el akartam indulni hogy rendbe szedjem magam, de a keze vissza rántott.
-Hová mész? -mintha az előbb még nem Ő akart volna indulni valahova...
-Na vajon? -forgattam meg szememet és a mellem felé böktem.
Nem szólt egyetlen szót sem, csak közelebb hajolt és először forró leheletét, majd nyelvét is megéreztem mellkasomon.
Kezdődik... -gondoltam, és nem tudtam, most örüljek- e vagy sem...
-Rob... Ne...
-Ne kéresd magad. -felnézett a szemembe, arca alig három centire volt az enyémtől.
Aztán hirtelen elfordította a fejét.
-Hörcsögök? -kérdezte, de alig bírta visszatartani a nevetését.
-Kapd be Robert! A hörcsögök nagyszerű kisállatok!
-Ahh...hhh...haa. Haha!
Majdnem belefulladt a kibaszott vihogásába.
-Fodg már be!
-Ne... ne haragudj... -szedte össze hangját, majd visszaült a helyére, és inni kezdte a sörét.
Ültünk egy darabig csendben, aztán megszólalt:
-Unatkozom!
-A fürdő arra van. -böktem kezemmel hátra felé.
-Elegem van! Csináljuk végre! -mint egy durcás kisfiú...
A választ nem várta meg, csak felém helyezkedett, és lehelet finom csókot adott ajkamra.
Nem tudtam nem viszonozni.
Végig csókolgatta az egész arcom, és ujjait is végig húzta csókjai nyomán.
Annyira gyengéd volt... Keze finoman cirógatta oldalam, aztán ahogy lejjebb ért erősen belemarkolt combomba, és széttárta őket.
Melleimnek még mindig sör ízük volt, mikor elidőzött náluk gondosan takarította le a maradékát.
Aztán a hasamat kihagyva egyből a lényegre tért. Annyira finoman húzta végig nyelve hegyét forrón lüktető testem középpontjának vékony bőrén, hogy egy pillanatra azt is elfelejtettem hol vagyok. Éreztem, hogy elönt a forró nedvesség. Olyan érzés volt, mintha bepisiltem volna...
Ekkor már izzadtan vonaglottam, Rob pedig ledobta nadrágját.
Az ő izgalmával sem volt gond, bár szerintem neki már előtte is felállt...
Felemelt, és kemény férfiasságára húzta testem.
Lassan kezdtem mozogni, arcom a nyakába temettem. Apró cuppanós hangokat is hallottam az elején. Ezeken kicsit mosolyognom kellett, de később csak még inkább felizgattak.
Rob megunhatta lassú tempómat, mert rá fektetett a dohányzó asztalra, és őrült iramot diktált. Folyamatosan hangosakat sikítottam, és a nevét nyögtem.
Aztán éreztem, hogy a lábaimból kiszáll az erő, és a csípőm többször megrándul. Annyira magával ragadott az orgazmus, hogy Rob alig bírta lefogni testemet, kínomban pedig  a pizza maradékába túrtam egyik kezem, a másikkal Rob alhasát kaparásztam kétségbeesetten.
Egy másodperccel később vad és zabolátlan, férfias morgás hagyta el ajkait. Mikor kihúzódott belőlem, éreztem ahogy forró magja elárasztja testem alsóbb tájékait a lábam között.
Automatikusan nyúltam oda, majd kezemet visszahúzva, lenyaltam ujjam.
Rob megfogta a másik, pizzás kezemet és azt vette kezelésbe nyelvével.
Vissza ült a kanapéra, engem az ölébe húzott, és egy darabig csak ültünk ott csendben, én a vállát, ő a hátamat cirógatva.
-Megőrjítesz... -suttogta fülem tövénél.
-Nem különben. -mondtam én is mosolyogva.
Hajamat a bal vállamra tűrte, a jobbat pedig csókolta és simogatta.
-Nem lehet több? -kérdeztem aztán egy idő után.
-Látod... ez a baj a nőkkel... -tolta el kissé arcom, hogy a szemembe nézzen. -Lelkiismereti kérdést csinálnak olyan dolgokból, mint egy kis baráti alkalmi szex, és inkább összejönnének az illetővel, csak ne érezzék magukat kurvának...
-De mi egy kivételével minden alkalommal együtt voltunk, ha találkoztunk. És nem érzem magam kurvának... már... annyira...
-Csak egy valamit tudok felajánlani.
-Mit?
-Élhetnénk esetleg... olyan nyitott kapcsolatban.
-Hogyne! -emeltem fel a hangom.
-Idefigyelj Kristen! Én nem ígérhetek neked hűséget, akár mennyire is próbálnám. Sajnálom. De így lenne valami ami mégis összekötne. Hisz ez tényleg nem csak szimpla haverság...
Visszahajtottam fejem a vállára, majd egy pár perc gondolkodás után a nyakába suttogtam:
-Legyen.
-Okos kislány. -mondta mosolyogva, majd amennyire testem engedte, elővette a cigijét, meg gyujtotta, és elszívta.
Szóval egy nyitott kapcsolat... A lényege annyi, hogy továbbra is csak szexelni járnánk össze. De igaza van. Így tényleg nem érezném magam ribancnak.
Szerettem a karjaiban lenni. Olyannyira, hogy azt vettem észre, hogy a kanapén alszom, meztelen testemet Rob betakarta. Ő pedig a mellettem lévő fotelben ül és tévézik.
Ahogy rá néztem, ismét eszembe jutott amit mondott.
Nyitott kapcsolat... Te jó ég! Mi lesz még ebből...

4. felvonás

Erősen +18 :D

Szóval íme a következő fejezet. Hát mit is mondhatnék...

A prűdebb emberek bele se kezdjenek az olvasásba :)

Leparkoltam a klub előtt, és nehezen, de rá vettem magam, hogy kiszálljak.
De elgondolkodtam egy pillanatra. Mi a frászért parázok annyira? Független, felnőtt ember vagyok, természetes szellemi és persze testi igényekkel. És ha tegnapelőtt ahhoz volt kedvem, hogy lefeküdjek valakivel, akkor nem kell rajta semmit szégyellni.
Nem bizony.
Így hát önbizalommal gazdagon felvértezve indultam neki a bulinak. Megigazítottam a hajam és a ruhám, és meg sem álltam a célig. Farrah mellettem jött, és kissé furcsállotta hirtelen jött jókedvem.
Oda sétáltunk az asztalhoz. Ő persze már ott volt és elégedett arckifejezéssel konstatálta, hogy tényleg eljöttem...
Én viszont ha nem volt muszáj, rá sem néztem. Nem beszéltem hozzá, persze nem voltam bunkó, elvégre nem haragudhattam a dolog miatt amit én is akartam. Csak nem foglalkoztam vele...
Azt vettem észre egy idő után, hogy nagyon megcsappant a cigi készlet, ezért felálltam, hogy vegyek a pultnál. Sajnos az roskadásig volt, ezért felültem egy bárszékre és vártam.
Már eltelt vagy öt perc és én kezdtem ideges lenni. Utálok várni, a lábammal kezdtem rugdalni a pult oldalát amikor egy testet éreztem az enyémhez simulni hátulról. Nem volt nehéz, mivel a széknek nem volt támlája.
Aztán a kezei a combomra vándoroltak és a fülembe suttogott:
-Nagyon hanyagolsz ma este... Kezdek magányos lenni.
Nem néztem az arcára, de a hangján hallottam, hogy mosolyog...
-Tudtommal semmi közünk egymáshoz. -próbáltam összeszedni maradék erőm, hogy beszélni tudjak. Nem volt könnyű.
-Na... gyere...
-Mi...? Nem! Mit képzelsz? A tegnapelőtti nem fog megismétlődni! -hápogtam hisztérikusan, de ezt ő kurva viccesnek találhatta, mert csak vigyorgott.
-Miért nem?
-Mert... mert... én nem vagyok lotyó. -mondtam aztán leszegett fejjel.
-Nem vagy lotyó édesem. Nem tudom miért kell ezt annyira felfújni... Egyébként felesleges ellenállnod, úgysem menne.
Komolyan gondolta, hogy megfűz, mindent bevetett, bár őszintén szólva, nem kellett nagyon küzdenie. Nekem annál inkább...
Nyelve hegyét végig húzta először a fülemen, aztán haladt lejjebb a nyakamra, majd a kulcscsontomat csókolgatta. Ott megállt, majd elkezdett visszafelé haladni, csókot lehelt az államra, majd a felső ajkamra. Erőtlenül suttogtam a szájába:
-Kérlek... ne...
De ő nem könyörült. Amint megéreztem nyelvét a számban, és ahogy finoman ajkamra harapott, minden ellenállásom szertefoszlott. Visszacsókoltam, de mielőtt bemelegedtünk volna, a pultos srác odaadta a cigarettákat, én pedig kifizettem, és kikerülve Robot visszamentem az asztalhoz.
Ő nem jött vissza.
Fogalmam sincs hol volt és mit csinált, de vagy félóra is eltelt mire a helyére ült. Vagyis, hogy nem egészen az eredeti helyére... Hanem mellém.
Pár percen belül megérkezett Farrah új barátja, James. Magas barna srác volt, olyan délies külsővel. Egész jó fej volt, biztos állása, lakás és semmi törvénytelen gyerek...
Inni sem ivott szinte semmit. Elbeszélgettem vele egy kicsit, elmondta, hogy két napja költözött véglegesen LA-be, és, hogy itt is fog dolgozni ezután mint mérnök asszisztens.
Tetszett, egyenlőre... Azért rajta fogom tartani a szemem. Farrah félrehívott kicsit, így egy időre Rob kutakodó tekintetétől is megszabadultam.
-Na? Mit szólsz? -kérdezte kíváncsian. Nagyon jólesett, hogy ennyire fontos neki a véleményem.
-Hm... Jó. Azt hiszem egyenlőre rábízhatlak... De aztán csak óvatosan hölgyem.
-Úgy örülök Kristen! Sokat jelent ez nekem, főleg mert... ma éjjel nála alszom.
-Tessék?
-Aham... ö... legalább te is azt csinálsz amit akarsz.
Ezt nem igazán értettem, de nem akartam belebonyolódni. Vissza mentünk a többiekhez, rengeteget ittunk és a végén kifulladásig táncoltunk. Cseppet sem fogtam vissza magam, már régen volt, hogy ilyen vadul nyomtuk a bulit. És most jót tett.
De a végén már alig álltam a lábamon, tudtam, hogy így nem tudok majd haza vezetni, Farrah pedig az új pasijával lesz.
De most még az asztalnál maradtunk, feltűnt, hogy Rob nem messze valami csőcselékkel enyeleg... Először nem érdekelt, de aztán a tapizás és nyálcsere után kezdtem ideges lenni.
És utáltam magam érte!
Aztán meguntam és idegbetegen felálltam. Ha tőlem nem kapja meg amit akar, akkor másnál keresi?
Na majd meglátjuk...
Gonoszul elnevettem magam, aztán amennyire a lábaim bírták még felálltam, és el sétáltam, kissé dülöngélősen, néhol botladozva... de a lényeg az volt, hogy lásson.
Elindultam kifelé, de amint kiértem vissza is fordultam, felkértek táncolni. Nem is akárki. Egy eszméletlenül jóképű srác volt, aki nem mellesleg UDVARIASAN kérdezte meg nem- e táncolnék vele, annak ellenére, hogy alig álltam a lábamon.
Ezt közöltem is vele, de a válasza csak annyi volt, hogy:
-Nem számít. Nem lesz szükség a lábadra...
Nem volt időm elgondolkodni ezen, mert a következő másodpercben felkapott az ölébe, én pedig körbe fontam lábaim dereka körül. Aztán eléggé félre nem érthető módon kezdtünk el "táncolni", ami kívülről inkább tűnt egy fülledt előjátéknak mint táncnak...
De nem érdekelt. Jó volt és kezdtem beindulni ahogy a karjai közt vonaglott testem, főleg ahogy lábamköze folyamatosan a hasához dörgölőzött...
Aztán kezdtünk egyre kevésbé a "táncra" koncentrálni, és a végén már egymás szájában találtuk magunkat.
Teljesen részeg voltam és asszem kicsit le is szartam már amire készültem, de a lábam között egyre jobban lüktetett, úgyhogy próbáltam jelét adni annak, hogy rátérhetnénk a lényegre...
Amennyire betudtam gyömöszölni kezemet kettőnk közé, megmarkoltam már mereven ágaskodó férfiasságát, és vártam, hogy vegye a lapot.
Belenyögött a csókba, de aztán hirtelen megállt én pedig nem tudtam mi a baja... Akartam őt, és idegesített, hogy megszakította amit szerettem volna.
De aztán észre vettem egy ismerős szempárt, egy pillanatra ki tisztult a fejem és elszégyelltem magam.
Félórája még én dumáltam arról, hogy nem akarok olcsó ribancnak tűnni, most meg egy vadidegennel -megint- próbáltam enyhíteni a kínzó hiányomat...
A pasi akinek a nevét sem tudtam, letett az öléből, mikor Rob marka a vállát szorította.
Én pedig nagyon igyekeztem, de nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, Ő látta, hogy elfogok taknyolni, mégis hagyta. Én meg jól seggre estem.
Fújtatva keltem fel a földről, ami nagyon nehezen ment, aztán idegesen fúrtam tekintetem az Övébe, és ismét megpróbáltam elindulni.
De most is állandóan megbotlottam. Viszont Rob volt olyan kegyes, hogy mikor a tizedik emberbe kapaszkodtam bele, mellém lépjen és segítsen eljutni a kijáratig.
-Miért avatkoztál közbe? -sziszegtem neki, a dühtől elfulladt a hangom.
-Te magad mondtam, hogy nem akarsz lotyó lenni. Szóval csak akkor vagy az, ha nekem tárod szét a lábad... Vajon miért...?
Nem tudtam válaszolni. Nem is akartam.
Másra koncentráltam... Egész pontosan arra, hogy még mindig kívánom a szexet, és most, hogy itt van Ő is, tudtam mit fogok tenni. Végül is már ismerem... és barátok vagyunk, vagy mi... Szóval egy kis baráti köteléket erősítő szex még bőven belefér...
-Rob... -kezdtem, Ő pedig kíváncsian kapta rám még mindig ideges tekintetét.
-Mi van? -kérdezte cseppet sem kedvesen.
Nem tudtam, hogy most gátlástalanul kérjem tőle, hogy dugjon meg, vagy esetleg finoman utaljak rá... De inkább az utóbbit választottam...
Célzatosan tekintettem nadrágja felé, és mikor ezt észre vette idegesen felhorkant.
-Na mi az? Mégis szeretnéd?! Ha az a pasa odabent nem elégíthetett ki, hagyod nekem, hogy megpakoljalak?!
Nagyon ideges volt... De nem érdekelt, ha józan lettem volna, akkor most mindennél jobban szégyelltem volna mostani viselkedésem. De nem voltam az, ráadásul Ő...
-Nem érdekel a hisztid. -mondtam magától értetődően. -Akarlak, de ha te nem...
Azzal elsétáltam mellette, gondosan ügyelve, hogy hozzáérjek közben.
Elkapta a kezem, és kicsit sem finoman, sőt kifejezetten durván, vissza rántott magához.
-Tisztában vagyok vele, hogy akarsz! Már attól benedvesedsz, hogy hozzád érek...
-Ez azért enyhe túlzás, beképzelt majom. -mondtam durcásan.
-Tényleg? -kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel, én pedig a következő másodpercben a fal mellett találtam magam, Rob pedig szinte tövig mélyesztette belém ujjait. Majd kihúzta kezét és rájöttem, hogy lebuktam...
-Bassza meg! -suttogtam.
-Látod? Én mondtam. Mindjárt elcsöppensz... -halkan elnevette magát. Aztán arca elkomolyodott, és az sem érdekelte hol vagyunk. Félre húzta a bugyimat, magát pedig kibontotta a nadrágjából, és minden kímélet nélkül hatolt belém. Erős és nagy lökésekkel ajándékozott meg, amik később egyre csak erősödtek. A végén már a nevemet sem tudtam.
Rob a számra tapasztotta a kezét, így is elég közel voltunk ahhoz, hogy nézőközönséget kapjunk.
Míg én iszonyatosan élveztem a dolgot, Rob arcán inkább a düh látszott még mindig. Ez durva lökésein is érződött.
Talán érdekelt is volna, normál esetben, de most még az sem tudta volna elterelni a figyelmem, ha becsapódik egy meteor...
Rövid időn belül csípőm rángásba kezdett, ami haladt felfelé egész testemen, és aztán bekövetkezett amire annyira vágytam.
Öklömet a fejem felett a falba vertem, és ráharaptam Rob, számat takaró kezére. Nem tudom neki sikerült- e elmenni, de mikor én elélveztem kiszállt belőlem, visszahúzta a sliccét, és mit sem törődve remegő lábaimmal letett és elindult, hogy ott hagyjon.
Én pedig szólni sem tudtam, csak néztem ahogy ott hagy, aztán a fal mentén a földre csúsztam, és ott ülve éreztem, hogy valamiért kezd gombóc nőni a torkomban.
Fájt, hogy csak úgy itt hagyott. Még egy csókot sem kaptam Tőle egész végig...
Nem értettem miért bánt ez, de úgy döntöttem megpróbálom összeszedni magam, felálltam, hogy hívjak egy taxit. Az autót a parkolóban hagytam, majd másnap elhozom.
Farrah már vagy egy órája lelépett James kocsijával, tehát egész éjjel egyedül leszek.
Míg vártam a taxit rengeteg dolog kavargott a fejemben. Megpillantottam Robot mikor Ő is kijött, de szinte rögtön elfordította amúgy sem túl kedves tekintetét.
Megérkezett a taxi, beszálltam, aztán erősen koncentráltam nehogy behányjak az ülésre.
Szerencsére ez nem következett be, viszont otthon még a küszöbig sem jutottam el, már kiürítettem magamból az esti pia nagy részét, a kertbe...
Semmihez nem volt erőm. Ruhástól ültem be a zuhanyzóba, aztán mikor már jól kiáztam, ledobáltam a vizes cuccomat, és úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyba, vártam, hogy elnyomjon a megváltó álom, és másnap ne emlékezzek semmire...

3. felvonás

Ez amolyan átvezető szerűség a pénteki napról. Sietek, hogy gyorsan kész legyen a következő :)

Lesznek izgalmas dolgok... Muhaha XD

Snooki <3

 Péntek:

Reggel teljesen szétesve keltem, mint mindig... Nem néztem az órára. Őszintén szólva leszartam mennyi az idő. Álmosan pislogva próbáltam magamhoz térni, majd felpattant a szemem mikor Farrah szó szerint berontott az ajtón.
-Ébresztő! Megint át akarod aludni a napot? Már majdnem egy óra.
-Kell egy cigi... -nyöszörögtem, és lelógattam a kezem az ágyról, hogy a doboz útán nyúljak, de nem volt sehol.
-Ezt keresed? -kérdezte a smasszer egy önelégült vigyorral a képén, amit most szívesen letöröltem volna. Meglóbálta a cigis dobozt és folytatta.
-Ha ezt akarod kelj fel. Rendeltem kínait, és van kávé. Szedd össze magad mert ma még el kell mennem a fodrászhoz. Befestik a hajam.
-Megint? Ha így fojtatod jövőre kopasz leszel...
-Kuss! Indulás!
-Miért is kell nekem veled menni? -kérdeztem, miközben nagy nehezen kiszálltam az ágyból és magamra kaptam a mackómat.
-Mert el kell hoznunk Ashley-t a suliból, mivel anyám nem ér rá... Bakker.
Ashley Farrah húga volt. Aranyos kislány, csak rohadtul nincs kedvem őt pesztrálni...
-Amúgy meg... Neked is kéne valami új frizura... -összeráncolta szemöldökét, és mindent tudóan bólogatott magának.
-Aztán minek? Hagyjál Farrah. Szeretnék vécézni, úgyhogy légyszíves, fáradj ki.
-Azért -folytatta, mintha nem is neki beszéltem volna- mert láttam, hogy mi történ tegnap este.
A kezem megdermedt a kilincsen, és lassan fordítottam vissza rá a tekintetem.
-Mármint? -kérdeztem tétován, de a választól féltem...
-Jaj, nemár! Hát téged Robbal... Láttam, hogy megcsókolt mikor ott hagytalak titeket. -ekkor már olyan szélesen vigyorgott, hogy féltem szétreped az arca.
-Te leskelődtél? -hangom kissé feljebb csúszott. Bár őszintén szólva sejtettem, hisz nyilván nem véletlenül mutatta be pont Őt.
-Természetesen! Ellenőriztem, hogy helyesek e az elméleteim.
-Cöh! Akkor közlöm, hogy nem! És semmi közöd hozzá mit csináltunk!
-Miért, csináltatok valamit? -Farrah tágra nyílt szemekkel meredt rám, én meg átkoztam magam ezért a bődületes öngólért. Éreztem, hogy lassan fülig pirulok, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, elkaptam a fejem, de késő volt...
-Na... Kristen. Tudod, hogy nem kell titkolnod semmit. -sajnos nem is tudnék. Tettem hozzá magamban.
-Majd elmondom... később. -motyogtam zavartan, és jelentőség teljesen bámultam a szobám ajtajára, mire Farrah vette a lapot, majd sóhajtozva és szemét forgatva kilépett rajta.
Tudtam, hogy ezzel megástam a saját síromat. Farrah... mint egy elszabadult vonat. Sosem fog már leállni a témával. Most már még jobban féltem a szombat estétől, mert tuti, hogy mindent megtesz majd azért, hogy összehozzon Vele. Azt hiszem el kell neki magyaráznom, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt. És bár veszettül élveztem, nem fog többet megtörténni. Legalábbis erről győzködtem magam...

Be vonultam a fürdőbe, fogat mostam, mosakodtam, fésülködés gyanánt pedig párszor áthúztam az ujjaim a hajamon.
Visszagondoltam a tegnapiakra és annyira belemerültem, hogy megint totál beindultam. Viszont úgy döntöttem inkább le startolok a konyhába, mielőtt még magamhoz nyúlnék...
Lent várt a kávé és a kaja. Mindkettő jólesett. Farrah-val csendben ettünk, majd megpillantottam az asztalon a cigit. Barátnőm unottan rám nézett, és sóvárgó szememből rögtön tudta mit akarok.
A mutatóujjával lazán oda lökte nekem a dobozt, mire én kiéhezve kaptam utána.
Kifelé vettem az irányt és leültem az ajtó előtti lépcsőre. Rágyújtottam és csendben elszívtam a cigit. Mikor már épp végeztem, Farrah utánam jött, és sunyin csillogó szemeiből tudtam mi fog következni...

-Részleteket akarok! -jelentette ki, és lecövekelt mellettem.
-Akadj le a témáról! Nem mesélek semmilyen részletet, mert rögtön elkezdesz kombinálni.
-Jól van! Nyugodtan makacskodj csak! De a helyedben nem üldögélnék kényelmesen a seggemen. Robot elég sok csaj akarja magának, szóval...
Magamtól is rájöttem, hogy valószínűleg nem én vagyok az egyetlen nő, akit ilyen szinten lázba hoz. És azzal is tisztában vagyok, hogy minden bizonnyal másokat ugyanúgy megdönt, csupán egy-egy alkalomra.
-Leszarom. Nincs közünk egymáshoz...
-Na de... Mondd már, mit csináltatok amiről annyira hallgatsz? -biztos voltam benne, hogy rájött. De az én számból akarja majd hallani.
-Nem!
-Lécci! Kristeeen...! Mondd el. -kezdtem marha zabos lenni... Aztán még egy perc toporzékolás után elszakadt nálam a cérna.
-Keféltünk bazdmeg! Megan fürdőjében a kövön! És igen, jó volt! Megfelel a válasz?! -a végét már kiabáltam. Főleg azért mert Farrah az erőszakosságával elég kellemetlen helyzetbe hozott, és azt utáltam.
Egy darabig csak néztem ahogy az álla koppan a betonon. Nem pontosan tudtam, hogy a döbbenet a hangnememnek szól vagy a kalandomnak Robbal, de aztán összeszedte magát.
-Mázlista!
-Tessék?
-Rob egy kibaszott félisten! Te meg egy kibaszott mázlista vagy, hogy...
-Jó elég lesz! Jegeljük a témát ha lehet... Felöltözöm aztán húzzunk a rohadt fodrászhoz, meg Ashley-ért. Aludni szeretnék.
-Aludni? A fél napot átaludtad!

-Háát... Rob tegnap este eléggé lefárasztott. Kemény iramot diktált, és hát kiszívta az energiám... -válaszoltam egy bágyadt és elégedett vigyorral a képemen, csakhogy hergeljem kissé Farrah-t.
Erre ő csak kacarászott, majd bementünk a házba. Felöltöztem, mint általában, csak semmi extra. Aztán kocsiba pattantunk és elhajtottunk a fodrászhoz.
-És milyen lesz? -kérdeztem barátnőmet útközben, aki egy magazint markolászott összeráncolt homlokkal. Aztán egyszer csak rábökött az egyik nő fejére.
-Pontosan ilyen!
-Fekete? -ekkor már nagyon vigyorogtam...
-Sötétbarnaaa! -vágta rá rögtön. Mintha nem lenne mindegy. Utáltam a hajfesték szagát. Így amíg életem értelmének haját festegették, inkább át mentem a szemközti kávézóba, és letoltam egy kis sütit. Csomagoltattam Farrah-nak és Ashley-nek is. Aztán a szalon bejáratánál még elszívtam két-három szál cigit. Mire végeztem Farrah kijött az ajtón, várakozóan és idegesen vizslatta az arcom, vajon mit szólok az ú frizurájához.
Bátorítólag elmosolyodtam és odasétáltam hozzá.
-Dögös vagy szívem! Totál rád indultam. -incselkedtem vele.
-Nagyon vicces. Tényleg jó?
-Persze! Hidd el, csinos vagy. Vettem sütit. De most már pattanjunk és szórjuk le a húgodat apádnál.
Öt percre volt a suli. A kocsibán várnunk kellett még egy kicsit, de, hogy Farrah nem tudjon zaklatni a Rob témával, tövig tekertem a hangerőt az autóban, és ki bámultam az ablakon.
Szerencsére végig a haját matatta. Idegesen... Tuti, hogy egy hétig még győzködni kell, hogy így is csinos. Idegesítő és fárasztó lesz, de ha ettől jobban érzi magát... rajtam ne múljon...
Ash kijött a suliból, beült a kocsiba, mi meg kilőttünk az útra. Kissé talán gyorsabban mentem mint kellett volna, de ki nem szarja le?
Mikor haza értünk már lassan öt óra volt, ezért elmentünk zuhanyozni, kajálni, bagózni meg sörözni. Csak a szokásos esti rituálék...
Ma este Farrah mellettem aludt el így kissé szűkösen fértünk el az ágyon. Nem azért mert kicsi volt, hanem azért mert barátnőm felvette az imádott béka pozitúrát...
--
-A kurva... Mi a francért volt felhúzva az ébresztő? -lökdöstem Farrah-t az ágyban, idegbetegen amiért a hülye órája hajnali kilenckor felkeltett.
-Mi...? Ja, az? Azért, hogy felkelj. Még el kell készülnünk estére. -ahogy ezt ki mondta, már félig kint volt az ágyból és magára kapta a köntösét.
-Nem ér rá? -kérdeztem nyöszörögve.
-Kelj fel Kristen. Gyere szépen, csinálok reggelit. -felém nyújtotta a kezét, én pedig kelletlenül bele kapaszkodtam és felálltam. Magamra vettem valami ruhát, aztán Farrah-val meg ittuk a kávét.
Egész nap csacsogott. Be nem állt a szája, valami James volt a téma folyamatosan. Örültem, hogy nem az én kufircolásom, ezért minden alkalommal lelkesen bólogattam és helyeseltem mikor róla beszélt.
Sajnos vészesen közelgett a nyolc óra... Kezdtem ideges lenni. De megnyugtatott a tudat, hogy semmi rosszat nem csináltam, és úgysem fogjuk firtatni a témát. Nagyon remélem...
Mindamellett meg akartam nézni magamnak ezt a Jamest. Mert esküszöm, ha ő is összetöri kedvenc nővérkém szívét, a saját kezemmel tépem le a golyóit. Ennyit meg tehet az ember a legjobb barátnőjéért...
Már negyed nyolc volt mire észbe kaptam. Összerándult a gyomrom, de fogalmam sem volt miért izgulok ennyire, hogy újra találkozunk. Hiszen fogunk is még párszor, elkerülhetetlen.
Idővel biztos jobb lesz.
Remélem. Farrah leszaladt az emeletről a félméteres magassarkújában, fogalmam sincs hogy csinálta.
Én jóval szolidabban öltöztem. Bár... Egy teljesen egyszerű, fekete mini volt rajtam, ami szorosan a testemhez simult. Vállpántja nem volt. Semmi csilli-villi köves szarság sem lógott rajta. Hál' Istennek...
Szintén egyszerű fekete magassarkú, a hajam lazán leeresztve.
Na persze magamtól még ennyire sem öltöztem volna ki egy egyszerű buli miatt, de Farrah nem maradt nyugton. Mindenáron "dögös bigét" -hogy őt idézzem- akart csinálni belőlem.
Na vajon miért...?
Aztán eljött az idő, hogy elinduljunk. Mély levegőt vettem és a gázra léptem...
 

Farrah új sérója :Đ

 

Kristen ruhája itt! :)

2. felvonás

Meghoztam! Na ebben már van "némi" 18-as fíling :)

Nem fogtam vissza magam, bár eleve nem a visszafogottságról szól a történet, mint már korábban említettem...

 :) 

Snooki

Pilar volt, egy régi haverom.
-Nahát, szia! Mi van veled? -kérdezte mikor meglátott.
-Semmi extra. Harcolok a megsemmisítő másnaposság ellen...
-Na és... pasid van már? -állandóan ezzel jön...
Érzékeny téma. Nagyszerű, Pilarnak sosem volt erőssége a tapintat, ahogy nekem sem...
-Nincs. -válaszoltam szűkszavúan.
-Rossz válasz. Ha így folytatod be fogsz rozsdásodni... Figyelj drágám, ez nem mehet így tovább. Látom most is olyan feszült vagy...
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi az összefüggés a dolgok között, de inkább nem kérdeztem vissza.
-Jól el vagyok egyedül
-Aham... Nézd, neked szerelem kell. Vagy nem is... Nem szerelem, hanem egy kiadós dugás!
-Huhh. Látom még most sem fogod vissza a szavaidat. De, akkor sem. Szerintem nem kell. Nem akarok csak a szexért... szexelni. -na ez marha értelmes volt...
-Akkor használd a kezed csajszi. -mondta mint végszót, majd kiúszott a medencéből.
Aha... a kezemet. Inkább én is kikászálódtam a vízből, és villámgyorsan valami kőkemény alkohol után néztem. Találtam is, vodkát. -Isteni -mondtam, majd meghúztam az üveget.
Rágyújtottam és elgondolkodtam Pilar szavain. Hmm... Szex. Nem is tudom... talán... már régen volt és lehet, hogy tényleg oldaná a feszkót. De most akkor hívjam fel Keith-t?
Nem! Már több mint másfél éve, hogy jártunk. Na meg aztán a tudománya sem valami nagy... gondolom világos.

Meg egyébként is... ez egy orbitális hülyeség. Pilar meg egy lotyó, mindig is az volt. Miért hallgatnék pont rá?
Miközben ezen mojoltam, lassacskán besötétedett. Két óra mi? Van az majdnem hat is...
Megszólalt a zene és szépen kezdett vad házibuliba torkollni a "teadélután".
Elindultam vissza a medence partjához, és a szememmel Farrah-t kezdtem keresni.
Meg is találtam. Széles vigyorral a fején közeledett. Komolyan megijedtem... Aztán egyre jobban kivettem az alakját. És azt, hogy valaki sétál mellette. A lélegzetem elakadt.
-Rob... -nyögtem halkan. Az a bizonyos Rob... Bassza meg! Most mi a faszomat csináljak? Menjek el? Nem, Farrah már észrevett... Hát akkor nincs más mint reménykedni, hogy nem ismer fel...
-Kristen. Bemutatom neked egy barátomat, Robertet. -intett felé mosolyogva, és én pontosan tudtam, hogy most nagyon is kerítőt játszik.
-Azt hiszem már ismerjük egymást... -közölte Rob egy sokat sejtető vigyorral a képén.
-Ahm, ö... Ige...
-Honnan? -vágott a szavamba türelmetlenül Farrah. De aztán a fejéhez kapott. -Ja, persze! A bulin találkoztatok, ugye?
-Igen. -fogtam rövidre, miközben zavartan a terepet pásztáztam.
-Szóóóval. Kristen. Mi lenne ha építenénk a barátságot, ha már közös a baráti körünk? Ha... te is akarod. -ezt úgy mondta, mint aki épp azt kérdezi meg burkoltan, nem-e raknám szét neki a lábaim?
-Legalábbis tegnap nagyszerűen elbeszélgettünk. -és igen. Tényleg felkérés volt, és én örömmel tettem volna eleget neki, akár itt helyben is... vagy nem.
-Nos, akkor most lépek. Tápolok valamit mert kilyukad a gyomrom. -mondta gyorsan kedves barátnőm, majd sietősen távozott.
Nem igazán tudtam mit mondhatnék. De mire megszólaltam volna, már nem volt rá szükség.
-Hm... tehát akkor... Hol is hagytuk abba a múltkor? -kérdezte szinte suttogva, miközben a bikini alsóm zsinórját oldozgatta.
-Mit csinálsz? Mindenki előtt...? Meg amúgy...
-Shh! -csitított. -Mennyi energiát szánjunk a védelemre?  -kérdezte egyre mohóbban, miközben hátra simította hajamat. -Tegnap felizgattál, aztán leléptél. Csúnya húzás volt... Ma már nem menekülsz el. -mosolygott.
Elgondolkodtam. A lényeg, hogy terhes nem leszek, mert még másfél hónapig védett vagyok az injekciók által. Azt meg nagyon remélem, hogy nem hordoz...
-Semmi tripper? Aids? -rögtön rákérdeztem. Nem akarok a nemi beteg gondozóban kikötni. Vagy a hullaházban... Brr...
Erre ő csak mosolygott.
-Semmi. -és a középső és gyűrűsujja már a bikini alsóm alatt, a fenekemen pihent.
Elvigyorodtam és trikójánál fogva húztam magamhoz egy eléggé szexuális csókra...
-Szerintem keresnünk kéne egy alkalmasabb helyet. -mosolygott, miközben kissé eltolta arcomat.
-Hol?
-Hát...
-A hátsóülés kilőve! -figyelmeztettem.
-Természetesen.
A hátam mögé állt és a derekamnál fogva tolni kezdett befelé a villába. Felmentünk az emeletre, ott pedig kitárta a fürdőajtót és várakozóan nézett rám.
-Most ez komoly? -kérdeztem, mikor leesett a dolog...
-A célnak megfelel. Na gyere. -azzal megragadta a kezem és bezárta mögöttünk az ajtót.
Abban a pillanatban ahogy kattant a zár, rögtön az ajtónak préselt, és vad csókkal jutalmazott.
A tarkómnál a hajamba markolt, így tartva közel magához az arcomat. Majd kissé hátrébb húzta fejemet, és végighúzta nyelvét a nyakamon. Egyre lejjebb haladva a bikini felsőmön keresztül finoman ráharapott a mellbimbómra. Hatalmas nyögés hagyta el a számat, és éreztem, hogy kezdem elveszíteni a kontrollt... Visszahúztam magamhoz az arcát és újabb csókot követeltem. Ez most finomabb volt mint az előző. Kezem eközben becsúsztattam a nadrágjába, és ahogy megéreztem őt teljes valójában, elöntött a még nagyobb forróság, és az ajkába haraptam.
Megfogta kóborló kezem, és az övét is rászorította, majd mindkettőnk kezét egyszerre mozgatta férfiasságán. Lejjebb csúsztam az ajtó mentén, és ezzel párhuzamosan toltam le a nadrágját is. Majd elkezdtem bevetni a nyelvemet is. Jó párszor finoman végignyaltam és számba vettem, na meg persze kezemmel is segítettem. De nem voltam kegyes. Nem vártam meg míg az első hullámok végig söpörnek testén... Inkább az érdekelt, hogy már annyira felizgultam, hogy mikor elfeküdt a földön, és én a derekára ültem, már attól majdnem elmentem...
A fenekem alá nyúlva megemelte azt, ezzel arra késztetve, hogy így is maradjak amíg ő alám helyezkedik... a nyelvével...
Ekkor már annyira izgalomban voltam, hogy amikor nyalni kezdett, teljesen elöntöttek élvezetem nedvei, melyből neki kicsi  jutott is helyezkedéséből adódóan.
Elégedetten vigyorogva emelkedett fel, majd megfordította erőtlen testemet, és a lábaim közé helyezkedett. De nem éreztem lökést. Viszont éreztem, hogy közvetlenül a "bejáratnál" kőröz merev szervével, ezzel még inkább az őrületbe kergetve mindkettőnket.
Aztán megtörtén. Végre.Határozott lökéssel hatolt belém, én pedig élvezettel engedtem magamba. Nyöszörögni tudtam csupán... Mozogni kezdett bennem, kényelmes, ritmusos tempóban ringatta csípőjét. Majd' bepisiltem az élvezettől. Ebben a pillanatban nem bántam, hogy gyakorlatilag nem is ismerem, és igazat adtam Pilarnak.
Fejem hátra vetettem, hátam ívbe hajlítottam és hatalmas, kéjes nyögések közepette vonaglottam, miközben ő térdelve hajszolt minket a csúcsra. A körmeim a csempét kaparászták és teljesen elborult az agyam. Majd kezdtem érezni, hogy mindjárt itt a vége. Kezemmel is rásegítettem a dolgokra, és rövidesen remegni kezdtem. Felhúzott lábam amivel feljebb toltam csípőmet, kicsúszott alólam és én megsemmisülten, izzadtan és rohadtul jóllakottan hevertem a -már- forró kövön. Robnak sem kellett sok. Még egy kis ideig kapaszkodott belém, de aztán ő is hatalmasat élvezve kiszállt belőlem. Végig csókolta izzadt testemet, a mellkasomtól a hasam aljáig.
Egy-két perc elteltével felállt, felsegített engem is, és a kezembe adta a bikinimet. Még bent a fürdőben -továbbra is a földön- elszívtunk egy cigit. Kiléptünk az ajtón, aztán még utoljára belecsókolt a nyakamba, és a földszinten elváltunk.
Hát ennyi volt.
Imádtam! Lehet, hogy meg kéne ismételni. Még mindig remegett a lábam, és kissé bizsergett is közte... Rob nem tűnt el a látóteremből, egy napozóágyon ült és ivott.
Egy kis sör most nekem is jól jönne...
Oda léptem Finnhez, aki épp a hűtőtáskánál matatott és megkocogtattam a vállát.
-Szia. Van egy kis söröd? -kérdeztem mosolyogva, ő pedig egyből felém nyújtott egy üveggel.
-Jó látni téged. -mondta, majd felkapta a fejét valamire. -Ö, bocsi de mennem kell.
Még annyit éppen láttam belőle, hogy egy lányhoz rohant hanyatt homlok... Jellemző...
Gondolataim visszaterelődtek a néhány perccel ezelőtti dolgokra, és szememmel ismét Őt kerestem.  Még mindig ugyanott volt, én pedig nem zavartattam magam, közelebb mentem hozzá.
Megálltam a napozóágy mellett, ő pedig felnézett rám mikor észrevett. Vigyorogva arrébb csúszott és megpaskolta a maga mellett lévő kis helyet. Egy percnyi tétovázást követően úgy döntöttem nem ülök le mellé. Végül is nem fogunk belsőséges kapcsolatba kezdeni... Csak kiengedtük a gőzt, szereztünk egymásnak pár kellemes percet. Mondjuk a kellemes enyhe kifejezés...
-Mi van? Nem ülsz le?
-Nem kösz.
-Akkor miért vagy itt? Talán szeretnéd ha...?
-Nem. -vágtam rá azonnal mikor leesett mire gondol. Nem fog minden alkalommal belém üríteni ha úgy tartja kedve. Egyszeri alkalom volt. Nekem még így is furcsa, hisze előtte sosem csináltam ilyet.
-Majd meglátjuk. -villantott felém egy 200 wattos vigyort, majd kivette a kezemből a sört, és belekortyolt. Aztán vissza adta.
Nagyon hülye helyzet volt. Én magam sem tudtam minek jöttem ide hozzá, ha most meg elsétálnék még annál is hülyébbnek tűnnék mint amilyennek most...
Szerencsére Farrah hátulról megfogta a kezem, és a fülembe suttogta, hogy ideje lenne menni.
Egyetértettem, szükségem volt alvásra. Pláne ezek után.
Ki mentünk a szemközti parkolóba a kocsiért amit ezúttal magunkkal hoztunk. Türelmetlenül vártam, hogy Farrah kinyissa végre, a lábammal kezdtem dobolni, mintha menekülni akarnék valami elöl...
-Neked meg mi bajod? -Farrah úgy nézett rám, mintha nem lennék normális. Egyik szemöldökét felemelte, és keze megállt a levegőben.
-Semmi baszki! Menjünk már! -mondtam ingerülten, de magam sem tudtam miért voltam olyan ideges.
-Oké, na. -aztán hirtelen hátra fordult, szememmel követtem a pillantását. És megláttam, hogy felénk jön három haverjával... Megállt Farrah mellett, és egyenesen neki beszélt. De egyértelmű volt, hogy a szavak inkább nekem szóltak.
-Szombat este? A Chateau-ban leszünk.
-Perszee! -drága barátnőm szinte ugrált örömében. Mintha nem buliztunk volna eleget a héten...
-Várni foglak. -mondta. Viszont itt már egyenesen rám nézett egy félmosollyal arcán. De én még emlékeztem iménti önelégült kijelentésére, és durcásan elfordítottam a fejem, miközben zavaromban egyre gyorsabban pislogtam mindenfelé.
-Akkor ott találkozunk.
Remek. Szombat. Ma csütörtök van. Áh, lehet hogy beteget kéne jelentenem. Baromság. Igenis ott leszek és jól fogom érezni MAGAM, és nem pedig ŐT...
Erre kissé elmosolyodtam, aztán inkább beszálltam az autóba, mielőtt Farrah tényleg beutaltat valami intézetbe.
Otthon lezuhanyoztam, a bikinimet a mosógépbe hajítottam, és lefeküdtem aludni. Míg elnyomott az álom, a szombat estére gondoltam.
Érdekes lesz az biztos...